Csatószegi Viktor

                                   HONNAN  VESZÜNK  KENYERET?                       

 

6 ¹Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván. ²Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. ³Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. ⁴Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. ⁵Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” ⁶Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. ⁷„Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” – felelte Fülöp. ⁸Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: ⁹„Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” ¹⁰Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. ¹¹Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. ¹²Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.” ¹³Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. "

 

A címben feltett kérdést Jézus tette fel,  pedig  egyedül  Ő  tudta, és tudja ma is, hogy  a  kenyér, és  „A”  Kenyér  honnan ered, és hogy kik részesedhetnek belőle. Ebben a kijelölt szakaszban a mindennapi, az emberlétünk fenntartásához szükséges kenyérről esik szó,  vagyis  a gondviselésről.  Az a helyszín,  amelyről  a  szeretett tanítvány számol  be, hiteles!  Tudod-e, hogy mi  igazolja ezt?  Számomra,  egy mellékesen odavetett megjegyzése,  a 10. versben: „Azon a helyen sok fű volt.”  Ilyesmit  csakis az írhat le, aki személyesen ott volt, aki látta, s aki maga is leült arra a fűre. Ettől kezdve  MINDEN HITELES,  amiről  beszámol  János. 

A helyzet  totálisan  reménytelen…  A tömeg  először az igazságra, az életük, a létük értelmére kíváncsi,  a betegek pedig  ennek a prófétának a  várható csodatetteire  számítanak.  Ekkor még nem korog a gyomruk,  Jézus  szavaira vannak  kiéhezve. No, itt van az első konklúzió: Jézus nem szociális  munkás,  Ő ennél  sokkal többet  akar  adni.  Aki valóban őreá  vágyakozva  kutyagol  a hegyre, az részesül  gondviselő  szeretetében.  A  jó Pásztor  egész nap táplálta  őket az örök élet szent Igéivel, de eljött az este,   - a nap már lemenőben volt, -   és bizony; az a gyomor elkezdett  korogni…  Csak a férfiak  voltak ötezren.  Jézus észrevette a bajt,  ((tudta Ő ezt már előre, és azt is, hogy az előzőekben elmondottak  aranyfedezetét mivel fogja hitelesíteni.))  és  a megoldásról  Fülöpöt kérdezte.  Fülöpöt, az örök realistát, a mai  közgazdászok, szociológusok,  az  éléskamrák  kulcsnokainak  ősét,  ős-mintáját.  Fülöp  körülnézett:  „Hm.  Ötezer, + háromezer,     - gyors  fejszámolás, -     = 200 dénár  árú  kenyér  sem lenne  elegendő az  éhes  emberek jóllakásához.  EZ  A  TÉNY, kedves barátom.  A  TÉNY  alapján  pedig ez következne:  „Emberek, beköszöntött az este, elfáradt a Mester, ti  is  megéheztetek, most  siessetek  haza  vacsorázni, s pihenni.”  Jézus  azonban  felülírta  a  tényeket,  és tudd; MA  IS  FELÜLÍRJA!!!    Annak  ellenére  teszi ezt, hogy  András  is ráerősít  Fülöp  szavaira:  „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?”  Különös, hogy senki  más  nem  vitt oda magával  elemózsiát, csakis az a fiú.  Annak a  fiúnak  pedig  ott kellett  lennie  azon a füvön  ülve… 

Nem részletezem tovább, mindent leírt a fül, és szemtanú;  Szt.  János apostol.  Olvasd  el,  LÁTÓ  szemmel!

Ezen a forró,  kánikulai  vasárnapon, most azt az üzenetet  kell  továbbítanom feléd,  hogy  Jézus  Krisztus  az  ÉLŐ  ISTEN,  minden  lemenőben  lévő  napon,  s minden  soványka  öt db. kenyérszelet, és soványka  rávalón  feletti  Úr!  Nincs, és nem lehet olyan  vészhelyzet, akkora  fenyegető  baj  az életedben, ha  elfogadod  a  HÍVÁSÁT  arra  a hegyre,  arra  a  füves helyre, mindent,  még önmagadat is hátrahagyva,  amelyeket  Ő ne venne észre, és minden  fülöpi  kalkuláció  ellenére, ne  oldana  meg.

Jézus  nem tagadhatja  meg  önmagát, azt,  aki  kijelentette;  „Keressétek  ELŐSZÖR  az  Isten  országát, és a többi  hozzáadatik nektek.”

Te  mit  keresel,  mi  után  töröd  most magad?   A  kenyér,  vagy  a  KENYÉR  után???   „ÉN  VAGYOK  AZ  ÉLŐ  KENYÉR.”   Ha  Őt  behívod  az  életed  középpontjába, akkor  megcselekszi  veled  is  a  mai  vasárnap  füves  csodáját,  a  legreménytelenebb,  a  Fülöpök  által  nem  vállalhatónak  minősített  helyzetekben  is.

Hidd  el nekem,  én ezt  tudom!