Csatószegi Viktor

Angelus Silézius: "Ha ezerszer is megszületett volna Krisztus Betlehemben, de ha a te szívedben nem születik meg, akkor az számodra hiábavaló lenne."

 

                                                           TAMEN...

                                                (Karácsony-miért?)

Mi  volt a célja Istennek az incarnatioval?  A karácsony  éjszakájával? Azzal, hogy a végtelen Hatalom " kiüresítette  (kenószisz)  magát, az emberekhez lett hasonló, külsejében olyan volt, mint egy ember."  ?   /Fil.2./  Egy középkori  festő, kiváló teológiai érzékkel a betlehemi barlang jelenetét úgy ábrázolta, hogy a Kisded  egy koporsó  formájú jászolban fekszik.  Megszületésének pillanata  a Golgota  irgalmának  pillanatáért  jött létre.
Azon tűnődöm ezen a szent, felséges ünnepen, hogy erre a két pillanatra miért volt ÉLETFONTOSSÁGÚAN szükség? Nem kellett ezen sokáig tűnődnöm, Pál írja meg a lélegzetet elállító, és  az önmagunkat  hűen bemutató választ: 

   "Video meliora, proboque,  TAMEN deteriora sequor."
   " Látom a jót, próbálom is, MÉGIS a rosszat követem."

Barátom, ebben minden benne van, az egész üdvtörténet esszenciája, a iustificatio veleje... A teljes morál-teológia...
A génjeink mélyéig megrontott minket a bűn, elveszettek, örökre elveszettek lennénk, ha ezen az éjszakán Isten nem tette volna meg a kezdő lépést a megváltásunk felé!  Az örök halál rabságában lennénk. Az  igazságot  itt  múlta/múlja  felül  az IRGALOM. Giccses romantika lenne a csillagos betlehemi éj, ha nem csúcsosodna ki ama péntek du. 3 órájában!!!  Jászol,   -   koporsó.  Miért kellett? Mert

                                                              TAMEN!

mert  bár olyan kristálytiszta az Ige, az Evangélium, olyan egyértelmű, és logikus a teológia, akkora erővel táplálnak a Szentségek, hogy igen; látom a jót,  próbálom/próbálgatom,

                    TAMEN, TAMEN, =  MÉGIS, MÉGIS:

a  rosszat, a  BŰNT követem. Nincs alattomosabb, gonoszabb, minden aljasságra elszántabb ellenségünk, mint az ONTOLÓGIAILAG  létező sátán!!!  Úgy tudja elhomályosítani az agyunkat, megroggyantani  (az amúgy is gyenge) akaratunkat, hogy szinte alig marad erőnk...  Ha egy Szt.Pál ezt a mondatot leírta, ha ezt megvallotta, ő, aki mindent vállalt az Evangélium terjesztéséért, s életét adta Krisztusért, akkor én minek tartom magam???

Nos; hát EZÉRT a hitvány senkiért, a rengeteg TAMEN miatt kellett ezen az éjszakán megszületnie az ÉLETNEK,  hogy  kifizethesse  a  mi, az én törleszthetetlen adósságainkat.  A táboron kívül... De  nagy kegyelem  az  drága barátom, ha  tudom, s ha HISZEM, hogy a tamenjeim ellenére is szeret engem Jézus, s hogy SZEMÉLYESEN  is az én Megváltóm,  SZA-BA-DÍ-TÓM!!!  Igen; az  a szent, (lefoglalt edény, kiválasztott személy,) aki  ha ezerszer elesik is, EZEREGYEDSZER  is felkel, s odaborul Őeléje bocsánatért, Aki már amúgy is erre várt vágyakozva,  ott, a kanyarban...
S abban az ölelésben, könnyben,      (pedig undorítóan büdös a disznók vályúja, a rothadó moslék!!!)    no meg a leölt hízott állat elkészített  lakomájában, benne van a megváltás ígérete...
Tudom; szeretsz, választottad  vagyok, és a tamenek csak a TE  IRGALMADAT, ÉS  DICSŐSÉGEDET SZOLGÁLJÁK, mert kiáradt ugyan a bűn, de TÚLÁRADT a kegyelem.  Isteni Kisded, Te győztél a  halál=a bűn felett, a világ, s az én bűneim felett  is. Ezért énekelek  néked  glóriát ma, az angyalok kórusához csatlakozva.

 

                                    JÖJJ,  ÉS  ÉNEKELJ  MA  ÉJJEL,  VELEM  EGYÜTT!

Csatószegi Viktor

                                               GONDOLD  ÁT;

….az Úr megadja neked, hogy mindent meg is érts.”   ( II. Timóteus, 2, 7. ) 

Döbbenetes!   Egyre kisebbedik előttem a ráció, a mindent megmagyarázni  akarás értéke, és válik egyre fényesebbé a Szentlélek mindent felülmúló, hatalmas ereje. Neves lelki  írók könyveiben lehet olvasni, hogy egyetlen kegyelmi pillanatban akkora meglátások, mindent felülmúló értelmezési  képességek birtokába jutottak, amelyekről azt megelőzően fogalmuk sem volt, sehol nem tanulták. De a hívő, Biblia olvasó  ember is megkaphatja, hogy  egyszercsak  kinyílik előtte az Ige, s kimondhatatlan látás részese  lesz, és érzi, hogy most valóban az Isten szólt  hozzá.

Eszem ágában sincs az értelem, a tudás létfontosságú szerepe ellen szólni a hittudományokban és a Biblia egzegézisében, annál is inkább, mivel 2000 év alatt  / de már az ószövetségben is léteztek az írástudók,/  a teológia rendszerezett tudomány lett,  valamint; az értelmi képességeink is felülről kapott karizmák.  A skolasztika definiciója szerint az ember:  „Animal rationale.”  De tudni kell, hogy a bibliai értelmezés szerint, a bölcsesség természetfeletti adomány.  Isten létrendjébe csakis  „bemosakodva”   ( Gy. Bandi bácsi kifejezése, ) lehet egy-egy kegyelmi érintés által betekintést nyernünk.

Velem többször előfordult már, hogy a Szentírás olvasása közben valamit nem értettem, meg kellett állnom, s töprengenem. Aztán elkezdtem olvasni a lap alján lévő magyarázatokat, amelyek tényszerű, megalapozott eligazításokkal, földrajzi, a korabeli társadalomrajzzal, az akkori szavak helyes értelmezésével, stb.-vel szolgálnak. De hát  a  Biblia oldalainak széljegyzetei szűk  korlátok közé vannak szorítva, ezért olykor levettem valamelyik polcról a vélhetően többet nyújtó teológiai szakkönyveket, de ezek átnézése után is maradt bennem a betöltetlenség érzése…  Igen; nagyon okos, európai hírű teológus  szakemberek írták, legtöbbjük  külföldi, neves egyetemeken végeztek, és többeknek posztgraduális  képesítésük is van.  De mégis, mégis: mindezek csak emberi meglátások, sok tanulmány, sok rész-eredmény összecsiszolt, nehéz munkájának gyümölcse. Megvallom; éhes maradtam…  Valahogy  nem vált  életté bennem. (Nehéz mindezeket szavakkal kifejezni, csak a H-moll, befejezetlen szimfónia dallamai társulnak hozzá…)

…és  akkor,  és  akkor, és  akkor;  megtörténik a  Timóteusnak írt páli ígéret csodája; szétnyílik a kárpit, és áramlik a felülről jövő  FÉNY. Valóban; az Úr megadja, hogy mindent meg is értsünk.  Csend, megnyugszik, és betöltekezik a szív, és az értelem.  Csak  úgy,  -  magától…

 

                    „EZ  A  „MAGÁTÓL,”   EZ  A  KEGYELEM.”    

                                                                                                                              (Reményik Sándor.)

Csatószegi Viktor

 

 

                                         EGY  IDŐRE…

                                 (Vigilate, et  orate!!!)

"Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult ²negyven napra. Itt megkísértette az ördög. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. ³Ekkor így szólt hozzá az ördög: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” ⁴De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” ⁵Erre az ördög fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. ⁶„Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom – mondta –, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. ⁷Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” ⁸Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” ⁹Ekkor Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! ¹⁰Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak; és: ¹¹Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” ¹²De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” ¹³Miután az ördög minden kísértést végbevitt,   EGY  IDŐRE elhagyta."   (Lk. 4,  1-13.)

 

  A karácsonyt bevezető, adventi  időszakra  jobbat,  alkalmasabbat,  találni sem lehetett volna a fentinél. Szinte minden egyes mondatáról lehetne egy-egy lelkigyakorlatot tartani, akkora mélységeket hordoznak. Itt van pl. mindjárt az elején;  „a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra.”  A Szentlélek mindvégig sugallta Jézust  a  földi  időszakában, a Szentháromság teljes egysége nem szűnt meg Jézus  megtestesülését követően sem.  Negyven  napi éhezés után, a sátán alkalmasnak tartotta az időpontot, hogy megjelenjen a pusztában, ott, ahol nincs semmi más, csak a kietlenség, és elhagyatottság. Minden pusztaság a reménytelenség, a fogoly-lét, a halál árnyékának szimbóluma, és a mi életünkben is ezeket a „sivatagokat”   találja alkalmasnak a gonosz, hogy megkísértsen, és elpusztítson. Csakhogy nem számol a Szentlélekkel….

De én most nem az  egész  szöveggel kívánok foglalkozni, hanem csak annak az utolsó két mondatával. Miután a sátán kudarcot vallott mindhárom próbálkozásával, és összeomlott a teofánia szavai  után,  /”Ne kísértsd Uradat Istenedet,”  vagyis;  Jézus személyében a Teremtővel állt szemben egy szellemi teremtmény!/  Rádöbbent; nincsenek egy súlycsoportban, tehát:

                                        „EGY   IDŐRE  ELHAGYTA.”

De  nem adta fel…  Tudjuk a Bibliából, hogy a későbbiekben hol, és miképpen ólálkodott  Jézus körül, olykor embereken keresztül is, és végül a Golgotán;  „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”  S mivel Ő valóban Isten Fia, aki a mi váltságunkért testesült közénk, nem dőlt be ennek a csábos ajánlatnak,  pedig   megtehette  volna, hiszen megtette, hogy az őt szakadékba taszítani akaró tömegen  „átment,”  és eltűnt a szemük elől,   viszont ez esetben elmaradt volna a megváltás irgalmas csodája.

Úgy  van az  barátom  a mi életünkben is, hogy  ránk tör az ontológiailag létező gonosz, aki pontosan tudja, hogy  kit, milyen kísértésekkel  lehet tőrbe csalni, és felkínálja    - mutatis mutandis -   u.azt, amit felkínált Jézusnak ott, a kietlenségben. A hazugság, és megtévesztés démona olyasmit ajánlott fel, ami  SOHA NEM IS VOLT A TULAJDONA!!!  Ha mi ennek a szélhámosnak, elveszejteni akarónak ellenállunk rögtön a kezdetén, akkor megfutamodik. DE:  CSAK EGY IDŐRE!  Nincs nyugta, bolyong a nihilben, és ha  a házunkat  kitakarítva, tisztán találja, akkor elmegy, magához vesz hét, nála még gonoszabb szellemet, és  VISSZATÉR!

 ²⁴Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, s nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: Visszatérek elhagyott házamba. – ²⁵Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja. ²⁶Tüstént elsiet és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint előbb volt.” (Lk. 15.)

Gyűlöli az Istent, és az Ő szeretett alkotását, az embert, akire halálosan féltékeny, és mindenképpen a pusztulását akarja. Ezt a pusztulást okozó pirulákat csomagolja be tetszetős, kívánatos, és megoldásnak feltüntető sztaniol papírba…

Tudd;  a  sátán nem alszik!  Mi gyengék, erőtlenek, és kísérthetők vagyunk. Úgy  kell  élnünk ebben a világban, mint a pusztában vándorló zsidó nép, akik éjjelente őröket állítottak sátraik elé. Ne bízzunk önmagunkban, hanem csakis az Úr kegyelmében, irgalmában, és éljünk az Ige, és a Szentségek adta erőforrással.  Vigilate, et orate…

Ha pedig visszatér a sátán, akár még hét gonosz szellemmel  is,  nem velünk, hanem a bennünk élő Jézussal  találja szemben magát, és megismétlődik a pusztai jelenet; elkotródik.

Arra  hívom  fel  tehát a figyelmedet,  hogy nem elegendő önmagában a bűnbánat és bűnvallás,  /kitakarítani,  „feldíszíteni a házat,”/   hanem  állandó, élő kapcsolat szükséges  Krisztussal, és a folyamatos  IGEN  kimondása a gyakorlati életünk minden egyes pontján.

HOGY   NE  LEGYEN  AZ  ÁLLAPOTUNK  ROSSZABB, MINT  ELŐBB  VOLT…

 

 

 

 

Csatószegi Viktor

                                                  JÓ  NEKÜNK...

               

Péter így szólt Jézushoz: „Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”  (Mk. 9, 5.)

Azt elhiszem Péternek,        - nem nehéz elhinni, J -       hogy  csuda jól érezték magukat ott.  Ragyogó fényesség,  fennkölt  hangulat,  Mesterük  társalog  az  Ószövetség  legnagyobbjaival, mintha  az  a világ legtermészetesebb dolga lenne, egyszóval; összeért  a  menny a földdel.  Minden szép, és jó, és az ember  márcsak olyan, hogy  ahol minden szép és jó, ahol  a harmónia dominál, ott szeret  sátrat verni.  Ott kíván lehorgonyozni, s  folytatni az életét.  A  klíma is remek, fent a hegyen nincs kánikula, mint  amott lent, Jeruzsálemben.  Ha  áll a sátor, akkor legyen még  bőven narancs dzsúz  is,   (ott  terem a világ legfinomabb narancs fajtája; a Jaffa!)  mazsolás  kalács, és a sátor megvéd majd az éjszakai  hidegtől is.  Totál összkomfort, barátaim!!!   

Mintha  Jézus  soha nem beszélt volna nekik a rövidesen bekövetkezendőkről,  mintha  nem készítette volna fel  őket fokozatosan  a  nehezen elviselhetőkre.  Igen; a fény,  a  külső  harmónia, a pillanatnyi  jólét, képes  nagyon  vastag  hályogot rakni az emberi  szemre.  Képes  elhitetni  ezek  állandóságát,  azt, hogy  az  a fránya  szenvedés  létezik ugyan,  de csak mások számára, s igen távol. Egyedül  Jézus tudta ott,  a Tábor hegyen, hogy mi fog történni pár nap múlva,  az  a három másik egy rózsaszínű ködben élt akkor.  Arról meg  különösen  nem volt sejtésük, hogy  néhány év, és utána  bizony nem lesz számukra  sem sátor, sem narancs dzsúz…  Pedig ők aztán MINDENT otthagytak  a Mester  egyetlen hívó szavára, otthagyták  a  jó fogáshoz szükséges  bárkáikat, és a hálókat. Az egész addigi  életüket.  De ezen a  táborhegyi  csúcs-kalandon  úgy gondolták; mindezért  MOST  esett ölükbe a jutalom.  Errare humanum est… 

Tán  1 óra sem telt el, és máris indulniuk kellett lefelé.  A kánikulába, a poros utakra, az ismeretlenbe. Se  sátor,  se  mazsolás kalács, se narancs dzsúz,  azt a kutyafáját…   Nincs már halló távolságban sem  Mózes, sem Illés.  Jutalom???.............

Testvérem! Biztosak vagyunk mi abban, hogy ez a fenti  leírás csakis arról a 3 tanítványról szól? BIZTOSAK?  Jó lenne  ezen  lehajtott  fejjel,  elcsendesedve  önreflexiót végeznünk, és feltennünk  a halálosan komoly kérdést:  a kereszténységünk, a hitünk mögött, nincs-e megbújva  a  „mi lesz a jutalmunk?,”   a  biztonságunk keresése,  a  karizmatikus  élményekben való részesülés  vágya,  a  narancs-dzsúz, és  mazsolás kalács?  A sátánnak a hamis etetése, ami  a vallásosság   (hagyma, 2. rétege,)  máza?  Szeretjük, imádjuk, dicsőítjük-e  Jézus Krisztust  ön-ma-gá-ért?   Merthogy  Ő  „előbb szeretett minket,”  és  vállalta  a teljes kenósziszt,  és mindazt, ami felé Ő is elindult, amikor lement a Tábor hegyről  Jeruzsálem felé.  S  merthogy  Ő a MINDEN!

Jézus  annyira  megértette azt a három választottját, hogy   le sem szidta őket  a sátorverési  javaslatuk miatt. Tudta, hogy amikor eljön annak az ideje,  elküldi számukra  Szentlelkét,  Aki  teljesen átalakítja  majd őket, s erőt ad számukra a szenvedésekhez, a tanúságtételekhez, és a  vértanú  halálhoz is. Akkora, és olyan erőt,  hogy rájuk, mint az oszlopokra épített  Egyház,  fennmaradhasson  az idők végéig, és hogy ez a misztikus  test  minden  emberi  folt, és ránc ellenére, az  Istent hirdethesse, az Ő eszköze lehessen  évezredeken át.

Isten  számunkra is ajándékoz  ilyen táborhegyi  pillanatokat,  kinek-kinek  mennyit.  Most  a  szemünkbe néz,    / átható tud ám lenni ez a nézés! /  és ezt kérdezi:

„A  TÁBORHEGY  UTÁN,  A LEJÖVET  UTÁN,  AKARSZ-E  VELEM  MARADNI, ÉS  ELJÖNNI  VELEM  EGÉSZEN  JERUZSÁLEMIG? „

Mert  úgy van az barátom, hogy  „aki engem akar követni, az  vegye fel  keresztjét  minden  nap, és úgy kövessen  engem!”  Igen.  Akkor is, ha nincs itt maradandó sátorunk, akkor is, ha nincs még  víz sem a poharunkban, nemhogy  narancs dzsúz…

Gondolom,  minderre  az  Emmausz  felé tartó úton  érezhettek rá a poros lábú tanítványok, érezhették meg a közeli megpróbáltatásaikat,  önmaguk totális  átadását Jézus ügyének, amikor  kérve-kérték azt  az idegen, hozzájuk csatlakozó Vándort;

„Maradj  velünk, mert  esteledik, és a nap már lemenőben van.”

Hallod? 

Bement hát velük abba a fogadóba,  és  úgy, amint a halála előtti utolsó vacsorán, önmagát tette az asztalukra.  Nem csak az asztalukra, hanem  az értelmükbe is, mert  eltűnése után azonnal ráláttak arra, hogy kicsoda is volt az az ismeretlen Vándor.  S nem csak az értelmükbe, hanem a szívükbe is, mert akkora erőt kaptak, hogy dacára a sok  stadionnyi  kutyagolásuknak,  „még abban az órában visszaindultak Jeruzsálembe.”   Ezt követően  lettek részesei  Uruk, és Mesterük sorsának.  Igen, mert  1./  azon az emmauszi  úton hallgatták Jézus Igéjét,  és  2./  abban a fogadóban  magukhoz vették a legszentebb  Eucharisztiát.

Hiszem, és tudom barátom, hogy  ha e kettőből  táplálkozunk,  akkor  egy leszünk  Krisztussal,  és akkor:

A  TÁBOR HEGYÉRŐL  LEJÖVET,  MINDEN  TOVÁBBIHOZ  MEGKAPJUK  AZ  ERŐT,  A  KEGYELMET,  EGÉSZEN – HAZÁIG…

Csatószegi Viktor

 

                                           HONNÉT  VETTE  EZT?

     

^”A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és  csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz!”  (Mk. 6.)

Több  alkalommal  írtam már arról, hogy  ez a világ két  térfélre osztott világ;  hívőkre, és  hitetlenekre.  Ez kezdettől fogva így volt, van, és lesz.  Titokról  van  itt szó, mégpedig a kiválasztás, és az erre mondott   „igen,”  és  „nem”  titkáról.  A  fenti  Evangélium  is egy  ilyen szituációt mutat be nekünk, amely ott  történt, ahol Jézus született, ott, ahová éppen akkor hazalátogatott.  Ezek a hazalátogatások szinte mindig  magukban hordoznak valamilyen nehezen megfogalmazható borongást, valami  nehezen egybeilleszthetőt a régmúlt, és a jelen pillanata között.  Velejárója  a  kronoszba  zártságunknak.  Eszembe jut most  Ingmar Bergman zseniális,  a   filmtörténelem korszakalkotó  filmje;  „A nap vége.”  Ebben van egy katartikus jelenet,  amelyben az  öreg  professzor,  élete végén ellátogat gyermekkora szülői házába.  A  rendező zseniális  lélektani  bravúrral  oldotta meg  az átélés lehetőségét, amikor  kissé homályosabb, más színnel  ábrázolta  a gyermekkort, az akkori otthon világát, testvéreivel, szüleivel, és az egykori önmagával. Így, a néző  egyidejűleg  láthatta  őt kisfiúként, és amint öregen szemléli a régi önmagát…  Ez a film hosszú napokon át, mély hatással  élt bennem.  Valami  ilyesfélét érzek én is, amikor  elmegyek  gimnazista korom,  szülői  otthonom háza előtt  az Erzsébet híd pesti  hídfőjének  közelében, és megállva, felnézek azokra az ablakokra…  (Sokszor.)  Értem  Bergmant, és  értem Jézust.  Mindkettőjük  belső fájdalmát, noha más volt e fájdalmak gyökere.  Ahogy  nem értették meg Jézust  a  falubeliek, azok, aki csupán a külső tények ismeretéig jutottak el, s azokat sorolgatták egymás között, pontosan így van ez ma is. Szemeik  elől  eltakarják a láthatók, a láthatatlant.  Az utóbbi a  TELJES VALÓSÁG,  AZ  EL NEM  MÚLÓ.  „…..és megbotránkoztak  benne.”  Teszik ezt a mai napig,  ezek a végtelenül szegények.

„Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott?”  Különös  számomra, hogy miközben leragadnak annál  a ténynél, hogy  „Mária fia,”  mégis  felfogják, hogy ez az ácsmester  rendkívül  bölcs. Fel  is teszik a kérdést az előbbi kérdést, de ennél tovább nem jutnak. Néznek, de nem látnak. Igen, mert  HIT  nélkül  csak nézni, bele bámulni  lehet a  létbe, de az e lét felettit, az e lét forrását meglátni,  lehetetlen.  Ennek  a világnak  a tolongó, egymást  taposó,  iszaptengerébe fúródó tekintettel,  nem lehet  felismerni  a közénk  érkezett, és bennünk  szállást venni akaró élő  Krisztust!  Az ilyen emberekkel, s  ilyen  emberek között   „Nem is tehetett csodát,”  amint  megjegyzi  Márk.  A  legnagyobb  csoda az barátom, ha bennünk,  bűnös, botladozó  emberekben megszületik a hit, ha Jézus tisztára  mos  a bűnbánat, és megtérés ajándékával, és  élőnek látszó halottakból,  örökké  élővé  alakít át.

Igen,  mert  a  Bergman  film, és az én régi ablakokra felnéző merengéseim,  csak röpke, múlandó  átmenet, azért, mert  Jézus Krisztus  megtette  azt  a kimondhatatlan  csodát.  MÉGIS  megtette…

EZT  KÖVETŐEN  MÁR  TUDJUK, HOVÁ  KELL  HAZA  MENNI.  LÉGY  HÁT INDULÁSRA  KÉSZ!!!

 

 

ik

Csatószegi  Viktor

 

                                        A FOGALMAK  PONTOSÍTÁSA.

                                       (Események, vagy történések?)

                                                                                                       

Kevés esemény volt/van a teremtett világ történetében, ezeket megpróbálom felsorolni , két csoportra osztva;

1./  EGYETEMES JELENTŐSÉGŰEK:   Teremtés,  bűnbeesés, megváltás, feltámadás, a Szentlélek eljövetele, az Egyház alapítása és felruházása lelki hatalommal a Lélek ereje által szolgálatra, amely folyamatos az emberi történelem végéig. Igehirdetés, Szentségek közvetítése.

2./  EGYÉNI, SZEMÉLYES JELENTŐSÉGŰEK:  Születésünk, megkeresztelésünk,  megismerkedés a hit tartalmával  /igazságaival,  /  iskolai, vagy templomi hittanórák, /  megerősítés a Szentlélek karizmáival  / bérmálás, / és az elhívott életpályára lépés, ill. az ehhez kapott szentségi megjelölés.  Mindeközben a MEGTÉRÉS, amely kapható ingyen kegyelem, és mindenkinél más-más módon, más-más életszakaszban valósulhat meg, ha erre meghívást kap, s ha ezt meghallván, befogadja. Igenis: esemény, amikor a Szentíráson keresztül személyesen szól hozzánk az  Úr,  amikor eleséseink után indítást ad a mélységes bánatra,  az őszinte bűnvallásra, és hatalmas  esemény a szentségi feloldozás, Krisztusnak, az egyetlen Főpapnak kifogyhatatlan érdemei, kereszthalála  által.  Esemény továbbá minden egyes  eucharisztikus communió,  az  átlényegült  Kenyér színe alatt.  Esemény,  amikor  megérint  egy  definiálhatatlan  titok  Bach, Vivaldi, Händel,  Allegri, Sammartini, Mozart,  Messiaen, Debussy, stb.  zenéjének hallgatása  közben, amikor  olvasod  a nagy klasszikusokat, és  eközben eligazító mondatokra találsz, amikor a  természetben jársz/túrázol, és meglátsz egy ritka, csodálatos  színű madarat, vagy  egy hatalmas tölgyfát, egy  harmatcseppet…  Esemény, amikor  valakit meghallgatsz, és érzed/tudod, hogy most, ebben a percben, Isten élő sms-e leszel  a számára.  Esemény, amikor semmilyen emberi kiutat nem látsz a sírgödörből, amikor minden romokban hever, és;  EKKOR  SEM RENDÜL  MEG A HITED ÉS  REMÉNYED,  MERT   TUDOD, HOGY  JÉZUS  IRGALMAS  SZERETETE  KIFOGYHATATLAN, ÉS  MINDEN  EMBERI FANTÁZIÁT FELÜLMÚLÓ!  Az is esemény, amikor a részek kavargásában a kegyelem nem engedi elhomályosulni az EGÉSZET, A CÉLT; AZ  ÖRÖK ÉLETET.  Amikor  egy-egy  imádság közben érzed Jézus valóságos jelenlétét. Amikor a fádról lehullik minden levél, s rádöbbensz; ezek mind-mind csak accidentáliák  (járulékos elemek) voltak,  aztán a szemeid rányílnak a csupasz ágak/ágacskák  borsosmiklósi, fenséges rajzolatára…  Majd még ennél is további esemény, ha arra is rájössz;  immár akadálytalanul, eltakaratlanul tárul eléd a végtelen horizont.  S  amikor az  öreg   fa utolsó levele is lehullott, az  arcán kirajzolódott egy bölcs mosoly. Rádöbbent; semmit sem vesztett, sőt, a LÉNYEGE ERŐTELJESEBBEN  KIVILÁGLOTT,  A TÖRZSE, ÉS  AZ  ÁGAI MEGMARADTAK,  S  AZ EMBER  EZEKEN ÁT AKADÁLYTALANUL  FELNÉZHET AZ  ÉGRE…  (Amikor leírtam a  „Bölcs mosolyt,”  bevillant egy régebben olvasott nagyszerű könyv, ezzel a címmel, szerzője:  Li  Yu Tang  kínai író, egyetemi tanár, a régi taoista filozófia ismerője. Ajánlom olvasásra!!!)

 

                                                   TÖRTÉNÉSEK.

Politika, pénzvilág, az  emberi kapcsolatok  kusza, labilis szálai, az  arénák/plázák,  mutatványos bódék és  celebek, a hatalomért folyó, egyre undorítóbb iszap-birkózás, a napi efemer hírek, a nagynak látszó léggömbök szétdurranásai,  a mosolyok mögötti vicsorok…  Az egyes ateista filozófiai iskolák, és a mélyen alattuk fetrengő ideológiák fel, és eltűnései.  A pacal pörkölt, és a mutatványos bódék vursli világa, első, és harmadosztályú kivitelben.  A jánosi hármas kívánság atmoszférája…  Amikor azt hiszed, hogy a dögunalmadban/ürességedben naponta szélnek eresztett tömeges  emailjeid többet tartalmaznak egy bolha köhintésénél…  Amikor önmagadat lealacsonyítva, hozzátapadsz a Demeter ezüstműves által készített silány, giccs bálványocskáidhoz. /Ap. Csel. 19, 23-28./

                                   VALAMINT A  KOCKAJÁTÉKOK…

 

Két dolgot kérek tőled most, ezen a csendes, éji  órán:  1./  Soha ne keverd össze  az  esemény fogalmát a történésekkel!   2./  Nézz magadba  ezen a  hét végén, s tedd fel a  fundamentális kérdést:

 

TE  AZ  ESEMÉNYEK  SZIKLÁJÁN,  VAGY  PEDIG  A TÖRTÉNÉSEK  MÚLANDÓ  SODRÁSÁBAN  ÉLSZ-E?

 

Csatószegi Viktor

                                                  ÉBERSÉG.

                                      ( Avagy:  Hit, és olaj… )

„ ¹A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. ²Öt balga volt közülük, öt pedig okos. ³A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. ⁴Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. ⁵A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. ⁶Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – ⁷Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. ⁸A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – ⁹Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. ¹⁰Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! ¹²De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. ¹³Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”

Rövidesen lezárul az egyházi  év, és küszöbön áll az  Advent, amely a végső célra irányítja figyelmünket, amellett, hogy a közénk testesülő Isten várakozására is felkészít. A hangvétel tehát egyre komolyodik, és  bizony, vészjósló jelleget is érezhetünk benne. Miről is van szó itt?  Tíz ember elindul a vőlegény elé, hogy vele együtt, ünnepélyesen bevonuljon a menyegzőre, de oda csak a felével lépett be. A mécses lángja sokkal többet jelent itt  barátom, mint egyszerű világító eszközt! Az a láng azt jelzi, hogy a díszkíséret tagjai tudják, hogy ki az a Vőlegény, akit virrasztva várnak, mert lehetetlen bármi mást tenni jövetelére várva, mint ÉBEREN VIRRASZTANI. De még visszább lépek időben: elvárható, hogy legalább egy nappal a virrasztás  előtt,  töltsék  fel olajjal a mécsesüket, nehogy az utolsó pillanatban kelljen kapkodni, nehogy épp elfogyjon az árus készlete, vagy bármilyen más akadály lépjen közbe.    -  Mind a tízen becsülettel virrasztottak, de kimerültek, s elaludtak. Éppen úgy, mint az apostolok a Getszemáni kert olajfái alatt…  Éppen úgy, mint mi, amikor úgy tűnik, hogy végül is csak nem jön a vőlegény. Elgondolkodtam, hogy vajon, mivel  tölthették a „balga szüzek” azt a virrasztás előtti napot? Vajon, mi minden lehetett ennél fontosabb számukra, hiszen tudták; minden boldogságuk azon múlik, hogy bejuthassanak arra a menyegzőre, hogy egy asztalnál ülhessenek a Vőlegénnyel. Nem kellett sokáig gondolkodnom, mert bevillant egy ehhez hasonló másik példabeszéd, amelyben Jézus pontosan felsorolja ezeket az okokat, ezeket az önigazolásokat: Vettem hat ökröt, most házasodom, stb. tehát;  valamit    - BÁRMIT! -   a  te ügyed, a te meghívásod elé helyeztem. De hát az olajfogyta  öt szűz   - ellentétben  a botor ökrösökkel és még botorabb házasulókkal, -   minden EREJÜKKEL, IGYEKEZETÜKKEL be akartak  jutni a vágyott helyre!!! Különben nem kopogtattak volna kétségbe esve azon a bezárult ajtón!

„Erejükkel, igyekezetükkel…”    A SAJÁTUKKAL… 

Az olaj=kenet. Olajjal kenték fel már az ószövetségben a főpapokat, királyokat, és az új, az örök szövetségben is több szentség anyaga az olaj. Mintegy a Szentlélek láthatatlan menyegzői/eljegyzési pecsétjének, látható formája. S mivel a meghívás, az isteni eljegyzés KEGYELEM,    - érted? -  :KE-GYE-LEM, ezért nem elég a mi erőnk, igyekezetünk, az örök menyegzőre való bejutáshoz KIVÁLASZTOTTSÁG szükséges. Ezt az eljegyzési, ezt a szívbe vésett meghívót pedig szükséges az állandóan égő lánggal jelezni, mintegy igenlő válaszként a meghívásra. Ehhez a felülről kapható bölcsesség szükséges. Az „erő, és igyekezet” pedig automatikus válasz erre a kegyelemre, DE NÉLKÜLÖZHETETLEN VÁLASZ!!!  Barátom, ez a kulcs a menyegzői terem ajtózárához van reszelve…

Annak az öt balga szűznek más dolga akadt a virrasztás megkezdése előtti napon, nem volt meg bennük a teljes erő, a mindent felülmúló igyekezet. Miért? Mert nem volt ott szívükben az ehhez feltétlenül szükséges isteni pecsét. A kiválasztottság pecsétje. Nagy, hatalmas titok ez…

Amikor meghallod ezt a példabeszédet, akkor vonulj félre, kutasd; ott van-e benned a hit pecsétje, s ha nem vagy még ebben biztos, borulj le az irgalom, s a kegyelem Ura, a Vőlegény elé, tárd ki a szívedet, és könyörögj az élő hit ajándékáért. Ezt az alázatos könyörgést meghallgatja Jézus, amint ezt tette a vérfolyásos asszonnyal is, akinek a kitartó állhatatossága „legyőzte” Jézusban az üdvrend igazságát, a mindent felülmúló irgalommal.

De soha ne feledd;  az olajért    - amelynek jelentőségéről fent írtam, -   azonnal rohanni kell!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csatószegi Viktor

                                            AZ  ELHAGYATOTT  HELY.

^„35Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni. ³⁶Simon és társai utánamentek, hogy megkeressék. ³⁷Amikor megtalálták, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.” ³⁸De ő így válaszolt: „Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem.” ³⁹S bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket űzött ki.”

„Külsejét  tekintve olyan volt, mint egy ember.”  olvassuk a  Filippi levél  II. fej.ben.  S  ha valóságos  ember  volt, akkor ő is elfáradhatott a nehéz szolgálatában.   E perikópa végén pedig arról szól a tanítványainak, hogy  „Menjünk el  máshová, hogy OTT  IS HIRDESSEM  AZ  EVANGÉLIUMOT, HISZEN EZÉRT JÖTTEM.”  Íme, tehát két megterhelő, az Atyától rábízott feladat közé eső időpontban irányítom én most a reflektoromat,  a  mi Urunkra.  1./   Simon, és András háza, és  2./  „Galilea egész területe”  közti  éles metszőpontra.  Arra az elhagyatott helyre…

Arra a helyre kedves barátom,  amelyet  nélkülözünk ebben a száguldó, zakatoló világunkban, ebben a XXI. században.  Ezért  olyan vérszegény a hitéletünk, ezért  rekednek meg annyian  a  v. hagyma 2. rétegén, s ezért van annyi  szentbeszéd  igehirdetés helyett,  ezért esnek be az utolsó pillanatban a hívek a templomba, és távoznak  a záró ének előtt…  Nem ismerik azt az elhagyatott helyet.  „Ökröt vettem,”  épp házasulok,  épp várnak a barátaim, takarítanom, főznöm,  mosnom kell. A mókuskerék pedig  pörög-pörög,  minden fontosabb annál az EGYETLEN FONTOSNÁL, melyre Jézus mutatott rá ott, Lázár házában, a zsörtölődő Mártának. 

Isten a csendben tud, és akar szólni hozzánk, ezt már Illésnek is bizonyította a Hóreben.  A végtelen mélységek és magasságok  (altitudó) csakis  a „belső szobában”  nyílnak meg számunkra!  A Szentírást nem lehet háttér-zajban, s nem lehet az óránkra lesve olvasni,  és  az Úrral nem lehet beszélgetni úgy, hogy közben a „mit is kell még ma elintéznem?”  zakatolása  motoszkál a fejünkben.  Kétféle csend létezik;  a  belső, és a  külső. Az utóbbit aránylag könnyű biztosítani, hacsak valaki nem  a Körúton, vagy a Rákóczi-úton  lakik…   A belső csend bizony erőfeszítést, és lemondást követel.  Mi az értékrendünk?  Állandóan azsúrban akarunk lenni; tájékozódni a legfrissebb napi hírek,  a zavaros politikai történések, csörteváltások világával,  állandóan  valamilyen külső programot akarunk szervezni, nem tudva, hogy mindezekkel a saját ürességünk, és a végső kérdésekre adandó válaszunk elöl  menekülünk.  Otthon lenni= az unalommal?  A  belső szoba  elhagyatott hely?  Persze; akkor igen, ha valóban egyedül vagyunk benne,  s  bedugjuk a fülünket, nehogy meghalljuk az ajtónk előtt halkan várakozó Jézus kopogtatását.  Őt, aki szeretné elmondani neked, hogy tervei vannak az életeddel, ezzel, és  az  örökké tartóval.  A  „Jó hírt” akarná közölni veled, nem csak a fülednek hallhatóan, hanem a szívedbe írva.  Az apostoli kort  követő  III. századtól kezdve, a mai napig,  százezrek kaptak/kapnak meghívást az „elhagyatott helyre,”  hogy mindent, önmagukat is hátrébb téve, az „egyetlen szükséges”  szent megszállottjaiként, csakis Őt hallgathassák, Vele éljenek áldott közösségben, és így váljanak világító jellé, őrtoronnyá,  ennek  a kaotikus, szellemi  zűrzavarban vergődő világ számára. S abban is követik a Mestert, hogy  miután a csendjükben feltöltekeztek, kimennek abból a belső szobából az emberek közé, hirdetik az Igét, (!!!)  tanítanak iskolákban, egyetemeken,  szolgálnak kórházakban, börtönökben,  családokat,  magányosokat látogatnak, vagyis;  Krisztust  viszik, hirdetik, jelenítik meg  ezerfelé.

Számomra ez a részlet vált személyes üzenetté,  ez  ragadott meg, de nagyon!

Kívánom, hogy téged is érintsen meg, és váljék a te számodra is vonzóvá  a csend. Igen, mert ott vár téged az örök élet Ura.