Csatószegi Viktor

                                                  DIPSZÜKHOSZ.

                                                   (…AKARTA…)

 Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. (Ef 5,27.)

¹¹Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok. ¹²Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói, és az égi magasságoknak  gonosz  szellemei ellen.(Ef. 6, 11-13.)

 

Eljutottam az Efezusi levél végéhez, és egy gyors mérleget készítettem erről a kimeríthetetlen, kitapinthatóan sugalmazott könyvről, amelyből minden nap kéne legalább egy bekezdést olvasni, de hát ott állnak előttünk a többi levelek is. No, ez a vége, benne a fenti két összefüggő idézet egy külön címet érdemelt ki tőlem, mégpedig ezt:  „Implicit diagnózis az Egyházról, a világról, és az egyes emberről.” Ugye, ezt most nem érted? Még. Elmondom neked.

Az a görög szó ott, a címen, annyit jelent: kétlelkű. Egyszerre, egyidejűleg /simul/  mintegy kétféle lelkület van benne. Szabad fordításban így adnám vissza; HASADÁS. Ez a kettősség, ez a hasadás végig vonul a bűneset óta az egész üdvösségtörténeten, ezen az egész világon, és ez alól nem kivétel Krisztus misztikus teste, az Egyház sem, és annak egyetlen tagja sem!!!

„Akarta,”  de egyedül az Ő titka, hogy mégsem lett ragyogó, szeplőtlen, és ráncok nélküli ez a misztikus test, és nem lett az, egyetlen tagja sem… Bizony, nem lett az. Látásom szerint azért  /túl az ősbűn vörös fonálként végig húzódó pusztításán az egész üdvtörténeten,/  nem lett ragyogó, mert nem öltötte fel az Isten fegyverzetét, azt, amellyel EGYEDÜL LEHETSÉGES ellenállni az ördög cselvetéseinek. (Ef. 6, 11.)  Csak végig kell tekinteni az egyháztörténelmen, annak 2000 évén, pontosabban; az Egyház epidermisén. Igen, mert ez az Egyház MÉGIS SZENT!!!  A köpenye piszkos, gyűrött, rajta van ennek a világnak minden hatása, okozataként a vele való érintkezésnek. Bűnös a tagjaiban, és szent az Evangélium hirdetése, és a Krisztustól rendelt Szentségek szolgálata miatt. Bűnös a varratlan köntösének ezer darabokra tépettsége miatt, és  ebben  a bűnben osztozik a sok rész minden tagja. MIN-DEN  EGYES TAGJA!!!  Bűn, -  szentség.  Simul.  Dipszükhosz.

Ugyanez van bennünk, egyenként, u-gyan-ez,  drága barátom!  Megkaptuk a hit kegyelmét, igent mondtunk rá, s teli szívvel elindultunk az élet teljessége felé, Jézus felé. Tagjaként annak a misztikus Krisztus testnek; az egyszerre szent, és bűnös Egyháznak. S velünk is pontosan az történt,      /miért lennének különbek az egyes tagok,  mint az egész test?/  mint amit a fentiekben leírtam. Ennek a világnak a bálványai, önmagunk bálványozása, és nem öltöttük fel teljes hittel az Isten fegyverzetét. „Megvan a hitem, tudásom, akaratom, a jó szándékom, minden rendben van!”  Aha.  Aztán  megtapasztalhattuk, mit is ér a hit, a teljes önátadás, a tudás,  és az akarat, a kegyelemmel való minden nap, minden órájában és percében való élő kapcsolata nélkül…  Ez a Krisztus test=az Egyház,  évszázadokon keresztül hiteles szenteket, vértanúkat, bölcs tanítókat nevelt fel, kontinenseket itatott át a ker. kultúrával,  generációkat  oktatott a teljes értékű életre oktatási intézményeiben alsó, közép, és felső fokon, missziós  küldetése van mind az öt kontinens felé. Ezzel egyidejűleg  pedig jelen volt, és jelen van egyes tagjainak személyes hiteltelensége, egyes papjainak  aposztáziája, és a diktatúrák véres időszakaiban való undok kollaborációja… De hát a 12 között is ott volt Júdás. A pápák 95 %-a hiteles volt eddig,  de ott voltak a reneszánsz pápák, a Borgiák,   (pl.VI. Sándor, a XV. sz. ban, stb.) Szent életű Péter utódok,  -  és a világ hatalmasai által a péteri  székbe betuszkolt  utódok. Egyidejűleg. Szent Egyház, mert Krisztus áll a kormányánál, az Ő Igéjét, és Szentségeit közvetíti,  ----------- bűnös Egyház, mert keveredett/keveredik ezzel a világgal, és mert tagjainak sokasága dipszükhosz… Misterium iniquitatis… Élő ember mindezt nem láthatja át.

De ugyanez van minden egyes emberben is, nem kivételek alóla a hagyma 3. rétegén élők sem! Jézus kopog, ajtót nyit, elindul, sikerek a szolgálatukban, előrejutás a lelki életben, a nap ragyog, s egyre ragyogóbb. Aztán jönnek az összeomlások, a külső történések tragédiái, és ennek nyomán a belső összeomlások. Ezekről sokat lehet olvasni az őszinte papi életrajzi könyvekből, vallomásokból. Élénken emlékszem egy sok évvel ezelőtti, Péliföldszentkereszten tartott lelkigyakorlaton nekem elsuttogott vallomásra, amelyet egy kilépett pap tett, aki megnősült, tudatosan ateista lett, s ebben a szellemben  nevelte három gyermekét is. Aztán, sok év múlva mégis, mégis rá ragyogott a kegyelem, és visszatért Jézushoz. Ezt elmélyíteni jött arra a lelkigyakorlatra. Kettősség, kétlelkűség… Hit, damaszkuszi út, elháríthatatlan, ingyen kegyelem. Óriási titkok ezek barátaim! A külső szemlélő soha nem érti meg. Sem az Egyház, sem az egyes ember titkát.  Igen; én végtelenül szeretem ezt az Egyházat, és ezeket az egyes dipszükhoszokat, mert szeretem, imádom, és teljes erőmmel kapaszkodom ennek a titokzatos dramaturgiának elrendelőjébe; Jézusba.

Ezekkel a soraimmal én most nem a tudatosan kétszínűekről, a kiszámítottan megtévesztő csalókról, szélhámosokról  írtam, nékik legyen irgalmas a mindenki felett ítélő Bíró!  Azokról  írtam, akik pontosan olyanok, mint volt Dávid király, Saul, és az újszövetség milliói. Van ez a jánosi világ, van az erre a Terra bolygóra villámként lezuhant sátán, és vagyunk mi; akik Ádám, és Éva utódaiként, velük együtt  halljuk  folytonosan a világ legocsmányabb, legravaszabb kérdését:  „VALÓBAN EZT MONDTA AZ  ISTEN?”  VA-LÓ-BAN???  Azokról írok most, akik hiszik, és tudják, hogy  MINDEN  KEGYELEM.  Azokról, akik fájdalmasan  élték  meg  a létükben  jelenlévő  dipszükhosz  mivoltukat, de végülis átadták önmagukat a csodálatosan  újra felépítő kegyelemnek.  Mint az a pap ott, Péliföldön…

Egyetlen  kivétel  létezik  e forgatókönyv  alól, Ő, akit  Jézusnak, az  Isten, és Emberfiának hívunk.

Jézus megkísértése.

¹²A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába. ¹³Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.” (Márk 1.)

Ez a kis részlet pontosan a fentiekben megírt kettősséget ábrázolja. Az eredeti görög szöveg szerint: „kilökte” a Lélek.  1./ Isten, Logosz,  -  s hagyta magát kilökni.  2./  Isten, a ragyogó Fény, tiszta sugárzás, örök Igazság ott, a pusztaságban. EGYIDEJŰLEG ott ólálkodik a sötétség, a minden aljasság, minden kísértés prototípusa, a sátán, az ős-gonosz. 3./ Végül; ott voltak a vadállatok  ( egyes egzegéták szerint, a sátán itt fel nem sorolt kísértései,) de EGYIDEJŰLEG jelen voltak a neki szolgáló angyalok is. Csupa-csupa kettősség!  Igen ám, csakhogy Jézus Krisztus önmaga „AZ” egyszerű, áttetsző EGYSÉG. Isten nem dipszükhosz!!!

Számomra azt az  üzenetet  tartalmazza a mai Szent Evangélium, hogy ha mi, a dipszükhoszok  őszinte alázattal, HITBŐL fakadó reménnyel átadjuk magunkat a hozzánk lehajló Jézusnak, az Ő hívogató kegyelmének, ha valóban hozzá tartozunk, ha igazi elszánással felöltjük Isten fegyverzetét, akkor:

A  SZÍNRŐL-SZÍNRE  LÁTÁS  ÖRÖKKÉ  TARTÓ  PILLANATÁBAN  MI  IS  OLYANOK  LESZÜNK,  OLYAN  EGYSZERŰEK,  ÁTTETSZŐEK,  RAGYOGÓK,  MINT OTT,  A  PUSZTÁBAN  KRISZTUS VOLT.  AZ   Ő  DRÁGA, SZENT  VÉRE  ÁLTAL.   CSAKIS  EZÉRT!

 

DE: álljunk most oda életünk lelki tükre  elé, és nézzük meg benne alaposan; felöltöttük-e  már  Isten  fegyverzetét?

 

KÉREM  AZT A  JÉZUST  „KILÖKŐ”  LELKET  ÉRTED,   AKI  MOST  ÉPPEN E  SOROKAT OLVASOD, HOGY TÉGED  IS  LÖKJÖN  AZ  ALÁ  A  MINDEN  PUSZTASÁGBAN  ÁLLÓ  KERESZT  ALÁ, HOGY  ÖRÖK  ÉLETED LEHESSEN.  Ámen.

 

 

 

Csatószegi Viktor

                                   HONNAN  VESZÜNK  KENYERET?                       

 

6 ¹Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván. ²Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. ³Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. ⁴Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. ⁵Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” ⁶Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. ⁷„Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” – felelte Fülöp. ⁸Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: ⁹„Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” ¹⁰Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. ¹¹Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. ¹²Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.” ¹³Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. "

 

A címben feltett kérdést Jézus tette fel,  pedig  egyedül  Ő  tudta, és tudja ma is, hogy  a  kenyér, és  „A”  Kenyér  honnan ered, és hogy kik részesedhetnek belőle. Ebben a kijelölt szakaszban a mindennapi, az emberlétünk fenntartásához szükséges kenyérről esik szó,  vagyis  a gondviselésről.  Az a helyszín,  amelyről  a  szeretett tanítvány számol  be, hiteles!  Tudod-e, hogy mi  igazolja ezt?  Számomra,  egy mellékesen odavetett megjegyzése,  a 10. versben: „Azon a helyen sok fű volt.”  Ilyesmit  csakis az írhat le, aki személyesen ott volt, aki látta, s aki maga is leült arra a fűre. Ettől kezdve  MINDEN HITELES,  amiről  beszámol  János. 

A helyzet  totálisan  reménytelen…  A tömeg  először az igazságra, az életük, a létük értelmére kíváncsi,  a betegek pedig  ennek a prófétának a  várható csodatetteire  számítanak.  Ekkor még nem korog a gyomruk,  Jézus  szavaira vannak  kiéhezve. No, itt van az első konklúzió: Jézus nem szociális  munkás,  Ő ennél  sokkal többet  akar  adni.  Aki valóban őreá  vágyakozva  kutyagol  a hegyre, az részesül  gondviselő  szeretetében.  A  jó Pásztor  egész nap táplálta  őket az örök élet szent Igéivel, de eljött az este,   - a nap már lemenőben volt, -   és bizony; az a gyomor elkezdett  korogni…  Csak a férfiak  voltak ötezren.  Jézus észrevette a bajt,  ((tudta Ő ezt már előre, és azt is, hogy az előzőekben elmondottak  aranyfedezetét mivel fogja hitelesíteni.))  és  a megoldásról  Fülöpöt kérdezte.  Fülöpöt, az örök realistát, a mai  közgazdászok, szociológusok,  az  éléskamrák  kulcsnokainak  ősét,  ős-mintáját.  Fülöp  körülnézett:  „Hm.  Ötezer, + háromezer,     - gyors  fejszámolás, -     = 200 dénár  árú  kenyér  sem lenne  elegendő az  éhes  emberek jóllakásához.  EZ  A  TÉNY, kedves barátom.  A  TÉNY  alapján  pedig ez következne:  „Emberek, beköszöntött az este, elfáradt a Mester, ti  is  megéheztetek, most  siessetek  haza  vacsorázni, s pihenni.”  Jézus  azonban  felülírta  a  tényeket,  és tudd; MA  IS  FELÜLÍRJA!!!    Annak  ellenére  teszi ezt, hogy  András  is ráerősít  Fülöp  szavaira:  „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?”  Különös, hogy senki  más  nem  vitt oda magával  elemózsiát, csakis az a fiú.  Annak a  fiúnak  pedig  ott kellett  lennie  azon a füvön  ülve… 

Nem részletezem tovább, mindent leírt a fül, és szemtanú;  Szt.  János apostol.  Olvasd  el,  LÁTÓ  szemmel!

Ezen a forró,  kánikulai  vasárnapon, most azt az üzenetet  kell  továbbítanom feléd,  hogy  Jézus  Krisztus  az  ÉLŐ  ISTEN,  minden  lemenőben  lévő  napon,  s minden  soványka  öt db. kenyérszelet, és soványka  rávalón  feletti  Úr!  Nincs, és nem lehet olyan  vészhelyzet, akkora  fenyegető  baj  az életedben, ha  elfogadod  a  HÍVÁSÁT  arra  a hegyre,  arra  a  füves helyre, mindent,  még önmagadat is hátrahagyva,  amelyeket  Ő ne venne észre, és minden  fülöpi  kalkuláció  ellenére, ne  oldana  meg.

Jézus  nem tagadhatja  meg  önmagát, azt,  aki  kijelentette;  „Keressétek  ELŐSZÖR  az  Isten  országát, és a többi  hozzáadatik nektek.”

Te  mit  keresel,  mi  után  töröd  most magad?   A  kenyér,  vagy  a  KENYÉR  után???   „ÉN  VAGYOK  AZ  ÉLŐ  KENYÉR.”   Ha  Őt  behívod  az  életed  középpontjába, akkor  megcselekszi  veled  is  a  mai  vasárnap  füves  csodáját,  a  legreménytelenebb,  a  Fülöpök  által  nem  vállalhatónak  minősített  helyzetekben  is.

Hidd  el nekem,  én ezt  tudom!

 

 

    Csatószegi Viktor

 

                             TŰNŐDÉS  AZ  IDŐTLEN  IDŐRŐL…

                              

                           (Avagy; a legszentebb  semmittevésről….)

 

Az élet=aktivitások,  /és pót-cselekvések/  tömkelegével. Reggeltől estig. A mókuskerékből nincs szabadulás,  olyannyira,  hogy a legtöbb ember abba betegszik bele, ha éppen nincs semmi dolga. Elmegy  nyaralni a balatoni házába, de már a második napon  „rájön,”  hogy azt  ki  kell festeni, a kerti  kerítés javításra  szorul, a csónakját is szükséges újra lakkozni. (Nem pedig beleülve  evezni egészen a tó közepéig, s hanyatt  dőlve  gyönyörködni a kék égben, a sirályok  vitorlázó reptében,  s hagyni, hogy a felséges csendben a csónakjának  aljához  simuló hullámok csobogása kimossa belőle a világ iszapját.)   Kortünet.  Kórtünet… 

Ül  a  hegytetőn, vagy az Adriai tenger partján.  Vagy a Rómain.  Mindegy.  Nincs nála semmi, és hagyja, hogy a fejében ne legyen egyetlen konkrét, definiálható gondolat sem. Megszűnik minden, és mindenki,  KIÜRESEDIK,  s tán még a nevét is elfelejti. Egyszerűen csak VAN. Betelik a táj, és a létezés teljességével, becsukja a szemeit, és  elkezd       - csak úgy, magától, -      látni.  Mindazt,  ami a zajban, és a cselekvésekben láthatatlan.  Teljesen elengedi magát, de ez sem akaratlagos  elhatározása,  ez TÖRTÉNIK  VELE.  Ő nem jógi, és nem indiai  rishi,   akiknek  módszereik vannak.   …és  ekkor, amikor már nem is érzékeli  testének súlyát,  a saját  lélegzését  sem,   - betölti egy végtelen, szelíden sugárzó fényesség, az, Aki  VAN…

Évek hosszú sora után is úgy emlékezik  vissza erre a pillanatra, mint  amelyért érdemes volt megszületnie…  Igen; ezután az örökké tartó pillanatra vágyódik mindhalálig.