A REMÉNY ÍGÉRETE.
„ Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” ( Zsidókhoz írt levél, 4. fej.)
Életünk határmezsgyéin az önerő, és a rászorultság effektusai feszülnek egymásnak. Sok esetben hosszú évek tanulságai, arculcsapásai kellenek ahhoz, hogy önmagunkat hiánylénynek, mintegy jerikói, árokszélen vergődő koldusnak ismerjük fel. Hozzáteszem; mindezt nem keserves kínként, ökölbe szorított kézzel, hanem Pál apostol lelkületével, aki merészelte leírni: „Legszívesebben gyöngeségeimmel dicsekszem.” Nevezhetem ezt a gyermekség útjának is, hiszen a kisgyermek tudja/érzi, hogy semmije nincs, mindent a szüleitől kap, állandóan kérnie kell, de egyúttal teljesen biztos abban, hogy mindent meg is kap, mert SZERETIK ŐT. Ősi, belénk kódolt vágy; szeretve lenni. Mire felnőtté érik az a kisgyermek, rádöbben, hogy bizony; az emberi szeretetek illékonyak, olyanok, mint a változó irányú széljárás, függvényei az „éppen most”- nak, önös érdekeknek, múló hangulatoknak. Embernek lenni: változékonyság. Változunk mi, és változnak mások is… Külső impressziók, dekórumok, hullámzó történések kavargásai. Homokra építés. Épp ma reggel értem Kempis Tamás „Krisztus követése” c. alapvetően fontos művének alábbi részéhez: „Ha Jézus nem lesz mindenkinél kedvesebb barátod, nagyon szomorú, és elhagyatott leszel. Fonákul jársz tehát el, ha valaki másban bízol, vagy örvendezel.” ( II.könyv, I.-b ) Hozzá teszem: léteznek persze hűséges, melletted mindvégig kitartó barátok, /én inkább lelki testvérnek nevezném őket,/ de az ilyenek oly ritkák, mint a fehér hollók, és csakis a v. hagyma 3. rétegén élőkből kerülhetnek mellénk. Olyanokból, akik teljesen átadták magukat eszközként Jézusnak, élő hitű, valóban megtért emberek, és Uruk szeretetéből való az ő szeretetük. Az ilyen kapcsolatok szent kapcsolatok, mert Isten szerezte, mintegy elővételezve, előre bemutatva az Ő szeretetének egy kis szeletkéjét.
Mindezek után kerül szemünk elé a remény ígérete, hiszen az Újszövetség legfőbb üzenete nem más, minthogy Isten látja semmi, esendő voltunkat, teljes rászorultságunkat, sebesült lényünket, és végtelen irgalmából adódóan, végtelenül szeret. Mindezért csak annyit kér, annyit vár, hogy elfogadjuk az ingyen felkínált HIT kegyelmét, és az ebben rejlő bűnbánat-bűnvallás lehetőségét, és megőrizzük az újjászületéskor kapott tiszta lapot. S mindezt nem azért, hogy elsők legyünk majd a mennyei asztalnál, és közvetlenül Jézus jobbján, vagy balján ülhessünk, hanem azért a kimondhatatlan csodáért, hogy közvetlenül láthassuk Őt, „úgy, amint van,” és vissza sugározhassuk az Ő irgalmas szeretetét. Azért, hogy részesei lehessünk egy örökké tartó dicsőítő performansznak; a mennyei kórusnak, amely egyesíti a szellemi teremtményekkel az üdvözültek allelújáját.
Barátom, ez a végtelen horizont, ez az igazi perspektíva! De addig is tudd; sok-sok bajodban, kétségekbe fúló kínjaidban, itteni tisztító tüzeidben is van lehetőséged a minden kegyelem trónjához járulni, mert ha ezt a hitből fakadó bizalommal teszed, akkor IRGALOMRA, MEGHALLGATÁSRA TALÁLSZ! Igen, mert Valaki életét áldozta érted azon a péntek délutánon, pontosan 3 órakor…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése