Csatószegi Viktor

 

                         „KEMÉNY  BESZÉD,  KI  HALLGATJA?”

                                   (…magam is nehezen…)

 

márc. 7. szombat.

Evangélium

„A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a (régi) parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok.”  ( Mt. 5, 43-48.)

Az a kérdés, amelyet jelen írásom címeként idéztem, nem a fenti szakasz elhangzása után hangzott el, hanem Jézusnak az Eucharisztiát megígérő kijelentése után. Nekem mégis most, a mai napra rendelt Evangélium olvasása után villant be, mert állítom, hogy legalább  akkora  „képtelenséget”  tartalmaz a mindenkori átlagember számára, mint az, hogy  „Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital.”  Máté nem jegyzi le a tanítványok reakcióját, de én látom  lelki szemeimmel a megdöbbent arcokat, és  az  összeráncolt szemöldököket, és hallom, amint ezt követően miket  suttogtak egymás között. Ilyeneket:  „Miket beszél a Mester? Jól hallottuk ezt? Méghogy szeressük (!!!)  azt  a gazembert, aki az életünkre tör, aki elveszi a  békességünket, elorrozza  mindazt, amiért egy életen át  dolgoztunk, aki megrágalmaz, és ezzel erkölcsi hullává tesz mások előtt? Azt a sátán-ivadékot, aki hatalmas anyagi károkat okoz nekünk? Édes bort ivott, vagy tán nem aludta ki magát, s ezért beszél ilyen, normális ésszel elfogadhatatlan dolgokat? Hol látni e világon olyanokat, akik szeretik az efféle hulladékokat? Hol??????  Mert ha csak annyit mondott volna, hogy ne gyűlöljük őket, hogy ne álljunk bosszút, mert ez ellenkezik Isten országa szellemiségével, azt, hogy az Ő követőinek magasabb szinten kell  állniuk mint ezek, nos; ezt még elfogadtuk volna. Mi szeretjük az Urat, szeretjük a benne hívőket, a családunkat, barátainkat, és az elesett, beteg, szegény embereket. De az ellenségeinket, - SOHA!”

…..és most,  és most,  és most, álljunk meg itt, hajtsuk homlokunkat a tenyerünkbe, s tegyük fel magunknak a kérdést; vajon, a fenti botránkozó mondatok csakis ott, csakis 2000 évvel ezelőtt, és csakis a tanítványok  között hangzottak el?  Változott-e valami e téren  azóta,  az összemberiség életében? Egészen konkrétan: tebenned, és énbennem? Nem tart minket önmagába taposva az útszéli por erős gravitációja? Az agysejtjeink, a génjeink kódoltsága miatt nem mi kiáltjuk/sikoltjuk Jézus felé ma, 2020-ban is, hogy  „kemény beszéd ez, ki hallgatja?”  (Milyen bölcs, és elővigyázatos az Egyház, hogy ezt a szakaszt ma, és nem holnap, a hívekkel teli templomokban olvastatja fel…  J )

Barátaim! Jézus Krisztus tanítása, normái, nem kellemes teadélutánok, nem hangulatos gellérthegyi séták és Chopin nocturnök, hanem kőkemény KINYILATKOZTATÁS! Olyan igazságok, amelyek nincsenek a mi parányi értelmünk prokrusztész ágyába szabva. Olyanok, amelyek fényévekkel meghaladják a mi gondolataink behatároltságát, tehát megkövetelik a HITTEL  TÖRTÉNŐ ALÁZATOS MEGHAJLÁST EGY  VÉGTELEN HATALOM  MINDENTUDÁSA, ÉS  AKARATA ELŐTT.   Elhangzott,    - ugye ismered? -   „Szentek legyetek, amint a ti mennyei Atyátok is szent!”  Márpedig: Ő akkor is szeretett minket, amikor bűnbe esett az első emberpár, és akkor is, amikor mi estünk el, s ezzel mintegy ellenségévé váltunk, amint azt a sátán akarta/akarja. Annyira szereti a bűnös, esendő embert, hogy MEGHALT  ÉRTE  A KERESZTEN.  Igen; a te, és az én ellenségeimért is! Nos, ezért kell nekünk is szeretnünk őket, mert Isten is úgy szereti, mint bennünket.

Fontos! A szeretet nem mindig érzelem, amelyek ösztönös, járulékos elemek, s megvannak a nem hívők életében is. A szeretet=rálátás az ellenség lelki nyomorára, (mert a gyűlölet a legnagyobb nyomor!) és empatikusan megérti, s megszánja őt. Ezt követően pedig nem ragad követ, nem okád lángot felé, hanem

  LEBORULVA  IMÁDKOZIK ÉRTE,  KÉRVE  RÁ  A  MEGTÉRÉS KEGYELMÉT,  A  SZENTLELKET.

Ezek a gondolatok  képződtek bennem  ma, a  rendelt  perikópa olvasása után.  Te pedig gondold tovább…