Csatószegi Viktor

                                           AZ  IGAZI  VÉSZHELYZET.

„Már csak rövid ideig marad köztetek a világosság. Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy. ³⁶Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” Ezeket mondta Jézus, aztán elment, és többé nem mutatkozott. (János Ev. 12, 35-36.)

 

Mégegyszer, és éppen neked, és éppen nekem:  „aztán elment, és többé nem mutatkozott.”   

 

 Nincs realistább könyve a Bibliának, mint a Zsoltárok! Abban a 150 fejezetben benne foglaltatik az emberi élet minden szegmense, miden szituációja. Nincs az a modern pszichológia, szociográfia, amelyben teljesebb, hitelesebb képet  kaphatnánk  „AZ”  emberi életről, s  annak jelenségeiről. (Csak messze meghaladja e két tudomány látását, mert az egészet, a teljességet figyeli, vagyis;  nem  metszi le az emberi jelenségről annak gyökérzetét, és finalitását.)  Ezt olvassuk a 103. Zsoltárban:

„Olyan az ember élete mint a fűé, kivirul,  mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, és még a helyét sem ismerik.”

Kempis Tamás, ez az ihletett Ágoston rendi szerzetes is sok helyen elmélkedik erről a „Krisztus követése” c. könyvében, és megállapítja, hogy ha velünk/bennünk van a kegyelem, akkor virulunk, de ha elhagy, akkor semmire sem vagyunk képesek. Igen; hiánylények vagyunk… Érdemes figyelmesen olvasni Jézus példabeszédét az öt okos, és öt balga szűzről. Addig kell a tartalék olajról gondoskodni, amíg erre időnk adatik. Addig tudunk egyenes fővel és szívvel járni az életünk útján, ameddig velünk van a világosság. Ameddig mi belegyökerezünk a világosságba, aki a Krisztus. MA  MÉG SZÓL HOZZÁNK  IGÉJÉN, SZENTSÉGEIN, ÉS BELSŐ SUGALLATAIN KERESZTÜL, MA MÉG RÉSZESÜLÜNK  A BŰNBOCSÁNAT, ÉS AZ EUCHARISZTIA SZENTSÉGÉBEN. MA  MÉG MEGADATIK AZ ÉLŐ HIT KEGYELME.

                            HIGGYETEK A VILÁGOSSÁGBAN!

 

Mikor tudunk hinni? Ha Jézus bennünk él, ha ott jár velünk az úton. Ha központi helyet foglal el értelmünkben, és a szívünkben.

De jajjjjj! :  „AZTÁN ELMENT, ÉS TÖBBÉ NEM  MUTATKOZOTT.” 

Ha  van  vészhelyzet, dráma, tragédia, akkor  csak ez: ha Jézus elmegy, és többé nem mutatkozik…

 Gondold meg, érdemes-e ezt  a  rövid  kegyelmi  időt     - néhány elröppenő évtized, -    elszalasztani, és tovább  botorkálni a sötétségben, bedőlve mindenféle ál-kifogásoknak?  Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt. Mert ha ez a fűszálnyi, percnyi élet elillan, és ennek a pillanatnyi létnek során nem kérsz kegyelmet, hitet, akkor aztán Jézus elmegy, és többé nem mutatkozik.  EZ  PEDIG  AZ  ÖRÖK HALÁL.

Most van, most, ebben az elsuhanó földi életben az alkalmas idő a megtérésre, az újjászületésre, a Krisztusba kapaszkodásra, hit által, és a hitből fakadó szeretet által. Ugye tudod; mindent itt hagysz, minden emberi kapcsolatot, és az összes, téged körülvevő tárgyaidat. Egyetlen koporsón sincs csomagtartó!!!  Egyedül  csakis  Istenben élhetsz örökké, Jézus által.

                         GONDOLD  ÁT  MINDEZT  TELJES  CSENDBEN, DRÁGA  TESTVÉREM!