Csatószegi Viktor

 

                                           HONNÉT  VETTE  EZT?

     

^”A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és  csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz!”  (Mk. 6.)

Több  alkalommal  írtam már arról, hogy  ez a világ két  térfélre osztott világ;  hívőkre, és  hitetlenekre.  Ez kezdettől fogva így volt, van, és lesz.  Titokról  van  itt szó, mégpedig a kiválasztás, és az erre mondott   „igen,”  és  „nem”  titkáról.  A  fenti  Evangélium  is egy  ilyen szituációt mutat be nekünk, amely ott  történt, ahol Jézus született, ott, ahová éppen akkor hazalátogatott.  Ezek a hazalátogatások szinte mindig  magukban hordoznak valamilyen nehezen megfogalmazható borongást, valami  nehezen egybeilleszthetőt a régmúlt, és a jelen pillanata között.  Velejárója  a  kronoszba  zártságunknak.  Eszembe jut most  Ingmar Bergman zseniális,  a   filmtörténelem korszakalkotó  filmje;  „A nap vége.”  Ebben van egy katartikus jelenet,  amelyben az  öreg  professzor,  élete végén ellátogat gyermekkora szülői házába.  A  rendező zseniális  lélektani  bravúrral  oldotta meg  az átélés lehetőségét, amikor  kissé homályosabb, más színnel  ábrázolta  a gyermekkort, az akkori otthon világát, testvéreivel, szüleivel, és az egykori önmagával. Így, a néző  egyidejűleg  láthatta  őt kisfiúként, és amint öregen szemléli a régi önmagát…  Ez a film hosszú napokon át, mély hatással  élt bennem.  Valami  ilyesfélét érzek én is, amikor  elmegyek  gimnazista korom,  szülői  otthonom háza előtt  az Erzsébet híd pesti  hídfőjének  közelében, és megállva, felnézek azokra az ablakokra…  (Sokszor.)  Értem  Bergmant, és  értem Jézust.  Mindkettőjük  belső fájdalmát, noha más volt e fájdalmak gyökere.  Ahogy  nem értették meg Jézust  a  falubeliek, azok, aki csupán a külső tények ismeretéig jutottak el, s azokat sorolgatták egymás között, pontosan így van ez ma is. Szemeik  elől  eltakarják a láthatók, a láthatatlant.  Az utóbbi a  TELJES VALÓSÁG,  AZ  EL NEM  MÚLÓ.  „…..és megbotránkoztak  benne.”  Teszik ezt a mai napig,  ezek a végtelenül szegények.

„Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott?”  Különös  számomra, hogy miközben leragadnak annál  a ténynél, hogy  „Mária fia,”  mégis  felfogják, hogy ez az ácsmester  rendkívül  bölcs. Fel  is teszik a kérdést az előbbi kérdést, de ennél tovább nem jutnak. Néznek, de nem látnak. Igen, mert  HIT  nélkül  csak nézni, bele bámulni  lehet a  létbe, de az e lét felettit, az e lét forrását meglátni,  lehetetlen.  Ennek  a világnak  a tolongó, egymást  taposó,  iszaptengerébe fúródó tekintettel,  nem lehet  felismerni  a közénk  érkezett, és bennünk  szállást venni akaró élő  Krisztust!  Az ilyen emberekkel, s  ilyen  emberek között   „Nem is tehetett csodát,”  amint  megjegyzi  Márk.  A  legnagyobb  csoda az barátom, ha bennünk,  bűnös, botladozó  emberekben megszületik a hit, ha Jézus tisztára  mos  a bűnbánat, és megtérés ajándékával, és  élőnek látszó halottakból,  örökké  élővé  alakít át.

Igen,  mert  a  Bergman  film, és az én régi ablakokra felnéző merengéseim,  csak röpke, múlandó  átmenet, azért, mert  Jézus Krisztus  megtette  azt  a kimondhatatlan  csodát.  MÉGIS  megtette…

EZT  KÖVETŐEN  MÁR  TUDJUK, HOVÁ  KELL  HAZA  MENNI.  LÉGY  HÁT INDULÁSRA  KÉSZ!!!

 

 

ik

Csatószegi  Viktor

 

                                        A FOGALMAK  PONTOSÍTÁSA.

                                       (Események, vagy történések?)

                                                                                                       

Kevés esemény volt/van a teremtett világ történetében, ezeket megpróbálom felsorolni , két csoportra osztva;

1./  EGYETEMES JELENTŐSÉGŰEK:   Teremtés,  bűnbeesés, megváltás, feltámadás, a Szentlélek eljövetele, az Egyház alapítása és felruházása lelki hatalommal a Lélek ereje által szolgálatra, amely folyamatos az emberi történelem végéig. Igehirdetés, Szentségek közvetítése.

2./  EGYÉNI, SZEMÉLYES JELENTŐSÉGŰEK:  Születésünk, megkeresztelésünk,  megismerkedés a hit tartalmával  /igazságaival,  /  iskolai, vagy templomi hittanórák, /  megerősítés a Szentlélek karizmáival  / bérmálás, / és az elhívott életpályára lépés, ill. az ehhez kapott szentségi megjelölés.  Mindeközben a MEGTÉRÉS, amely kapható ingyen kegyelem, és mindenkinél más-más módon, más-más életszakaszban valósulhat meg, ha erre meghívást kap, s ha ezt meghallván, befogadja. Igenis: esemény, amikor a Szentíráson keresztül személyesen szól hozzánk az  Úr,  amikor eleséseink után indítást ad a mélységes bánatra,  az őszinte bűnvallásra, és hatalmas  esemény a szentségi feloldozás, Krisztusnak, az egyetlen Főpapnak kifogyhatatlan érdemei, kereszthalála  által.  Esemény továbbá minden egyes  eucharisztikus communió,  az  átlényegült  Kenyér színe alatt.  Esemény,  amikor  megérint  egy  definiálhatatlan  titok  Bach, Vivaldi, Händel,  Allegri, Sammartini, Mozart,  Messiaen, Debussy, stb.  zenéjének hallgatása  közben, amikor  olvasod  a nagy klasszikusokat, és  eközben eligazító mondatokra találsz, amikor a  természetben jársz/túrázol, és meglátsz egy ritka, csodálatos  színű madarat, vagy  egy hatalmas tölgyfát, egy  harmatcseppet…  Esemény, amikor  valakit meghallgatsz, és érzed/tudod, hogy most, ebben a percben, Isten élő sms-e leszel  a számára.  Esemény, amikor semmilyen emberi kiutat nem látsz a sírgödörből, amikor minden romokban hever, és;  EKKOR  SEM RENDÜL  MEG A HITED ÉS  REMÉNYED,  MERT   TUDOD, HOGY  JÉZUS  IRGALMAS  SZERETETE  KIFOGYHATATLAN, ÉS  MINDEN  EMBERI FANTÁZIÁT FELÜLMÚLÓ!  Az is esemény, amikor a részek kavargásában a kegyelem nem engedi elhomályosulni az EGÉSZET, A CÉLT; AZ  ÖRÖK ÉLETET.  Amikor  egy-egy  imádság közben érzed Jézus valóságos jelenlétét. Amikor a fádról lehullik minden levél, s rádöbbensz; ezek mind-mind csak accidentáliák  (járulékos elemek) voltak,  aztán a szemeid rányílnak a csupasz ágak/ágacskák  borsosmiklósi, fenséges rajzolatára…  Majd még ennél is további esemény, ha arra is rájössz;  immár akadálytalanul, eltakaratlanul tárul eléd a végtelen horizont.  S  amikor az  öreg   fa utolsó levele is lehullott, az  arcán kirajzolódott egy bölcs mosoly. Rádöbbent; semmit sem vesztett, sőt, a LÉNYEGE ERŐTELJESEBBEN  KIVILÁGLOTT,  A TÖRZSE, ÉS  AZ  ÁGAI MEGMARADTAK,  S  AZ EMBER  EZEKEN ÁT AKADÁLYTALANUL  FELNÉZHET AZ  ÉGRE…  (Amikor leírtam a  „Bölcs mosolyt,”  bevillant egy régebben olvasott nagyszerű könyv, ezzel a címmel, szerzője:  Li  Yu Tang  kínai író, egyetemi tanár, a régi taoista filozófia ismerője. Ajánlom olvasásra!!!)

 

                                                   TÖRTÉNÉSEK.

Politika, pénzvilág, az  emberi kapcsolatok  kusza, labilis szálai, az  arénák/plázák,  mutatványos bódék és  celebek, a hatalomért folyó, egyre undorítóbb iszap-birkózás, a napi efemer hírek, a nagynak látszó léggömbök szétdurranásai,  a mosolyok mögötti vicsorok…  Az egyes ateista filozófiai iskolák, és a mélyen alattuk fetrengő ideológiák fel, és eltűnései.  A pacal pörkölt, és a mutatványos bódék vursli világa, első, és harmadosztályú kivitelben.  A jánosi hármas kívánság atmoszférája…  Amikor azt hiszed, hogy a dögunalmadban/ürességedben naponta szélnek eresztett tömeges  emailjeid többet tartalmaznak egy bolha köhintésénél…  Amikor önmagadat lealacsonyítva, hozzátapadsz a Demeter ezüstműves által készített silány, giccs bálványocskáidhoz. /Ap. Csel. 19, 23-28./

                                   VALAMINT A  KOCKAJÁTÉKOK…

 

Két dolgot kérek tőled most, ezen a csendes, éji  órán:  1./  Soha ne keverd össze  az  esemény fogalmát a történésekkel!   2./  Nézz magadba  ezen a  hét végén, s tedd fel a  fundamentális kérdést:

 

TE  AZ  ESEMÉNYEK  SZIKLÁJÁN,  VAGY  PEDIG  A TÖRTÉNÉSEK  MÚLANDÓ  SODRÁSÁBAN  ÉLSZ-E?

 

Csatószegi Viktor

                                                  ÉBERSÉG.

                                      ( Avagy:  Hit, és olaj… )

„ ¹A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. ²Öt balga volt közülük, öt pedig okos. ³A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. ⁴Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. ⁵A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. ⁶Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – ⁷Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. ⁸A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – ⁹Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. ¹⁰Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! ¹²De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. ¹³Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”

Rövidesen lezárul az egyházi  év, és küszöbön áll az  Advent, amely a végső célra irányítja figyelmünket, amellett, hogy a közénk testesülő Isten várakozására is felkészít. A hangvétel tehát egyre komolyodik, és  bizony, vészjósló jelleget is érezhetünk benne. Miről is van szó itt?  Tíz ember elindul a vőlegény elé, hogy vele együtt, ünnepélyesen bevonuljon a menyegzőre, de oda csak a felével lépett be. A mécses lángja sokkal többet jelent itt  barátom, mint egyszerű világító eszközt! Az a láng azt jelzi, hogy a díszkíséret tagjai tudják, hogy ki az a Vőlegény, akit virrasztva várnak, mert lehetetlen bármi mást tenni jövetelére várva, mint ÉBEREN VIRRASZTANI. De még visszább lépek időben: elvárható, hogy legalább egy nappal a virrasztás  előtt,  töltsék  fel olajjal a mécsesüket, nehogy az utolsó pillanatban kelljen kapkodni, nehogy épp elfogyjon az árus készlete, vagy bármilyen más akadály lépjen közbe.    -  Mind a tízen becsülettel virrasztottak, de kimerültek, s elaludtak. Éppen úgy, mint az apostolok a Getszemáni kert olajfái alatt…  Éppen úgy, mint mi, amikor úgy tűnik, hogy végül is csak nem jön a vőlegény. Elgondolkodtam, hogy vajon, mivel  tölthették a „balga szüzek” azt a virrasztás előtti napot? Vajon, mi minden lehetett ennél fontosabb számukra, hiszen tudták; minden boldogságuk azon múlik, hogy bejuthassanak arra a menyegzőre, hogy egy asztalnál ülhessenek a Vőlegénnyel. Nem kellett sokáig gondolkodnom, mert bevillant egy ehhez hasonló másik példabeszéd, amelyben Jézus pontosan felsorolja ezeket az okokat, ezeket az önigazolásokat: Vettem hat ökröt, most házasodom, stb. tehát;  valamit    - BÁRMIT! -   a  te ügyed, a te meghívásod elé helyeztem. De hát az olajfogyta  öt szűz   - ellentétben  a botor ökrösökkel és még botorabb házasulókkal, -   minden EREJÜKKEL, IGYEKEZETÜKKEL be akartak  jutni a vágyott helyre!!! Különben nem kopogtattak volna kétségbe esve azon a bezárult ajtón!

„Erejükkel, igyekezetükkel…”    A SAJÁTUKKAL… 

Az olaj=kenet. Olajjal kenték fel már az ószövetségben a főpapokat, királyokat, és az új, az örök szövetségben is több szentség anyaga az olaj. Mintegy a Szentlélek láthatatlan menyegzői/eljegyzési pecsétjének, látható formája. S mivel a meghívás, az isteni eljegyzés KEGYELEM,    - érted? -  :KE-GYE-LEM, ezért nem elég a mi erőnk, igyekezetünk, az örök menyegzőre való bejutáshoz KIVÁLASZTOTTSÁG szükséges. Ezt az eljegyzési, ezt a szívbe vésett meghívót pedig szükséges az állandóan égő lánggal jelezni, mintegy igenlő válaszként a meghívásra. Ehhez a felülről kapható bölcsesség szükséges. Az „erő, és igyekezet” pedig automatikus válasz erre a kegyelemre, DE NÉLKÜLÖZHETETLEN VÁLASZ!!!  Barátom, ez a kulcs a menyegzői terem ajtózárához van reszelve…

Annak az öt balga szűznek más dolga akadt a virrasztás megkezdése előtti napon, nem volt meg bennük a teljes erő, a mindent felülmúló igyekezet. Miért? Mert nem volt ott szívükben az ehhez feltétlenül szükséges isteni pecsét. A kiválasztottság pecsétje. Nagy, hatalmas titok ez…

Amikor meghallod ezt a példabeszédet, akkor vonulj félre, kutasd; ott van-e benned a hit pecsétje, s ha nem vagy még ebben biztos, borulj le az irgalom, s a kegyelem Ura, a Vőlegény elé, tárd ki a szívedet, és könyörögj az élő hit ajándékáért. Ezt az alázatos könyörgést meghallgatja Jézus, amint ezt tette a vérfolyásos asszonnyal is, akinek a kitartó állhatatossága „legyőzte” Jézusban az üdvrend igazságát, a mindent felülmúló irgalommal.

De soha ne feledd;  az olajért    - amelynek jelentőségéről fent írtam, -   azonnal rohanni kell!!!