Csatószegi Viktor




                                                        AZOK  A  SZEMEK...

                                    

⁴⁵Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát.” ⁴⁶„Jöhet valami jó Názáretből?” – kérdezte Natánael. „Gyere és győződjél meg róla!” – felelte Fülöp. ⁴⁷Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” ⁴⁸Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” ⁴⁹Natánael erre felkiáltott: „Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” ⁵⁰Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni.” (Jn. 1, 45-50.)

 

Az  apostoli hagyományból tudjuk, hogy abból az eleinte kételkedő Natánaelből lett később Szt. Bertalan apostol, aki vértanú halálával pecsételte meg hűséges szeretetét Jézusa iránt. Nem sokat írnak róla az Evangéliumok, de ez a fenti részlet éppen elegendő ahhoz, hogy az Egyház külön ünnepnapot szenteljen neki. Csak mellékesen jegyzem  meg, hogy Isten legtöbbször egy embert jelöl ki a közvetítő szerepre, egy embert, akit ebben a történetben Fülöpnek hívnak. Tudok-e én is ilyen közvetítő lenni Jézus, és egy kereső ember között?

De én most sem Fülöpről, sem Natánaelről, hanem a mindenek középpontjában álló Jézusról kívánok írni, aki ebben a rövid igeszakaszban is bizonyítékát adja természetfeletti, isteni mivoltának. Persze, minderre csakis „bemosakodva” lehet rálátni, a Lélek fényét elkérve, mielőtt kinyitjuk a Bibliánkat. Ők ketten soha nem találkoztak e jelenet előtt, egyetlen szót sem váltottak egymással, és mégis azt olvassuk, hogy:

^4”7Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” ⁴⁸Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.””

Tehát; még csak tartott Jézus felé Fülöp oldalán, amikor az Úr pontos leírást adott róla. Igen, mert neki nincs szüksége leírt életrajzokra, hivatalos iratokra, beajánlásokra, Ő belelát az ember legmélyébe, a szív, és az elme centrumába. Nincs előtte manír, és púder… Natánael  megdöbben, s kitör belőle a teljesen logikus felkiáltás: „Honnét ismersz?”  Honnét… Te kis balga. Mielőtt anyád méhében fogantál, már ismertelek téged, NEVEDEN SZÓLÍTOTTALAK.”    Tudd hát barátom; te is azért botorkálhatsz azon az úton, amelynek egy pontján Jézus vár rád, mert öröktől ismert, kiválasztott ebből a konglomerátumból, és vár téged abban a kanyarban. Támaszt benned hatalmas, a világ által be nem tölthető ürességet, és vágyat a teljesség megismerése iránt. Tán, ezért is kattintottál most erre az oldalra, hátha találsz ott EGYETLEN  OLYAN MONDATOT,  amelyet nem én, hanem a kezemet fogó Isten íratott le velem… Ez a mondat csakis akkor lesz benned százszoros termést hozó mag, ha elfordulsz a betöltekezést adni képtelen, hamis bálványoktól, és nyitottá válsz az egyetlen, örök érték; Jézus Krisztus felé.

….és most figyelj, de nagyon! A következő mondat képezi csúcspontját e szakasznak, az a mondat, amit senki más nem jegyezhetett fel, csakis a tiszta szívű Szt. János, a szeretett tanítvány.

  „MIELŐTT  FÜLÖP  HÍVOTT VOLNA,  LÁTTALAK, A  FÜGEFA  ALATT  VOLTÁL.”

 

Csend.  Csend, és  leborulás.

Fel sem foghatom,      - de tényleg! -    hogy   vannak  hívő emberek, akik őszintén vallják a Szentháromságot, hiszik a kenyér átlényegülését KENYÉRRÉ,  a feltámadást,  hiszik, és remélik bűneik teljes bocsánatát, és hitünk lényegi szent igazságait, nos; ezek az emberek azt nem képesek valóságnak tekinteni, hogy az Isten Fia előtt nincsen távolság, olyan  messzeség, ahová Ő el ne látna, hogy létezhet olyan hegy, vagy tereptárgy, amely akadálya lehetne Jézus látásának.  Állítom, de vállalom ezt az állításomat: a Mester már akkor tudta Natánael  fügefa alatti létét, amikor  még csak tervezte, hogy oda fog menni. Nem kellett Krisztusnak  másoktól hallania, hogy netán ennek az embernek szokása volt az alá a fa  alá állva elmélkedni, imádkozni, neki  nincs szüksége  emberi  információkra  a teljes, a biztos tudáshoz. De a szöveg imádságos elemzéséből is eklatánsan kiviláglik; Natánael  épp akkor volt a fügefa  alatt, amikor érte ment Fülöp!!!   „Mielőtt  Fülöp  hívott volna.”

Jézus Krisztusnak azok a csodálatos szemei….  Mindenen át, és túl  látnak,  nincs nála tér-idő,  felette áll minden emberi kategóriának, és racionális logikának.  Ismerem-e  személyesen Őt?  Nem csupán neki, hanem  BENNE  HISZEK-E???  Benne,  aki  meghallotta   a szívek mélyén lévő gondolatokat, ismerte/ismeri  a rejtett szándékokat is.  Méghogy  pont azt ne látta volna, amikor Fülöp oda érkezett ehhez az „igaz izraelitához?” Ki nekem Jézus???  Nem ezekkel a szemekkel látta meg azokban az egyszerű halászokban ott, a Genezáreti tó partján, hogy rájuk lehet bízni az Örömhír  terjesztését, az apostoli  lelki felhatalmazást, és az induló Egyház  minden gondját?  Nem ezekkel a szemekkel  látta  közeledni azon a csodálatos, olajfa illatú éjszakán Nikodémust, és ébren várta, hogy beszélhessen  neki a vízből, és Szentlélekből történő újjászületésről?  Nem ezekkel a szemekkel  látta  a sátánt villámként alázuhanni  a földre, valamint  Ábrahámot, akit  ismert, pedig ugye,  „még 50 éves sem volt.”

                             KICSODA  NEKEM  JÉZUS???

Merthogy  ez a punctum saliens, drága testvérem!  Kicsoda?  …és  milyen képességű  szemei vannak?

Mindenre hadd ne én adjam meg neked most a választ, hanem Natánael, aki felkiáltott,  jóval  megelőzve  azt a római századost;

TE  VAGY  AZ  ISTEN FIA,  TE  VAGY  IZRAEL  KIRÁLYA !

 

AZ  ÉN  KIRÁLYOM  IS?

Állj  te is életed fügefája  alá, és ott, csendben várd az érted küldött Fülöpöt.  Mert látni fog téged is a Mester, hogy meghívjon erre a szívből feltörő hitvallásra…