(Avagy; a létezés discrepantiája.)
Előre kell bocsátanom, hogy nem jellemző rám a schopenhaueri masszív pesszimizmus, de megadatott nekem az éles szemmel való körültekintés ebben a világban. Az alábbi gondolataimnak részben személyes, részben pedig közvetett tapasztalatok képezik alapját. Ennek az életérzésnek már a Prédikátor Könyvében megtaláljuk a nyomát, amikor így szól: "Vanitatum vanitas." De most inkább szűkítem vizsgálódásom körét, és azt próbálom kimutatni, hogy a jó, és a rossz egyszerre van jelen a teremtett világban, a természet minden szegmensében, de legfőképp; bennünk, emberekben, ahonnan ez a rontás kihatott az előbbire. Hasadás. A legbelső gyökérzettől kiindulóan.
Esik az eső. Nagyon kell, felüdülnek a növények, állatok, fejlődik a termés. Esik az eső. Árvíz, otthonok, városok/falvak kerülnek víz alá, sok ember életét veszti.
Süt a nap. Érik a gyümölcs, simogat a melege, vízpartokon üdül a sok felnőtt és gyerek, kacagás, feltöltődés. Süt a nap, fuldoklik a városok lakója a 35 fokos, párás melegben, szenved a szántóföldön dolgozó gazda, a vasúti síneket krampácsoló munkás, és sokfelé rombolnak az erdőtüzek.
Esik a hó, képeslapok érzelmes hangulata, hóembereket építő, boldogan visongó kicsinyek, elégedett parasztgazda, hiszen ez a hóréteg védi a földben szunnyadó vetőmagokat. Esik a hó, elakad a közlekedés mindenütt, a szülni készülő kismama, és az infarktusos beteg nem tud eljutni a kórházba. Beszakad sok ház teteje a hatalmas súly alatt, több ember meghal.
No, és mit látunk önmagunkban, s másokban? AZ ÖSSZES EMBERI KORRELÁCIÓBAN? Vallom; itt fedezhető fel az a bizonyos gyökerektől kiinduló, a kezdetektől fertőző rettenet, amit a világban élő emberek nagyobbik fele nem ért, nem is akarja érteni, belevész az egyedi, konkrét események, bajok szemléletébe, a rész-látásba. Keresi, kutatja ennek a meghasadt állapotnak az okát a történész, a filozófus, a pszichológus, a közgazdász és a szociológus, de választ , kielégítő, megalapozott választ egyikük sem képes adni... Valójában, - már nem is keresik... "Homo est SIMUL iustus et peccator" =Az ember EGYSZERRE igaz, és bűnös. No, itt van a misztérium! Simul... Ahogy a szeretet, pillanatok alatt is képes gyűlöletbe átfordulni, deformálódni. Ahogy a szépen, harmonikusan induló emberi kapcsolatok (szinte minden viszonylatában!!!) alapjaiban rendülnek meg, úgy a köz, mint a magánszférában. Gyűlölködő pártok, (pars-partis=rész, részecskék. Szilánkjai az egésznek...) Gyűlölködő szomszédok, kollégák, rokonok. Szomszéd országok. Fiú apja ellen, apa fia ellen emeli sarkát. Adott becsületszavak, leírt szerződések lettek/lesznek megszegve, nyomukban gyilkos, pusztító szavak, és kések, revolverek... A szívünk egyik kamrája szeretettel és szeretetvággyal, a másik indulattal, sértődöttséggel, netán bosszúval van tele. Szuperbia, - humilitas. Simul... Minden egész eltörött.
A fentiekben felsorolt szakemberek egyike sem tud elégséges feleletet kínálni ezeknek a sebeknek az orvoslásához, csupán néhány eligazító, iránymutató szempontot vázolnak fel. Pedig az egzisztenciális, személyes gyötrelmeinkkel birkózó legbelső énünk, SZEMÉLYESEN NEKÜNK SZÓLÓ VÁLASZÉRT SIKOLT! Igen, akkor, amikor Heideggerrel együtt kiáltjuk egy ránk szakadó, sötét órában; "Miért van egyáltalán valami, miért nincs inkább a semmi?" ( "Sein, und Zeit." c. műve.) Mysterium entis...
Szeretném most - mint régen a doboló, falusi kisbíró,- kikiáltani, hogy a történelem kezdetétől, a mai napig EGYETLEN BIZTOS válasz adatott számunkra, Jézus Krisztus!
Ő aztán szenvedett, megaláztatott, de Ő az EGYETLEN, akiben nem volt, és nincs hasadás, kettősség, Ő az igaz, és szent. Semmi, és senki, sem filozófia, sem a keleti önmegváltó szisztémák, sem a hatalmasok, sem a pénz nem segítenek a fentieket megérteni, és meggyógyítani. Mert senki másban nincs üdvösségünk (egész-ségünk, célba jutásunk,) mint Jézusban. Minden Őt igazolja, az anyagi, és a szellemvilág, a teljes kinyilatkoztatás, és - igen!!!- a valódi, tiszta, ideológiáktól mentes tudomány is. Végül ide írom a fenti húsbavágó, gyötrő kérdésre a számomra valós bizonyosságú választ arra, meddig tart a széttöredezettségünk, a mindenek kettéhasadtsága. Íme az üzenet Pál apostoltól, az Efezusiakhoz írt levelének első fejezetéből, a 9-10. versben:
"ELHATÁROZTA UGYANIS, HOGY AMIKOR ELJÖN AZ IDŐK TELJESSÉGE, KRISZTUSBAN, MINT FŐBEN, ÚJRA EGYESÍT MINDENT, AMI VAN A MENNYBEN, ÉS A FÖLDÖN."
Érted ezt? Új-ra e- gy-e-sít! A te, és az én bűn által kettészakított, nyomorúságos mivoltunkat. Borulj le még ma az EGYETLEN HATALOM, és az EGYETLEN SZERETET előtt, - a kereszt alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése