Csatószegi Viktor

 

                                                           ESZMÉNYKÉP.

                                                 ( Gondolataim  Szt. Pálról.)

 
                   

Úgy gondolom,  jó, ha van nekünk  egy olyan emberi ideálunk, akit életünk több  vonatkozásában is magunk elé tudunk állítani, és a lehetőségeink határain belül,  követni is. Pál apostol számomra ilyen ember, s ezt a legjobban igazolja  az ő állítása; "Élek, de már nem én, hanem a Krisztus él bennem."  Tehát;  ha ő az emberi mércém, akkor valójában Krisztust  követem.
Mégis, mi az a konkrét jellemzője  Pálnak, ami  ilyen nagy  mértékben  imponál nekem?  Sok mindent lehetne/kéne itt felsorolnom, de  most csak azt az egyet fogom analizálni, azt a szemléletét, amelyet megfogalmaztam a hitről szóló sorozatomban, mint nagyon kívánatos szemléletmódot. Ez pedig az ő hitének a kettős fundamentuma, a két, másféle szellemi talajból  való, de őbenne eggyé fonódott, szintézisbe jutott gyökérzete.

Azt írja kedves tanítványának Timóteusnak, hogy  "Tudom, kinek hittem."  (2 Tim. 1, 12.)  Nos, ebben  a   "tudom"   szóban rejlik ez a kettős gyökér. S amit ez jelent, azt  tartom a hívő ember számára nélkülözhetetlen tulajdonságnak!

Pál  Tarzuszban  született,  jómódú héber családban, akiknek megvolt a római polgárjoguk, ami abban az időben igen jelentős kedvezményekkel, lehetőségekkel járt. Tanulmányait a híres,  tudós  Gamáliel rabbinál végezte, s így a rabbinikus, ó-szövetségi teológiát magas fokon sajátította el. De: ott, és akkor nem ez volt az elsődleges, hanem az élő, a választott nép mindennapjaiban jelenlévő Jahwe imádata,  mindenek felett való szeretete, dicsőítése. Ez a lelkiség a Tehillimből=Zsoltárokból áradt ősidőktől fogva, és ezt imádkozták Pál idejében naponta többször is. Velük, köztük volt az Úr,  Ő volt a Pásztoruk. (23. zsoltár.)  Ennek a MEGTAPASZTALT tudásnak  /és minden,  az öt érzékszervvel megismerhető tapasztalatnak/     héberül  "jádá" volt a neve. Ma pragmatikus tudásnak is lehetne nevezni.
Ámde Pál rálátott  a görög világ teljesen más kultúrájára, szellemiségére, amiben segítette  ezen nyelv ismerete is. (Különben hogyan tudott volna beszédet tartani a filozófusok előtt Athénban, az ottani  Gellért-hegyen, amit Areopágusznak hívtak?)  A görög szellemiség pedig az elvont, un. absztrakt  gondolkodás jegyeit hordozta, amelynek megalkotói, kidolgozói   Szokrátész, Platon, és tanítványa; Arisztotelész voltak. Ennek a görög tudásnak pedig  "ginooszkó" volt a neve.  (Kisugárzásuk olyan hatalmas, dinamikus volt, hogy ez képezte alapját Aquinói Szt.Tamás filozófiai alapvetésének a XIII. sz.-ban,  /Summa Theologiae!/    és ez pedig még a XXI. században is domináns vonulata a skolasztikus, majd  neo - skolasztikus filozófiának.  Ma is él, magam is ezt  tartom stabil alapnak, a teológia alá építhető legjobb filozófiai iránynak.)

Összegezve: Pálban együtt volt a tapasztalati tudás, az Isten-élmény,  a teoretikus, fogalmi, scientifikus tudással.

Az  élő, tüzes HIT, a tudományos alapozottsággal. Ennek a kettőnek, a  jadának, és a ginooszkónak  birtokosaként   írta tehát Timóteusnak, hogy TUDJA,  kinek hisz.

Nos,  ezért példaképem  nekem  Pál, a népeket megtérítő  apostol. Ma is ezzel felvértezve lehet gyümölcsözően evangelizálni!