Csatószegi Viktor

                                         A  TEMPLOM  SZAKRALITÁSA.

 

^„15Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, ¹⁶a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” ¹⁷Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” ¹⁸A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?” ¹⁹Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.”  (Jn. Ev. 2. fej.)

Egy régebbi írásomban már kifejtettem, hogy  a „szent”  szavunk jelentése, tartalma, nagy mértékű változáson ment át a köznapi használatban.  Az ószövetségi héber „kadós,” és a latin  „sacrum”  egyaránt azt jelentette, hogy  „lefoglalt,”  vagyis; kizárólag az Isten szolgálatára kijelölt tárgyak/személyek jelzője volt, pl. a jeruzsálemi templom áldozati szertartásain használt edények, eszközök csakis annak a templomi liturgiának az alkalmain voltak használhatók, még a király sem használhatta ezeket, palotájának ünnepi asztalánál. Később azokat a személyeket hívták szenteknek, akiket az Úr mintegy „lefoglalt” magának teljesen az Ő szolgálatára, országának hirdetésére. ( l: Pál apostol  írásait, amelyekben a megtért, és szolgálatokat végző embereket sokszor e jelzővel illeti.)  Tehát félreértés azt hinni, hogy ez a megtisztelő szó bűntelenséget, hibátlanságot jelent, hiszen ebben az értelemben CSAKIS ISTENT kell, és szabad tekintenünk! A hit kegyelmével ingyen megajándékozott, és azt befogadó, megtért embert Jézus „lefoglalja” a maga, és Atyja országának (Baszileia) szolgálata számára. Ezek az emberek tudatában vannak a maguk bűnös, de az ebből kimentett, Jézus érdeme miatt kegyelembe fogadott  mivoltuknak, és eszük ágában sincs önmagukat olyan értelemben szentnek tekinteni, ami csak egy pici mértékben is azonos lenne az Úr szentségével. (Hágiosz.)  Itt kell megjegyeznem     - a sok félreértés miatt, -    hogy amikor az Egyház valakit szentté nyilvánít, akkor az csak annyit jelent, hogy az illető hűségesen, mindenét/önmagát teljesen átadta ennek a meghívásnak, és teljes odaszánással követte Jézust ebben a szolgálatban, „lefoglaltságában.”  Nagyon komoly, alapos, és több évig való vizsgálat szokta megelőzni ezt a döntést!  Vagyis; még az ő esetükben sincs szó arról, hogy életük folyamán soha nem botlottak el, soha, semmilyen bűnbe nem estek volna, hanem arról van szó, hogy HITRE jutottak, és Krisztus kegyelmének erejéből kimenekülhettek a gonosz rabságából, megtisztulva élhettek tovább a bűnbánat-bűnvallás utáni, itt megkezdett örök életben. Példának csak két személyt említek:  Pál apostolt, aki ezt írja; „A bűnösök közt én vagyok az első.”  Szt. Ágostont, aki a pogányság világának minden szennyében nyakig volt benne, csodával határos módon történt a megtérése, és a megtisztulása után Hippó püspöke lett…

De a tárgyi világban is léteznek sacrumok, kizárólag istentiszteleti célra lefoglalt eszközök. Mindenek felett ilyen a templom, de mindazok a tárgyak, amelyeket ebben használnak; pl. a kehely, a paténa=az a kis „tányér,” amely arany borítású, és amelyre a Szent Kenyér van helyezve. A liturgikus eszközök, és ruhák sora. Ilyeneket a világi életben soha, sehol másutt nem használnak. A Biblia Leviticus könyvében  / ószövetség/ teljes részletességgel írja elő Jahwe ezeket, olvasható a felsorolásuk, és használatuk módja. A választott nép pedig különös tisztelettel tekintette a jeruzsálemi templomot, amelyből csak egyetlen egy volt, s csakis abban mutattak be áldozatokat az Úr parancsai alapján, abban állt a Szentek Szentje, benne a Frigy-ládával, ide csakis a főpap léphetett be, évente egyszer. A templomba kizárólag a monoteista zsidók léphettek be, a pogányok csak az előudvarig juthattak. AZ A TEMPLOM SZENT HELY VOLT, ISTEN SZENTSÉGE RAGYOGTA ÁT!  (Az egyetlen templomuk lerombolása óta a zsidóságnak azóta sincsen más templomuk, mert az csakis azon az Örökkévaló által kijelölt helyen létezhet. Abban az időben is voltak zsinagógák, ahol áldozatokat  természetesen nem lehetett bemutatni, de az Úr Igéjét magyarázták. Ez így van ma is, tanítanak a zsinagógákban, s mivel nincs már templom, nincs papságuk, nincsenek áldozati liturgiáik. A templomukból megmaradt egyetlen falhoz járnak imádkozni, ezt hívják „sirató falnak.”)

Nos, kedves barátaim, mindezek után érthetjük meg, a szelíd Jézusra egyébként nem jellemző indulat kitörést. A totálisan „lefoglalt” =szent templomban, ott, ahol minden létező Jahwéról szólt, Őérte létezett, egyszercsak elkezdődött a kereskedelmi tevékenység, a pénzszerzés, az üzletelés. Nincs ebben rossz önmagában, mindez hozzá tartozott már akkor is az élethez, annak a fenntartásához, amint tartozik a mai napig is. DE: NEM OTT!!!  Ez mintegy szentséggyalázás, és ennek megtűrése előjele volt az akkori szolgálattevők korrumpálódásának, hitük ellanyhulásának. (Isten válasza erre, és a többi hűtlenségre, bekövetkezett 70 évvel később, amikor Titus vezetésével Róma lerohanta, és porig rombolta ezt a 46 éven át épített kádós/sacrumot, a béke városával együtt… Merthogy semmiféle  lázadás=bűn, nincs következmények nélkül…  Sem a transcendens létben, a tiszta szellemi teremtmények / emeri szóval: „angyalok” /  által, sem a választott nép fiai által, sem pedig a megváltás utáni korszakban elkövetett egyházi, és személyes bűneink által elkövetett bűnök sincsenek következmények nélkül. Bizony!)

Azon tűnődtem a mai délutánon, hogy ez a jézusi explodáció, tkp. egy teofánia volt!  Igen; AZ  ISTEN FIA  RENDET CSINÁLT A SAJÁT HÁZÁBAN! Ehhez abszolút joga volt, mert JÉZUS  „A”  KRISZTUS,  A KÖZÉNK  TESTESÜLT  ISTEN!!!

A méltatlankodó farizeusokat meghökkentő válasszal fizette ki;  „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem!” Szinte látom az elhűlt képüket, s ha festő lennék, akkor a hüledezők előtt álló Jézust úgy ábrázolnám, hogy miközben kimondja; „ezt a templomot,”  jobb kezével önmagára mutat… Igen; az akkor, és ott hüledezők nemsokára valóban lebontják azt  a templomot. Templom, mert a látható test burkában, az élő Isten rejtezett… Pontosan úgy, amint az Eucharisztiában létezik; elrejtve.

A  fenti Evangéliumnak azonban számunkra is van egy életfontosságú üzenete, és halálosan komoly, nagyböjti elmélkedési pontja. Ha megtért ember vagy, ha igazán hívő vagy, ha élsz az Úr Igéjével, és Kenyeréből,  ( a virtuális hagyma 3. rétegén, ) akkor te az Isten valóságos, élő TEMPLOMA  VAGY!  Lefoglalt gyermeke vagy!  Így aztán logikus, hogy Isten ebben a templomban sem tűri meg mindazt, ami ellenkezik a fent vázolt szentséggel. Ez pedig a lázadás, a tudatos bűn. E kettő éppen úgy nem létezhet együtt, egyidejűleg, mint ott, Jeruzsálemben, az áldozati szertartások, a zsoltárok énekelése, a tömjén illata,     -  a pénzváltók, árusok, az oda nem illő evilági dolgok tevékenységeivel.  Az Isten, az EGYETLEN  SZENTSÉG RAGYOGÁSA,  A  SÁTÁN  MIVOLTÁVAL…

Megkísértettségünk, sebzettségünk következménye, hogy az  állapotbeli létezésünkből adódóan, mégis egyszerre, egyidejűleg /simul/ vagyunk bűnösök, és bűnbánók, elesettek, és a moslékos vályútól az atyai házba visszatérők. Simul… Dráma ez  barátaim; lefoglalt templom, és felforgatott  galamb árus  asztalok.  Megtérés, Ige, Szentségi élet, és  ennek a világnak ránk tapadó szennye, hordaléka. Amikor Jézus ránézett arra a lefoglalt templomra, a látható épületen túlmenően, látta  (mert nála nincs kronosz,) annak pusztulását is, látta Tituszt, amint erővel nekiront, hogy porig rombolja. S ekkor kezdett el könnyezni…

Tudod-e, hogy abban a pillanatban egyidejűleg     - simul, -    téged is, és engem is látott? S hogy érted, és értem is könnyezett? Személy szerint! Pontosan ezért vállalta helyetted, és helyettem a számlánk kifizetését ingyen, kegyelemből, kimondhatatlan SZERETETBŐL. Még Titusz előtt, ott, a Golgotán.

Ez a nagyböjti evangéliumi szakasz, egyben a böjt központi feladatára szólít minket. Mert az ételben, a külső világ dolgaiban való megtartóztatás  kevés, és perifériális jelentőségű ahhoz képest, hogy

MI  AZ  ÉLŐ ISTEN  SZENT,  LEFOGLALTJAI VAGYUNK/LEHETÜNK, ÉS  A  SZENTÉLYEI,  AHOVÁ  A GOLGOTA  ÓTA, Ő NEM  ÉVENTE  EGYSZER  AKAR MEGJELENNI, HANEM ÁLLANDÓ  LAKÁST AKAR  BENNÜNK  VENNI.  

Ez  csak úgy valósulhat meg, ha végleges igent mondunk erre a hatalmas szövetségre. Akkor, ha ebben a nagyböjtben kinyitjuk az ajtónkat a KOPOGTATÓ előtt, s ha ebből a templomból ugyanúgy félresöpörjük a sátán áruival megrakott asztalokat, amint ezt a mi Urunk, Jézus is tette.

                    INDULJUNK  AZONNAL, GYERE  VELEM, -  MOST!!!