Csatószegi Viktor



 

                                                           ÉBERSÉG.         I. rész.

Az idősebbek emlékeznek, és sokat mesélnek erről  a  nagyon  rossz emlékű  szóról.  Arról, amellyel  „A PÁRT”  állandóan serkentette tagjait, a politikai rendőrséget, és a munkásőrséget, a  „külső, és belső ellenség”  ugrásra  kész támadásainak  kivédésére, megelőzésére. (A leghatásosabb megelőzésnek az internáló táborokat, a kitelepítéseket,  és  a likvidálást  tartották…)  S mit ad az ég? Ma reggel pont ez a szó került elém Márk evangéliumában, a 13. fej. 32-37. verseiben,  mégpedig  nem is egyszer, hanem háromszor! A szó ugyanaz, de a tartalma, és célja nyomaiban sem azonos a fentivel. A mi  Urunk  valóságos  veszélyről szólt, arról, amely azt  az EGYETLEN,  AZT  AZ  IGAZI  ÉRTÉKET veszélyezteti; a  halálos álomról.  Arról,  amelyről  Pál   is  ír,  a Róma 13-ban, ekképpen:  „Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból. Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel.”  A sátán azt dúdolja a fülünkbe,  hogy  „álom, álom, édes álom, jaj de szép…”  Ebben a szép álomban pedig, ebben a dögleletes álomban csorognak milliók  Kháron ladikján /Illyés Gyula/  a Stix folyón lefelé, a biztos pusztulásba. Olyan ez, mint amikor valaki alaposan tele tölti magát  tömény, alkoholos  italokkal, remek, oldott a hangulata, igazán rózsaszínűnek látja a világot,       - ezt az álomvilágot, -     majd beül a  kétezres motorú autójába… Neki már nem lesz ideje az ébredésre.  Nem volt éber…  Barátom! Ez a világ  VALÓBAN  ÁLOM  VILÁG!!!  Van  ontológiailag létező  szellemi  hatalom, aki folyamatosan gondoskodik  az  „altatásról,”  és mindent  megtesz, hogy lehetőleg senki ne legyen képes felébredni ebből a halálos, sötét-éjszakai álomból. Az eszköztára  káprázatos, kimeríthetetlen, ő a variabilitásnak a non plus ultrája. Soha nem megy nyugdíjba!   ((Addig a napig…))  Ezüst tálcán kínálja fel nekünk, ennek a bódult álomnak 3 kincsét, azt,  amelyeket  Szt. János,  ez a csodálatos  apostol-látnok  így definiált: „A test kívánsága,  a szem kívánsága, és az élet kevélysége.”  Ehhez fűzi hozzá azonnal;  „ nem az Atyától van, hanem a világból. De a világ  ELMÚLIK  A  KÍVÁNSÁGAIVAL  EGYÜTT.”   ( I. Ján. 2, 16.)  No, itt van a kérdés lényege, a punctum saliens! Ez a három kínálat egyenlő az „édes álommal”, azzal, amelyből a diabolosz  nem akarja  az ébredést. Ő a végső pusztulásunkat akarja. Fénysugárként világítja meg  a patmoszi  szeretett  tanítvány,  ennek a MOCSKOS álomnak  a hamis káprázatát a 17. versben; „De a világ elmúlik a kívánságaival együtt.” Érted ???  EL – MÚ – LIK !!!    S te is, meg én is elmúlunk végleg/örökre, ha a könyörülő Atya hozzánk  lehajló irgalmas  szeretete nem ébreszt fel, pontosabban; ha nem engedjük  magunkat felébreszteni abból a kába álomból. Ha nem leszünk éberek.  János mondja ezt, nem én! Így, ezzel a mondattal fejezi be a 17. verset: „CSAK, aki az Isten akaratát  teljesíti, az marad meg örökre.”  Világos?  A három „kínálat,” és annak az álmában lubickolók, valamint  az ezüst  tálcán  felkínáló: ELMÚLNAK. Csakis az örök érvényű kijelentést befogadók, a Logosz  keresztje  elé  bűnbánattal  leborulók, a HIT kegyelmében részesülők  maradnak meg örökre!  Ők tán extra, különleges emberek? Eredendően tiszta szívűek, gáncs nélküli lovagok?  Vallom; nincs  tiszta szívű  ember, csakis MEGTISZTÍTOTT szívű, kegyelembe fogadott ember létezik. Ezért nincs kiérdemelt  üdvösség  barátom, csak  kegyelem van…

De  erre a kopogtatásra ÉBEREN kell figyelni!

                            ELMÚLÁS,    -   ÖRÖKKÉ   ÉLNI…

 

                                                         CSEND.   SOKÁIG.

 

                                                       ÉBERSÉG.   II. rész.

 

Elöljáróban  egy rövid betekintés  a  „műhelyembe.”  Öt nap telt el az I. rész megírása óta, és ez jogos kérdéseket vet fel, nem csak ennek a fórumnak olvasóiban, hanem még  énbennem is… Nem térnék el a valóságtól, ha azzal indokolnám, hogy a napjaimnak bőven vannak más feladatai  is, kevés az a 18-19 óra, amely a tevékenységre adatik, valamint; nem tettem fogadalmat, és senki  /ember/ nem kötelez a folyamatos,  írásos szolgálatra. Mindez igaz lenne, de a kisebb-nagyobb szünetek mögött, olykor egy hatalmas titok áll… Ez:  „ADATIK.”  Írásaimnak több, mint 90%-a úgy születik, hogy felülről kapok egy erős, szinte kényszerítő indítást, ehhez egy Igét, pl. a reggeli Szentírás imádkozva olvasása közben, vagy a napi Zsolozsmából, vagy a direkt „forró dróton” keresztül. Esetleg egy hír, egy tv műsor, vagy egy beszélgetés rezüméje indít tűnődésre, s ezeket osztom meg. Ilyenkor nincs apelláta, szinte oda vagyok ültetve  a számítógépem elé, és amikor engedelmeskedem ennek a belső hangnak, akkor azt tapasztalom, hogy az ujjaim mintegy maguktól mozognak a billentyűzeten, és felülről kapom a gondolatokat, alig  győzöm lejegyezni. Szinte egymás után ugranak be az aktuális igehelyek. Így van ez jól, ez az igazi boldogság, hiszen  nem a magam emberi okoskodását kell nekem megosztani, hanem az Úr szent üzenetét. Ugyanis  van szóbeli, és van  írásos igeszolgálat. (Lehet bölcselkedni,  lehet filozofálni,  moralizálni, de  az nem igehirdetés, hanem  „szentbeszéd”…. bocs.) Azt az ingyen ajándékot kaptam, hogy ha prózai, emberi gondolatokat fejtegetek is olykor, azokon keresztül is átfénylik az üzenet, az egyetemes kereszténység lényege. Ámde; van olyan nap, amikor „eldugul” ez a szellemi csatorna, nem hallom  azt a hangot,  nem érzem azt a belső motivációt, és ha ilyenkor leülnék írni, akkor csak a magam szegényes, szűk horizontú gondolataimat gépelném, ami semmit nem adna neked, barátom.  Megvallom; az elmúlt napokban két alkalommal  is nekiültem, hogy megírjam a II. részt, de csak ültem, néztem a klaviatúrát, - az ujjaim nem mozdultak… Egyetlen ép gondolat nem született  meg bennem. Bizony, jó alkalmak ezek arra, hogy  „humiliate capita vestra Deo= alázkodjon  meg fejetek Isten előtt.”  Igen; minden ajándék felülről adatik, semmilyen érték nem a sajátunk. Az éltető Szentlélek nélkül semmire  sem vagyunk  jók. A Lélek pedig ott, és AKKOR fú, amikor akar…  hát ennyit akartam elmondani magamról, ill. az írásaimról, s annak szüneteiről.

Mindezek után nézzünk bele Jézus  éberségre  való intésének további  mélységeibe. Veni creator!  Ő kijelentette, hogy látta  a sátánt lebukni az égből villámként, erre a földre. Tehát itt van, és nagy hatalommal rendelkezik, ő kínálja fel azt a 3 halálos mérget rejtő álmot, szünet nélkül. Nem véletlen, hogy Péter apostol azt írja  az első levelében;  „Józanok legyetek, és vigyázzatok! Ellenségetek, a sátán ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben!”  Vagyis; legyetek éberek! Aki megkapja a belső látást, azt, hogy a hullámzó felszín alatt felismerje a lényeget, az tisztán látja, hogy ami  körül tombolva, őrjöngve dulakodik a világ, egymást  taposva, minden erejükkel könyökölve, azért a 3 dologért teszi, amelyeket idéztem már az I. részben. Erről szól a politika, a nemzetek közti gazdasági versengés, a területért, és a hatalomért vívott irgalmatlan öldöklés. Nagyban, és kis méretekben egyaránt.  Megszerezni, birtokolni valamit, vagy valakit… Goethe Faustja nyomán írta Gounod, operájában a híres áriát; „Eladó az egész világ….”  Egy ragyogóan szép házért, amely előkelő  helyen áll, egy jól fizetett vezető állásért, a celebek luxus életéért nagy árat kell fizetni. De hát amit adni-venni lehet, az mind mulandó. Az örök érték, az örök élet ingyen adatik, igaz, annak is hatalmas  az ára, de  ezt az árat más Valaki fizette ki; Jézus Krisztus. A tudás sok igaz örömnek, a teljesebb eligazodásnak lehet a forrása, de bizony, a kevélységnek, a gőgnek is.

 A szemek kívánsága…  Éva először meglátta a szép gyümölcsöt, s addig nézte, amíg megkívánta, majd leszakította. Ákán is meglátta a kincset, megkívánta, elvette, s elásta. Dávid király élete milyen szépen indult! Tiszta, hívő, az Urat őszintén követő ember volt. Egészen addig, amíg Uriás gyönyörű feleségét meglátta, megkívánta, és a férjét kitéve a biztos halálnak, azt a nőt megszerezte.  Ez a terület életünk legveszélyesebb, örvénylő területe. Mert az előző kettő; kívül való, ennek gyökerei pedig belül valók, átjárják minden idegszálunkat, hormon rendszerünket, minden csepp vérünket. A legtöbb bukás pont ezen a vonalon történik, nézzünk csak  bele a hírekbe, de a dráma irodalom, a balladák  nagy része is, ezt tárgyalja, a világhírű regényekről  (Márai Sándor: „A gyertyák csonkig égnek,”  „Válás Budán,” stb.) nem is szólva. Itt arat a diabolosz a legsikeresebben, én ebben látom a bűn legvalóságosabb jelenlétét. Nincs védett életállapot!  Magasrangú egyházi személyiségek, tanárok, sportvezetők, és végtelen a  sor, esnek el,  zuhannak a mocsárba. Mert Péter is akkor kezdett süllyedni, amikor már nem Jézusra nézett… „SZÜNTELENÜL IMÁDKOZZATOK!”  Igen, mert akkor lehet elhasalni, ha nagy dolgok törnek össze  körülöttünk, aztán bennünk.  „Meglátta….”  Itt, a kapuknál  kell őrséget állítanunk, mert ha az ajtónkat csak egy pici résnyire nyitjuk ki a ravasz kísértő előtt, ő azonnal bedugja azon a résen a cipője  orrát, aztán kifeszíti  azt az ajtót. Rózsaszín álom,  - álom, amelynek nyomában kiégett életek, romba dőlt sorsok, pokoli  hanyatlás, sőt; gyilkosságok, pusztítások járnak. Misterium  iniquitatis… Szt. János, a szűz tanítvány látlelete, diagnózisa abszolút hiteles! Ő Mestere szemével  látta  ezt a világot.  De sokat tudnának beszélni ezekről a gyóntatók, a lelkipásztorok…

                                                        ÉBERSÉG.   III. rész.

Röviden áttekintem az eddigi két rész vezérfonalát. A Márk  Ev. 13, 32-37. versekben háromszor szereplő „éberség” szó indított el engem az írásra, mert kardinális jelentőségűnek érzem a hívő ember életvitele számára. Ebben a textusban  Jézus  a váratlanul  megérkező ház uráról beszélt, akivel jelképezni akarta a halálunk, és a számonkérésünk valóságát, ennek bekövetkeztének elrejtettségét. Tehát az egész életünk, mégpedig  az örökké tartó életünk  sorsdöntő kérdését akarta szívünkbe vésni. Nos, ebben elmélyedve  kerestem  azokat a pontokat, amelyek jelen vannak mindegyikünk életében, mint olyan tényezők, amelyeknek jelentkezésekor a legaktívabb éberségre van szükségünk, mert ezek tényleges sátáni kísértések, és hihetetlen ravaszsággal, körmönfontsággal vannak álcázva, hogy a végleges pusztulásba taszítsanak.  Barátom!  Itt nem  jó tanácsról, nem esetlegességekről, hanem élet-halál kérdéséről van szó!   - Így jutottam el Szt. János apostol szinte dogmatikai  jelentőségű  I. Ján. 2, 16. hoz, amelyben a test és a szem kívánságát, valamint az élet kevélységét adja elénk, mégpedig  „beágyazva” két, alapozó, isteni fénnyel megvilágító vers közé téve. Engem megdöbbentett  ez a reveláció! A 15. vers így szól: „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van!”  (Ugye emlékszel, arról írtam, hogy Jézus villámként ide, ebbe a világba látta lebukni a sátánt. Nézz körül…  S amit látsz,      - az a három sírgödör, -      az a 16. vers bef. részének teológiai fundamentuma; „ nem az Atyától van, hanem a világból.”  A 17. vers:  „De a világ ELMÚLIK  a kívánságaival együtt.”   Ebben a kontextusban érthető csak  igazán  /tehát a 15. és a 17. versek közé ágyazottan,/   az a három tétel, amelyekkel szemben éberségre van szükségünk. Miért?

MERT  „CSAK  AKI AZ  ISTEN AKARATÁT  TELJESÍTI, AZ  MARAD MEG  ÖRÖKRE.”  (A 17. vers vége.)

Íme,  elénk adatott a három „édes álom,”  és a 17. versben pedig az éberség figyelmen kívül hagyásának tragikus következménye. Jó dolog az Isten végtelen szeretetéről beszélni, de oly sokszor szem elöl  tévesztjük a keskeny út kőkemény igazságait…  Ezért is megrázó  élmény, ha valakinek a szívébe hasít a háromszor  felhangzó, éberségre történő isteni felszólítás. Három kívánság, - három felszólítás.  Tán ez ébresztette fel az álomból  Assziszi Szt. Frencet, Szt. Ágostont, és a nagyvilági életű katonatisztet; Loyolai Szt. Ignácot is… Ez az ébredés a teljes vakságból az éles látásra jutással egyenlő, olyan, amelyhez  képest az én régi barátom: Bartimeus csodálatos  gyógyulása  kismiska…

Márkkal tehát kemény beszédű  üzenet szól hozzánk, s elég  ijesztő arra gondolni, hogy nincs semmi támpont, amire az emberi logika, tudomány, mások tapasztalata alapján építhetnénk.  Szolgák vagyunk, (!) feladatokat  kaptunk, és itt lettünk hagyva a feladatok elvégzésének HATÁRIDEJE NÉLKÜL…   hát ilyen nincs!!!  akkor ráérünk;  „még olyan jó lődörögni ebben a tejszínhabos világban,”   „még olyan fiatal vagyok, hogy az öregség  és a halál  beláthatatlan távolságban van tőlem,”  „s nem győzöm befogadni az élményeket, a világ sokszínűségét, és a bennem élő kívánságok örömeit.”   Persze. Azt gondolod, hogy Isten elrabolni akarja az örömeidet, és a természetes kívánságaidat? NEM!!!!!!!!  Csak megszentelve, az örök törvények  kereteibe helyezve akarja neked ajándékozni, mert Ő jobban tudja, hogy mi válik javadra itt  és most, és  - ÖRÖKRE.  Nézz körül a kórházak pszichiátriai osztályain, a bíróságok tárgyaló termeiben, a börtönökben, és az újságok  halálozási rovataiban, amelyekben de  sokszor azzal a szóval kezdődik az értesítés; „tragikus körülmények között….”  A Tíz Parancsolat, és Jézus összes tanítása nem tiltó táblák sokasága, hanem KRESZ táblák. Ha célba  akarsz jutni, akkor tartsd  be! Éberen…

A sátán tehát itt van. De ide írom a jó hírt is: A mi Szabadítónk jól tudta, hogy képtelenek vagyunk egy életen át éberek maradni. Igen; KÉP-TE-LE-NEK!  Sem Péter, sem a többiek nem tudtak még 1 órát sem virrasztani  ott, a Getszemáni kertben, Jézus mellett. Egyetlen órácskát sem. De előtte is bukdácsoltak, s Péter, aki arról beszélt, hogy inkább meghal, minthogy megtagadja Őt, bizony, háromszor is megtagadta.  A mi életünk is     - mindenkinél másképpen, más mértékben,-    csetlés, botlás.   Ez is titok; miért engedi meg Isten az  „elalvásainkat?”  az  éberségünk olykor totális  hiányát, a megtéveszthetőségeinket???  A lelki szárazságainkat, az istentávolság keserves megéléseit? Miért? A csőlátásainkat, azt, hogy  az EGÉSZ helyett,  belevesszünk a  részekbe? Azt, hogy egy 10 forintos eltakarhassa előlünk a napot?  Azt gondolom és látom,  azért, hogy meglássuk, és BELEREMEGJÜNK; ez vagyok én Uram tenélküled. A nagy, dupla semmi, a szél sodorta porszem.  S ha Péterrel együtt zokogni  tudok emiatt, és felkiáltani  a jobb latorral, =ez a kegyelem.

Ekkor hajol  le hozzánk Jézus Krisztus,  Aki az EGYETLEN megoldás. Az Ő erejéből, szeretetének hatalmából tudunk új, tiszta lappal indulni, s ellen mondani a sátáni  hármas kínálatnak. Ővele, Őáltala, és Őbenne  lehet permanensen ébernek lenni, kegyelemben élni.

Ezeket gondold át, és soha se mondd; „én már olyan mélyen vagyok, oly gyönge és elesett, hogy rajtam már nem lehet segíteni.” Ha  ezt érzed, tudd ; érted jött közénk, és helyetted halt váltsághalált az Isten Fia!  Élj ezzel a lehetőséggel, és nyisd ki a szíved, engedd be az életedbe a megtestesült MEGOLDÁST. Az egyetlen megoldást…

„AKINEK  SOK  BOCSÁTTATOTT  MEG,  AZ  NAGYON  SZERET.”

 

…ÉS  ÉBEREN  VIGYÁZZ  ARRA  A  SZÁNTÓFÖLDÖN  ELREJTETT  KINCSRE….

 

Csatószegi Viktor

                                                       AJÁNLÁS.

 

Testvéreim, állítom, hogy nincs olyan ember, akit élete folyamán ne érne a bajnak, kemény szenvedéseknek,  próbatételeknek,  és  súlyos gondoknak valamilyen formája.  Az a bizonyos józsefattilai   „Reménytelenül”  szituáció.  Afféle, mint annak a 38 év óta a Bethesda tó partján szintén reménytelenül fekvő bénáé volt.  (Figyelj! Ez nem példabeszéd, hanem valóságos történet!!!)  Sokan voltak körülötte, de ő kozmikus magányban érezte magát, és elementáris erővel  tört  ki  belőle az  önfeltáró vallomás;  „Nincs emberem!”  Látta, hogy mások elsőként léphetnek be a gyógyító vízbe, de neki olyan, s akkora betegsége volt, hogy nem akadt ember, aki segíthetett volna a nyomorult életén. Olyan, amikor azt nyögöd  ki,  hogy  - nincs tovább…  Igen, mert te is ott fekszel az élet tavának partján, és akkora a nyomorúságod, hogy  úgy érzed, 138 éve gyötrődsz benne.

Tudd; a virtuális hagyma 3. rétegén élőket sem kerülik el a fentiek, Isten rajtuk is lát sok lenyesegetni, alakítani valót,=a bűnnek nyomait, élete magnószalagján. Vagy; a szenvedés keresztje által jobban hasonlóvá akarja tenni önmagához.  Nagy titkok ezek barátaim, nincs ember a földön, aki ezek mögé láthatna. Mistérium iniquitatis…  Aki azért fogadja el a meghívást erre a 3. rétegre, mert úgy véli, hogy itt Isten megvédi, megkíméli a szenvedésektől, a kereszttől, az nagyon elvétette a számítását, eltévesztette a címet…  „Aki tanítványom akar lenni, vegye fel keresztjét MINDEN  NAP, és úgy kövessen engem.”  Gyötrődés, kín, megoldhatatlannak tűnő gondok mindig is voltak az emberiség történetében, erről tanúskodik a  86. Zsoltár is, amely pont ma reggel került elém. Ezek a Zsoltárok több ezer évvel ezelőtt keletkeztek, jóval Krisztus előtt!  Sugalmazott Igék, és  ma,  pontosan olyan aktuálisak, mintha e héten írták volna. 

Eltűnődtem, ha engem ennyire mélyen megérintett,        - pedig  de sokszor olvastam már…. -     akkor tán neked is üzenhet valamit. Tán adhat lelki erőt a napi kereszted engedelmes, nem lázongó szívvel való felvételére, hordozására.  Arra, hogy végülis alter Christus váljék belőled. Erre vagy hivatva, még ha Pállal együtt te is megvallod;   „A bűnösök közt én vagyok az első.”  Meríts erőt Pál szavaiból, és tedd életprogramoddá:

³⁵Ki szakíthat  el  bennünket  Krisztus  szeretetétől?  Nyomor , vagy  szükség?  Üldöztetés, vagy éhínség, ruhátlanság,  életveszély  vagy kard? ³⁶Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. ³⁷De mindezeken  diadalmaskodunk  Őáltala, aki szeret  minket. ³⁸Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek,  sem  jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, ³⁹sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat  bennünket  Isten  szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Érted ezt?  SEMMI!  Még a mi nyomorult, esendő  voltunk  sem!  De idézek egy mai klasszikust, Kerényi Lajos atyát is, aki a nagymarosi  ifj. találkozókon  oly  sokszor  ezt mondta:  „Ne légy lekvár!” J,

Keresd  meg a Bibliádban ezt a Zsoltárt, és imádkova olvasd, mert csakis akkor nyílik  meg számodra  annak csodálatos mélysége.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csatószegi Viktor

                                        HÚSVÉT  VASÁRNAP - HAJNALA...


"Mert megölhették hitvány zsoldosok,
És megszűnhetett dobogni szíve,
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die."
                                        (Pilinszky János)

Csatószegi Viktor

                                          
                                                        NAGYPÉNTEK.

Imádunk téged Krisztus, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Benne téged is, ha elfogadod Őt személyes megváltódnak, és  örök, egyetlen célodnak.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki benne HISZ, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."  (Jn. 3, 16.)

Csatószegi Viktor

                                     JÉZUS  EGYEDÜL.   MI  IS…

"Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek,  ki-ki  megy a maga útjára,  s  MAGAMRA  HAGYTOK."  (Jn. 16, 32/a)

Aki a Szentírással és a Szentírásból  él,  tudja, hogy Jézus oly sokszor volt egyedül, magányosan, kerülve a sokaságot. Ő nem volt mizantróp, hiszen emellett rengeteg időt töltött a tanítványaival, és a néppel, tanítva, és gyógyítva őket. Nekem mégis feltűnik az egyedüllétének keresése, vagyis azok az alkalmak, amikor Atyjával  lehetett kettesben.  Hányszor jegyzi meg egy-egy evangélista, hogy  „felment a hegyre EGYEDÜL imádkozni.”  Egyedül találta Őt az a Szikar városából érkező asszony is a Jákob kútjánál, egyedül ült a város; Jeruzsálem fölött, amikor előre látta, és megsiratta annak pusztulását, és egyedül volt a Getszemáni  kertben is vérrel verítékezve, hiszen a tőle távolabb lévő tanítványai mélyen aludtak.  Így van ez barátom velünk is, ha körbevesz a szenvedés, ha ránk törnek a különféle nyomorúságok, akkor rá kell döbbennünk, hogy végtelenül ránk tör a kozmikus magány…  Mindenki  törvényszerűen  „alszik.”  Hosszú évekig jártam két kórházba lelki gondozásra, vittem oda az Igét, és az Eucharisztiát. Ültem a haldoklók ágya szélén, akik családanyák, családapák voltak, de ezekben a „Getszemáni” órákban legtöbben totálisan egyedül maradtak.  Nagy színpad az élet; vannak olyan szakaszai, amikor nyüzsög körülötted a világ, azzal kápráztat el, hogy te vagy a centrumban, sokan figyelnek rád, szinte alig marad egy félórád a csendre. Igen; ameddig erre másoknak szükségük van. Ameddig…  S  ezalatt Jézus csendesen várakozik az előszobád ajtaja előtt, s halkan, kitartóan kopogtat.  Őszinte vallomásokból tudom; eljön,  TÖRVÉNYSZERŰEN  ELJÖN az a pillanat, amikor  lehullanak  a  levelek, körülnézel, és csak a csupasz ágak merednek eléd. Eltűnnek a járulékos elemek  (accidentáliák,) és csakis a LÉNYEG  ( substantia)  marad veled/benned.   Ezt az EGYETLEN  lényeget hívjuk Istennek.

Ekkor döbbensz rá a csodára, hogy Ővele, és Őbenne soha nincs magány!  S arra is, hogy alig van borzalmasan ostobább létállapot, mint a társas-magány… Erre a bölcsességre vezette a Szentlélek már a II. - III. sz. fordulóján a remetéket, majd az ebből kisarjadó szerzetességet, amely máig az Egyház lelki erőssége.  A jánosi értelemben vett  „evilág”  szétszór, kiüresít, de a Krisztussal való meghitt, csendes közösség felépít, betölt, és segít eljutni az örök célba.

Soha ne olvadj  be  a kavargó, üres világba, nem egy csavarja vagy annak, tudatosítsd magadban:  EGYÉNISÉG,  INDIVÍDUUM  VAGY, EGYEDI,  MEGISMÉTELHETETLEN  CSODA!  TUDD; NEVEDEN NEVEZETT,  S  HÍVOTT  MEG  AZ  ÚR,  TÉGED,  SZEMÉLYESEN!  (Ezért maradsz mindvégig, egy kis Robinson  sziget…)

Mindezek a gondolatok a nemrég ránk tört korona vírus kapcsán jöttek elő bennem, akkor, amikor annyi ezer ember kényszerül az egyedüllétre, amelytől annyira szenved, és nem tudja a hirtelen rászakadt idő-rengeteget jól felhasználni. Gyötrődik, mert hiába élnek az otthonában többen is, ha nélkülözik Isten megszentelő jelenlétét, akkor az a másik= a gyötrelemmel. Egyszer megkérdezték Sartrét,   - ateista filozófus volt, -  hogy  ha Istenben nem is hisz, de véleménye szerint, van-e pokol?  „Hogyne lenne? Számomra a pokol a másik ember.”  Háááááát, ide is el lehet jutni.  (Gondolom, ebben a karanténos világban egyre több Sartre él most. Tegnap olvastam a neten, hogy rendőrségi jelentések szerint, hirtelen megszaporodtak a családi  körökön belüli tettlegességek, agresszív  cselekmények száma. Társas magány, és a jelmezek, maszkok lehullásának drámái. Földi pokol…)

Igen; lényegileg egyedül élünk, függetlenül a külső körülményeinktől.  A kérdés csak az,   - és ez a punctum saliens!!!  -     hogy

TUDUNK,  AKARUNK-E   FELMENNI  AZ  ISTEN  HEGYÉRE  EGYEDÜL  IMÁDKOZNI?  AZ,  HOGY  OTT   JÉZUSSAL  EGYÜTT  BORULJUNK  LE  AZ  ATYA  ELŐTT?

 

Mert ha igen, akkor az  a  „másik ember”  nem pokol  lesz  számodra, hanem  testvéred a HITBEN,  esély a Jézus Krisztus szeretet parancsának  megélésére. Üdvösséged egyik drága lehetőségi eszköze.

 

 

 

Csatószegi Viktor

 

                                             MINDEN  EGÉSZ  ELTÖRÖTT...
                                         (Avagy; a létezés discrepantiája.)


Előre kell bocsátanom, hogy nem jellemző rám a schopenhaueri masszív  pesszimizmus, de megadatott nekem az éles szemmel való körültekintés ebben a világban. Az alábbi gondolataimnak részben személyes, részben pedig közvetett tapasztalatok képezik alapját. Ennek az életérzésnek már a Prédikátor Könyvében megtaláljuk a nyomát, amikor így szól: "Vanitatum vanitas."  De most inkább szűkítem vizsgálódásom körét, és azt próbálom kimutatni, hogy a jó, és a rossz egyszerre van jelen a teremtett világban, a természet minden szegmensében, de legfőképp; bennünk, emberekben, ahonnan ez a rontás kihatott az előbbire. Hasadás. A legbelső gyökérzettől kiindulóan.

  Esik az eső. Nagyon kell, felüdülnek a növények, állatok, fejlődik a termés. Esik az eső. Árvíz, otthonok, városok/falvak kerülnek víz alá, sok ember életét veszti.
Süt a nap. Érik a gyümölcs, simogat a melege, vízpartokon üdül a sok felnőtt és gyerek, kacagás, feltöltődés. Süt a nap, fuldoklik a városok lakója a 35 fokos, párás melegben, szenved a szántóföldön dolgozó gazda, a vasúti síneket krampácsoló munkás, és sokfelé rombolnak  az erdőtüzek.
Esik a hó, képeslapok érzelmes hangulata, hóembereket építő, boldogan visongó kicsinyek, elégedett parasztgazda, hiszen ez a hóréteg védi a földben szunnyadó vetőmagokat. Esik a hó, elakad a közlekedés mindenütt, a szülni készülő kismama, és az infarktusos beteg nem tud eljutni a kórházba. Beszakad sok ház teteje a hatalmas súly alatt, több ember meghal.

No, és mit látunk önmagunkban, s másokban? AZ ÖSSZES EMBERI KORRELÁCIÓBAN?  Vallom; itt fedezhető fel az a bizonyos gyökerektől kiinduló, a kezdetektől fertőző rettenet, amit a világban élő emberek nagyobbik fele nem ért, nem is akarja érteni, belevész az egyedi, konkrét események, bajok szemléletébe, a rész-látásba. Keresi, kutatja ennek a meghasadt állapotnak az okát a történész, a filozófus, a pszichológus, a közgazdász és a szociológus, de választ , kielégítő, megalapozott választ egyikük sem képes adni... Valójában,  - már nem is keresik...  "Homo est SIMUL iustus et peccator" =Az ember EGYSZERRE  igaz, és bűnös.  No, itt van a misztérium!  Simul...   Ahogy a szeretet, pillanatok alatt is képes gyűlöletbe átfordulni, deformálódni.  Ahogy a szépen, harmonikusan induló emberi kapcsolatok   (szinte minden viszonylatában!!!)    alapjaiban rendülnek meg, úgy a köz, mint a magánszférában. Gyűlölködő pártok,  (pars-partis=rész, részecskék. Szilánkjai az egésznek...) Gyűlölködő  szomszédok,  kollégák,  rokonok. Szomszéd országok. Fiú apja ellen, apa fia ellen emeli sarkát. Adott becsületszavak, leírt szerződések lettek/lesznek megszegve, nyomukban gyilkos, pusztító szavak, és kések, revolverek...  A szívünk egyik kamrája szeretettel és szeretetvággyal, a másik indulattal, sértődöttséggel, netán bosszúval van tele.  Szuperbia, - humilitas.  Simul... Minden egész eltörött.
A fentiekben felsorolt szakemberek egyike sem tud elégséges feleletet kínálni ezeknek a sebeknek az orvoslásához, csupán néhány eligazító, iránymutató szempontot vázolnak fel. Pedig az egzisztenciális, személyes gyötrelmeinkkel birkózó legbelső énünk, SZEMÉLYESEN NEKÜNK SZÓLÓ VÁLASZÉRT SIKOLT! Igen, akkor, amikor Heideggerrel együtt kiáltjuk egy ránk szakadó, sötét órában;  "Miért van egyáltalán valami, miért nincs inkább a semmi?"  ( "Sein, und Zeit." c. műve.)  Mysterium entis...

Szeretném most    - mint régen a doboló, falusi kisbíró,-  kikiáltani, hogy a történelem kezdetétől, a mai napig EGYETLEN BIZTOS  válasz adatott számunkra,  Jézus Krisztus!
Ő aztán szenvedett, megaláztatott, de Ő az EGYETLEN, akiben nem volt, és nincs hasadás, kettősség, Ő az  igaz, és szent. Semmi, és senki, sem filozófia, sem a keleti önmegváltó szisztémák, sem a hatalmasok, sem a pénz nem segítenek a fentieket megérteni, és meggyógyítani. Mert senki másban nincs üdvösségünk  (egész-ségünk, célba jutásunk,)  mint Jézusban. Minden Őt igazolja, az anyagi, és a szellemvilág, a teljes kinyilatkoztatás, és    - igen!!!-   a valódi, tiszta, ideológiáktól mentes tudomány is. Végül ide írom a fenti húsbavágó, gyötrő kérdésre a számomra valós bizonyosságú választ arra, meddig tart a széttöredezettségünk, a mindenek kettéhasadtsága. Íme az üzenet  Pál apostoltól, az  Efezusiakhoz írt  levelének első fejezetéből, a 9-10. versben:

"ELHATÁROZTA  UGYANIS, HOGY  AMIKOR ELJÖN  AZ IDŐK TELJESSÉGE, KRISZTUSBAN, MINT FŐBEN, ÚJRA  EGYESÍT  MINDENT,  AMI  VAN  A MENNYBEN, ÉS A FÖLDÖN."

Érted ezt?  Új-ra  e- gy-e-sít!  A te, és az én bűn által kettészakított, nyomorúságos mivoltunkat. Borulj le  még ma  az EGYETLEN HATALOM, és az EGYETLEN  SZERETET előtt, - a kereszt alatt.