A HIT APOTEÓZISA.
Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább tetteimért higgyetek. (Jn. 14, 5-11.)
Oly régóta
járnak/élnek együtt Jézus, és a tizenkettő, de még mindig valamiféle hályog van a szemükön, néznek, de nem látnak, hallják az Úr szavait, de csak percipiálják, és nem apercipiálják
azokat. Ott áll előttük, olyan dolgokat jelent ki, amelyeket soha, senki, olyan hatalommal, autoritással beszél és
cselekszik, amilyenekkel előtte soha, senki, és mégis elhangzik Fülöp
szájából; „mutasd meg nekünk az Atyát!” Hiába beszélt arról, hogy Ő, és
az Atya egy, hiába hallgatták tátott szájjal
a farizeusokkal együtt, hogy „mielőtt Ábrahám LETT, ÉN VAGYOK,” hiába, hiába… Tán azt merészelte gondolni ez a Fülöp,
/és akiknek a nevében szólt,/
hogy erre a masszív naturalizmusukra látható alakban megjelenik a
senki által nem látható, felfoghatatlan Szentség, Ő, akit csak Mózes pillanthatott meg egy
átsuhanó villanásban, és Illés a halk, suhanó szellőben? Őt, akinek egyetlen szavára létrejött ez a
csodálatos, és a mai napig is csak töredékesen megismert Univerzum? A mikro, és
makro világ? Akkor hát hiába küldte közénk egyszülött Fiát, Aki vele volt a
kezdetek előtt? Aki 3 év alatt sokkal többet mondott el nekik, mint a
tömegeknek, mint annak az ötezernek, meg a sok zsinagógában, a hallgatóinak.
Nem kis
szomorúságot váltott ki ez a kérdés Jézusból, legalábbis én ezt érzem a válaszából; „Már oly régen vagyok veletek, és NEM ISMERSZ
ENGEM Fülöp?”
Amikor eddig
jutottam János Evangéliumában, megálltam az olvasásban. Megálltam, és
transponáltam ezt a választ.
Már oly régen,
immár 2000 éve vagyok veletek a sugalmazott Szavaimmal, a külső színek alá rejtetten az Eucharisztiában, és mégsem ismertek engem??? A tiszta hit helyett ott vegetáltok a virtuális hagyma első, és második rétegén, rohangáltok
mindenféle keleti misztika, okkultizmus, emberi bölcselkedések, ál-filozófia, spiritizmus, asztrológia, - nem
sorolom tovább, hogy még mi minden után. Isszátok a Jákob kútjánál felkínált tiszta, élő víz helyett, ennek a gonosz által
uralt világnak a pénz, a hatalom, és a csömört, kiégettséget okozó élvezetek
pocsolyáját. A történelem, és a napi,
efemer politika tárja elétek nap, mint nap ezek férges, rothadt
gyümölcseit. Meg a rengeteg, megfeneklett, árokba zuhant élet. (Ó, ha a gyóntatószékek tudnának
megszólalni... és a kórházak pszichiátriai osztályainak ágyai, a börtönök
zárkái…) Nektek csoda kell, nektek jelek kellenek permanensen, sikoltoztok a
gyönyörtől, ha valamiféle szenzációt láttok a tv-ben, olvastok a szubkultúra
szomorú világát bemutató bulvár
sajtóban. Ugyanezt kergetitek vallásos mázzal leöntött formában tálalva. De
nagy a sátán menü-kínálata…
Fülöp,
és a többiek, e kérés megfogalmazásakor
még pünkösd előtt voltak, mi pedig pünkösd után, és az Egyház tanításának /amely a Biblia, és a tizenkettő igehirdetésének szikla talaján áll,/ folyamatában élünk . MI SEMMIVEL SEM RÉSZESÜLÜNK KEVESEBB MÉRTÉKBEN JÉZUSBÓL A TIZENKETTŐNÉL, MERT VELE JÁRHATUNK, HA AZ Ő IGÉJE „LÁMPÁS A LÁBAINK ELŐTT,” ÉS HA MAGUNKHOZ VESSZÜK ŐT AZ UTOLSÓ VACSORA
KENYERÉBEN!!! Ezért hát nem szabad/na/ fülöpi kérdéseket megfogalmaznunk, hanem megtérve, átadott életű emberként, azt kéne kiáltanunk azzal a lenézett, pogány
római századossal együtt, hogy Jézus VALÓBAN AZ ISTEN FIA! HOGY AKI ŐT LÁTJA, AZ ATYÁT LÁTJA!
A bevezetőként másolt igeszakasz utolsó mondata a hit apoteózisa.
Igen, mert a hitletétemény kvintesszenciáját úgy fogalmazza meg Jézus, hogy annak az első,
és utolsó szava a HIT. Amint régebben többször is megírtam; az Isten országának
kapujára is ez a szó van felírva, mintegy annak kulcsaként. Ezt a hitet el lehet kérni alázatos szívvel könyörögve, a „bálványoknak” hátat fordítva, és böjtöléssel, virrasztással alátámasztva.
Üzenet ez most neked, nekem, s fogadjuk meg, nehogy keserű szívvel kelljen olyan mondatokat leírnunk, mint a XIX.
sz. nagy, szellemi triászának tagja, (Goethe,
és Schiller után,) H. Heine írt le, a minap kezembe került utolsó versében:
„Uram! A lantom összetörve,
A Krisztus-szikla törte össze.
Könyörgök mostan lent a porban,
félig holtan:
Uram! bocsásd meg,
mit eddig daloltam!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése