2019. szeptember 7., szombat


Csatószegi Viktor




                                    GÖDÖR,   ÉS  SZTRATOSZFÉRA.

39Hasonlatot is mondott nekik: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? 40Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.   (Lk. 6, 39-40.)

 

 

A fenti kis részletet ragadom ki a teljes szövegkörnyezetből, mert ebben látom életünk törékenységének egyik    okozóját; a vakságot.  Sok  rétegű problémáról van itt szó, és ezt a halmazt fejezi  ki Jézus a vakság szóval. Mai kifejezéssel élve, én  ezt  párbeszéd kapcsolati válságnak nevezem, és  ennek gyökerét az emberi lét  töredékességében látom. Képtelenek vagyunk kilépni a személyes énünk megszabta optikánkból, amelyet determinál neveltetésünk, életutunk, és a világnézetünk. Ezek talaján állva viszonyulunk a másik emberhez, ahhoz, akinek az optikája ugyanezeken az alapokon áll, ámde ezek az alapok teljesen, vagy részben mások. Minden konfliktus, minden törés, és szakadás  ebből  fakad,  történelmi (egyháztörténeti,)  és személyes, magánéleti síkon, egyaránt.  EZEK  MÖGÖTT PEDIG A  BŰN ÁLL,  UI.  A BŰN=A HASADÁSSAL. Ha meghasadt az ős-bűnnel kezdődően kapcsolatunk Istennel, akkor az a kapcsolat eleve törötté válik az ember-emberrel való viszonyában is. Lehet ezen vitatkozni, de érdemesebb lenne körülnézni a világban, tanulmányozni a történelmet, és figyelni,  ami  zajlik  körülöttünk. Érdemes olvasni az irodalomtörténet kiemelkedő drámáit, kezdve az  ó-kortól  napjainkig, és a karizmákkal megáldott zeneszerzők zenébe öntött fájdalmait, a képzőművészek fába-kőbe vésett  vallomásait…

Bizony, vakok vagyunk barátaim, s a legjobb esetben is: RÉSZLÁTÁSÚAK.  Ha pedig ez így van, akkor teljesen evidens Jézus igazsága, miszerint ha ember vezet/kalauzol embert, akkor  mindketten a mélységes, iszapos gödör  fenekében találják magukat. (Abszolút lényegtelen ebben a kontextusban az  adott emberek kvalifikáltsága, jó szándéka, vagy közömbössége!) A tény; VAK  VEZET  VILÁGTALANT!  Ámde: kiegészítem egy perdöntő szóval, az előbbi     - pesszimista -   megállapításomat. Ez a szó a   „CSAK.”  Igen, mert óriási szükségünk van egy igaz, emberi kapcsolatra, őszinte  barátságra, egy  lelki vezetőre, egy példakép értékű  tanárra, stb. 

                          DE   „CSAK”  MÁSODLAGOS  JELLEGGEL!!!

 Igen, mert  EGYEDÜL  Jézus az önmagában szubzisztáló teljesség, a minden határon túli tudás, bölcsesség, és a 360 fokos  LÁTÁS,  MEGTETÉZVE AZ  IRGALMAS, ÖNMAGÁT  ÉRTÜNK  ADÓ SZERETETTEL.  Ha Ővele, és Őbenne élünk, akkor biztos léptekkel járhatunk életünk  ösvényén  minden  nap,  és  soha nem esünk a gonosz gödrébe.  „A te Igéd lámpás a lábaim előtt.”  Minden emberi vezetés csakis ezután jöhet számításba, és csakis  Jézussal  kombinálva!

Megtérés, élni ezzel a  „ lámpással,”   a Szentírással  naponta, táplálkozni az örök élet Kenyerével,  imádságos párbeszéd a bennem jelenlévő Úrral. Ha ezt a hatalmas csodát megkapod, akkor kezdesz hasonlítani az egyetlen Mesterhez, de Őt meghaladni soha nem tudod, mert csak tanítvány vagy.

DE  EZ  A HASONLÍTÁS  MÁR ELEGENDŐ  AHHOZ, HOGY  SOHA NE KERÜLJ  A  SÁTÁNI  GÖDÖRBE, ÉS MAJD ÖRÖKKÉ LÁTHASD  SZÍNRŐL-SZÍNRE  AZ ÉLET  URÁT.

 EZ  A  LÉT PEDIG MAGASABB  A  SZTRATOSZFÉRÁNÁL IS…

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése