Csatószegi Viktor

                                           AZT  GONDOLTAM…

Igen; eddig azt gondoltam, hogy ismerem a Szentírást, legalább a kiemelkedően  fontos  részeinek  helyeit.  Ez nem tűnt képtelen állításnak, hiszen éveken át  tanultam  biblikumot,  úgy az ó, mint az újszövetségi  Tanszéken, de ennél sokkal hosszabb ideje forgatom lapjait naponta, akár többször is.  Ma azonban rádöbbentem, hogy ez nem így van, mégpedig a Zsidókhoz írt  levélnek  e szakaszához érve:

„12.  ¹Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát.  ²Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett,  elszenvedte  a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül. ³Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek.  4. A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.”

Mintha  először olvastam  volna…  Egyedül  a  4. versre  emlékezem  ebből  a szakaszból, mert  annyira karakterisztikus.  Már előre látom, hogy sem holnap, sem holnapután nem jutok tovább a levél szövegében, mert e résznek minden egyes mondatát  ki  kell  kanalazni,  és  a legmélyebbre kell  integrálni.  Ezen  felül  azt is rögtön megéreztem, hogy ebből a  „kanalazásból”  a ti  tányérotokba is kutya  kötelességem beletenni mindazt, amit nekem mutat meg  a mindeneket  Átvilágító…

A  12. fej. első verse csakis akkor érthető, ha előtte elolvassuk  a 11. fejezetet, amely  nem más, mint a  hit apoteózisa,  és az utolsó néhány verse pedig felsorolja, hogy  a hitükért mekkora áldozatokat hoztak, milyen rettenetes üldöztetéseknek voltak kitéve hitük miatt  Isten választottai, akikre  „nem volt méltó ez a világ.”  Őrájuk   utalva       - mintegy rámutatva arra, hogy  elődeink sikerrel  végigjárták ezt az utat, -        szólít fel  a szerző, hogy  szabaduljunk meg  minden tehertől,  s  ezek közül a legnagyobbtól;  a bűntől. Sok mindent olvastam - írtam  már  a bűn természetrajzáról, de valahogy eddig kimaradt a  „behálóz” jelzője.  Sokrétű ez a szó, tán csak jelképekkel, átvitt  értelmű ábrázolásokkal  lehet igazán érthetővé tenni, s felhívni  rá a figyelmet.  Egyszer,  régebben  megfigyeltem, hogy amikor egy légy a  pókhálóra száll, s  odaragad, akkor a háló készítője abban  a pillanatban ott  terem, és elkezdi körülfonni, behálózni, majd csak ezt követően falja fel.  A légy biztos fogsága  jelenti  számára   a pusztítás sikerének garanciáját.  A szellemi  létrend  minden tagjának  az  intelligenciája  fényévnyivel  magasabb,  több,  mint az emberé. Így van ez a bukott, elkárhozott lényeknél is, náluk, akik gyűlölik az Istent, és az Ő alkotását, az embert is.  Hosszú ez a történet, ebbe most nem megyek bele. Ezeket  a  szellemi  létezőket egyetlen cél motiválja; az ő sorsukba rángatni bele az üdvösségre hivatott embert. Ennek az  egyik  ravasz, és kifinomult eszköze; a behálózás. Egy pár szó erejéig  visszatérek a pók-légy szituációra. Tudósok  kiderítették, hogy  a pók hálójának van egy  ember által nem észlelhető  szaga, olyan, amely odacsábítja a legyeket.  Nos, ennek a világnak a sok milliárd  tárgya,  élő  tagja, és történései hatással  van  minden  itt élő  emberre, mindenkire más, és másképpen. A hihetetlenül ravasz,  és  éber  sátán, valamint  bukott  angyalai /démonai/  ismerik az embert, és benne a kijelölt  célpontjaikat.  Nem a bordélyházakat, a  sötét  játszmák  kaszinóit, és nem a sarki kocsmákat  tekintik harcmezőknek, hanem Isten választottait, eleve  elpecsételt gyermekeit, az  Ő útján  járni akaró hívőket.    Isten  „szentjei=lefoglaltjai”  csak  úton járók, csak  igyekvők, és csak  a kegyelembe kapaszkodva képesek mindvégig hűségesek maradni. DE: BEHÁLÓZHATÓK!  Miképpen, miféle módszerekkel?  Ezeket  képtelenség felsorolni, a Szentírás is csak néhányat említ. Látásom  szerint az  alaptalan  önbizalom,  a kellő  önismeret hiánya, és a lelki életben való  ellanyhulás mellett,  az e világ szellemével, stílusával való  közösködés az egyik ok. De a leselkedő gonosz lecsaphat ránk  egy  krízises, kíméletlenül nehéz, a  „minden összeomlott, minden romhalmazzá vált”  élethelyzetekben is, amikor elhiteti velünk a beszűkült tudati állapotunkban, hogy  elhagyott  végleg az Isten…  Megírtam már, hogy  több  börtönben jártam  lelki gondozás, és igehirdetés szolgálatában, tehát sok-sok embert  hallgattam  meg, és  sok emberi életre  láthattam rá.   Ettől  nem  sokban különbözött  a  két  kórházamban  végzett  szolgálatom; a halál  közelségében őszintén nyílnak meg a szívek.  Az egyik helyen olyanok voltak,  akiknek  bűnösségére  rájöttek  a hatóságok, a másikban  pedig olyanok, akik maguk  döbbentek rá a felkínált kegyelem segítségével, a  bűnösségükre.  A megtérés pedig mindkét helyen megtörténhetett, és ha van e földön igazi boldogság, akkor az  nem más, mint  eszközévé  válni,  s  közvetíteni  ezt a végtelen kegyelmet. Szabadulást  hirdetni  a halálos  hálóból…

Ez a szabadulás  pedig benne foglaltatik  a fenti  Ige 2. versében;

. ²Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte  a  keresztet,  nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül. ³Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek.”

A  csüggedés  is a háló egyik szála, elhervaszt, lesújt,  tönkretesz.  Tekintetünket  állandóan  Jézusra, mégpedig  a megfeszítettre  KELL  emelnünk, és  nem a világra, s  főleg; nem  önmagunkra.  Ekkor döbbenünk rá, hogy  csak  „haszontalan  szolgák”  vagyunk,  s hogy vajon,  mink van, amit nem úgy kaptunk?

Ekkor  felújul  a  szívünk, és  erőt kapunk a további  behálózások  elleni  harchoz, mert  rádöbbenünk, hogy  semmi az, amit  eddig tettünk, hiszen, a bűn elleni küzdelemben még

    NEM  ÁLLTUNK  ELLEN  A  VÉRÜNK  ONTÁSÁIG…

Jézus Krisztus ezt  tette, ezt  végezte el  helyetted, helyettem... Ő mondta, és ezzel fejezem be;

"NÁLAM  NÉLKÜL SEMMIT  SEM  TEHETTEK."

Jézusom!  Nem akarok nálad nélkül  élni!!!