Csatószegi Viktor

 

 

                                           ÉLETÜNK   ELFOGYÓ  BORA.

 

 „¹Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. ²Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. ³Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” ⁴Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” ⁵Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent , amit csak mond!” ⁶Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik  két-három mérős. ⁷Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. ⁸Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. ⁹Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt, ¹⁰s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” ¹¹Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.”  (Jn. 2,  1-11.)

 

Ma döbbentem rá, hogy  ez  az  evangéliumi szakasz  sokkal inkább szól rólad és rólam, mint arról a konkrét, kánai lakodalomról, bár közös a nevező; HATALMAS  BLAMÁZS…  Ott van minden rokon,  jó barát, vidám a hangulat, mert nincs ember, aki előre tudná az elkövetkező napok, hetek, évek eseményeit, és a bizakodó reménység illékony rózsaszíne borítja be a szíveket. A napokét, és hetekét? Ó, dehogy!  Még a következő percekét sem!!!  Ott áll a roskadásig megrakott asztal finom ételekkel, de egyszerre csak  kiderül; nincs  mivel  „leöblíteni.”  A bor pedig ELFOGYOTT.  Ez a kőkemény realitás, amelyet  zavart köhécselések, nyugtalan körültekintgetések kísérnek. Az emberi számításokba hiba csúszott.  ((Már akkor is…))   Jézus is ott ül, meghitten beszélget a többi vendéggel,  nem az Ő gondja  a  meghívottak ellátása.  Kínos percek, a fiatal pár homlokán kiüt már a gond  okozta  veríték, és a szülők arcán is  kezd megfagyni a mosoly.

 NINCS  MEGOLDÁS, BOR  SEHOL,  A  JÓ  HANGULAT  LEALKONYULÓBAN, ÉS  A BOTRÁNY  HÍRE  BEJÁRJA  MAJD EGÉSZ  KÁNÁT.   NEM TUDJÁK,  HOGY  OTT  ÜL  KÖZÖTTÜK AZ  EGYETLEN (!!!)  MEGOLDÁS…

 

Pszichológiai  tény, hogy a nőknek százszor jobb, élesebb a részletekig menő megfigyelő képességük, és rövidebb a reakció idejük. Mária gyors közbenjárása is ezt igazolja, és amint tudjuk, a történet pozitív módon  zárul  le.  Miért? Azért kedves barátom, mert Mária tudta ott egyedül,    /”miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell  lennem? ……..Szavait anyja mind megőrizte szívében.” /   hogy  ahhoz az EGYETLEN MEGOLDÁSHOZ kell fordulnia.  Ahhoz a Jézushoz, aki  az  ő Fia, de egyben Ura is. Azt írtam fönt, hogy meghitten beszélgetett, s nem az Ő gondja a meghívottak ellátása.  Akkor hát tudd; Jézus már a lakodalmas ház felé menet is tisztában volt azzal, hogy  küldetésének első állomásához közeledik, ahol kinyilvánítja isteni mivoltát, természetfeletti hatalmát, s egyben: gondviselő szeretetét.

Most pedig hagyjuk ott azt a kánai házat, a sápadt, majd örömre váltott arcú násznépet,  ugorjunk át könnyedén  2000  évet, és  NÉZZÜNK  ÖNMAGUNKBA, hiszen jeleztem, hogy rólunk szól, minket mintáz ez a perikópa.  Ha  te, aki most éppen  ide kattintottál, olyan személy vagy, aki már  találkozott  Istennel, aki élő hitre jutott, aki megtért, akkor jól  tudod, hogy a hívő élet nem sétagalopp,  nem kellemes tea-délután, hanem egy olyan szűk ösvény, amelynek mindkét oldalát keresztek szegélyezik…  Együtt van benne a csodálatos békesség, a végtelenül széles optikájú horizont, a határtalan bizalom és reménység, de bizony; GYAKRAN  ELFOGY A BORUNK…   Tünetei: ízetlenné, rutinossá vált imádságok, felületes elmélkedések, a  templomban „csak a teste” van jelen, a szürke hétköznapokba való bezártság,  örömtelen, békétlen időszakok, türelmetlenség, és a szeretet megfogyatkozása. Olyan állapot, amelyben azt érzed; elhagyott az Isten… Tátongó űr, üresség van benned, és ez vesz körül, amolyan sótlan minden. Senki, és semmi nem képes betölteni az értelmedet, és a szívedet. Mintha a hited is meggyengülne. No, ez a Keresztes Szt. János által megírt  sötét éjszaka…  Mindez egyenes következménye az áteredő, és a személyes bűneink okozta sebesültségünknek. De Isten logikája magasan felülírja a miénket, és ezeket a „borfogyatkozásokat”  eleve beépíti az Ő kiválasztottainak  lelki fejlődésébe, isteni nevelő pedagógiájába. Szívünkbe vési, hogy  MINDEN  KEGYELEM,  s hogy csakis az Ő erejével jutunk előre, mi teljesen rá vagyunk utalva! Igen; amíg csak víz van a korsóinkban, tudjuk/látjuk, hogy nincs itt lakodalom…  Amíg nem Jézus az egyetlen Úr bennünk, addig nincs 6 puttonyos tokai, legfeljebb kocsmai  kannás lötty az osztályrészünk. Jó, ha ezt megtapasztalva szenvedünk, mert ez a szenvedés ÉBRESZTŐ KEGYELEM!  Az e világ hit nélkül tengődői nem szenvednek Isten nélkül, mert csak azt a kannás löttyöt ismerik, és azt hiszik, ez a Kánaán…

Vésd be tehát mélyen a szívedbe, agyadba, hogy soha nem szabad  végsőkig elkeseredned ezeken a borfogyta, sötét éji időszakokban, mert ezt a szakaszt használja fel a sátán arra, hogy elhitesse veled; VÉGLEG  ELHAGYOTT AZ  ISTEN.  Ő nem ilyen!  Csupán ezt mondta: „Egy pillanatra elengedtem a kezed.”   EGY  PILLANATRA!  DE  EZT  AZÉRT  TESZI,  HOGY EGY ÖRÖKKÉ TARTÓ PILLANATRA  ÁTÖLELHESSEN…

Ó,  ha csak egyszer, de igazán átélnénk  Jézus végtelen szeretetét, ha tudatosulna bennünk, hogy kész volt  meghalni értünk, hogy az övéiért vállalta  az emberré levés minden poklát, akkor  azokban  a sötét  éjszakákban, a  „borfogyták”  tisztító tüzében sem lanyhulna bennünk a Szentírás, és a Kenyérbe testesült  Ige  iránti vágyakozás, az imában megvalósuló élő kapcsolat, valamint az Egyház életébe, mint a Krisztus misztikus testébe való bekapcsolódás.

„Töltsétek meg a korsókat vízzel!”  Barátom, ez napi parancs!!!   Igen, mert abból a vízből bor lesz, és tudd; Jézus annál a lakodalmas asztalnál már látta az utolsó vacsora asztalát, amelyen a borból vér lesz. Mégpedig az a csodálatos, drága vér, amely a te, és az én  életem  megmentéséért ömlött ki a kereszten, azon a péntek délutánon. Ez a végtelen értékű csoda jelenik meg oltárainkon, hogy az idők végéig részesedjenek benne Isten gyermekei, s legyen erejük átvészelni azokat a sötét éjszakákat, majd elérni a végső céljukat.

AZT  A  CÉLT, HOGY  EGY  METAFIZIKAI  MENYEGZŐ RÉSZESÉVÉ  LEHESSENEK,  AMELYEN  SOHA  NEM  FOGY  KI  AZ  ISTEN  BORA…