2019. október 23., szerda


Csatószegi Viktor

                                        
                                                       AJÁNLÁS.

 

Testvéreim, állítom, hogy nincs olyan ember, akit élete folyamán ne érne a bajnak, kemény szenvedéseknek,  próbatételeknek,  és  súlyos gondoknak valamilyen formája.  Az a bizonyos józsefattilai   „Reménytelenül”  szituáció.  Afféle, mint annak a 38 év óta a Bethesda tó partján szintén reménytelenül fekvő bénáé volt.  (Figyelj! Ez nem példabeszéd, hanem valóságos történet!!!)  Sokan voltak körülötte, de ő kozmikus magányban érezte magát, és elementáris erővel  tört  ki belőle az önfeltáró vallomás; „Nincs emberem!”  Látta, hogy mások elsőként léphetnek be a gyógyító vízbe, de neki olyan, s akkora betegsége volt, hogy nem akadt ember, aki segíthetett volna a nyomorult életén. Olyan, amikor azt nyögöd ki,  hogy  - nincs tovább…  Igen, mert te is ott fekszel az élet tavának partján, és akkora a nyomorúságod, hogy  úgy érzed, 138 éve gyötrődsz benne.

Tudd; a virtuális hagyma 3. rétegén élőket sem kerülik el a fentiek, Isten rajtuk is lát sok lenyesegetni, alakítani valót,=a bűnnek nyomait, élete magnószalagján. Vagy; a szenvedés keresztje által jobban hasonlóvá akarja tenni önmagához.  Nagy titkok ezek barátaim, nincs ember a földön, aki ezek mögé láthatna. Mistérium iniquitatis…  Aki azért fogadja el a meghívást erre a 3. rétegre, mert úgy véli, hogy itt Isten megvédi, megkíméli a szenvedésektől, a kereszttől, az nagyon elvétette a számítását, eltévesztette a címet…  „Aki tanítványom akar lenni, vegye fel keresztjét MINDEN NAP, és úgy kövessen engem.”  Gyötrődés, kín, megoldhatatlannak tűnő gondok mindig is voltak az emberiség történetében, erről tanúskodik az alábbi   86. Zsoltár is, amely pont ma reggel került elém. Ezek a Zsoltárok több ezer évvel ezelőtt keletkeztek, jóval Krisztus előtt!  Sugalmazott Igék, és ma,  pontosan olyan aktuálisak, mintha e héten írták volna. 

Eltűnődtem, ha engem ennyire mélyen megérintett,        - pedig  de sokszor olvastam már…. -     akkor tán neked is üzenhet valamit. Tán adhat lelki erőt a napi kereszted engedelmes, nem lázongó szívvel való felvételére, hordozására.  Arra, hogy végülis alter Christus váljék belőled. Erre vagy hivatva, még ha Pállal együtt te is megvallod;   „A bűnösök közt én vagyok az első.”  Meríts erőt Pál szavaiból, és tedd életprogramoddá:

35Ki szakíthat  el  bennünket  Krisztus  szeretetétől?  Nyomor , vagy szükség?  Üldöztetés, vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély  vagy kard? 36Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. 37De mindezeken diadalmaskodunk  Őáltala, aki szeret  minket. 38Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek,  sem  jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, 39sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat  bennünket  Isten  szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Érted ezt?  SEMMI!  Még a mi nyomorult, esendő voltunk  sem!  De idézek egy mai klasszikust, Kerényi Lajos atyát is, aki a nagymarosi  ifj. találkozókon  oly  sokszor  ezt mondta:  „Ne légy lekvár!” J,

Íme  a csodálatos  Zsoltár, amelyet  imádkozva  olvass, mert  csak akkor  nyílik  meg, és akkor  tölt  fel erővel. (Azért másoltam ki a Zsolozsmás könyvből, mert  ehhez  hasonló, jó fordítást   egyik  kiadásban  sem  találtam.)

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése