Csatószegi Viktor

                                                   A  LÁTÁS.

^”Én meg majd  kérem  az  Atyát, és  más vigasztalót  ad  nektek: az Igazság  Lelkét, aki örökké veletek  marad. ¹⁷A világ  nem  kaphatja  meg, mert  NEM  LÁTJA,  és  nem  ismeri.” (Jn. 14, 16-17.)

Szt. János  Evangéliumából  ragadtam  ki  ezt  a  két mondatot, merthogy  ez  a két  mondat ragadott meg most  engem.

Ha  az  ember szemeivel valami  probléma  van, akkor  jobb esetben optikushoz, rosszabb esetben pedig a szemészetre kell mennie. Ez ilyen egyszerű. De mi a helyzet azzal a belső látással, amelyről  már oly sokszor  kellett írnom, legtöbbször a hittel való relációjában. Igen, de amint  a hit, úgy a velejáró  belső látás  sem szerezhető meg akképpen, mint az optikusnál, vagy a szemészeten, ha döntünk; felkeressük valamelyiket. Isten abszolút  Úr, szabadon dönti  el ÖRÖKTŐL FOGVA  címzettjeit, ingyen  kegyelemről van itt, ebben a fenti két mondatban szó. Az a  jánosi  világ…  Ez a világ egy másik dimenzió, fényévekkel  lejjebb, mint  a baszileia világa.  Az igazság Lelkét  nem látja, mert eltakarja  előle mindaz, amiket a fizikai szemeivel  lát, s igyekszik megragadni. Nincs ember, aki képes lenne felsorolni  az itt láthatók  /részek/  végtelenül  hosszú listáját.  A szervírozó  zsonglőr   kiválóan tudja, ismeri a módját, hogy kinek, milyen bálványocskát  toljon a szemei elé, s kösse le vele a figyelmét, idejét, energiáit. Szinte hallom Jézus eme szavaiban  a mély szánalom  rezdülését, hiszen  Ő  mindenkiért  jött  közénk, mindenkit  hívogat  kegyelmével, Igéjével. „De  a  világ nem kaphatja  meg, mert  nem  látja”, az antennája  elállítódott  a világ  zajától, káoszától,  a  „carpe diem” démoni  szédületétől.

„Az  IGAZSÁG  Lelkét.”  Vagyis , Jézus  Lelkét, aki az út, az IGAZSÁG, és az élet.  Oda jutottunk, hogy a liberalizmus  mindent  relativizál, így  az igazság fogalmát  is. „Quod capita, tot sententia.”  (Ahány fő, annyiféle igazság…)  Persze, hogy ebben a ringlispilben, porfelhőben, minden ködös, zavaros, minden arra ösztökél, hogy éld a napi életedet, és FÖL SE TEDD  AZT A KÉRDÉST, HOGY LÉTEZIK-E ABSZOLÚT  IGAZSÁG, S  HA  MÉGIS  VAN, HOL  LEHET  RÁTALÁLNI?  Tudod -e  barátom, hol  lehet  rátalálni?   SEHOL!!!!!!!   Igen; rátalálni  nem  lehet.  Nézz  bele  a tételes jog világába, egy kicsit a szociológiába, politikába, és      - ha mindezektől  nem kaptál  infarktust, -   rádöbbensz, hogy  ITT nem lehet rátalálni!    Akkor  menj be  egy nyitott templomba, ülj be a leghátsó padba, a téged figyelő Krisztus előtt.

EZ  AZ  EGYETLEN  ESÉLYED,  MERT  Ő  AZT  MONDTA, HOGY  „kérem  az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké  veletek marad.”  Amit  pedig Jézus kér, az garancia!!! 

Tehát  nem  rátalálsz, bármennyit  kutatod, bármennyit  tanulsz, izzadsz  érte; MEGKAPHATOD, HA IGENT  MONDASZ  AZ  AJTÓD  ELÖTT  KOPOGTATÓNAK,  S   BEFOGADOD  ŐT AZ ÉLETEDBE. DE: ehhez  ki  kell menekülnöd  ebből  a világból, és könyörögnöd  kell  polgárjogért  a Baszileiába,  Isten uralmának  örökké  tartó  országába.  Ez  a kimenekülés nem  fizikai, nem kap mindenki  szerzetesi hivatást, hanem egy hatalmas, óriási  döntés: a világban élni, de nem a világgal. Kevés  a  vallásosság  (kül. a népi….) az  igazi  látáshoz, HIT KELL  HOZZÁ. No, erről szól a fenti, rövid idézet. Arról, hogy a virtuális  hagyma  első, vagy második rétegéről,  át  kell könyörögnöd  magad,  arra  a  harmadikra…

Azt   tanácsolom,  kérd  meg Jézus Szentlelkét,  hogy adjon konkrét  tanácsokat, vezetést, az első lépések  felé.  Mondd el neki, hogy nem elég neked mindaz,  amit  a szemeiddel  látsz, mondd  el, hogy megérintett  téged  legbelül  az  a fenti két mondat  az Evangéliumból,  és  hogy  szeretnél  VALÓBAN LÁTNI.   ÖRÖKKÉ.  

 

NE  LÉGY SZEMEKKEL  LÁTÓ  VAK,  KÉRD,  ÉS MEGKAPHATOD  A  LÉLEK  SZERINTI  LÁTÁST!  MERT :  „AKI  HOZZÁM  JÖN,  AZT  SEMMIKÉPPEN  KI  NEM  VETEM!”