Csatószegi  Viktor

                                               MEGÉRINTENI  JÉZUST.                                       
                                           

"Az egész sokaság arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított."   (Lk. 6, 19.)


Ki lehet ez a Jézus, hogy egy megérintés is elegendő az elveszettség állapotában lévő ember teljes felépüléséhez? Amikor ma elém került ez a bibliai mondat, azonnal bevillant annak az évek óta vérfolyásos asszonynak az esete, aki a tömegben  HITTEL  "megérintette" Jézus köntösének szegélyét, és abban a pillanatban megszűnt a betegsége.

Jézusból ma is erő árad ki mindazok felé, akik megkapták az élő hit csodálatos kegyelmét, és arra törekszenek, hogy megérintsék Őt.  Abban az időben köztünk élt emberi testben, így fizikai érintésre nyílt mód, ma pedig az általa rendelt Szentségeken, a Szentírás imával társult, elmélyült olvasásán keresztül juthatunk közelségébe, érinthetjük meg Őt. 

De az érintésnél sokkal többet kínál fel Isten a mai kor hívő  emberének: az Ige bennünk akar élni, és mi Őbenne elrejtve élhetünk  -  örökké.

Legyen tehát ez a mindennél fontosabb életcélunk!  Igen, mert mindenkit, és mindenünket elveszíthetjük, de Jézus örökre hűséges marad. Egyedül belőle árad ki a leghatalmasabb erő, olyan, amellyel könnyű elhordozni az evilág elmúló kis veszteségeit.

Induljunk hát el, és legyünk készen elveszíteni önmagunkat is, hogy valóban szabad, és boldog fiai lehessünk Atyánknak. Ezt követően nem csupán "érinteni" fogjuk Őt, hanem átölelő karjaiban találjuk meg igazi békességünket, boldogságunkat.


......ÉS EHHEZ  MÉG  "SOKASÁG"  SEM  KELL, ELÉG   EGY  CSENDES  KIS  SZOBA,  VAGY  A  TEMPLOM  LEGUTOLSÓ  PADJA,  NO,  MEG  A  NYITOTT  SZÍV...

Csatószegi Viktor

 

 

                                           ÉLETÜNK   ELFOGYÓ  BORA.

 

 „¹Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. ²Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. ³Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” ⁴Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” ⁵Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent , amit csak mond!” ⁶Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik  két-három mérős. ⁷Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. ⁸Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. ⁹Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt, ¹⁰s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” ¹¹Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.”  (Jn. 2,  1-11.)

 

Ma döbbentem rá, hogy  ez  az  evangéliumi szakasz  sokkal inkább szól rólad és rólam, mint arról a konkrét, kánai lakodalomról, bár közös a nevező; HATALMAS  BLAMÁZS…  Ott van minden rokon,  jó barát, vidám a hangulat, mert nincs ember, aki előre tudná az elkövetkező napok, hetek, évek eseményeit, és a bizakodó reménység illékony rózsaszíne borítja be a szíveket. A napokét, és hetekét? Ó, dehogy!  Még a következő percekét sem!!!  Ott áll a roskadásig megrakott asztal finom ételekkel, de egyszerre csak  kiderül; nincs  mivel  „leöblíteni.”  A bor pedig ELFOGYOTT.  Ez a kőkemény realitás, amelyet  zavart köhécselések, nyugtalan körültekintgetések kísérnek. Az emberi számításokba hiba csúszott.  ((Már akkor is…))   Jézus is ott ül, meghitten beszélget a többi vendéggel,  nem az Ő gondja  a  meghívottak ellátása.  Kínos percek, a fiatal pár homlokán kiüt már a gond  okozta  veríték, és a szülők arcán is  kezd megfagyni a mosoly.

 NINCS  MEGOLDÁS, BOR  SEHOL,  A  JÓ  HANGULAT  LEALKONYULÓBAN, ÉS  A BOTRÁNY  HÍRE  BEJÁRJA  MAJD EGÉSZ  KÁNÁT.   NEM TUDJÁK,  HOGY  OTT  ÜL  KÖZÖTTÜK AZ  EGYETLEN (!!!)  MEGOLDÁS…

 

Pszichológiai  tény, hogy a nőknek százszor jobb, élesebb a részletekig menő megfigyelő képességük, és rövidebb a reakció idejük. Mária gyors közbenjárása is ezt igazolja, és amint tudjuk, a történet pozitív módon  zárul  le.  Miért? Azért kedves barátom, mert Mária tudta ott egyedül,    /”miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell  lennem? ……..Szavait anyja mind megőrizte szívében.” /   hogy  ahhoz az EGYETLEN MEGOLDÁSHOZ kell fordulnia.  Ahhoz a Jézushoz, aki  az  ő Fia, de egyben Ura is. Azt írtam fönt, hogy meghitten beszélgetett, s nem az Ő gondja a meghívottak ellátása.  Akkor hát tudd; Jézus már a lakodalmas ház felé menet is tisztában volt azzal, hogy  küldetésének első állomásához közeledik, ahol kinyilvánítja isteni mivoltát, természetfeletti hatalmát, s egyben: gondviselő szeretetét.

Most pedig hagyjuk ott azt a kánai házat, a sápadt, majd örömre váltott arcú násznépet,  ugorjunk át könnyedén  2000  évet, és  NÉZZÜNK  ÖNMAGUNKBA, hiszen jeleztem, hogy rólunk szól, minket mintáz ez a perikópa.  Ha  te, aki most éppen  ide kattintottál, olyan személy vagy, aki már  találkozott  Istennel, aki élő hitre jutott, aki megtért, akkor jól  tudod, hogy a hívő élet nem sétagalopp,  nem kellemes tea-délután, hanem egy olyan szűk ösvény, amelynek mindkét oldalát keresztek szegélyezik…  Együtt van benne a csodálatos békesség, a végtelenül széles optikájú horizont, a határtalan bizalom és reménység, de bizony; GYAKRAN  ELFOGY A BORUNK…   Tünetei: ízetlenné, rutinossá vált imádságok, felületes elmélkedések, a  templomban „csak a teste” van jelen, a szürke hétköznapokba való bezártság,  örömtelen, békétlen időszakok, türelmetlenség, és a szeretet megfogyatkozása. Olyan állapot, amelyben azt érzed; elhagyott az Isten… Tátongó űr, üresség van benned, és ez vesz körül, amolyan sótlan minden. Senki, és semmi nem képes betölteni az értelmedet, és a szívedet. Mintha a hited is meggyengülne. No, ez a Keresztes Szt. János által megírt  sötét éjszaka…  Mindez egyenes következménye az áteredő, és a személyes bűneink okozta sebesültségünknek. De Isten logikája magasan felülírja a miénket, és ezeket a „borfogyatkozásokat”  eleve beépíti az Ő kiválasztottainak  lelki fejlődésébe, isteni nevelő pedagógiájába. Szívünkbe vési, hogy  MINDEN  KEGYELEM,  s hogy csakis az Ő erejével jutunk előre, mi teljesen rá vagyunk utalva! Igen; amíg csak víz van a korsóinkban, tudjuk/látjuk, hogy nincs itt lakodalom…  Amíg nem Jézus az egyetlen Úr bennünk, addig nincs 6 puttonyos tokai, legfeljebb kocsmai  kannás lötty az osztályrészünk. Jó, ha ezt megtapasztalva szenvedünk, mert ez a szenvedés ÉBRESZTŐ KEGYELEM!  Az e világ hit nélkül tengődői nem szenvednek Isten nélkül, mert csak azt a kannás löttyöt ismerik, és azt hiszik, ez a Kánaán…

Vésd be tehát mélyen a szívedbe, agyadba, hogy soha nem szabad  végsőkig elkeseredned ezeken a borfogyta, sötét éji időszakokban, mert ezt a szakaszt használja fel a sátán arra, hogy elhitesse veled; VÉGLEG  ELHAGYOTT AZ  ISTEN.  Ő nem ilyen!  Csupán ezt mondta: „Egy pillanatra elengedtem a kezed.”   EGY  PILLANATRA!  DE  EZT  AZÉRT  TESZI,  HOGY EGY ÖRÖKKÉ TARTÓ PILLANATRA  ÁTÖLELHESSEN…

Ó,  ha csak egyszer, de igazán átélnénk  Jézus végtelen szeretetét, ha tudatosulna bennünk, hogy kész volt  meghalni értünk, hogy az övéiért vállalta  az emberré levés minden poklát, akkor  azokban  a sötét  éjszakákban, a  „borfogyták”  tisztító tüzében sem lanyhulna bennünk a Szentírás, és a Kenyérbe testesült  Ige  iránti vágyakozás, az imában megvalósuló élő kapcsolat, valamint az Egyház életébe, mint a Krisztus misztikus testébe való bekapcsolódás.

„Töltsétek meg a korsókat vízzel!”  Barátom, ez napi parancs!!!   Igen, mert abból a vízből bor lesz, és tudd; Jézus annál a lakodalmas asztalnál már látta az utolsó vacsora asztalát, amelyen a borból vér lesz. Mégpedig az a csodálatos, drága vér, amely a te, és az én  életem  megmentéséért ömlött ki a kereszten, azon a péntek délutánon. Ez a végtelen értékű csoda jelenik meg oltárainkon, hogy az idők végéig részesedjenek benne Isten gyermekei, s legyen erejük átvészelni azokat a sötét éjszakákat, majd elérni a végső céljukat.

AZT  A  CÉLT, HOGY  EGY  METAFIZIKAI  MENYEGZŐ RÉSZESÉVÉ  LEHESSENEK,  AMELYEN  SOHA  NEM  FOGY  KI  AZ  ISTEN  BORA…

Csatószegi Viktor

                                               A  REMÉNY  ÍGÉRETE.

„ Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” ( Zsidókhoz írt levél, 4. fej.)



Életünk határmezsgyéin az önerő, és a rászorultság effektusai feszülnek egymásnak. Sok esetben hosszú évek tanulságai, arculcsapásai kellenek ahhoz, hogy önmagunkat hiánylénynek, mintegy jerikói, árokszélen vergődő koldusnak ismerjük fel. Hozzáteszem; mindezt nem keserves kínként, ökölbe szorított kézzel, hanem Pál apostol lelkületével, aki merészelte leírni: „Legszívesebben gyöngeségeimmel dicsekszem.” Nevezhetem ezt a gyermekség útjának is, hiszen a kisgyermek tudja/érzi, hogy semmije nincs, mindent a szüleitől kap, állandóan kérnie kell, de egyúttal teljesen biztos abban, hogy mindent meg is kap, mert SZERETIK ŐT. Ősi, belénk kódolt vágy; szeretve lenni. Mire felnőtté érik az a kisgyermek, rádöbben, hogy bizony; az emberi szeretetek illékonyak, olyanok, mint a változó irányú széljárás, függvényei az „éppen most”- nak, önös érdekeknek, múló hangulatoknak. Embernek lenni: változékonyság. Változunk mi, és változnak mások is… Külső impressziók, dekórumok, hullámzó történések kavargásai. Homokra építés. Épp ma reggel értem Kempis Tamás  „Krisztus követése” c. alapvetően fontos művének alábbi részéhez:  „Ha Jézus nem lesz mindenkinél kedvesebb barátod, nagyon szomorú, és elhagyatott leszel. Fonákul jársz tehát el, ha valaki másban bízol, vagy örvendezel.” ( II.könyv, I.-b ) Hozzá teszem: léteznek persze hűséges, melletted mindvégig kitartó barátok, /én inkább lelki testvérnek nevezném őket,/ de az ilyenek oly ritkák, mint a fehér hollók, és csakis a v. hagyma 3. rétegén élőkből kerülhetnek mellénk. Olyanokból, akik teljesen átadták magukat eszközként Jézusnak, élő hitű, valóban megtért emberek, és Uruk szeretetéből való az ő szeretetük. Az ilyen kapcsolatok szent kapcsolatok, mert Isten szerezte, mintegy elővételezve, előre bemutatva az Ő szeretetének egy kis szeletkéjét.

Mindezek után kerül szemünk elé a remény ígérete, hiszen az Újszövetség legfőbb üzenete nem más, minthogy Isten látja semmi, esendő voltunkat, teljes rászorultságunkat, sebesült lényünket, és végtelen irgalmából adódóan, végtelenül szeret. Mindezért csak annyit kér, annyit vár, hogy elfogadjuk az ingyen felkínált HIT kegyelmét, és az ebben rejlő bűnbánat-bűnvallás lehetőségét, és megőrizzük az újjászületéskor kapott tiszta lapot. S mindezt nem azért, hogy elsők legyünk majd a mennyei asztalnál, és közvetlenül Jézus jobbján, vagy balján ülhessünk, hanem azért a kimondhatatlan csodáért, hogy közvetlenül láthassuk Őt,  „úgy, amint van,”  és  vissza sugározhassuk az Ő irgalmas szeretetét. Azért, hogy részesei lehessünk egy  örökké  tartó dicsőítő performansznak; a mennyei kórusnak, amely egyesíti a szellemi teremtményekkel az üdvözültek allelújáját.

Barátom, ez a végtelen horizont, ez az igazi perspektíva! De addig is tudd; sok-sok bajodban, kétségekbe fúló kínjaidban, itteni tisztító tüzeidben is van lehetőséged a minden kegyelem trónjához járulni, mert ha ezt a hitből fakadó bizalommal teszed, akkor IRGALOMRA, MEGHALLGATÁSRA TALÁLSZ! Igen, mert Valaki életét áldozta érted azon a péntek délutánon, pontosan 3 órakor…

GYERE MOST VELEM, KAPASZKODJUNK ÖSSZE, ÉS BORULJUNK LE EGYÜTT, KRISZTUS IRGALMAS SZERETETE ELŐTT! MÁR VÁR RÁNK…

Csatószegi Viktor

                                             KIVÁLASZTÁS…

                  (Rendhagyó, erősen szubjektív gondolataim, szűrd meg!)

   

„Sok  hasonló példabeszédben hirdette nekik  az Igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül  volt  tanítványaival, MINDENT  megmagyarázott nekik.”    (Márk 4,  33-34.)

 

Akár  tetszik, akár nem,  Isten  egyeseket  személyenként,  név  szerint  választ ki arra, hogy  létének, üdvrendjének,  Lelkének  belső titkaiba bevezesse,  és  azzal  a látással ajándékozza meg őket már itt, amivel a többieket csak az örök életben fogja.  Ez a  „látás”  tarthat egy  felmérhetetlen pillanatig, pl. a szemlélődés közben,  amikor a Szentírás  egy-egy mondata  hihetetlen széles spektrumban  kinyílik, vagy  egy  adoráció közben,  a tabernákulum előtt.  De tarthat hosszasabban is, amikor egy hitigazság felett  elmélkedünk, keresve benne a  lényegi üzenetet.  Pontosan  határozza meg ezt a kérdést  Pál apostol  a második  korintusi levélben, amikor azt  írja, hogy  „A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk.”  Nos; ezt a szabályt erősítik meg azok a kivételek,  amikor a hiten felül, egyesek a látás, a „szemlélet” karizmájában részesülnek.

Itt arról van szó, hogy azt a felfoghatatlan titkot próbálja Jézus  közelebb  hozni a sokasághoz, hogy  tkp. mi  is az  a  „mennyek országa.”  A sokaság pedig csakis a példázatokból sejt meg valamit, mégpedig   igen keveset.  Így  van ez 2000 év óta…  Ne kerteljünk barátaim! : A  „sokaság” szó alatt nem  okvetlenül  a civil szférát kell értenünk, nem csak azokat, akik nem tanultak teológiát, s benne  biblikumot, hanem jócskán oda tartoznak a „hivatalosak” is…  Bizony! Óriási titok ez,  szent  titok ez. Csak meg kell hallgatni  egy-egy prédikációt; az egyik  "szentbeszéd,"  a másik  IGEHIRDETÉS.  ((Külön, elmélyült   írás kellene annak elemzésére, hogy  mire ad objektív  képességet/felhatalmazást  az ordináció, és mi az, ami nem okvetlenül  jár  vele együtt…)) 

Elmondta  tehát  példabeszédét  arról a mustármagról, amely a legkisebb minden magnál, és mégis akkora fává terebélyesedik, hogy  még az  „ég madarai is az árnyékában laknak.”  Igen; a 12 kiválasztott halász volt az a mustármag, ill. a velük  közölt  jézusi  „besugárzás” =kegyelem.  Jöhetett utána  a  zsidó Főtanács, Pilátus,  az  összes  római  császár Konstantinig bezárólag,  a népvándorlás vihara, a  francia forradalom, II. József,  Hitler és  Sztálin,  /és  az  általuk megszállt  nemzetek  általuk delegált árulói,/  no, meg a non plus ultra; a liberalizmus, képtelenek  voltak, és képtelenek lesznek  azt a magot, meg azt a legkisebb  mustármagot megakadályozni, hogy hatalmas fává növekedjenek:  Egyházzá, =Krisztus  misztikus testévé. De még a sátán által megszervezett, és annak a misztikus testnek belsejébe beférkőzött  Júdások  sem tudták/tudják megsemmisíteni  Isten művét, ezt a szent gyülekezetet. De csakis azért, mert  Krisztus akarta  a létét, s Ő áll ennek a hajónak a kormányánál.

Elmondta  a  „sokaságnak”  ezt a két példabeszédet,  azután elbocsátotta őket, és  „egyedül  volt tanítványaival.” 

 EKKOR  TÖRTÉNT  A  FELFOGHATATLAN,  A  KIVÁLASZTOTTAKNAK  ADOTT  CSODA;  RÉSZESEIVÉ VÁLTAK  ANNAK,  HOGY  A  HITBŐL  ÉLÉS  KORLÁTAI  KINYÍLTAK  SZÁMUKRA, ÉS RÉSZESÜLTEK A  LÁTÁS  TERMÉSZETFELETTI  ÉLMÉNYÉBEN.  Erről  persze Márk nem ír semmit, mert erről nem is lehet emberi  nyelven  írni…  Így aztán a bibliai kommentárok  sem írhatnak semmit.  Nem, de tudd meg barátom, hogy  az Úrral  való közösség  /szimbiózis/  sokkal, de sokkal  többet  tartalmaz, mint a „sokaság”  számára leírható publikációk, vagy elmondható előadások…  Ebben a percben  bevillant most nekem  az, amit olvashatunk Páltól, és  ami igazolja fenti  állításomat;

^„Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt    – testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja,    – elragadtatott a harmadik égig.”

No, ez  az!!!  Ennél nincs több. Mi más ez, mint  anticipatiója az örök életnek, a színről-színre látásnak?  Ebben a kronoszi létben mindez nem  a sokaságé, hanem a keveseké. Nem a kezdettől tisztáké, hanem a Lélek által megtisztítottaké, a Bárány vére által. A keveseké, s nem az evilágban véglegesen berendezkedni akaróké…  Miért?  Mert egyedül kizárólag a mindenség Ura jelentheti ki: „Mert  így akarom!”

A  fenti  Ige azt üzeni nekem  Jézus,    - és most rajtam keresztül neked, aki nem véletlenül kattintottál erre az oldalra, -     hogy könyörögjük  ki  alázattal, hittel;

LEHESSÜNK  MI  IS  AZON KEVESEK  KÖZÖTT, AKIKKEL  KÜLÖN  VONULVA,  „EGYÜTT  VOLT.”  HITBEN  ÉLÜNK,  DE HITÜNKET  ERŐSÍTI, KITELJESÍTI  A  LÁTÁS.  

 

DE: ezt,  nem a világ  kaotikumában,  piacterein, s a  pénz-hatalom  katyvaszában  lehet  megkapni...

 

Csatószegi Viktor

                                           

                                                          ISMÉT  A  ZENÉRŐL  TŰNŐDTEM…

 

Ezúttal magáról, " A"  zenéről kívánok szólni. Elöljáróban: nem vagyok hivatásos muzsikus, csak megadatott nekem, hogy már kis gimnazista koromban gyakran vittek el magukkal drága szüleim a Zeneakadámiára, és fogadtak mellém zongoratanárnőt, megadva ezzel a zenei alapokat. Mondhatnám; én genetikailag kódolva vagyok erre a csodára, mégis inkább azt vallom, hogy ezzel én személyesen lettem megajándékozva, mert ezt nem lehet megtanulni, alsó, közép, és felső fokon sem.  Lehet  tanulni szolfézst, zeneelméletet és történetet, lehet a könyvtárad polcain százával e tárgykörben írt értékes könyv,
pl. a Brockhaus-Riemann 3 kötete, a drága Szabolcsi Bence munkái, és az általam végtelenül nagyra becsült Pernye András, akit szinte minden alkalommal ott láttam a Zeneakadémián, és alig vártam, hogy a recenzióját olvashassam a M.Nemzetben; vajon, közel állnak-e véleményeink az elhangzottakról? (Szinte minden esetben egyetértettem vele, - kivéve az utolsó lépését... De ennek nem én vagyok a bírája.) Alfred Dürr,  Rajeczky Benjamin, Bartha Dénes, és még a Grove monográfiák sem, sőt; valamelyik hangszer technikailag jó kezelése sem... Mindez nulla, ama definiálhatatlan valami nélkül, amit én karizmának hívok. (Khárisz= adomány, ajándék. Ergo; nem izzadságos energia, és idő befektetés, nem megvásárolható, hanem: - MEGKAPHATÓ...)

Mindezek után; mi a zene? Barátaim, ha én ezt tudnám megválaszolni, nem ember, hanem minimum  arkangyal  lennék. Könyvtárnyi anyag tárgyalja ezt a kérdést, sokféle aspectusból vizsgálják, de kimeríteni képtelenség ezt a titkot. Erre akkor döbbentem rá, amikor egy csendes éjszakai órán meghallgattam egy Bach zongoraművet Heléne Grimaud előadásában, aki korunk egyik legnagyobb pianistája, olyan, aki nem csupán értő módon, és virtuóz technikával ad elő egy művet, hanem egylényegűvé válik eközben a szerzővel, s maga is muzsikává szublimálódik. Karizmatikus...

A tudományok világa két főcsoportra oszlik: reáliákra, és humanióriákra. Az első csoportba tartozik pl. a természettudomány, annak sok alfajával, a közgazdaságtan, és az összes műszaki tudomány. A másodikba a bölcselettudományok, pl: a filozófia. pszichológia, teológia, irodalom, nyelvészet, történettudományok, és a művészettudományok. /Képzőművészetek, építőművészet, és ZENEMŰVÉSZET.) Nos, ezzel a legutóbbival kívánok most foglalkozni, azzal, ami TÖBB, MINT TUDOMÁNY, NOHA VAN TUDOMÁNYOS, ELMÉLETI RÉSZE, DE AZ  NEM  MAGA  A ZENE.  "Akinek füle van a halláshoz, hallja meg." - Azt írtam, hogy a zene több, mint tudomány. Nos, azért, mert a felsoroltakat értelemmel, racionális képességgel el lehet sajátítani, mint pl. az arisztotelészi, szisztematikus logikát, benne a szillogizmusokat, amelyek máig meghatározzák a filozófiai gondolkodás alapját. Ugyanígy, a természettudományokat, és a műszaki világ ismeretanyagát is, amely a matéria, az anyag világának rendszerezett ismeretelmélete. Azt is látnunk kell, hogy még a képzőművészetek szellemi tartalma is anyagi eszközökön keresztül manifesztálódik, ezeken keresztül tudnak rámutatni a szuper-naturálisra. Mindezek arról szólnak, amit az öt érzékszervünkkel megragadhatunk. Irányulása: lentről felfelé.
A zene pedig fentről jön ,- lefelé.  Ez akkor is így van, ha tudjuk, hogy anyagi eszközökkel gerjesztünk hanghullámokat. Igen, DE AMI  EKKOR KELETKEZIK,  AZ  TÚLMUTAT  MINDEN  IMMANENS  MAGYARÁZATON! A zene anyagtalan, szellemi. (Pneuma.) Azokat az anyagból álló zenei instrumentumokat az ihletett szerző, és a karizmatikus előadók definiálhatatlan lelki tartománya informálja. A legkisebb rezdülésükig.
Köteteket lehetne írni a zene hatásáról, a szíveket megérintő, életeket formáló erejéről, az erre fogékony embereknél. Közel hozza az emberi jelenséghez a metafizika valóságát... Aki ült már koncert  termekben, s vetett néhány pillantást a csoda megszületésekor az előadók, vagy a hallgatók arcára, az tudja, megtapasztalta, hogy miről írok, mi az átszellemülés élménye. Az, amit  csak  megközelíteni képes egy Raffaello,  Fra Angelico festmény, vagy egy Babits, Ady, Reményik, Pilinszky vers...

Végül; a zene fölött is van egy "tartomány," amit lehet "Baszileiának" is hívni, eredője minden spiritualitásnak, így a zenének is, de ez  már  meghaladja egy zenéről szóló töprengés határait...

 

 

 

Csatószegi Viktor

                                    GÖDÖR,   ÉS  SZTRATOSZFÉRA.

³⁹Hasonlatot is mondott nekik: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? ⁴⁰Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.   (Lk. 6, 39-40.)

 

 

A fenti kis részletet ragadom ki a teljes szövegkörnyezetből, mert ebben látom életünk törékenységének egyik  fő  okozóját; a vakságot.  Sok  rétegű problémáról van itt szó, és ezt a halmazt fejezi  ki Jézus a vakság szóval. Mai kifejezéssel élve, én  ezt  párbeszéd kapcsolati válságnak nevezem, és  ennek gyökerét az emberi lét  töredékességében látom. Képtelenek vagyunk kilépni a személyes énünk megszabta optikánkból, amelyet determinál neveltetésünk, életutunk, és a világnézetünk. Ezek talaján állva viszonyulunk a másik emberhez, ahhoz, akinek az optikája ugyanezeken az alapokon áll, ámde ezek az alapok teljesen, vagy részben mások. Minden konfliktus, minden törés, és szakadás  ebből  fakad,  történelmi (egyháztörténeti,)  és személyes, magánéleti síkon, egyaránt.  EZEK  MÖGÖTT PEDIG A  BŰN ÁLL,  UI.  A BŰN=A HASADÁSSAL. Ha meghasadt az ős-bűnnel kezdődően kapcsolatunk Istennel, akkor az a kapcsolat eleve törötté válik az ember-emberrel való viszonyában is. Lehet ezen vitatkozni, de érdemesebb lenne körülnézni a világban, tanulmányozni a történelmet, és figyelni,  ami  zajlik  körülöttünk. Érdemes olvasni az irodalomtörténet kiemelkedő drámáit, kezdve az  ó-kortól  napjainkig, és a karizmákkal megáldott zeneszerzők zenébe öntött fájdalmait, a képzőművészek fába-kőbe vésett  vallomásait…

Bizony, vakok vagyunk barátaim, s a legjobb esetben is: RÉSZLÁTÁSÚAK.  Ha pedig ez így van, akkor teljesen evidens Jézus igazsága, miszerint ha ember vezet/kalauzol embert, akkor  mindketten a mélységes, iszapos gödör  fenekében találják magukat. (Abszolút lényegtelen ebben a kontextusban az  adott emberek kvalifikáltsága, jó szándéka, vagy közömbössége!) A tény; VAK  VEZET  VILÁGTALANT!  Ámde: kiegészítem egy perdöntő szóval, az előbbi     - pesszimista -   megállapításomat. Ez a szó a   „CSAK.”  Igen, mert óriási szükségünk van egy igaz, emberi kapcsolatra, őszinte  barátságra, egy  lelki vezetőre, egy példakép értékű  tanárra, stb. 

                          DE   „CSAK”  MÁSODLAGOS  JELLEGGEL!!!

 Igen, mert  EGYEDÜL  Jézus az önmagában szubzisztáló teljesség, a minden határon túli tudás, bölcsesség, és a 360 fokos  LÁTÁS,  MEGTETÉZVE AZ  IRGALMAS, ÖNMAGÁT  ÉRTÜNK  ADÓ SZERETETTEL.  Ha Ővele, és Őbenne élünk, akkor biztos léptekkel járhatunk életünk  ösvényén  minden  nap,  és  soha nem esünk a gonosz gödrébe.  „A te Igéd lámpás a lábaim előtt.”  Minden emberi vezetés csakis ezután jöhet számításba, és csakis  Jézussal  kombinálva!

Megtérés, élni ezzel a  „ lámpással,”   a Szentírással  naponta, táplálkozni az örök élet Kenyerével,  imádságos párbeszéd a bennem jelenlévő Úrral. Ha ezt a hatalmas csodát megkapod, akkor kezdesz hasonlítani az egyetlen Mesterhez, de Őt meghaladni soha nem tudod, mert csak tanítvány vagy.

DE  EZ  A HASONLÍTÁS  MÁR ELEGENDŐ  AHHOZ, HOGY  SOHA NE KERÜLJ  A  SÁTÁNI  GÖDÖRBE, ÉS MAJD ÖRÖKKÉ LÁTHASD  SZÍNRŐL-SZÍNRE  AZ ÉLET  URÁT.

 EZ  A  LÉT PEDIG MAGASABB  A  SZTRATOSZFÉRÁNÁL IS…

 

 

Csatószegi  Viktor

                                               AZ  ÚR  AZ!

 

Vannak a Bibliának olyan részei, amelyek állandóan vissza-visszatérnek hozzám,  függetlenül  az  egyházi év éppen aktuális  szakaszaitól, vagy a Direktórium előírásaitól.  Az egyik ilyen rész János Evangéliumának 21. fejezete,  s  annak majd’ mindegyik verse.  Most  a  6-7. vers  elemzésére kaptam indítást.

 „Azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. ⁷Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy  az Úr az,  magára  öltötte  köntösét,    – mert neki volt vetkőzve,  -  és beugrott a vízbe.”

Nem régen írtam arról a „szakszerűtlen” jézusi utasításról, miszerint a sekély, térdig érő vízben való halfogásra szólította fel tanítványait, ámde akik ennek ellenére 153 db. halat fogtak  ki. Erre tehát nem térek vissza,  engem  most a szeretett tanítvány spontán felkiáltása  tölt be tűzzel;  „Az Úr az!” Hagyom a gondolataimat pörögni, s engedek a feltételezésemnek, hogy ott, és akkor valójában ezt mondta:  „Jézus az!”  Aztán múltak az évek,  s  Jánosban összeálltak  a Jézussal együtt töltött idő, valamint az apostoli kor eseményei, ismerte a szinoptikusok írásait, és megtapasztalta a Szentlélek hatalmas munkáját az Egyház alapozásában, de legfőképp: önmagában. Egyedül ő maradt életben, ő volt a leghitelesebb tanú, benne kristályosodott ki teljes contextusában  Jézus minden tanítása, cselekedete, amelyeknek ő adta elénk természetfeletti jelentését.  Az a fiatal János Zebedeus fia, aki  Jézusa mellett volt fellépésének első idejétől, egészen a keresztig,  aki  vissza sugározta a Mester tisztaságát, szeretetét,  megöregedett, és Efezusban summázta egész élettapasztalatát, hitének LÉNYEGÉT  Evangéliumában.  Ez a lényeg pedig: JÉZUS AZ ÚR!  Ezért lett abból a fiatalkori felkiáltásból ez a változat; „Az  ÚR  az!”  Ura egész életének, a korai, és későbbi Ecclésiának, és Ura az egész teremtett világnak.  Bizony,  KINYILATKOZTATÁS  ez!!!

Ott, a vízparton, János mellett állt Péter is. Péter, akit még jóval a halála, és feltámadása előtt jelölt ki az apostolok vezetőjének, neki adva az oldás-kötés hatalmát, testvéreinek a hitben való megerősítését, ott állt, - de nem ő ismerte fel Jézusban az Urat…  Igen; úgy van az barátaim, hogy a tisztségek nem minden esetben járnak együtt a „látó szem”  csodálatos karizmájával. Emlékezzünk csak! Menjünk visszafelé az időben, egészen a feltámadás napjáig,     - most, a 153 db. hal jelenete ui. a feltámadás után játszódik, -   addig, amikor Mária Magdolna hírül viszi a tanítványoknak;  üres a sír, elvitték onnan Jézust. Ők ostoba fecsegésnek tartják, de azért Péter, és János futva odasietnek.  S bár János ér oda előbb, félreáll, hogy Péter léphessen be elsőnek. (Tisztség…)  Péter megállapítja, hogy az asszony igazat beszélt,  „látta az otthagyott gyolcsot,”  és kijön onnan.  Semmi emóció. Utána belép János,  ő  is látta a gyolcsokat     - és most idézek; -    „ Látta, és  HITT.”   Gratia, karizma ez barátom!!!  Kiválasztás.  Ez a Jézus sírjában megkapott hit ragyogja át napnál is fényesebben a negyedik Evangéliumot, a három levelét, és a Jelenések Könyvét.  Így aztán teljesen világos, hogy  a fenti  jelenetben is  János ismeri fel elsőként a szeretett Urát.  

Nincs ez másként ma sem.  Lehet  6,  de akár 16 évig  is teológiát tanulni, summa cum laude doktorálni belőle, de ha mindez csupán tudományos ismeretanyag marad, akkor  bizony csak néz, de nem lát az illető.  Képesség, és kitartó szorgalom az egyik,   -   kinyitott szív, üresen kitárt tenyér betöltetése a másik.  Misterium fidei…

De azért Péter is megér egy laudációt!  Igen, mert abban a pillanatban, amikor meghallotta János felkiáltását, beugrott a vízbe, hogy mielőbb Jézushoz érjen. Neki túl hosszú lett volna az idő, amíg a nehézkes bárkával oda evickélhetne. Valóban így van; ha akár magunk ismerjük fel Jézust, akár mások mutatnak rá, érdemes azonnal hozzá sietnünk,   (akár fejest ugorva minden vizekbe,) mert tünékeny  ám a kegyelmi idő! Itt bevillan nekem most a jerikói vak esete. Amikor Jézus hívja, AZONNAL ugrik, még az egy szál köpenyét is otthagyja az út szélén, és rohan hozzá  a  látásért, s hogy Őt láthassa meg legelőször.  Örökre…

Testvérem, ha bizalommal kéred, ha te is készen  vagy  mindent    - DE MIN-DENT !!! -   otthagyni  ennek a világnak a poros útszélén, megkapod a hit=a látó szem kegyelmét,  felismered Jánossal együtt, hogy  Jézus az Úr,  odarohanhatsz hozzá Péterrel, és

 

                 TIÉD  LEHET AZ ÖRÖK ÉLET  KORONÁJA.

 

 

Minden, és mindenki elmúlik. De ez a korona: örökké ragyogni fog rajtad.