Csatószegi Viktor
AZ ÚR AZ!
Vannak a Bibliának olyan részei, amelyek állandóan
vissza-visszatérnek hozzám, függetlenül az
egyházi év éppen aktuális
szakaszaitól, vagy a Direktórium előírásaitól. Az egyik ilyen rész János Evangéliumának 21.
fejezete, s annak majd’ mindegyik verse. Most a 6-7. vers
elemzésére kaptam indítást.
„Azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb
oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták
visszahúzni a tömérdek haltól. 7Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt
Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét,
– mert neki volt vetkőzve, - és beugrott a vízbe.”
Nem régen írtam arról a
„szakszerűtlen” jézusi utasításról, miszerint a sekély, térdig érő vízben való
halfogásra szólította fel tanítványait, ámde akik ennek ellenére 153 db. halat
fogtak ki. Erre tehát nem térek vissza, engem
most a szeretett tanítvány spontán felkiáltása tölt be tűzzel; „Az Úr az!” Hagyom a gondolataimat pörögni, s
engedek a feltételezésemnek, hogy ott, és akkor valójában ezt mondta: „Jézus az!” Aztán múltak az évek, s Jánosban összeálltak a Jézussal együtt töltött idő, valamint az
apostoli kor eseményei, ismerte a szinoptikusok írásait, és megtapasztalta a
Szentlélek hatalmas munkáját az Egyház alapozásában, de legfőképp: önmagában.
Egyedül ő maradt életben, ő volt a leghitelesebb tanú, benne kristályosodott ki
teljes contextusában Jézus minden
tanítása, cselekedete, amelyeknek ő adta elénk természetfeletti
jelentését. Az a fiatal János Zebedeus
fia, aki Jézusa mellett volt
fellépésének első idejétől, egészen a keresztig, aki vissza sugározta a Mester tisztaságát,
szeretetét, megöregedett, és Efezusban
summázta egész élettapasztalatát, hitének LÉNYEGÉT Evangéliumában. Ez a lényeg pedig: JÉZUS AZ ÚR! Ezért lett abból a fiatalkori felkiáltásból
ez a változat; „Az ÚR az!”
Ura egész életének, a korai, és későbbi Ecclésiának, és Ura az egész
teremtett világnak. Bizony, KINYILATKOZTATÁS ez!!!
Ott, a vízparton, János mellett
állt Péter is. Péter, akit még jóval a halála, és feltámadása előtt jelölt ki az
apostolok vezetőjének, neki adva az oldás-kötés hatalmát, testvéreinek a hitben
való megerősítését, ott állt, - de nem ő ismerte fel Jézusban az Urat… Igen; úgy van az barátaim, hogy a tisztségek
nem minden esetben járnak együtt a „látó szem”
csodálatos karizmájával. Emlékezzünk csak! Menjünk visszafelé az időben,
egészen a feltámadás napjáig, - most,
a 153 db. hal jelenete ui. a feltámadás után játszódik, - addig, amikor Mária Magdolna hírül viszi a
tanítványoknak; üres a sír, elvitték
onnan Jézust. Ők ostoba fecsegésnek tartják, de azért Péter, és János futva
odasietnek. S bár János ér oda előbb, félreáll,
hogy Péter léphessen be elsőnek. (Tisztség…)
Péter megállapítja, hogy az asszony igazat beszélt, „látta az otthagyott gyolcsot,” és kijön onnan. Semmi emóció. Utána belép János, ő is
látta a gyolcsokat - és most idézek; - „
Látta, és HITT.” Gratia, karizma ez barátom!!! Kiválasztás.
Ez a Jézus sírjában megkapott hit ragyogja át napnál is fényesebben a
negyedik Evangéliumot, a három levelét, és a Jelenések Könyvét. Így aztán teljesen világos, hogy a fenti
jelenetben is János ismeri fel elsőként
a szeretett Urát.
Nincs ez másként ma sem. Lehet
6, de akár 16 évig is teológiát tanulni, summa cum laude
doktorálni belőle, de ha mindez csupán tudományos ismeretanyag marad, akkor bizony csak néz, de nem lát az illető. Képesség, és kitartó szorgalom az egyik, -
kinyitott szív, üresen kitárt tenyér betöltetése a másik. Misterium fidei…
De azért Péter is megér egy
laudációt! Igen, mert abban a
pillanatban, amikor meghallotta János felkiáltását, beugrott a vízbe, hogy
mielőbb Jézushoz érjen. Neki túl hosszú lett volna az idő, amíg a nehézkes
bárkával oda evickélhetne. Valóban így van; ha akár magunk ismerjük fel Jézust,
akár mások mutatnak rá, érdemes azonnal hozzá sietnünk, (akár fejest ugorva minden vizekbe,) mert
tünékeny ám a kegyelmi idő! Itt bevillan
nekem most a jerikói vak esete. Amikor Jézus hívja, AZONNAL ugrik, még az egy szál
köpenyét is otthagyja az út szélén, és rohan hozzá a látásért, s hogy Őt láthassa meg legelőször. Örökre…
Testvérem, ha bizalommal kéred,
ha te is készen vagy mindent - DE MIN-DENT !!! - otthagyni ennek a világnak a poros útszélén, megkapod a
hit=a látó szem kegyelmét, felismered
Jánossal együtt, hogy Jézus az Úr, odarohanhatsz hozzá Péterrel, és
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése