Csatószegi Viktor

                                             MEGOSZTÁS.                      

                             „AKKOR,”   ÉS     „MOST.”    I. rész.

 

Említettem  már, hogy  a hitben élő ember időnként  megkapja azt  az ajándékot, hogy a Szentírás olvasása közben,  egyszercsak kinyílik  egy-egy vers, mondat, vagy szó legmélyebb  tartalma, üzenete, olykor  pedig  hatalmas  távlatok íve ábrázolódik  ki előtte. Ez a Lélek áldott munkája, semmiképpen nem  a biblikus  ismeretekből fakad. Nos, ma egy ilyen ajándékban volt részem, amikor a Filippi levél 3. fej. 7-10. verseket olvastam. Nagy mulasztás  lenne részemről, ha mindezt  nem osztanám meg veled,  aki      - jobb híján…-     erre az oldalra kattintottál.

„Ám, amit akkor előnynek tartottam, azt most Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt; Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten,  mindent hátránynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt, szemétnek tekintettem, csakhogy  Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus krisztusba vetett HIT révén. Isten ugyanis a HIT által tett igazzá, hogy megismerjem Őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget.”

Pál apostol itt, de a többi levelében is megfogalmazza, hogy az életének két fejezete van, két, egymástól 180 fokban eltérő tartalommal.  1./ Tarzuszban született, jómódú, római polgárjoggal rendelkező  zsidó családban,  gondos nevelést kap; kora leghíresebb rabbijának, Gamálielnek lehetett a tanítványa. Már fiatalon komoly megbízatásokat  kap, s ezek egyike volt az egyre erősödő keresztény csoportok elfogása, likvidálása.  Fanatikus  dühhel  kezd neki ennek, s az egyik ilyen útján, Damaszkusz felé tartva éri a látomás, amely ketté metszi ezt az életutat. Ez lett számára a „punctum saliens.” /Ap.csel. 9.fej./

2./ Megvakul,  (..hogy aztán LÁTHASSON…)  eljut az Egyenes-utcába, ott egy Ananiás nevű keresztényt küld hozzá Jézus, megnyílnak szemei, majd kb. 1 évet tölt  csendben Arábiában, felkészül a számára rendelt hatalmas feladatra.  Sok-sok esztendő után tekint vissza az addigi életére ebben a filippi levélben, amit egyes történészek és egzegéták az első római fogságából írt levélnek, mások pedig az efezusi tartózkodása alattinak tartanak. Egy biztos; túl van már a második missziós útján. Keletkezésének ideje 56-57, tehát 10 év van még hátra számára a szolgálatban, tudjuk; 67-ben halt vértanú halált  Rómában. Egy óriási evangelizációs küldetés sikeres teljesítése, rengeteg szenvedés, rengeteg tapasztalat után tekint vissza Pál, és vonja meg életének mérlegét abban a fent idézett filippi levélben.  -   Ennyi-dióhéjban.

Az  Apostol életének első szakasza  tele volt sokféle előnnyel, ezeket említettem az írásom elején. Büszke is volt ám ezekre, hiszen le is írta, s az ellene folyó perben hivatkozott a római polgárságára. Ámde; amikor  megtörtént a SZEMÉLYES TALÁLKOZÁSA az élet, az örök élet Urával, amikor megtapasztalta, hogy Ő az egyetlen, a soha el nem múló érték, akkora, hogy ezért a végtelen csodáért érdemes minden fáradságot és szenvedést vállalnia, sőt; az életét is feláldoznia ha kell, nos; attól a perctől kezdve látta meg, hogy azok az előnyök valójában hátrányok voltak, sőt; „szemétnek” tekinti  immár.  ( Itt, ennél a pontnál villant be nekem a gazdag ifjú esete, akit megkedvelt Jézus, meghívta követésére, és kérte, adja el mindenét, ossza szét a szegények között, majd jöjjön vissza.  De  ő  „MEGSZOMORODVA  ELMENT, MERT  HATALMAS  VAGYONA  VOLT.”  Igen;  lehet  Őt  mindent szemétnek  tekintve  teljes  szívvel követni,  és  - el is lehet menni… Tertium non datur… Borítékolom, hogy az a szomorúság, amelyet az evangélista lejegyzett, megmaradt a szívében élete végéig…)

                                                                               

                                          „AKKOR,”   ÉS   „MOST.”     II. rész.

Akkor    - Damaszkusz előtt, -    Pál   hitt. Hitt az  Örökkévalóban,  Adonájban,  Jahwéban. Úgy tudta, hogy ez a hit abból áll, hogy pontról-pontra hűségesen megtartja az összes törvényt. A választott nép egészében élt a törvények mindenekfelettiségének tudata, Isten kijelentései, és Mózestől kezdve az összes próféták ezt helyezték a középpontba, ettől függött az Úrral való szövetségük érvénye. Pál pontosan azért üldözte, és hurcolta a főpapok elé a keresztényeket, mert ők a törvény több pontját félretolták. Ezért pedig halál járt.

Gondoljunk bele; mekkora, és milyen erő, milyen forrásból feléje, ill. legmélyébe hatoló fénysugár kellett  ahhoz,  hogy ez a látásmód teljes fordulatot  tegyen. Szerintem, a pünkösdi lángnyelvek egyike érte el  Pált, s ezáltal  lett ő a 12 apostol egyenlő társa. Attól a pillanattól  kezdve, pici homokszemmé váltak a törvények, és beragyogta a szívét, és értelmét nem a  „mi,”  hanem a „KI” =Jézus Krisztus… Pál valóban karizmatikus gyermeke lett Jézusnak. Igehirdetéseinek, hatalmas missziói működésének, és minden levelének centrumában a HIT áll, mert megélte ezt az ingyen kapott csodát, és megtapasztalta, hogy az Ige, a megtestesült második Személy és a bűnös teremtmény között az egyetlen, az élő kapocs a HIT.  „Isten ugyanis a hit által tett igazzá, hogy MEGISMERJEM  ŐT, ÉS  FELTÁMADÁSÁNAK  EREJÉT.”   No, itt borulok én le, ezelőtt az isteni logika előtt, amely totálisan fordítottja minden emberi, minden tudományos módszertannak. Milyen is ez?  Megtanulom a rendszerezett, sokszorosan ellenőrzött tud. tételeket, MEGÉRTEM racionálisan, és EZUTÁN mondhatom azt, hogy MEGISMERTEM az  adott  fakultás anyagát. Ezt bizonyítom a sikeres vizsgákkal. Ámde: az Isten országának más a rendje…  Az öröktől fogva kiválasztottak megkapják a HIT kegyelmét,  /ez a belépő a transcendentum kapujában,/  amit nem lehet kiérdemelni, csak szabadon beengedni  az életünkbe, és EZZEL A BELÉPŐVEL, ELPECSÉTELÉSSEL jutunk a VALÓDI MEGISMERÉS birtokába. Ettől kezdve Jézus nem a hittan, a teológia „tárgya”, hanem személyes társunk, testvérünk,  mindenünk…  Kijelentett  Szava, és Kenyere az életünk.

Csakis ennek a megajándékozottságnak  a birtokában, szent szédületében lehet kimondani, hogy amit eddig az életünk értékeinek, előnyeinek tudtunk, az   - ŐHOZZÁ KÉPEST -   kár, hátrány, és bizony; szemét…  Csak az éli meg a Zsoltár szavainak örömét,      -„Elöl és hátul körülvettél engem, és felettem tartod kezedet”,  vagyis; beburkoltál  irgalmas szereteteddel, -     aki a Hit karizmáját megkapta, és befogadta.

S ez az ismeret, ez a magasrendű  tudás  képes  az értékrend skálájának valódi fokára helyezni az e világ   tényleges értékeit, amelyeket dehogyis akar elvenni tőlünk a mi Atyánk, hiszen értünk, s nekünk  teremtette!!!  A muzsika, az irodalom, a képzőművészetek, stb. mind-mind Tőle valók, s Őt vannak  hivatva megdicsőíteni, úgy, amint a természet szépségei  is. Csupán azt kell tudnunk, hogy minden értékük és szépségük mellett:  esz-kö-zök,  a cél pedig egyedül az omnipotens,  et misericors Deus…

A  Szent Szellem  fényénél vizsgáljuk  meg e nagyböjti  hetekben barátaim, hogy őszinte szívvel tudjuk e kimondani  az apostollal együtt, hogy  a mi, nyomorult, bűnös   - de megváltott!  - életünkben  is  létezik-e  az  „akkor”  és  a  „most”???   Oremus…