Csatószegi Viktor



 

                                                           ÉBERSÉG.         I. rész.

Az idősebbek emlékeznek, és sokat mesélnek erről  a  nagyon  rossz emlékű  szóról.  Arról, amellyel  „A PÁRT”  állandóan serkentette tagjait, a politikai rendőrséget, és a munkásőrséget, a  „külső, és belső ellenség”  ugrásra  kész támadásainak  kivédésére, megelőzésére. (A leghatásosabb megelőzésnek az internáló táborokat, a kitelepítéseket,  és  a likvidálást  tartották…)  S mit ad az ég? Ma reggel pont ez a szó került elém Márk evangéliumában, a 13. fej. 32-37. verseiben,  mégpedig  nem is egyszer, hanem háromszor! A szó ugyanaz, de a tartalma, és célja nyomaiban sem azonos a fentivel. A mi  Urunk  valóságos  veszélyről szólt, arról, amely azt  az EGYETLEN,  AZT  AZ  IGAZI  ÉRTÉKET veszélyezteti; a  halálos álomról.  Arról,  amelyről  Pál   is  ír,  a Róma 13-ban, ekképpen:  „Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból. Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel.”  A sátán azt dúdolja a fülünkbe,  hogy  „álom, álom, édes álom, jaj de szép…”  Ebben a szép álomban pedig, ebben a dögleletes álomban csorognak milliók  Kháron ladikján /Illyés Gyula/  a Stix folyón lefelé, a biztos pusztulásba. Olyan ez, mint amikor valaki alaposan tele tölti magát  tömény, alkoholos  italokkal, remek, oldott a hangulata, igazán rózsaszínűnek látja a világot,       - ezt az álomvilágot, -     majd beül a  kétezres motorú autójába… Neki már nem lesz ideje az ébredésre.  Nem volt éber…  Barátom! Ez a világ  VALÓBAN  ÁLOM  VILÁG!!!  Van  ontológiailag létező  szellemi  hatalom, aki folyamatosan gondoskodik  az  „altatásról,”  és mindent  megtesz, hogy lehetőleg senki ne legyen képes felébredni ebből a halálos, sötét-éjszakai álomból. Az eszköztára  káprázatos, kimeríthetetlen, ő a variabilitásnak a non plus ultrája. Soha nem megy nyugdíjba!   ((Addig a napig…))  Ezüst tálcán kínálja fel nekünk, ennek a bódult álomnak 3 kincsét, azt,  amelyeket  Szt. János,  ez a csodálatos  apostol-látnok  így definiált: „A test kívánsága,  a szem kívánsága, és az élet kevélysége.”  Ehhez fűzi hozzá azonnal;  „ nem az Atyától van, hanem a világból. De a világ  ELMÚLIK  A  KÍVÁNSÁGAIVAL  EGYÜTT.”   ( I. Ján. 2, 16.)  No, itt van a kérdés lényege, a punctum saliens! Ez a három kínálat egyenlő az „édes álommal”, azzal, amelyből a diabolosz  nem akarja  az ébredést. Ő a végső pusztulásunkat akarja. Fénysugárként világítja meg  a patmoszi  szeretett  tanítvány,  ennek a MOCSKOS álomnak  a hamis káprázatát a 17. versben; „De a világ elmúlik a kívánságaival együtt.” Érted ???  EL – MÚ – LIK !!!    S te is, meg én is elmúlunk végleg/örökre, ha a könyörülő Atya hozzánk  lehajló irgalmas  szeretete nem ébreszt fel, pontosabban; ha nem engedjük  magunkat felébreszteni abból a kába álomból. Ha nem leszünk éberek.  János mondja ezt, nem én! Így, ezzel a mondattal fejezi be a 17. verset: „CSAK, aki az Isten akaratát  teljesíti, az marad meg örökre.”  Világos?  A három „kínálat,” és annak az álmában lubickolók, valamint  az ezüst  tálcán  felkínáló: ELMÚLNAK. Csakis az örök érvényű kijelentést befogadók, a Logosz  keresztje  elé  bűnbánattal  leborulók, a HIT kegyelmében részesülők  maradnak meg örökre!  Ők tán extra, különleges emberek? Eredendően tiszta szívűek, gáncs nélküli lovagok?  Vallom; nincs  tiszta szívű  ember, csakis MEGTISZTÍTOTT szívű, kegyelembe fogadott ember létezik. Ezért nincs kiérdemelt  üdvösség  barátom, csak  kegyelem van…

De  erre a kopogtatásra ÉBEREN kell figyelni!

                            ELMÚLÁS,    -   ÖRÖKKÉ   ÉLNI…

 

                                                         CSEND.   SOKÁIG.

 

                                                       ÉBERSÉG.   II. rész.

 

Elöljáróban  egy rövid betekintés  a  „műhelyembe.”  Öt nap telt el az I. rész megírása óta, és ez jogos kérdéseket vet fel, nem csak ennek a fórumnak olvasóiban, hanem még  énbennem is… Nem térnék el a valóságtól, ha azzal indokolnám, hogy a napjaimnak bőven vannak más feladatai  is, kevés az a 18-19 óra, amely a tevékenységre adatik, valamint; nem tettem fogadalmat, és senki  /ember/ nem kötelez a folyamatos,  írásos szolgálatra. Mindez igaz lenne, de a kisebb-nagyobb szünetek mögött, olykor egy hatalmas titok áll… Ez:  „ADATIK.”  Írásaimnak több, mint 90%-a úgy születik, hogy felülről kapok egy erős, szinte kényszerítő indítást, ehhez egy Igét, pl. a reggeli Szentírás imádkozva olvasása közben, vagy a napi Zsolozsmából, vagy a direkt „forró dróton” keresztül. Esetleg egy hír, egy tv műsor, vagy egy beszélgetés rezüméje indít tűnődésre, s ezeket osztom meg. Ilyenkor nincs apelláta, szinte oda vagyok ültetve  a számítógépem elé, és amikor engedelmeskedem ennek a belső hangnak, akkor azt tapasztalom, hogy az ujjaim mintegy maguktól mozognak a billentyűzeten, és felülről kapom a gondolatokat, alig  győzöm lejegyezni. Szinte egymás után ugranak be az aktuális igehelyek. Így van ez jól, ez az igazi boldogság, hiszen  nem a magam emberi okoskodását kell nekem megosztani, hanem az Úr szent üzenetét. Ugyanis  van szóbeli, és van  írásos igeszolgálat. (Lehet bölcselkedni,  lehet filozofálni,  moralizálni, de  az nem igehirdetés, hanem  „szentbeszéd”…. bocs.) Azt az ingyen ajándékot kaptam, hogy ha prózai, emberi gondolatokat fejtegetek is olykor, azokon keresztül is átfénylik az üzenet, az egyetemes kereszténység lényege. Ámde; van olyan nap, amikor „eldugul” ez a szellemi csatorna, nem hallom  azt a hangot,  nem érzem azt a belső motivációt, és ha ilyenkor leülnék írni, akkor csak a magam szegényes, szűk horizontú gondolataimat gépelném, ami semmit nem adna neked, barátom.  Megvallom; az elmúlt napokban két alkalommal  is nekiültem, hogy megírjam a II. részt, de csak ültem, néztem a klaviatúrát, - az ujjaim nem mozdultak… Egyetlen ép gondolat nem született  meg bennem. Bizony, jó alkalmak ezek arra, hogy  „humiliate capita vestra Deo= alázkodjon  meg fejetek Isten előtt.”  Igen; minden ajándék felülről adatik, semmilyen érték nem a sajátunk. Az éltető Szentlélek nélkül semmire  sem vagyunk  jók. A Lélek pedig ott, és AKKOR fú, amikor akar…  hát ennyit akartam elmondani magamról, ill. az írásaimról, s annak szüneteiről.

Mindezek után nézzünk bele Jézus  éberségre  való intésének további  mélységeibe. Veni creator!  Ő kijelentette, hogy látta  a sátánt lebukni az égből villámként, erre a földre. Tehát itt van, és nagy hatalommal rendelkezik, ő kínálja fel azt a 3 halálos mérget rejtő álmot, szünet nélkül. Nem véletlen, hogy Péter apostol azt írja  az első levelében;  „Józanok legyetek, és vigyázzatok! Ellenségetek, a sátán ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben!”  Vagyis; legyetek éberek! Aki megkapja a belső látást, azt, hogy a hullámzó felszín alatt felismerje a lényeget, az tisztán látja, hogy ami  körül tombolva, őrjöngve dulakodik a világ, egymást  taposva, minden erejükkel könyökölve, azért a 3 dologért teszi, amelyeket idéztem már az I. részben. Erről szól a politika, a nemzetek közti gazdasági versengés, a területért, és a hatalomért vívott irgalmatlan öldöklés. Nagyban, és kis méretekben egyaránt.  Megszerezni, birtokolni valamit, vagy valakit… Goethe Faustja nyomán írta Gounod, operájában a híres áriát; „Eladó az egész világ….”  Egy ragyogóan szép házért, amely előkelő  helyen áll, egy jól fizetett vezető állásért, a celebek luxus életéért nagy árat kell fizetni. De hát amit adni-venni lehet, az mind mulandó. Az örök érték, az örök élet ingyen adatik, igaz, annak is hatalmas  az ára, de  ezt az árat más Valaki fizette ki; Jézus Krisztus. A tudás sok igaz örömnek, a teljesebb eligazodásnak lehet a forrása, de bizony, a kevélységnek, a gőgnek is.

 A szemek kívánsága…  Éva először meglátta a szép gyümölcsöt, s addig nézte, amíg megkívánta, majd leszakította. Ákán is meglátta a kincset, megkívánta, elvette, s elásta. Dávid király élete milyen szépen indult! Tiszta, hívő, az Urat őszintén követő ember volt. Egészen addig, amíg Uriás gyönyörű feleségét meglátta, megkívánta, és a férjét kitéve a biztos halálnak, azt a nőt megszerezte.  Ez a terület életünk legveszélyesebb, örvénylő területe. Mert az előző kettő; kívül való, ennek gyökerei pedig belül valók, átjárják minden idegszálunkat, hormon rendszerünket, minden csepp vérünket. A legtöbb bukás pont ezen a vonalon történik, nézzünk csak  bele a hírekbe, de a dráma irodalom, a balladák  nagy része is, ezt tárgyalja, a világhírű regényekről  (Márai Sándor: „A gyertyák csonkig égnek,”  „Válás Budán,” stb.) nem is szólva. Itt arat a diabolosz a legsikeresebben, én ebben látom a bűn legvalóságosabb jelenlétét. Nincs védett életállapot!  Magasrangú egyházi személyiségek, tanárok, sportvezetők, és végtelen a  sor, esnek el,  zuhannak a mocsárba. Mert Péter is akkor kezdett süllyedni, amikor már nem Jézusra nézett… „SZÜNTELENÜL IMÁDKOZZATOK!”  Igen, mert akkor lehet elhasalni, ha nagy dolgok törnek össze  körülöttünk, aztán bennünk.  „Meglátta….”  Itt, a kapuknál  kell őrséget állítanunk, mert ha az ajtónkat csak egy pici résnyire nyitjuk ki a ravasz kísértő előtt, ő azonnal bedugja azon a résen a cipője  orrát, aztán kifeszíti  azt az ajtót. Rózsaszín álom,  - álom, amelynek nyomában kiégett életek, romba dőlt sorsok, pokoli  hanyatlás, sőt; gyilkosságok, pusztítások járnak. Misterium  iniquitatis… Szt. János, a szűz tanítvány látlelete, diagnózisa abszolút hiteles! Ő Mestere szemével  látta  ezt a világot.  De sokat tudnának beszélni ezekről a gyóntatók, a lelkipásztorok…

                                                        ÉBERSÉG.   III. rész.

Röviden áttekintem az eddigi két rész vezérfonalát. A Márk  Ev. 13, 32-37. versekben háromszor szereplő „éberség” szó indított el engem az írásra, mert kardinális jelentőségűnek érzem a hívő ember életvitele számára. Ebben a textusban  Jézus  a váratlanul  megérkező ház uráról beszélt, akivel jelképezni akarta a halálunk, és a számonkérésünk valóságát, ennek bekövetkeztének elrejtettségét. Tehát az egész életünk, mégpedig  az örökké tartó életünk  sorsdöntő kérdését akarta szívünkbe vésni. Nos, ebben elmélyedve  kerestem  azokat a pontokat, amelyek jelen vannak mindegyikünk életében, mint olyan tényezők, amelyeknek jelentkezésekor a legaktívabb éberségre van szükségünk, mert ezek tényleges sátáni kísértések, és hihetetlen ravaszsággal, körmönfontsággal vannak álcázva, hogy a végleges pusztulásba taszítsanak.  Barátom!  Itt nem  jó tanácsról, nem esetlegességekről, hanem élet-halál kérdéséről van szó!   - Így jutottam el Szt. János apostol szinte dogmatikai  jelentőségű  I. Ján. 2, 16. hoz, amelyben a test és a szem kívánságát, valamint az élet kevélységét adja elénk, mégpedig  „beágyazva” két, alapozó, isteni fénnyel megvilágító vers közé téve. Engem megdöbbentett  ez a reveláció! A 15. vers így szól: „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van!”  (Ugye emlékszel, arról írtam, hogy Jézus villámként ide, ebbe a világba látta lebukni a sátánt. Nézz körül…  S amit látsz,      - az a három sírgödör, -      az a 16. vers bef. részének teológiai fundamentuma; „ nem az Atyától van, hanem a világból.”  A 17. vers:  „De a világ ELMÚLIK  a kívánságaival együtt.”   Ebben a kontextusban érthető csak  igazán  /tehát a 15. és a 17. versek közé ágyazottan,/   az a három tétel, amelyekkel szemben éberségre van szükségünk. Miért?

MERT  „CSAK  AKI AZ  ISTEN AKARATÁT  TELJESÍTI, AZ  MARAD MEG  ÖRÖKRE.”  (A 17. vers vége.)

Íme,  elénk adatott a három „édes álom,”  és a 17. versben pedig az éberség figyelmen kívül hagyásának tragikus következménye. Jó dolog az Isten végtelen szeretetéről beszélni, de oly sokszor szem elöl  tévesztjük a keskeny út kőkemény igazságait…  Ezért is megrázó  élmény, ha valakinek a szívébe hasít a háromszor  felhangzó, éberségre történő isteni felszólítás. Három kívánság, - három felszólítás.  Tán ez ébresztette fel az álomból  Assziszi Szt. Frencet, Szt. Ágostont, és a nagyvilági életű katonatisztet; Loyolai Szt. Ignácot is… Ez az ébredés a teljes vakságból az éles látásra jutással egyenlő, olyan, amelyhez  képest az én régi barátom: Bartimeus csodálatos  gyógyulása  kismiska…

Márkkal tehát kemény beszédű  üzenet szól hozzánk, s elég  ijesztő arra gondolni, hogy nincs semmi támpont, amire az emberi logika, tudomány, mások tapasztalata alapján építhetnénk.  Szolgák vagyunk, (!) feladatokat  kaptunk, és itt lettünk hagyva a feladatok elvégzésének HATÁRIDEJE NÉLKÜL…   hát ilyen nincs!!!  akkor ráérünk;  „még olyan jó lődörögni ebben a tejszínhabos világban,”   „még olyan fiatal vagyok, hogy az öregség  és a halál  beláthatatlan távolságban van tőlem,”  „s nem győzöm befogadni az élményeket, a világ sokszínűségét, és a bennem élő kívánságok örömeit.”   Persze. Azt gondolod, hogy Isten elrabolni akarja az örömeidet, és a természetes kívánságaidat? NEM!!!!!!!!  Csak megszentelve, az örök törvények  kereteibe helyezve akarja neked ajándékozni, mert Ő jobban tudja, hogy mi válik javadra itt  és most, és  - ÖRÖKRE.  Nézz körül a kórházak pszichiátriai osztályain, a bíróságok tárgyaló termeiben, a börtönökben, és az újságok  halálozási rovataiban, amelyekben de  sokszor azzal a szóval kezdődik az értesítés; „tragikus körülmények között….”  A Tíz Parancsolat, és Jézus összes tanítása nem tiltó táblák sokasága, hanem KRESZ táblák. Ha célba  akarsz jutni, akkor tartsd  be! Éberen…

A sátán tehát itt van. De ide írom a jó hírt is: A mi Szabadítónk jól tudta, hogy képtelenek vagyunk egy életen át éberek maradni. Igen; KÉP-TE-LE-NEK!  Sem Péter, sem a többiek nem tudtak még 1 órát sem virrasztani  ott, a Getszemáni kertben, Jézus mellett. Egyetlen órácskát sem. De előtte is bukdácsoltak, s Péter, aki arról beszélt, hogy inkább meghal, minthogy megtagadja Őt, bizony, háromszor is megtagadta.  A mi életünk is     - mindenkinél másképpen, más mértékben,-    csetlés, botlás.   Ez is titok; miért engedi meg Isten az  „elalvásainkat?”  az  éberségünk olykor totális  hiányát, a megtéveszthetőségeinket???  A lelki szárazságainkat, az istentávolság keserves megéléseit? Miért? A csőlátásainkat, azt, hogy  az EGÉSZ helyett,  belevesszünk a  részekbe? Azt, hogy egy 10 forintos eltakarhassa előlünk a napot?  Azt gondolom és látom,  azért, hogy meglássuk, és BELEREMEGJÜNK; ez vagyok én Uram tenélküled. A nagy, dupla semmi, a szél sodorta porszem.  S ha Péterrel együtt zokogni  tudok emiatt, és felkiáltani  a jobb latorral, =ez a kegyelem.

Ekkor hajol  le hozzánk Jézus Krisztus,  Aki az EGYETLEN megoldás. Az Ő erejéből, szeretetének hatalmából tudunk új, tiszta lappal indulni, s ellen mondani a sátáni  hármas kínálatnak. Ővele, Őáltala, és Őbenne  lehet permanensen ébernek lenni, kegyelemben élni.

Ezeket gondold át, és soha se mondd; „én már olyan mélyen vagyok, oly gyönge és elesett, hogy rajtam már nem lehet segíteni.” Ha  ezt érzed, tudd ; érted jött közénk, és helyetted halt váltsághalált az Isten Fia!  Élj ezzel a lehetőséggel, és nyisd ki a szíved, engedd be az életedbe a megtestesült MEGOLDÁST. Az egyetlen megoldást…

„AKINEK  SOK  BOCSÁTTATOTT  MEG,  AZ  NAGYON  SZERET.”

 

…ÉS  ÉBEREN  VIGYÁZZ  ARRA  A  SZÁNTÓFÖLDÖN  ELREJTETT  KINCSRE….