Csatószegi Viktor

                                            AZ  ELHAGYATOTT  HELY.

^„35Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni. ³⁶Simon és társai utánamentek, hogy megkeressék. ³⁷Amikor megtalálták, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.” ³⁸De ő így válaszolt: „Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem.” ³⁹S bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket űzött ki.”

„Külsejét  tekintve olyan volt, mint egy ember.”  olvassuk a  Filippi levél  II. fej.ben.  S  ha valóságos  ember  volt, akkor ő is elfáradhatott a nehéz szolgálatában.   E perikópa végén pedig arról szól a tanítványainak, hogy  „Menjünk el  máshová, hogy OTT  IS HIRDESSEM  AZ  EVANGÉLIUMOT, HISZEN EZÉRT JÖTTEM.”  Íme, tehát két megterhelő, az Atyától rábízott feladat közé eső időpontban irányítom én most a reflektoromat,  a  mi Urunkra.  1./   Simon, és András háza, és  2./  „Galilea egész területe”  közti  éles metszőpontra.  Arra az elhagyatott helyre…

Arra a helyre kedves barátom,  amelyet  nélkülözünk ebben a száguldó, zakatoló világunkban, ebben a XXI. században.  Ezért  olyan vérszegény a hitéletünk, ezért  rekednek meg annyian  a  v. hagyma 2. rétegén, s ezért van annyi  szentbeszéd  igehirdetés helyett,  ezért esnek be az utolsó pillanatban a hívek a templomba, és távoznak  a záró ének előtt…  Nem ismerik azt az elhagyatott helyet.  „Ökröt vettem,”  épp házasulok,  épp várnak a barátaim, takarítanom, főznöm,  mosnom kell. A mókuskerék pedig  pörög-pörög,  minden fontosabb annál az EGYETLEN FONTOSNÁL, melyre Jézus mutatott rá ott, Lázár házában, a zsörtölődő Mártának. 

Isten a csendben tud, és akar szólni hozzánk, ezt már Illésnek is bizonyította a Hóreben.  A végtelen mélységek és magasságok  (altitudó) csakis  a „belső szobában”  nyílnak meg számunkra!  A Szentírást nem lehet háttér-zajban, s nem lehet az óránkra lesve olvasni,  és  az Úrral nem lehet beszélgetni úgy, hogy közben a „mit is kell még ma elintéznem?”  zakatolása  motoszkál a fejünkben.  Kétféle csend létezik;  a  belső, és a  külső. Az utóbbit aránylag könnyű biztosítani, hacsak valaki nem  a Körúton, vagy a Rákóczi-úton  lakik…   A belső csend bizony erőfeszítést, és lemondást követel.  Mi az értékrendünk?  Állandóan azsúrban akarunk lenni; tájékozódni a legfrissebb napi hírek,  a zavaros politikai történések, csörteváltások világával,  állandóan  valamilyen külső programot akarunk szervezni, nem tudva, hogy mindezekkel a saját ürességünk, és a végső kérdésekre adandó válaszunk elöl  menekülünk.  Otthon lenni= az unalommal?  A  belső szoba  elhagyatott hely?  Persze; akkor igen, ha valóban egyedül vagyunk benne,  s  bedugjuk a fülünket, nehogy meghalljuk az ajtónk előtt halkan várakozó Jézus kopogtatását.  Őt, aki szeretné elmondani neked, hogy tervei vannak az életeddel, ezzel, és  az  örökké tartóval.  A  „Jó hírt” akarná közölni veled, nem csak a fülednek hallhatóan, hanem a szívedbe írva.  Az apostoli kort  követő  III. századtól kezdve, a mai napig,  százezrek kaptak/kapnak meghívást az „elhagyatott helyre,”  hogy mindent, önmagukat is hátrébb téve, az „egyetlen szükséges”  szent megszállottjaiként, csakis Őt hallgathassák, Vele éljenek áldott közösségben, és így váljanak világító jellé, őrtoronnyá,  ennek  a kaotikus, szellemi  zűrzavarban vergődő világ számára. S abban is követik a Mestert, hogy  miután a csendjükben feltöltekeztek, kimennek abból a belső szobából az emberek közé, hirdetik az Igét, (!!!)  tanítanak iskolákban, egyetemeken,  szolgálnak kórházakban, börtönökben,  családokat,  magányosokat látogatnak, vagyis;  Krisztust  viszik, hirdetik, jelenítik meg  ezerfelé.

Számomra ez a részlet vált személyes üzenetté,  ez  ragadott meg, de nagyon!

Kívánom, hogy téged is érintsen meg, és váljék a te számodra is vonzóvá  a csend. Igen, mert ott vár téged az örök élet Ura.

 

Csatószegi Viktor

                                        

                                                       AJÁNLÁS.

 

Testvéreim, állítom, hogy nincs olyan ember, akit élete folyamán ne érne a bajnak, kemény szenvedéseknek,  próbatételeknek,  és  súlyos gondoknak valamilyen formája.  Az a bizonyos józsefattilai   „Reménytelenül”  szituáció.  Afféle, mint annak a 38 év óta a Bethesda tó partján szintén reménytelenül fekvő bénáé volt.  (Figyelj! Ez nem példabeszéd, hanem valóságos történet!!!)  Sokan voltak körülötte, de ő kozmikus magányban érezte magát, és elementáris erővel  tört  ki belőle az önfeltáró vallomás; „Nincs emberem!”  Látta, hogy mások elsőként léphetnek be a gyógyító vízbe, de neki olyan, s akkora betegsége volt, hogy nem akadt ember, aki segíthetett volna a nyomorult életén. Olyan, amikor azt nyögöd ki,  hogy  - nincs tovább…  Igen, mert te is ott fekszel az élet tavának partján, és akkora a nyomorúságod, hogy  úgy érzed, 138 éve gyötrődsz benne.

Tudd; a virtuális hagyma 3. rétegén élőket sem kerülik el a fentiek, Isten rajtuk is lát sok lenyesegetni, alakítani valót,=a bűnnek nyomait, élete magnószalagján. Vagy; a szenvedés keresztje által jobban hasonlóvá akarja tenni önmagához.  Nagy titkok ezek barátaim, nincs ember a földön, aki ezek mögé láthatna. Mistérium iniquitatis…  Aki azért fogadja el a meghívást erre a 3. rétegre, mert úgy véli, hogy itt Isten megvédi, megkíméli a szenvedésektől, a kereszttől, az nagyon elvétette a számítását, eltévesztette a címet…  „Aki tanítványom akar lenni, vegye fel keresztjét MINDEN NAP, és úgy kövessen engem.”  Gyötrődés, kín, megoldhatatlannak tűnő gondok mindig is voltak az emberiség történetében, erről tanúskodik az alábbi   86. Zsoltár is, amely pont ma reggel került elém. Ezek a Zsoltárok több ezer évvel ezelőtt keletkeztek, jóval Krisztus előtt!  Sugalmazott Igék, és ma,  pontosan olyan aktuálisak, mintha e héten írták volna. 

Eltűnődtem, ha engem ennyire mélyen megérintett,        - pedig  de sokszor olvastam már…. -     akkor tán neked is üzenhet valamit. Tán adhat lelki erőt a napi kereszted engedelmes, nem lázongó szívvel való felvételére, hordozására.  Arra, hogy végülis alter Christus váljék belőled. Erre vagy hivatva, még ha Pállal együtt te is megvallod;   „A bűnösök közt én vagyok az első.”  Meríts erőt Pál szavaiból, és tedd életprogramoddá:

³⁵Ki szakíthat  el  bennünket  Krisztus  szeretetétől?  Nyomor , vagy szükség?  Üldöztetés, vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély  vagy kard? ³⁶Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. ³⁷De mindezeken diadalmaskodunk  Őáltala, aki szeret  minket. ³⁸Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek,  sem  jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, ³⁹sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat  bennünket  Isten  szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Érted ezt?  SEMMI!  Még a mi nyomorult, esendő voltunk  sem!  De idézek egy mai klasszikust, Kerényi Lajos atyát is, aki a nagymarosi  ifj. találkozókon  oly  sokszor  ezt mondta:  „Ne légy lekvár!” J,

Íme  a csodálatos  Zsoltár, amelyet  imádkozva  olvass, mert  csak akkor  nyílik  meg, és akkor  tölt  fel erővel. (Azért másoltam ki a Zsolozsmás könyvből, mert  ehhez  hasonló, jó fordítást   egyik  kiadásban  sem  találtam.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csatószegi Viktor

                                         

                                        FIGYELJ  CSAK!

                                            (De nagyon!)

           

Most, 1 perce olvastam egy recenziót  Dosztojevszkijről, és benne,  ezeket  a mondatokat:

A  Karamazov  testvérekben  a démonaival  küzdő, magát  alávalónak tartó  Dmitrij  szerint,  „az a legborzasztóbb, hogy a  szépség nemcsak  félelmetes, hanem  titokzatos  dolog is. Itt az ördög harcol  az Istennel, és az emberek szíve a csatatér”.

Itt   abbahagytam  az olvasást, és ennek a szédületes  revelációnak a hatása alatt vagyok jelenleg. Sok időbe telik majd, amíg ezt képes leszek felfogni, integrálni. Megosztom veletek, s utána  beülök a fotelomba...

 

 

Csatószegi Viktor

 

Tűnődés egy nagy titok felett: intuíció, karizma, és Pneuma...

 

Vajon,  nem könnyebb-e az élete annak az embernek, aki csakis az öt érzékszervével megragadható dolgokkal foglalkozik, azzal, amit praktikumnak, realitásnak, s főleg: anyagilag kifizetődőnek tart a közmegegyezés? Bizonyára könnyebb. Engem mégis, MÉGIS hajt valami belülről, hogy a címben megadott kérdéssel foglalkozzam, kutassam ezt a spirituális régiót. Az egzakt tudományok elsajátításához  tökéletesen elegendő a megfelelően barázdált szürkeállomány, és a kitartó szorgalom. Ha valaki 5-6 évig rendszeresen jár a közgazdasági, a különböző műszaki , vagy orvosi fakultások valamelyikére, és sikeresen abszolvál, akkor belőle az annak megfelelő szak reprezentánsa lesz a társadalomban.  MEGTANULTA, MEGÉRTETTE, ÉS  A  TERMÉSZETES  LOGIKA  ALAPJÁN  MAGÁBA  INTEGRÁLTA   A  SZAKTERÜLETÉNEK TUDÁS-ANYAGÁT. De vannak  olyan jelenségek, amelyek körül csak tapogatódzik a kutatás,   - mintegy -   körüldadogjuk azt a témát, de egyértelmű, verifikált magyarázat a mai napig nincs  rá. Mi a titka annak, hogy egy ember  csodálatos  verseket  ír, olyanokat, melyeket évszázadok  múlva is tanítani fognak, mert e versekben több van, mint a verstani szabályokat  betartó rím faragóéban. Valami olyan, ami a sorok között/fölött létezik. Rengetegen festenek  képeket,  készítenek  szobrokat, mert van hozzá kézügyességük. De mi a titka annak, hogy születtek  olyan  festők, szobrászok, (itt lehetetlen  neveket felsorolni, mert ez túlfeszítené egy blog terjedelmi kereteit, mert kihagyni  bárkit is a listából  tiszteletlenség lenne,) akiknek a műveihez évszázadok, sőt; évezredek óta zarándokolnak  hatalmas tömegek, olykor sok száz km-t is megtéve? - Sokan gondolkodnak a lét titkai és értelme felől, de pl. Szokratész, Platon és Arisztotelész, avagy Nikolaus Cusanus nevei ma, és a történelem végéig állócsillagokként ragyognak a filozófiai tudomány egén. Rengeteg  zenemű  született és születik, de Bach, Vivaldi, Händel, Mozart, Beethoven, Liszt, stb. remekei, katartikus élményt, belső gazdagodást,  adnak, amelyért ma is  zsúfolásig megtelnek a koncert  termek.  Sok  színész  betanult, sok  dramaturg által  rendezett színdarabot. Becsülettel előadták... De ha egy  Páger Antal, Sinkovits Imre, Bulla Elma, Sulyok Mária, stb. felment a színpadra, akkor  ott  izzott a levegő, a nézők mindenről elfeledkezve átadták magukat az élménynek. Híres fizikusok, kémikusok, agykutatók  beszámolóiból  tudjuk, hogy  sokszor évekig dolgoztak, kísérleteztek egy adott  témában  eredmény nélkül, s aztán  eljött egy PILLANAT, a homlokukra csaptak, és megszületett a világraszóló felfedezés. No, ez az intuíció!  A  fent  leírtakban    - vázlatosan említett -    jelenségek  pedig a karizma=ajándék, adomány kategóriájába tartoznak. S mindezek kedves barátaim, a Pneumából forrásoznak!!!  Igen, vannak  dolgok, értékek, csodák,  amelyeket  nem lehet megtanulni, sem  szorgalommal elsajátítani, ezeket vagy megkapja valaki, vagy nem. Itt a titkok titka van elrejtve, mert a Szellem (Pneuma) tartománya nem mérhető be semmilyen vizsgálati módszerrel, elektron mikroszkóppal, lézerrel, semmiféle  immanens eszközzel. Itt a természetes pszichológia határain  is túl  járunk, bizony.  Ezért    - e tűnődésem végén, -   nagyon mélyen meghajtom a fejem e titok előtt, az intuíciókat, karizmákat ingyen  adó  Pneuma, és az Őt ajándékozó végtelen  Fölség előtt.  A  tér/idő, és a mindenek felett  álló Isten előtt.

                                                     

 

 

Csatószegi Viktor




                                                        AZOK  A  SZEMEK...

                                    

⁴⁵Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát.” ⁴⁶„Jöhet valami jó Názáretből?” – kérdezte Natánael. „Gyere és győződjél meg róla!” – felelte Fülöp. ⁴⁷Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” ⁴⁸Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” ⁴⁹Natánael erre felkiáltott: „Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” ⁵⁰Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni.” (Jn. 1, 45-50.)

 

Az  apostoli hagyományból tudjuk, hogy abból az eleinte kételkedő Natánaelből lett később Szt. Bertalan apostol, aki vértanú halálával pecsételte meg hűséges szeretetét Jézusa iránt. Nem sokat írnak róla az Evangéliumok, de ez a fenti részlet éppen elegendő ahhoz, hogy az Egyház külön ünnepnapot szenteljen neki. Csak mellékesen jegyzem  meg, hogy Isten legtöbbször egy embert jelöl ki a közvetítő szerepre, egy embert, akit ebben a történetben Fülöpnek hívnak. Tudok-e én is ilyen közvetítő lenni Jézus, és egy kereső ember között?

De én most sem Fülöpről, sem Natánaelről, hanem a mindenek középpontjában álló Jézusról kívánok írni, aki ebben a rövid igeszakaszban is bizonyítékát adja természetfeletti, isteni mivoltának. Persze, minderre csakis „bemosakodva” lehet rálátni, a Lélek fényét elkérve, mielőtt kinyitjuk a Bibliánkat. Ők ketten soha nem találkoztak e jelenet előtt, egyetlen szót sem váltottak egymással, és mégis azt olvassuk, hogy:

^4”7Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” ⁴⁸Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.””

Tehát; még csak tartott Jézus felé Fülöp oldalán, amikor az Úr pontos leírást adott róla. Igen, mert neki nincs szüksége leírt életrajzokra, hivatalos iratokra, beajánlásokra, Ő belelát az ember legmélyébe, a szív, és az elme centrumába. Nincs előtte manír, és púder… Natánael  megdöbben, s kitör belőle a teljesen logikus felkiáltás: „Honnét ismersz?”  Honnét… Te kis balga. Mielőtt anyád méhében fogantál, már ismertelek téged, NEVEDEN SZÓLÍTOTTALAK.”    Tudd hát barátom; te is azért botorkálhatsz azon az úton, amelynek egy pontján Jézus vár rád, mert öröktől ismert, kiválasztott ebből a konglomerátumból, és vár téged abban a kanyarban. Támaszt benned hatalmas, a világ által be nem tölthető ürességet, és vágyat a teljesség megismerése iránt. Tán, ezért is kattintottál most erre az oldalra, hátha találsz ott EGYETLEN  OLYAN MONDATOT,  amelyet nem én, hanem a kezemet fogó Isten íratott le velem… Ez a mondat csakis akkor lesz benned százszoros termést hozó mag, ha elfordulsz a betöltekezést adni képtelen, hamis bálványoktól, és nyitottá válsz az egyetlen, örök érték; Jézus Krisztus felé.

….és most figyelj, de nagyon! A következő mondat képezi csúcspontját e szakasznak, az a mondat, amit senki más nem jegyezhetett fel, csakis a tiszta szívű Szt. János, a szeretett tanítvány.

  „MIELŐTT  FÜLÖP  HÍVOTT VOLNA,  LÁTTALAK, A  FÜGEFA  ALATT  VOLTÁL.”

 

Csend.  Csend, és  leborulás.

Fel sem foghatom,      - de tényleg! -    hogy   vannak  hívő emberek, akik őszintén vallják a Szentháromságot, hiszik a kenyér átlényegülését KENYÉRRÉ,  a feltámadást,  hiszik, és remélik bűneik teljes bocsánatát, és hitünk lényegi szent igazságait, nos; ezek az emberek azt nem képesek valóságnak tekinteni, hogy az Isten Fia előtt nincsen távolság, olyan  messzeség, ahová Ő el ne látna, hogy létezhet olyan hegy, vagy tereptárgy, amely akadálya lehetne Jézus látásának.  Állítom, de vállalom ezt az állításomat: a Mester már akkor tudta Natánael  fügefa alatti létét, amikor  még csak tervezte, hogy oda fog menni. Nem kellett Krisztusnak  másoktól hallania, hogy netán ennek az embernek szokása volt az alá a fa  alá állva elmélkedni, imádkozni, neki  nincs szüksége  emberi  információkra  a teljes, a biztos tudáshoz. De a szöveg imádságos elemzéséből is eklatánsan kiviláglik; Natánael  épp akkor volt a fügefa  alatt, amikor érte ment Fülöp!!!   „Mielőtt  Fülöp  hívott volna.”

Jézus Krisztusnak azok a csodálatos szemei….  Mindenen át, és túl  látnak,  nincs nála tér-idő,  felette áll minden emberi kategóriának, és racionális logikának.  Ismerem-e  személyesen Őt?  Nem csupán neki, hanem  BENNE  HISZEK-E???  Benne,  aki  meghallotta   a szívek mélyén lévő gondolatokat, ismerte/ismeri  a rejtett szándékokat is.  Méghogy  pont azt ne látta volna, amikor Fülöp oda érkezett ehhez az „igaz izraelitához?” Ki nekem Jézus???  Nem ezekkel a szemekkel látta meg azokban az egyszerű halászokban ott, a Genezáreti tó partján, hogy rájuk lehet bízni az Örömhír  terjesztését, az apostoli  lelki felhatalmazást, és az induló Egyház  minden gondját?  Nem ezekkel a szemekkel  látta  közeledni azon a csodálatos, olajfa illatú éjszakán Nikodémust, és ébren várta, hogy beszélhessen  neki a vízből, és Szentlélekből történő újjászületésről?  Nem ezekkel a szemekkel  látta  a sátánt villámként alázuhanni  a földre, valamint  Ábrahámot, akit  ismert, pedig ugye,  „még 50 éves sem volt.”

                             KICSODA  NEKEM  JÉZUS???

Merthogy  ez a punctum saliens, drága testvérem!  Kicsoda?  …és  milyen képességű  szemei vannak?

Mindenre hadd ne én adjam meg neked most a választ, hanem Natánael, aki felkiáltott,  jóval  megelőzve  azt a római századost;

TE  VAGY  AZ  ISTEN FIA,  TE  VAGY  IZRAEL  KIRÁLYA !

 

AZ  ÉN  KIRÁLYOM  IS?

Állj  te is életed fügefája  alá, és ott, csendben várd az érted küldött Fülöpöt.  Mert látni fog téged is a Mester, hogy meghívjon erre a szívből feltörő hitvallásra…

 

 

 

Csatószegi Viktor

                                           SZEMÉLYESEN   NEKED  CÍMEZVE.

                           ( Abban  a  reményben postázom, hogy  te is így érzed.)

 

Ha  arra  hívott el  az Úr,  hogy  légy  követője,  akkor gondolj arra,  hogy  nem csak örömre,  hanem kereszthordozásra  is hív!   Kemény  élethelyzetekbe   visz,  és  olyan engedelmességet  kíván tőled, hogy nem kérdezheted meg,  másoknak  miért könnyebb az életük?  Másoknak  miért  enged  meg olyan  dolgokat,  amelyeket  neked  nem?   Mások  dicsekedhetnek  önmagukkal,  sikereikkel,  jócselekedeteikkel,  neked  azonban  ebben   sem  lehet részed.  Ha mégis megteszed, annyira meg fog alázni, hogy magadat, és minden tettedet meg kell vetned.

Mások  megtehetik,  hogy  szuper villákban, kastélyokban  éljenek,  s garázsukban  akár  két autó is álljon,  neked  pedig  csak  egy lakótelepi   panel jut, és körülvesznek  zajos,  kellemetlenkedő szomszédok, akik  tönkreteszik  az  otthoni  csendedet,  békédet.  Ezt  is  megengedi az Úr, hogy  átéld;  „Nincs itt maradandó otthonunk, az örök jövendőt keressük.”   Ő,  aki  a világ  Ura,  vándorként, saját otthon  nélkül járta  a tartományokat, hirdetve az Isten országát.  A  te halálod  óráján  nem fog marni  a sok itt hagyott  kincs  miatti  veszteség kínja,  miközben a vagyonban dúskálók elfelejtik, hogy  a koporsókra  nincs  felszerelve  csomagtartó…

Másoknak   megvan  a  szép családjuk,  gyermekeik  szépen  növekednek, és kiváló eredményeket  érnek el tanulmányaikban, utána  jól  jövedelmező  állásokba kerülnek.  Te  pedig  folyton  azt  hallod a  szülői  értekezleteken, hogy  a tiéd  igen gyengén teljesít, és  rossz a magaviselete.  Felnőtté válva pedig,  alig  vitte valamire.  Isten  ezeken  a  keresztre  szegezéseken át akar téged  hozzá hasonlóvá tenni,  és bevonni  az  engesztelés  szent  szolgálatába,  miközben téged  is  szentté  farag…

Mások  sportolnak,  szép, egészséges  alkattal  élnek,  miközben  te  állandóan  az  orvosi rendelőkbe jársz,  pénzed nagy részét a patikában hagyod,  és még egy nagyobb sétára sincs  erőd.  Igen; Jézus  mindentől  elvon téged,  hogy  igazán  Ő lehessen számodra  a minden…  (Te vagy a leggazdagabb ember!!!)

Másoknak sikerülhet sok  pénzt keresni, vagy hatalmas örökséghez jutnak, téged azonban szegénnyé tesz az Úr, mert minden aranynál többet akar adni, mégpedig  a tőle való teljes függést, hogy  előjoga legyen  mindennapi szükségleteidet egy láthatatlan kincstárból  fedezni. (Ezt teszi az ég  madaraival  is…)

Megengedi, hogy amíg mások elismeréshez,  kitüntetésekhez,  tekintélyhez  jussanak,  téged pedig elrejt a homályban, a periférián, mert  azt akarja, hogy  te az Ő dicsőségére olyan gyümölcsöt teremjél, amely csak a csendes rejtekben  növekszik. Álmodozol  a Csendes Óceánról,  a Jung Frau  újból való felkereséséről, Biarritzról, - miközben az Úr még a közeli Dunapartra sem enged ki... Könyvet szeretnél írni a régóta benned élő fontos témáról, de erődből egy röpke pár sorra is alig futja.

Lehet,  hogy  másoknak  boldog,  békés öregkort ad az Úr, telve nyugalommal,  körülvéve gondoskodással, bőséggel, biztonsággal, és kényelemmel, neked azonban nyugtalanságot,  rengeteg küzdelmet, kifizethetetlen számlákat, teljes kilátástalanságot, erőidet meghaladó nehézségeket, és a jövő bizonytalanságát adja.  Mindezt  azért,  hogy  VÉGRE  FELISMERD;  Ő  az egyetlen gazdagságod, örömed, boldogságod, és jutalmad.

Rád  féltékeny  szeretettel,  szigorúan  fog  a Szentlélek vigyázni, és az engedetlenségeidért,  bálványaidért,  és  minden  őelébe helyezett dolgaidért, terveidért,  belső  fájdalommal  megbüntetni. Megköveteli,  hogy  Ő  álljon  a  szíved, és  értelmed  centrumában,  ezért  lehullajt  az életed  fájáról minden díszes levelet,  és   rányitja  szemeidet  a  csupasz  ágak rajzolatának  művészi  szépségére.

Határozd  el  tehát  most,  hogy  életednek  Isten  lesz  a  korlátlan  uralkodója, akinek  jogában  áll  tulajdonával azt  tenni, amit  akar.  Ezer  dolog  lehet  vezetésében,  ami fejtörést  okoz  neked,  és amit  nem  értesz,  de  ha maradéktalanul átadod magad neki, akkor  féltő szeretettel  elrejt, és olyan  áldásokkal  áraszt el, amelyeket csak azoknak  szánt,  akik  a  virtuális  hagyma  3. rétegén  élve,  egészen  hozzá  tartoznak.

Döntsd  el  tehát végre, hogy  közvetlenül  a  Szentlélekkel  legyen  kapcsolatod, és  hogy  neki  joga van  téged  fegyelme  alá helyezni,  és     - képletesen -     megkötözni  kezeidet,  lefogni  szemeidet,  úgy,  amint  azt  másokkal  nem  teszi  ott,  a  Kháron  ladikjában…

ÍGY  LESZ  ÖRÖMMEL  TELI  A  SZÍVED,  MERT  MÁR  MOST  MEGKEZDTED  AZ  ÖRÖK  ÉLETEDET  A  JÉZUS  KRISZTUSBAN.