Csatószegi Viktor

                                     JÉZUS  EGYEDÜL.   MI  IS…

"Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek,  ki-ki  megy a maga útjára,  s  MAGAMRA  HAGYTOK."  (Jn. 16, 32/a)

Aki a Szentírással és a Szentírásból  él,  tudja, hogy Jézus oly sokszor volt egyedül, magányosan, kerülve a sokaságot. Ő nem volt mizantróp, hiszen emellett rengeteg időt töltött a tanítványaival, és a néppel, tanítva, és gyógyítva őket. Nekem mégis feltűnik az egyedüllétének keresése, vagyis azok az alkalmak, amikor Atyjával  lehetett kettesben.  Hányszor jegyzi meg egy-egy evangélista, hogy  „felment a hegyre EGYEDÜL imádkozni.”  Egyedül találta Őt az a Szikar városából érkező asszony is a Jákob kútjánál, egyedül ült a város; Jeruzsálem fölött, amikor előre látta, és megsiratta annak pusztulását, és egyedül volt a Getszemáni  kertben is vérrel verítékezve, hiszen a tőle távolabb lévő tanítványai mélyen aludtak.  Így van ez barátom velünk is, ha körbevesz a szenvedés, ha ránk törnek a különféle nyomorúságok, akkor rá kell döbbennünk, hogy végtelenül ránk tör a kozmikus magány…  Mindenki  törvényszerűen  „alszik.”  Hosszú évekig jártam két kórházba lelki gondozásra, vittem oda az Igét, és az Eucharisztiát. Ültem a haldoklók ágya szélén, akik családanyák, családapák voltak, de ezekben a „Getszemáni” órákban legtöbben totálisan egyedül maradtak.  Nagy színpad az élet; vannak olyan szakaszai, amikor nyüzsög körülötted a világ, azzal kápráztat el, hogy te vagy a centrumban, sokan figyelnek rád, szinte alig marad egy félórád a csendre. Igen; ameddig erre másoknak szükségük van. Ameddig…  S  ezalatt Jézus csendesen várakozik az előszobád ajtaja előtt, s halkan, kitartóan kopogtat.  Őszinte vallomásokból tudom; eljön,  TÖRVÉNYSZERŰEN  ELJÖN az a pillanat, amikor  lehullanak  a  levelek, körülnézel, és csak a csupasz ágak merednek eléd. Eltűnnek a járulékos elemek  (accidentáliák,) és csakis a LÉNYEG  ( substantia)  marad veled/benned.   Ezt az EGYETLEN  lényeget hívjuk Istennek.

Ekkor döbbensz rá a csodára, hogy Ővele, és Őbenne soha nincs magány!  S arra is, hogy alig van borzalmasan ostobább létállapot, mint a társas-magány… Erre a bölcsességre vezette a Szentlélek már a II. - III. sz. fordulóján a remetéket, majd az ebből kisarjadó szerzetességet, amely máig az Egyház lelki erőssége.  A jánosi értelemben vett  „evilág”  szétszór, kiüresít, de a Krisztussal való meghitt, csendes közösség felépít, betölt, és segít eljutni az örök célba.

Soha ne olvadj  be  a kavargó, üres világba, nem egy csavarja vagy annak, tudatosítsd magadban:  EGYÉNISÉG,  INDIVÍDUUM  VAGY, EGYEDI,  MEGISMÉTELHETETLEN  CSODA!  TUDD; NEVEDEN NEVEZETT,  S  HÍVOTT  MEG  AZ  ÚR,  TÉGED,  SZEMÉLYESEN!  (Ezért maradsz mindvégig, egy kis Robinson  sziget…)

Mindezek a gondolatok a nemrég ránk tört korona vírus kapcsán jöttek elő bennem, akkor, amikor annyi ezer ember kényszerül az egyedüllétre, amelytől annyira szenved, és nem tudja a hirtelen rászakadt idő-rengeteget jól felhasználni. Gyötrődik, mert hiába élnek az otthonában többen is, ha nélkülözik Isten megszentelő jelenlétét, akkor az a másik= a gyötrelemmel. Egyszer megkérdezték Sartrét,   - ateista filozófus volt, -  hogy  ha Istenben nem is hisz, de véleménye szerint, van-e pokol?  „Hogyne lenne? Számomra a pokol a másik ember.”  Háááááát, ide is el lehet jutni.  (Gondolom, ebben a karanténos világban egyre több Sartre él most. Tegnap olvastam a neten, hogy rendőrségi jelentések szerint, hirtelen megszaporodtak a családi  körökön belüli tettlegességek, agresszív  cselekmények száma. Társas magány, és a jelmezek, maszkok lehullásának drámái. Földi pokol…)

Igen; lényegileg egyedül élünk, függetlenül a külső körülményeinktől.  A kérdés csak az,   - és ez a punctum saliens!!!  -     hogy

TUDUNK,  AKARUNK-E   FELMENNI  AZ  ISTEN  HEGYÉRE  EGYEDÜL  IMÁDKOZNI?  AZ,  HOGY  OTT   JÉZUSSAL  EGYÜTT  BORULJUNK  LE  AZ  ATYA  ELŐTT?

 

Mert ha igen, akkor az  a  „másik ember”  nem pokol  lesz  számodra, hanem  testvéred a HITBEN,  esély a Jézus Krisztus szeretet parancsának  megélésére. Üdvösséged egyik drága lehetőségi eszköze.