Csatószegi Viktor

                                               KEMÉNY  BESZÉD…

„A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a (régi) parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, és akik gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is?” (Mt. 5, 43-46.)

 

A fenti részt, és ennek üzenetét próbálom egybevetni a böjti időszakban oly sokszor említett étkezési megszorításokat ajánló írásokkal, amelyek mintegy alapvető feltételeként említik azt, a lelki életben való előrejutásnak, az Istennel megélt élő kapcsolatnak.  Az  önmegtartóztatás  gyakorlatát  az  étkezés terén, egyáltalán  nem tartom harmadrendűnek, hiszen ezt  Jézus is megtette, és jelen volt a kereszténység kezdete óta, a hívek közösségeiben.  Sőt; arról olvashatunk a Bibliában, hogy amikor a tanítványok  ördögűzése  sikertelen volt, a Mester erre oktatta őket:  „Ez a fajta nem megy ki, csakis  imádság, és  böjt által.”  Tény, hogy a test, és a lélek szoros kapcsolatban állnak,  (homo est ens compositum,)  és az evangéliumi életideál: a lélek uralma a test felett. Ehhez  pedig évezredes tesztelés alapján, kiváló eszköz a böjtölés. DE; CSAKIS  ESZKÖZ, ÉS  NEM  CÉL!  Komoly  elszántság,  és  tág horizont, afféle   imitatio  Christi   kell ehhez, de állítom; csupán egy hangulatos  tea-délután, a fenti,  Mt. 5-ben megfogalmazott parancshoz  viszonyítva…

Az Úr nem csak arra ad utasítást, hogy türelemmel, alázattal fogadjuk  el az ellenünk vétőket, nem csak arra, hogy eszünkbe se jusson elégtételt venni, visszaütni, még arra sem, hogy bírósági ítéletbe foglaltan, ne mondassuk  ki az illetővel a nyilvános helyreigazítási, és bocsánatkérési kötelezettségét, és anyagi jóvátételt.  Mindezt  még  „lenyelnénk”  valahogy.  Barátom,  azt  KÖVETELI,  hogy

 SZERESSÜK  ŐKET…  IGEN,  DE    SEM  ELÉG;  IMÁDKOZZUNK  IS  ÉRTÜK.

Szeressük, és imádkozzunk azokért, akik jóvátehetetlen erkölcsi, vagy anyagi károkat okoztak nekünk, akik ott gáncsoltak el, ahol csak tudtak, akik álmatlan éjszakákat, gyomorgörcsöket, és pótolhatatlan veszteségeket generáltak életünk során. Akik megalapozatlan, vagy kimondottan rosszindulatú, bosszútól fűtött hírforrásokból merítve, azokat nem kontrollálva, elfogadták a rólunk szóló rágalmakat, és „bizalmas közlésként” fülbe súgták rokonoknak, barátoknak, kollégáknak, szomszédoknak. (…és ezek a virtuális hagyma első,vagy második rétegén élő létezők, pletyka gyárosok,  tovább súgták a tereken, utcákon, a lakások falai között.)  S egyszer csak azt észleli a kiszemelt áldozat, hogy megfagy körülötte  a levegő, megfagynak  az  arcok, és élő halott lett belőle. Bizony; az a kis húsdarab  a  szánkban,  mérges  viperává  válik,  gyilkos fegyverré. Pontosabban: a szív pokla  teszi  ilyen eszközzé a nyelvet. A HALÁLOS BŰN  ESZKÖZÉVÉ. Ekkora bűnt követ el a rágalmazó, az  értesülést  kisarkító  és tovább terjesztő, akik valóságos gyilkosok. Gyilkosok, és hitvány gyávák, mert nincs bennük bátorság,  gerinc, hogy a vétlen áldozatot egy csendes órában félrehívják, és tisztázó megbeszélést kezdeményezzenek vele, Jézus jelenlétében.  No, és mindemellett  vallásos embernek vélik magukat…   Igen, szinte nincs olyan hét, amikor ne hallanék efféle szomorú történetekről.  A  gyóntatószékek    - ha beszélni tudnának, -   de sok ebből adódó gyötrelmekről, könnyek  közt eldadogott  vallomásokról  mesélhetnének…  A megsebzettek  revans-bűneiről. Merthogy  minden bűn olyan, mint a tóba  dobott kő, a hullámai egészen a partig sodródnak. Amellett, hogy Istent sértik, sértik az Ő gyermekeit is.  ( Éppen ezért a bűnbocsánat szentsége: kiengesztelődés Istennel, és kiengesztelődés az Egyház teljes közösségével is.)

A fentiekben  felsorolt   /és fel nem sorolt/  bűnök ellenünk elkövetőit,  TEHÁT  A  LELKI GYILKOSAINKAT IS  (!!!)  :  

                              SZERETNI  RENDELTE  JÉZUS,  A   KRISZTUS!!!

Na, ez a pont  az,  ahol  megtorpanunk, ahol minden idegszálunk, porcikánk  tiltakozik, és ellenáll. Böjtölni, alázatosnak, szelídnek lenni sem könnyű,  de ez:  képtelenség!  Non possumus…  Az még csak-csak, hogy hallgatunk, hogy  nem ütünk vissza sem ököllel,  sem nyelvvel, de hogy még

                                 SZERESSÜK   IS   „EZEKET?”

                                                      IGEN!

Ehhez  kevés,  ehhez  nulla  a te, és  az  én erőm, ehhez  az kell, hogy leülj a szobád egyik sarkában, vagy a templomod leghátsó padjára, és ránézz  a szentélyben lévő keresztre, ill. a rajta függő Jézusra. Őrá, aki ott nem a saját rettenetes gyötrelmeivel foglalkozott, hanem  még e gyötrelmek  között  is ezt imádkozta:  „ATYÁM, BOCSÁSS  MEG NEKIK, MERT  NEM  TUDJÁK, MIT CSELEKSZENEK.”  Aztán nézd hosszasan a tabernákulumot,  amely Őt  rejti,  Aki éretted egyszerű Kenyérré vált, hogy általa életed, örök életed  legyen.

Értünk,  akik  hatalmas,  jóvátehetetlen erkölcsi, és anyagi károkat tudunk okozni másoknak,  akik  oly sokszor gáncsoljuk  el  embertársainkat  életútjukon, és  döfjük  beléjük szívünk megsebzettségének gyilkos fegyverét, a nyelvünket. Erre fogsz rádöbbenni  ott, a szobád  csendes  sarkában, vagy ott, a leghátsó  padban  Jézusra  tekintve, és meghallva  neked mondott szavait. Rávilágít, hogy te sem vagy feljebb az ellenségeidnél,  hogy  te is  megbocsátásra,  irgalomra szoruló  bűnös vagy.  Arra derít fényt, hogy te is csak az  Ő  kegyelméből  élhetsz, igazulhatsz  meg, és hogy élnek olyanok , akik csakis az  Ő erejével képesek  téged szeretni…

Ezt  követően újjászületve mész ki a világba, és tiszta szívvel tudsz rátekinteni mindenkire, az ellened vétőkre,  lélek-gyilkosaidra is,  és megvalósítani  azt a  „képtelen”  parancsot, de immár nem a te erőddel, hanem az  Isten  erejével, kegyelmével. A tiszta  (megtisztított)  szívből pedig  szeretet fakad, olyan, amely teljesen más, mint ennek a világnak a hamis,  ál- szeretete. Ez a titkok titka: meghal az ó-embered, és megszületik benned  a  krisztusi, az  újjászületett  ember.  Ez az  új teremtmény  képes szeretni  mindenkit, mert bennük    - a neked ártókban is! -   Isten arcát látod már, és tudod, hogy őértük  is történt valami kimondhatatlan csoda, ott, a Golgotán.

Ezért  sokkal  több  mindez a testi böjtölésnél, amely csak eszköz,  mert  közvetlenül  eredményezi a célt;

„HOGY   GYERMEKEI  LEGYETEK  MENNYEI  ATYÁTOKNAK.”