Csatószegi Viktor


 

                                             AZ  A  KÉT  FILLÉR…

                                      (Avagy; mindenem a tiéd.)

^""Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. ⁴²De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be. ⁴³Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. ⁴⁴Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését.”  (Mk.12,  41-44.)

 

 Tény, hogy génjeinkbe van kódolva a birtoklás ösztöne, amelyet neveznek önfenntartásnak is. Testben való létünk, sok-sok mindennek a használatához köt minket, sok tárgyra van szükségünk a mindennapokban, ami természetes is, ezzel nincs semmi baj. E tárgyakat pedig évezredek óta pénzzel szerezzük meg, ez az eszköz váltotta fel a csere-gazdaságot. De a pénz egyúttal a hatalom eszközévé is vált, sőt; más kontinensek, országok, és egyének eltiprásának is eszköze lett. A pénz végül az  „e-világ”  istenévé, mammonná, és rengeteg bűn forrásává lett. Nem új jelenség ez, pontosan így volt már Jézus korában is, ezért szólt róla oly sokszor, figyelmeztetve azokat, akik Őt akarták követni.  Töprengve a pénz mételyén, egy jelző ötlött fel most bennem: KÁBÍTÓSZER!  Igen; elkábít, megtéveszt, s arányvesztést okoz. Nagybani  birtoklása elhiteti velünk, hogy  mindent megtehetünk, minden, és  mindenki a lábaink előtt hever, általa az összes földi javakat megszerezhetjük, és; ezáltal boldogok leszünk… No, itt, és ekkor lép színre a második  isteni Személy, Jézus, és   3 éven át hirdeti, hogy egyedül a mindeneket Teremtő a tulajdonos, hirdeti, hogy egyedül Ővele, és Őáltala lehet igazi boldogsághoz jutni, és hogy csakis oly módon lehet Őt követni, ha  SZABADOK VAGYUNK MINDEN KOLONCTÓL. Érdemes csendben elolvasni a lakodalomba hívó ember történetét, benne azt, hogy a meghívottak nem tudják szabaddá tenni magukat, mert az egyikük éppen földet vett, a másik ökröket vásárolt, és azokat kellett megtekinteni és hazavinni, stb. Tehát: valamit    - mindegy, hogy mit, -   elébe helyeztek a MEGHÍVÁSNAK.  A tét óriási, és végleges!!!  Isten  nem tűr vetélytársat, a Teremtő nem csereszabatos  semmiféle teremtménnyel.

Ha valaki hitben él, akkor tudja;  „mid van, amit nem úgy kaptál?”  Mid van? SEMMID, kedves barátom! Éppen ezért, ha Jézus elkér tőled bármit,    - és most figyelj! -      nem csak a feleslegedből, hanem a számodra szükségesből is, akkor nem történik más, mint hogy az Ő JAVAINAK EGY RÉSZÉT ÁTCSOPORTOSÍTJA!  Ez történt  a Királyok Könyvének szereplőjével, ama  száreptai  özvegyasszonnyal, ( I.Kir. 17, 10-16.)  aki az utolsó marék lisztjéből, és a korsója  alján lévő kanálnyi olajból készült kenyeret odaadta Illés prófétának, és ez történt azzal a szegény özvegyasszonnyal is, aki a templom perselyébe tette az utolsó 2 fillérjét. Ők igazi testvérek voltak, mert tudod barátom, abszolút semmit nem számít az a 3500 év, ami időben elválasztotta őket, de még az sem, hogy a meghalni készülő száreptai asszony, még nem tudott a kinyilatkoztatásról önhibáján kívül. Viszont MEGHALLOTTA  AZ   ISTEN PRÓFÉTÁJÁNAK  KÉRÉSÉT, ÉS  ODAADTA  AZT, AMELYNEK ELFOGYASZTÁSÁRA KÉSZÜLTEK A FIÁVAL, HOGY AZT KÖVETŐEN MEGHALJANAK, HISZEN SEMMILYEN ÉLELMÜK  NEM VOLT MÁR A SZÁRAZSÁG MIATT.    Ugyanezt tette az a jeruzsálemi hívő asszony is,  „mindenét odaadta.”  Ezt Jézus mondta róla, aki őt figyelte, és az Ő szemei nem csak egy jelenetet látnak, hanem MINDENT, AMI EGY JELENET MÖGÖTT REJLIK…

Piros fonálként húzódik végig ez a mindent átadás követelménye, az egész ó, és újszövetségen. Isten mosolya kíséri ezt a gesztust, és átölelő befogadása. Mintegy kritériumává teszi Jézus az üdvösségnek, ezért íratta meg a kontrapunktot is, pl. Ananiás, és Szafira szomorú  történetét,  (Ap.Csel. 5. fej.) valamint Júdásét, aki 30 ezüstért adta át a poroszlóknak Jézust, és ezért mondta el a dúsgazdag, és a szegény Lázárról szóló példabeszédet.

Szükséges ESZKÖZ a pénz, de nem tehetjük céllá, nem válhat bálvánnyá életünkben. Vegyük tudomásul; nincs önrendelkezési jogunk felette!  Istenem, hányan buktak meg, estek, és esnek el ezen a buktatón…

Végül, okvetlenül írnom kell még valamiről, mégpedig egy olyan súlyos eltévelyedésről, ami sebeket ejt a megbotlón, de sebeket ejt a megsegítetteken is. Azt olvassuk a Bibliában, hogy  „A  JÓKEDVŰ adakozókat  szereti az Isten.”  Olyasmit én nem olvastam, hogy ott, Száreptában, azt mondta volna az utolsó, maradék élelmét átadó özvegy Illésnek:  „Tudod-e, hogy én mit tettem  most érted? Ennyi, és ennyi deka lisztet, és egy egész merőkanál olajat adtam neked, légy ezért hálás, lásd, ki vagyok én!”  De ugyancsak nem olvastam hasonló öntömjénezést a jeruzsálemi özvegytől sem, miután bedobta a saját  létezéséhez szükséges, utolsó 2 fillérjét. Igen;

^"Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. ²Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. ³Te úgy adj alamizsnát, hogy NE TUDJA   A  BALKEZED, HOGY   MIT  TESZ  A  JOBB. ⁴Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.”(Mt. 6, 1-4.) 

Ha képtelen vagy a fenti lelkülettel átadni a 2 filléredet, akkor inkább ne adj semmit, ne csinálj olcsó paródiát  Isten parancsából, kéréséből, és ne okozz másoknak botrányt. Ne légy most ókori farizeus, aki  a piactereken emberi elismeréseket, és  hajbókolásokat akart begyűjteni… Embereknek akarsz tetszeni, vagy Jézusnak???

Milyen alapon követel Jézus  ekkora  altruizmust tőlünk? Először is azért, mert mindenkinek, és minden anyagi jónak az abszolút Ura. Másodszor; amit tanított, azt tökéletesen megélte!  Kiüresítette magát,  /kenószisz,/ és emberré lett, majd  „transit benefaciendo” = körüljárt, jót cselekedvén 3 éven át, és végül: nemcsak mindenét, hanem ÖNMAGÁT  ADTA-ÁLDOZTA  ÉRTÜNK, KIONTVA DRÁGA VÉRÉT, AZ  UTOLSÓ  CSEPPIG…

Ha még eddig nem döntöttél a krisztusi életmodell felől, akkor most nyisd ki a füled, és nyisd meg a szíved  Szárepta, és Jeruzsálem üzenete előtt.

((…és ha nincs semmi pénzed, még a saját szükségleteid fedezésére sem, tudd; akkor is gazdag vagy, és  akkor is adnod kell: az idődből mások meghallgatására, tanácsokkal való megsegítésére, és van erőd rámosolyogni a szomszédodra, érdeklődni egy beteg testvéred hogyléte felől, írni pár kedves sort, vagy  felhívni pár percre. Ezt is Jézusnak teszed. ))