ÉBERSÉG.
(
Avagy: Hit, és olaj… )
„ 1A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a
vőlegény elé mentek. 2Öt balga volt közülük, öt pedig okos. 3A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem
vittek bele. 4Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. 5A vőlegény késett, így
valamennyien elálmosodtak és elaludtak. 6Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek
ki elébe! – 7Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. 8A balgák kérték az
okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – 9Nem adunk – felelték
az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az
árusokhoz és vegyetek magatoknak. 10Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és
akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. 11Később megérkezett a
többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! 12De ő így válaszolt:
Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. 13Legyetek hát éberek,
mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”
Rövidesen lezárul az
egyházi év, és küszöbön áll az Advent, amely a végső célra irányítja
figyelmünket, amellett, hogy a közénk testesülő Isten várakozására is
felkészít. A hangvétel tehát egyre komolyodik, és bizony, vészjósló jelleget is
érezhetünk benne. Miről is van szó itt?
Tíz ember elindul a vőlegény elé, hogy vele együtt, ünnepélyesen
bevonuljon a menyegzőre, de oda csak a felével lépett be. A mécses lángja
sokkal többet jelent itt barátom, mint
egyszerű világító eszközt! Az a láng azt jelzi, hogy a díszkíséret tagjai
tudják, hogy ki az a Vőlegény, akit virrasztva várnak, mert lehetetlen bármi
mást tenni jövetelére várva, mint ÉBEREN VIRRASZTANI. De még visszább lépek
időben: elvárható, hogy legalább egy nappal a virrasztás előtt, töltsék
fel olajjal a mécsesüket, nehogy az
utolsó pillanatban kelljen kapkodni, nehogy épp elfogyjon az árus készlete,
vagy bármilyen más akadály lépjen közbe.
- Mind a tízen becsülettel
virrasztottak, de kimerültek, s elaludtak. Éppen úgy, mint az apostolok a
Getszemáni kert olajfái alatt… Éppen
úgy, mint mi, amikor úgy tűnik, hogy végül is csak nem jön a vőlegény.
Elgondolkodtam, hogy vajon, mivel tölthették a „balga szüzek” azt a virrasztás
előtti napot? Vajon, mi minden lehetett ennél fontosabb számukra, hiszen
tudták; minden boldogságuk azon múlik, hogy bejuthassanak arra a menyegzőre,
hogy egy asztalnál ülhessenek a Vőlegénnyel. Nem kellett sokáig gondolkodnom,
mert bevillant egy ehhez hasonló másik példabeszéd, amelyben Jézus pontosan
felsorolja ezeket az okokat, ezeket az önigazolásokat: Vettem hat ökröt, most
házasodom, stb. tehát; valamit -
BÁRMIT! - a te ügyed, a te meghívásod elé helyeztem. De
hát az olajfogyta öt szűz -
ellentétben a botor ökrösökkel és még
botorabb házasulókkal, - minden EREJÜKKEL, IGYEKEZETÜKKEL be akartak jutni a vágyott helyre!!! Különben nem
kopogtattak volna kétségbe esve azon a bezárult ajtón!
„Erejükkel,
igyekezetükkel…” A SAJÁTUKKAL…
Az olaj=kenet. Olajjal
kenték fel már az ószövetségben a főpapokat, királyokat, és az új, az örök
szövetségben is több szentség anyaga az olaj. Mintegy a Szentlélek láthatatlan
menyegzői/eljegyzési pecsétjének, látható formája. S mivel a meghívás, az
isteni eljegyzés KEGYELEM, - érted? - :KE-GYE-LEM, ezért nem elég a mi erőnk,
igyekezetünk, az örök menyegzőre való bejutáshoz KIVÁLASZTOTTSÁG szükséges. Ezt
az eljegyzési, ezt a szívbe vésett meghívót pedig szükséges az állandóan égő
lánggal jelezni, mintegy igenlő válaszként a meghívásra. Ehhez a felülről kapható
bölcsesség szükséges. Az „erő, és igyekezet” pedig automatikus válasz erre a
kegyelemre, DE NÉLKÜLÖZHETETLEN VÁLASZ!!!
Barátom, ez a kulcs a menyegzői terem ajtózárához van reszelve…
Annak az öt balga
szűznek más dolga akadt a virrasztás megkezdése előtti napon, nem volt meg
bennük a teljes erő, a mindent felülmúló igyekezet. Miért? Mert nem volt ott
szívükben az ehhez feltétlenül szükséges isteni pecsét. A kiválasztottság
pecsétje. Nagy, hatalmas titok ez…
Amikor meghallod ezt a
példabeszédet, akkor vonulj félre, kutasd; ott van-e benned a hit pecsétje, s
ha nem vagy még ebben biztos, borulj le az irgalom, s a kegyelem Ura, a
Vőlegény elé, tárd ki a szívedet, és könyörögj az élő hit ajándékáért. Ezt az
alázatos könyörgést meghallgatja Jézus, amint ezt tette a vérfolyásos asszonnyal
is, akinek a kitartó állhatatossága „legyőzte” Jézusban az üdvrend igazságát, a
mindent felülmúló irgalommal.
De soha ne feledd; az olajért
- amelynek jelentőségéről fent írtam, - azonnal
rohanni kell!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése