DIPSZÜKHOSZ.
(…AKARTA…)
Ragyogóvá akarta tenni az
Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent
és szeplőtelen. (Ef 5,27.)
11Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy
az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok. 12Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és
hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói, és az égi magasságoknak gonosz szellemei
ellen.(Ef. 6, 11-13.)
Eljutottam az Efezusi levél végéhez, és egy gyors mérleget készítettem
erről a kimeríthetetlen, kitapinthatóan sugalmazott könyvről, amelyből minden
nap kéne legalább egy bekezdést olvasni, de hát ott állnak előttünk a többi
levelek is. No, ez a vége, benne a fenti két összefüggő idézet egy külön címet
érdemelt ki tőlem, mégpedig ezt:
„Implicit diagnózis az Egyházról, a világról, és az egyes emberről.”
Ugye, ezt most nem érted? Még. Elmondom neked.
Az a görög szó ott, a címen, annyit jelent: kétlelkű. Egyszerre,
egyidejűleg /simul/ mintegy kétféle
lelkület van benne. Szabad fordításban így adnám vissza; HASADÁS. Ez a
kettősség, ez a hasadás végig vonul a bűneset óta az egész üdvösségtörténeten,
ezen az egész világon, és ez alól nem kivétel Krisztus misztikus teste, az
Egyház sem, és annak egyetlen tagja sem!!!
„Akarta,” de egyedül az Ő titka, hogy mégsem lett ragyogó,
szeplőtlen, és ráncok nélküli ez a misztikus test, és nem lett az, egyetlen
tagja sem… Bizony, nem lett az. Látásom szerint azért /túl az ősbűn vörös fonálként végig húzódó
pusztításán az egész üdvtörténeten,/ nem
lett ragyogó, mert nem öltötte fel az Isten fegyverzetét, azt, amellyel EGYEDÜL
LEHETSÉGES ellenállni az ördög cselvetéseinek. (Ef. 6, 11.) Csak végig kell tekinteni az
egyháztörténelmen, annak 2000 évén, pontosabban; az Egyház epidermisén. Igen,
mert ez az Egyház MÉGIS SZENT!!! A
köpenye piszkos, gyűrött, rajta van ennek a világnak minden hatása, okozataként
a vele való érintkezésnek. Bűnös a tagjaiban, és szent az Evangélium hirdetése,
és a Krisztustól rendelt Szentségek szolgálata miatt. Bűnös a varratlan
köntösének ezer darabokra tépettsége miatt, és
ebben a bűnben osztozik a sok
rész minden tagja. MIN-DEN EGYES TAGJA!!! Bűn, -
szentség. Simul. Dipszükhosz.
Ugyanez van bennünk, egyenként, u-gyan-ez,
drága barátom! Megkaptuk a hit
kegyelmét, igent mondtunk rá, s teli szívvel elindultunk az élet teljessége
felé, Jézus felé. Tagjaként annak a misztikus Krisztus testnek; az egyszerre
szent, és bűnös Egyháznak. S velünk is pontosan az történt, /miért lennének különbek az egyes
tagok, mint az egész test?/ mint amit a fentiekben leírtam. Ennek a
világnak a bálványai, önmagunk bálványozása, és nem öltöttük fel teljes hittel
az Isten fegyverzetét. „Megvan a hitem, tudásom, akaratom, a jó szándékom,
minden rendben van!” Aha. Aztán megtapasztalhattuk, mit is ér a hit, a teljes önátadás, a tudás, és az akarat, a kegyelemmel való minden nap,
minden órájában és percében való élő
kapcsolata nélkül… Ez a Krisztus test=az
Egyház, évszázadokon keresztül hiteles szenteket, vértanúkat, bölcs tanítókat nevelt
fel, kontinenseket itatott át a ker. kultúrával, generációkat oktatott a teljes értékű életre oktatási intézményeiben
alsó, közép, és felső fokon, missziós
küldetése van mind az öt kontinens felé. Ezzel egyidejűleg pedig jelen volt, és jelen van egyes tagjainak
személyes hiteltelensége, egyes papjainak aposztáziája, és a diktatúrák véres
időszakaiban való undok kollaborációja… De hát a 12 között is ott volt Júdás. A
pápák 95 %-a hiteles volt eddig, de ott
voltak a reneszánsz pápák, a Borgiák,
(pl.VI. Sándor, a XV. sz. ban, stb.) Szent életű Péter utódok, - és a
világ hatalmasai által a péteri székbe betuszkolt utódok. Egyidejűleg. Szent Egyház, mert Krisztus áll a kormányánál, az Ő Igéjét, és
Szentségeit közvetíti, ----------- bűnös
Egyház, mert keveredett/keveredik ezzel a világgal, és mert tagjainak sokasága
dipszükhosz… Misterium iniquitatis… Élő ember mindezt nem láthatja át.
De ugyanez van minden egyes emberben is, nem kivételek alóla a hagyma 3.
rétegén élők sem! Jézus kopog, ajtót nyit, elindul, sikerek a szolgálatukban,
előrejutás a lelki életben, a nap ragyog, s egyre ragyogóbb. Aztán jönnek az
összeomlások, a külső történések tragédiái, és ennek nyomán a belső
összeomlások. Ezekről sokat lehet olvasni az őszinte papi életrajzi könyvekből,
vallomásokból. Élénken emlékszem egy sok évvel ezelőtti, Péliföldszentkereszten
tartott lelkigyakorlaton nekem elsuttogott vallomásra, amelyet egy kilépett pap
tett, aki megnősült, tudatosan ateista lett, s ebben a szellemben nevelte három gyermekét is. Aztán, sok év múlva mégis,
mégis rá ragyogott a kegyelem, és visszatért Jézushoz. Ezt elmélyíteni jött
arra a lelkigyakorlatra. Kettősség, kétlelkűség… Hit, damaszkuszi út,
elháríthatatlan, ingyen kegyelem. Óriási titkok ezek barátaim! A külső szemlélő
soha nem érti meg. Sem az Egyház, sem az egyes ember titkát. Igen; én végtelenül szeretem ezt az Egyházat,
és ezeket az egyes dipszükhoszokat, mert szeretem, imádom, és teljes erőmmel kapaszkodom ennek a titokzatos dramaturgiának
elrendelőjébe; Jézusba.
Ezekkel a soraimmal
én most nem a tudatosan kétszínűekről, a kiszámítottan megtévesztő csalókról,
szélhámosokról írtam, nékik legyen
irgalmas a mindenki felett ítélő Bíró! Azokról írtam, akik pontosan olyanok, mint volt Dávid király, Saul, és az
újszövetség milliói. Van ez a jánosi világ, van az erre a Terra bolygóra
villámként lezuhant sátán, és vagyunk mi; akik Ádám, és Éva utódaiként, velük együtt halljuk folytonosan a világ legocsmányabb,
legravaszabb kérdését: „VALÓBAN EZT
MONDTA AZ ISTEN?” VA-LÓ-BAN???
Azokról írok most, akik hiszik, és tudják, hogy MINDEN
KEGYELEM. Azokról, akik fájdalmasan élték meg a
létükben jelenlévő dipszükhosz mivoltukat, de végülis átadták önmagukat a
csodálatosan újra felépítő
kegyelemnek. Mint az a pap ott,
Péliföldön…
Egyetlen kivétel
létezik e forgatókönyv alól, Ő, akit
Jézusnak, az Isten, és
Emberfiának hívunk.
12A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába. 13Negyven napig kinn
maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de
angyalok szolgáltak neki.” (Márk 1.)
Ez a kis részlet pontosan
a fentiekben megírt kettősséget ábrázolja. Az eredeti görög szöveg szerint:
„kilökte” a Lélek. 1./ Isten,
Logosz, - s hagyta magát kilökni. 2./
Isten, a ragyogó Fény, tiszta sugárzás, örök Igazság ott, a
pusztaságban. EGYIDEJŰLEG ott ólálkodik a sötétség, a minden aljasság, minden
kísértés prototípusa, a sátán, az ős-gonosz. 3./ Végül; ott voltak a
vadállatok ( egyes egzegéták szerint, a
sátán itt fel nem sorolt kísértései,) de EGYIDEJŰLEG jelen voltak a neki
szolgáló angyalok is. Csupa-csupa kettősség!
Igen ám, csakhogy Jézus Krisztus önmaga „AZ” egyszerű, áttetsző EGYSÉG.
Isten nem dipszükhosz!!!
Számomra azt az
üzenetet tartalmazza a mai Szent
Evangélium, hogy ha mi, a dipszükhoszok
őszinte alázattal, HITBŐL fakadó reménnyel átadjuk magunkat a hozzánk lehajló
Jézusnak, az Ő hívogató kegyelmének, ha valóban hozzá tartozunk, ha igazi
elszánással felöltjük Isten fegyverzetét, akkor:
A SZÍNRŐL-SZÍNRE LÁTÁS
ÖRÖKKÉ TARTÓ PILLANATÁBAN
MI IS OLYANOK
LESZÜNK, OLYAN EGYSZERŰEK,
ÁTTETSZŐEK, RAGYOGÓK, MINT OTT, A
PUSZTÁBAN KRISZTUS VOLT. AZ Ő
DRÁGA, SZENT VÉRE
ÁLTAL. CSAKIS EZÉRT!
DE: álljunk most oda
életünk lelki tükre elé, és nézzük meg benne alaposan;
felöltöttük-e már Isten
fegyverzetét?
KÉREM AZT A JÉZUST
„KILÖKŐ” LELKET ÉRTED, AKI
MOST ÉPPEN E SOROKAT OLVASOD, HOGY TÉGED IS LÖKJÖN
AZ ALÁ A
MINDEN PUSZTASÁGBAN ÁLLÓ
KERESZT ALÁ, HOGY ÖRÖK
ÉLETED LEHESSEN. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése