Csatószegi Viktor

 

 

                                         EGY  IDŐRE…

                                 (Vigilate, et  orate!!!)

"Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult ²negyven napra. Itt megkísértette az ördög. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. ³Ekkor így szólt hozzá az ördög: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” ⁴De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” ⁵Erre az ördög fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. ⁶„Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom – mondta –, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. ⁷Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” ⁸Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” ⁹Ekkor Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! ¹⁰Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak; és: ¹¹Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” ¹²De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” ¹³Miután az ördög minden kísértést végbevitt,   EGY  IDŐRE elhagyta."   (Lk. 4,  1-13.)

 

  A karácsonyt bevezető, adventi  időszakra  jobbat,  alkalmasabbat,  találni sem lehetett volna a fentinél. Szinte minden egyes mondatáról lehetne egy-egy lelkigyakorlatot tartani, akkora mélységeket hordoznak. Itt van pl. mindjárt az elején;  „a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra.”  A Szentlélek mindvégig sugallta Jézust  a  földi  időszakában, a Szentháromság teljes egysége nem szűnt meg Jézus  megtestesülését követően sem.  Negyven  napi éhezés után, a sátán alkalmasnak tartotta az időpontot, hogy megjelenjen a pusztában, ott, ahol nincs semmi más, csak a kietlenség, és elhagyatottság. Minden pusztaság a reménytelenség, a fogoly-lét, a halál árnyékának szimbóluma, és a mi életünkben is ezeket a „sivatagokat”   találja alkalmasnak a gonosz, hogy megkísértsen, és elpusztítson. Csakhogy nem számol a Szentlélekkel….

De én most nem az  egész  szöveggel kívánok foglalkozni, hanem csak annak az utolsó két mondatával. Miután a sátán kudarcot vallott mindhárom próbálkozásával, és összeomlott a teofánia szavai  után,  /”Ne kísértsd Uradat Istenedet,”  vagyis;  Jézus személyében a Teremtővel állt szemben egy szellemi teremtmény!/  Rádöbbent; nincsenek egy súlycsoportban, tehát:

                                        „EGY   IDŐRE  ELHAGYTA.”

De  nem adta fel…  Tudjuk a Bibliából, hogy a későbbiekben hol, és miképpen ólálkodott  Jézus körül, olykor embereken keresztül is, és végül a Golgotán;  „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”  S mivel Ő valóban Isten Fia, aki a mi váltságunkért testesült közénk, nem dőlt be ennek a csábos ajánlatnak,  pedig   megtehette  volna, hiszen megtette, hogy az őt szakadékba taszítani akaró tömegen  „átment,”  és eltűnt a szemük elől,   viszont ez esetben elmaradt volna a megváltás irgalmas csodája.

Úgy  van az  barátom  a mi életünkben is, hogy  ránk tör az ontológiailag létező gonosz, aki pontosan tudja, hogy  kit, milyen kísértésekkel  lehet tőrbe csalni, és felkínálja    - mutatis mutandis -   u.azt, amit felkínált Jézusnak ott, a kietlenségben. A hazugság, és megtévesztés démona olyasmit ajánlott fel, ami  SOHA NEM IS VOLT A TULAJDONA!!!  Ha mi ennek a szélhámosnak, elveszejteni akarónak ellenállunk rögtön a kezdetén, akkor megfutamodik. DE:  CSAK EGY IDŐRE!  Nincs nyugta, bolyong a nihilben, és ha  a házunkat  kitakarítva, tisztán találja, akkor elmegy, magához vesz hét, nála még gonoszabb szellemet, és  VISSZATÉR!

 ²⁴Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, s nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: Visszatérek elhagyott házamba. – ²⁵Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja. ²⁶Tüstént elsiet és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint előbb volt.” (Lk. 15.)

Gyűlöli az Istent, és az Ő szeretett alkotását, az embert, akire halálosan féltékeny, és mindenképpen a pusztulását akarja. Ezt a pusztulást okozó pirulákat csomagolja be tetszetős, kívánatos, és megoldásnak feltüntető sztaniol papírba…

Tudd;  a  sátán nem alszik!  Mi gyengék, erőtlenek, és kísérthetők vagyunk. Úgy  kell  élnünk ebben a világban, mint a pusztában vándorló zsidó nép, akik éjjelente őröket állítottak sátraik elé. Ne bízzunk önmagunkban, hanem csakis az Úr kegyelmében, irgalmában, és éljünk az Ige, és a Szentségek adta erőforrással.  Vigilate, et orate…

Ha pedig visszatér a sátán, akár még hét gonosz szellemmel  is,  nem velünk, hanem a bennünk élő Jézussal  találja szemben magát, és megismétlődik a pusztai jelenet; elkotródik.

Arra  hívom  fel  tehát a figyelmedet,  hogy nem elegendő önmagában a bűnbánat és bűnvallás,  /kitakarítani,  „feldíszíteni a házat,”/   hanem  állandó, élő kapcsolat szükséges  Krisztussal, és a folyamatos  IGEN  kimondása a gyakorlati életünk minden egyes pontján.

HOGY   NE  LEGYEN  AZ  ÁLLAPOTUNK  ROSSZABB, MINT  ELŐBB  VOLT…