ÁLLÁSPONT.
(Lelkiismereti indítás alapján.)
Elöljáróban leszögezem; Jézus, és a Szentírás tanítása, parancsai,
magasan felülírnak MINDEN más, emberi útmutatást, bárkiről is legyen
szó. Isten szava örök érvényű, és nem
modulálható semmiféle múló aktualitás érdekében, még a vallásközi párbeszéd előmozdításának érdekében
sem!
Alapos átgondolás után döntöttem az alábbiak közzétételéről,
vállalva az esetleges homlokráncolásokat is…
A KERESZTÉNYSÉG AB OVO MISSZIONÁLÓ KÖZÖSSÉG. JÉZUS KRISZTUS AZ EVANGÉLIUM
ÖRÖMHÍRÉNEK TERJESZTÉSÉRE ALAPÍTOTTA EGYHÁZÁT, ÉS A RÓLA SZÓLÓ
TANÚSÁGTÉTELT ELSŐRENDŰ FELADATÁVÁ TETTE. „Menjetek, és hirdessétek az Evangéliumot az EGÉSZ
VILÁGON!” Azt ugye nem mondta,
hogy kivéve ott, ahol kisebbségben vagytok, mert az roppant kellemetlen lenne a
többségi hatalom, és a keleti vallások számára, és rátok nézve is veszélyes.
Továbbá: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom az Atyám
előtt. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják
megölni.” Már az apostoli kortól kezdve elindult a missziós
tevékenység, pl. tudjuk, hogy Szt. Tamás
Indiában hirdette Jézust. Pál, a „népek
apostola” azt írta Timóteusnak, hogy
hirdesd az evangéliumot,
állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints,
buzdíts, nagy türelemmel és hozzáértéssel. (II. Tim. 4, 2.)
Mintha Pál, és
Timóteus, többségi, pogány környezetben
hirdette volna az EGYETLEN IGAZSÁGOT…
(Nem lévén duplex veritas…) S
mintha emiatt sokszor lettek volna közvetlen életveszélyben, amelyekből Pál
felsorol egy tucatnyit. Még egy fontos idézet:
„Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.”
No, ez nem éppen csalogató verbuválás, barátaim!
Az Egyház szívverése,
létének alapja, és célja a hithirdetés, amely valóságos, ÉLŐ HITET
követel, és teljes önátadást, mindenféle diplomáciai tejszínhabbal való
rámázolás nélkül… Ezt a szolgálatot csakis alázattal, és szelídséggel szabad
végezni, de minden megalkuvás, kompromisszum nélkül. Szerzetes rendek alakultak az évszázadok során, amelyek külön,
e célt tűzték maguk elé, s tagjaik ott éltek/élnek a távol-keleti országokban,
ahol iskolákat, egyetemeket, kórházakat
alapítottak, és ezeken keresztül is hozzáfértek a többségi társadalmak jelentős
hányadához. (Erről sokat hallottam
Nemeshegyi Péter SJ. atyától, aki jelenleg is köztünk él. Ő Japánban
misszionált, és egyetemi tanár volt ott.)
Azzal az állítással
nincs vitám, hogy a szolgáló, karitatív, a másik ember mellé álló élet
is tanúságtétel. Igen, az! De ezt
szekunder bizonyságtételnek nevezzük, és fontosnak tartjuk, mert hitelesíti a
PRIMÉR BIZONYSÁGTÉTELT,=az explicit hitvallást, azt, amit én úgy szoktam hívni,
mint a Biblia kenyerének mások tányérjába való aprítását.
A fentiek alapján merem állítani, hogy aki -
bárki!!! - lebeszéli a Jézus követőket a nyílt, világos
hitvallásról, a jézusi kifejezett parancs maradéktalan teljesítéséről, az eltér
pásztori küldetésétől, és TÉVTANÍTÓKÉNT okoz súlyos károkat Krisztus misztikus
testének, élő gyülekezetének, az Egyháznak.
Ha ilyen hamis
tanítást hallunk, akkor kiáltanunk KELL; „Non
possumus!” Hogy is mondta Péter a Főtanács
előtt? „Inkább kell engedelmeskednünk
Istennek, mint az embernek.”
E soraimmal ezt kívántam szolgálni.
Kiáltottam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése