Csatószegi Viktor

                          RANDOM- II.
                 (AVAGY: A SZÉP, ÉS  A CSEND.)


Tegnap írtam Boros Misi, és Bősze Ádám kapcsán egy lányról, aki évekkel ezelőtt Bachot játszott a belvárosi Piarista Rendház kapuja mellett. Erre ma vissza kell térnem, mert ez a belém vésődött élmény  további  "randomozásra"  késztet.
Szép, sőt; gyönyörű volt az a lány. No, nem a celebek, a tiszavirág életű modellek agyonrúzsozott, kenceficézett szépségére  gondolok. Nem. A tisztaság, a zene dallamával átitatott, a rengeteg gyakorlás akaratot kívánó elszántságának együttes szépségére. Egy definiálhatatlan, belső ragyogás szépségére. Kissé távolabb megállva, ittam ezt a szépséget, miközben féltem, hogy hirtelen rám nézve, esetleg félreértheti a szituációt. Ma is emlékszem erre... Dehogyis nézett ő rám, sehová sem nézett; abból a patakból ivott, akit Bachnak hívnak.
Ott, és akkor nem volt nő, és férfi, - transcendentia volt. Partita hangzott. Tán néhány piarista  atya is gyönyörködött egy-egy nyitott ablak mögött, ennek a légies tüneménynek a játékában...

Igen, vannak efféle szépségek. Örök nyomot hagyók. Ilyen pillanat volt,    ( volt??? --VAN!!!)  amikor Farkasréten hirtelen odaléptem egy terem hátsó sarkába valakihez, mert valamit mondani akartam neki.
Ő nem vett észre engem, mert a szeme be volt csukva. Táborhegyi ragyogás sugárzott át az arcán; az Úrral beszélgetett. Egy égi pillanat, előleg abból, amire várunk. Gyorsan, azonnal visszaléptem onnan. De azt a pillanatot ma is látom.

Egy mozzanat  a Virtuózók döntőjéből: Leírhatatlan élmény volt, izzott a légkör a megtestesült SZÉPTŐL. Misiről, a zongoráról, egy pillanatra elfordult a kamera a zsűri felé. Átszellemült arcok, s íme; egyikük szeméből egy könnycsepp jött elő. Valódi igazgyöngy... Amikor   /a filozófia, és az esztétika által is nehezen definiálható/    SZÉP  villámfénye belehasít a szívbe...  A zene, a dallam, a csoda emberei.  Random: mekkora élmény hallgatni a zenével/zenében élő emberek beszédét!  Még a prózájuk is finoman dallamos, ahogy artikulálják,  "dallamosítják" a szavaikat. Nem is beszélve a mondandójuk mélységéről...  (Hogy tudnak fájni a kemény, bárdolatlan, ordító beszédek, a közönséges, durva hangok!)
Rabja vagyok a halk hangoknak. Az igazán lényeges, örök érvényű dolgok halkan hangzanak. Egy közösség csendes, közös imái. Egy gyóntatószék félhomályában, a szerzetes lehunyt szemmel mondott suttogása, amint továbbítja a felülről, a Szentlélektől kapott gondolatokat, és a néma várakozásban térdeplő bűnbánó felé, a feloldozás igéit...    ...és azok a testvéreim, akik más keretek között kérnek újjászületést, belülről hallják Jézus csendes absolutióját. A papszentelés pillanata. Nem szólhat az orgona, hallgat a kórus, nincs semmilyen liturgikus szöveg, a szentelő püspök sem szól egyetlen szót sem, - csak néma CSENDBEN  ráteszi kezét a térdeplő szentelendő fejére...
Illés sem a viharban, a mennydörgésben, hanem a CSENDES SZELLŐ fuvallata közben látta/hallotta az Urat, ott, a Hóreb hegyen.
De jó lenne meghallani csak egyetlen egyszer is, a tavaszi kertben kipattanó rügy fakadásának hangját, dehát az emberi fül hallási küszöbe alatt hangzik el ez a csoda.
Itt, és most megosztom egy      -sokaknak bizonyára fura-     szokásomat:  gyakran csakis a második tételeit ( adagio, largo, legato,) hallgatom meg egymás után  Bach,  Vivaldi, Mozart, Schubert, stb. műveinek,  sorozatban.  Már kívülről tudom a gombok számait a CD lemezeimen. Igen; ezek élmények. No, meg a Csörgő patak... Aztán őszkor, pl. októberben végig sétálni, és szemlélődni a R.  Tagore sétányon,  vagy a Zemplén erdőiben, rétjein. Mindezt olyan társakkal, akik eközben tudnak hallgatni, -és lélekben leborulni a teremtett szép Teremtője előtt,  avagy egyedül.
Ülni a csónakban Tihany felé tartva, aztán letenni az evezőket, és hallgatni, amint a víz halk csobbanásokkal  érinti a csónak alját...
Nem voltam sosem nagy moziba járó, de a fentiek miatt majdnem minden Bergmann filmet megnéztem, mert ő olyasmit tudott, amit egyetlen filmművészeti egyetemen sem lehet megtanulni. A lélek belső rezdüléseinek hangtalan ábrázolását.

Random... Misi,  - Bősze Ádám, -   gyönyörű lány a kapu mellett, -   adagió....

Isten örök csendje, és a mindeneket  felülmúló,  ragyogó szépsége....

 

 

RANDOM - I.

Csatószegi Viktor

                               RANDOM.        I.

Immár két napja vajúdik bennem egy megírandó anyag a beharangozott duális oktatásról. Ma, kora este aztán döntöttem; most nekilátok, de előbb meghallgatom Boros Misit, az csak néhány perc, s ezzel feltöltekezve öntöm betűkbe a gondolataimat. Ez a videó a Virtuózok műsorának egy remek részlete, s a Haydn mű előtti bevezetőt egy Bősze Ádám nevű ember tartotta, kedves szellemességgel. Meghallgattam Misit,  (ismét majd’ a levitáció állapotába kerültem,)      aztán hirtelen, a csuda tudja miféle motivációból, beütöttem a keresőmbe Bősze Ádám nevét. Az arca már ismerős volt számomra a kféle komolyzenei alkalmakból, hát tudni akartam, kicsoda ő?  Vesztemre; ismét elmaradt az eltervezett írás...
Nem tudtam abbahagyni weblapjának tanulmányozását, ősi, belém kódolt szellemi kalandvágyam elsodort. Még a szokásos, kora esti  (mármint az én időrendem szerinti kora esti...) kávézásomról is megfeledkeztem, pedig én nem olyan keserű ízűen készítem, mint     - állítólag, -   az ő zenei antikváriumában készíttetik.
Jól sejtettem; sok a közös vonás bennünk, őt sem lehet skatulyába zárni. Keresi, kutatja a megismerhetetlent,=ezt a világot. Rengeteget csavargott benne, sok mindent kipróbált, és érti, meghallja az ősi, családi fészek, a révfülöpi  (Istenem,   .....Révfülöp.....  tükröződések a vizen, - és a szívben.....) ház falainak suttogását. Nem semmi.
Eltölt 8 évet a Ferences rendben, elvégzi a Zeneakadémia Zenetudományi Tanszakát, aztán lesz utca-zenész,   (de sok komoly tehetséget hallgattam már az  utcákon! Sosem felejtem el azt a tündéri, átszellemült arccal Bachot játszó lányt, aki a Belvárosban, a Piarista rendház kapuja melletti helyet választotta művészetének bemutatására, s néhány obulus begyűjtésére, tán kotta vásárlás céljából,)  lesz  a média kféle területein mindenféle....  Vibráló, eredeti szellemiség, minden érdekli, de: sehol nincs otthon. Nem is lesz...  Az a fránya character indelebilis  nyugtalanná tudja tenni a szívet, hiszen az abban való részesedés előtt, filozófiát, teológiát vésnek az ember agyába/lelkébe, s ez ad egy olyan látást, amelyet holisztikusnak nevezünk. S úgy van az kedves barátaim, hogy ebbe a világba nagyrészt, csak a rész-látású, a perc emberek tudnak remekül beágyazódni. Bizony.
Szellemi élvezettel olvastam/figyeltem minden blogjában, naplójában azokat a különös asszociációkat, amelyeket nemes egyszerűséggel RANDOMNAK találok.  Úgy látszik, ez a filoszoknak, és a teológusoknak a karizmája, s egyben: keresztje is...

Érdekes "találkozásom" volt ma Bősze Ádámmal, mindig is érdekelt az ember, az olyan ember, aki személyiség, aki egyedi. Egy valamit kerestem soraiban, pontosabban: sorai között, de nem találtam. A központi magot. A szegletkövet. Amihez minden hozzárendeződik. Amit a belső csendben, élesre hegyezett antennával lehet "behozni", s nem horizontális, hanem vertikális hullámhosszon fogható. Pedig-pedig az adás folyamatos, és  ingyenes. Verbum.

Tán ezért lett csak 8 év???????

Soha nem késő!!!!!!!

Ádám!!!!! Hol vagy???

 

 

 

 

Csatószegi Viktor

           A TUDÁS ILLATA,  -  ÉS ANNAK VONZATA...

Nem a bölcsességről kívánok írni, amely a csakis megkapható kategóriába tartozik, hanem az elsajátítható tudásról, arról, amely megragad a maga egyetemességével, hogy azután annak egy pici szeletében elmélyedhessünk. Ez egy hatalmas folyamat, gyökerei tán az életünk hajnalába ereszkednek.
Az élesen belém rögződött emlékeim szerint, én a Gutenberg  galaxisban születtem. Szüleim mesélték, hogy 3 éves koromban Édesapám dolgozó szobájában   (titokzatos, hatalmas birodalom volt  az  akkor  a számomra,)  ránéztem a falakat beborító valamire, és rámutatva megkérdeztem:  "papa, mi az?"    "Azok könyvek kisfiam, majd ha nagyobb leszel, akkor remélem, szeretni fogod őket."  Bevált a reménye...  Később aztán egyre többször kutakodtam ebben a csodálatos világban, s ő nemcsak engedte ezt, hanem irányította, céltudatos fokozatossággal adta kezembe a könyveit. Ma is   "látom"  azt a szobát,  benne a hatalmas, antik íróasztallal, amelynek a háta mögötti falat, és még az  attól jobbra lévőt is, a mennyezetig beborították a könyvek. Csak éppen annyi hely maradt a könyvszekrény és az erkély ajtaja között, amelyen elfért a kb. másfél méteres ingaóra,  az üveglapja mögött  méltóságteljesen mozgó, arany színű tányérjával, no meg a két, u.csak aranyszínű, láncon függő hengerrel, amelyek mindig egyre lejjebb ereszkedtek, egészen addig, amíg ő egy kulccsal belenyúlt a számlapban lévő lyukba, és felhúzta ezeket a szerkezet tetejéig. Ez egy rítus volt kérem!  No, tehát itt kezdődött,  ebben a szobában lettem beoltva.

Ami roppant fontos: amikor ő, vagy én kinyitottuk ennek a szellemi kastélynak valamelyik üvegajtaját, egy olyan felséges illat áradt felém, amit nem tudok szavakkal leírni. Jóval később neveztem ezt el a "tudás illatának."  Ma reggel kerestem egy adatforrást, kinyitottam az egyik könyvszekrényem ajtaját, és  pontosan ugyanaz az illat bódított el mint akkor, és ott, annak a háznak, abban a szobájában....  Ezután kellett  igen; KELLETT  azonnal leülnöm ide, a sz.gépem elé, megírni a fenti sorokat.

Istenem, e két pont, e két tudásillat/áradat között mennyi kalandban volt, lehetett részem ebben a galaxisban!  Látom magamat, amint létrázok a belvárosi, és budai antikváriumokban, keresve, kutatva a kül. tárgykörbe tartozó kincseket. Már jól ismertek e kincses kamrák gazdái, és többször is felhívtak telefonon, ha olyan könyvekhez jutottak, amelyről feltételezték, hogy érdekel engem.  (..és olykor bizony, a könyvek mögé dugott tilos könyveket   is adtak a kezembe, amikor senki más nem volt az üzletben... Ilyenek voltak pl. Márai Sándor, Mécs László, Tormay Cecil, stb. könyvei, no és azok a filozófiai művek, amelyek nem a marxista agyrém égisze alatt születtek, s  amelyek szerzőinek még a nevét sem volt szabad kimondani...)

Ezen évek alatt,  pedig mindehhez hozzáadatott számomra azon könyvek sokasága, amelyeknek megértéséhez, magamba integrálásához, már nem volt elegendő  az elsajátítható tudás, ezekhez már a  sapientia, a bölcsesség kellett. Az érdemtelenül, s az ingyen megkapható....

Ma reggel, amikor megéreztem azt a felséges illatot, egyetlen pillanat alatt  az  időutazás élményében részesültem. Láttam magamat abban a szobában, s csak épphogy nem mondtam ki;
"mi az?"  

 Éreztem, hogy abban a pillanatban Édesapám mosolyog rám, a kárpiton túlról...
Köszönöm őt, Uram.
 

 

Csatószegi Viktor

 

 

   PÓT GONDOLATOK  A  "TUDÁS ILLATA"  KEZDETŰ  ÍRÁSOMHOZ.
       (AVAGY:  VAN  MIRE SZERÉNYNEK  LENNÜNK....)

                                                                                                               I.
Ugye, milyen jó lenne; egy szippantás a könyvtár illatából, amikor kinyitjuk az ajtaját, és belénk árad a világ teljes tudás-anyaga... ( A párna alá tett tankönyv effektus.)
Mostani  tűnődésem  célgondolatául  N.Cusanus  egyik  könyvének címét plagizálom;  "Tudós tudatlanság."
Aquinói  Szt. Tamás mondásával indítok;  "Timeo hominem  unius  libri"  azaz: félek az egykönyvű embertől. Tehát nem attól, akinek egy sincs, mert ők tudják, hogy tudatlanok, szerények, s becsülettel végzik a napi munkájukat.  Az  "egykönyvű"  kifejezés a "félművelt" szinonimája, azoktól kell igazán félni, mert azt hiszik, mindent  tudnak, hiszen elolvasták azt az egy könyvet, s fogalmuk sincs a többiről.... Hm. Csak bele kell hallgatni egy betelefonálós műsorba, vagy szemezgetni a neten a kommentekből... Az ember nem tudja, hogy sírjon-e, vagy nevessen. Ezek az emberek egyben a legveszélyesebbek is!  Ők a mindenkori diktatúrák, izmusok lihegve kiszolgálói, eszközei az elnyomó gépezetnek, akadályai az européer szellemnek,
Ami viszont nagyon fontos, és megér egy alapos átgondolást, márcsak a superbia, a hét főbűn egyikének kísértése miatt is. Igen; a sok  könyvű emberről van szó. A szellem, és az értelem emberéről. Akinek tudnia kell/ene/, hogy  ha tízezer könyve van is, létezik  tíz millió más könyv,  és hogy a száz millió sem a minden. De minden elmúlik  per  ignem,  még az alexandriai könyvtár  is porrá égett. Bizony, barátaim.

Egy  rövid  levezetést vázolok ide, ezzel szoktam ábrázolni, megragadhatóvá  tenni azt a TÉNYT,   hogy „rész szerint való"  a mi ismeretünk, s hogy      - még az immanens  tudás teljességéhez képest is,  -    porszemnyi mindaz, amit mi a néhány évtized alatt magunkba tudunk integrálni.

Vegyünk szemügyre egy átlagos szaktudományos könyvet, legyen az filozófia,  történelem, képző, és zenetörténet, avagy szociológia, stb.
Átlagban 4-500 oldalt vehetünk alapnak. A szerzőnek van egy célgondolata, egy elfogadásra ajánlott teóriája, amelyet fegyelmezett gondolatvezetéssel el kell érnie, tehát  minden oldallagos, éppen csak érintett témára nem térhet ki, csak megemlíti,  (ha komoly tudós, és igényt tart a hazai, és nemzetközi tudományos élet reprezentánsainak figyelmére,) és a lap aljára, vagy a könyv végén egy külön jegyzékbe oda írja annak a szerzőnek a nevét, és könyvének címét, aki az érintett témával részletesen, alapos kifejtéssel foglalkozik. Vagyis; "amennyiben téged, kedves olvasóm érdekel mindaz, ami az én témámat csak érinti, akkor vedd kezedbe XY ilyen című művét." Nos, tapasztalatom szerint majdnem minden oldalon van átlagosan 5-8 ilyen ajánlás. Mire végig tanulmányozzuk ezt a könyvet,  4-500 x 5-8 ajánlással találkozunk!  Mit is jelent ez alaposan átgondolva?  Van egy téma, de a szellem világában hajszálerekként fonódnak össze a kül. rész-területek, minden, mindennel összefügg, hol közelebbről, hol távolabbról. Egy adott könyvben megiratik egy fő trend, fő vonulat. Ha én ezt az EGY TÉMÁT meg akarom ismerni per longum, et latum, akkor     400x5= 2000 db. könyvet kéne végig olvasnom... Egyetlen könyv kapcsán!!!  Nem folytatom a számolást, a fenti példa csak egy gondolatindító akart lenni arra nézvést, hogy valóban porszemnyi az, amit tudunk, és az a porszemnyi is relatív, mert folyamatos frissítésre szorul, hiszen szinte naponta kerülnek elő a régészek ásatásai nyomán olyan leletek, amelyek alapján részben, vagy egészben meg kell változtatni pl. egy történelmi, vagy kultúrtörténeti ismereteinket. A fizika, és kémia tankönyveket is a kukába lehet dobni, azokat, amelyeket 10-20 évvel ezelőtt írtak.
Tévedés azt hinni, hogy léteznek polihisztorok! 

Legyünk tehát nagyon szerények, mert van mire  szerénynek  lennünk.

    2                                           FOTEL  UTÁN…

                                   ( A  „figyelj csak!” utórezgése.)

 

Jó hely az a fotel…   A következőkre jutottam, miután elkértem a  bölcsesség Lelkét:  A ker. filozófia sosem tárgyalja külön a három alapelvet, a jóságot, szépséget, és az igazságot,  amelyek felett már Arisztotelész is elmélkedett, de ezt felemelte krisztusi contextusba.  Dosztojevszkij regényhőse mintegy kiszakította ebből a szilárd összefüggésből, és bizony; a jóság és IGAZSÁG nélkül lehet a szépség halálos csapda is. (Itt bevillant nekem Homérosz Odüsszeia c. eposza,  /Kr.e. VIII. sz./ s annak egyik jelenete, a  szirének szigete. Ehhez társult bennem  Szt. János  híres felsorolásából ,       - abból, amelyek alapjai minden további bűnnek, -       a „szemek kívánsága.”)    Igen; az epidermis, a morfé, a KÁPRÁZAT SZÉPSÉGE.  Ennek a világnak a villanásai. Drámák, versek, operák, és; bűnügyek alap-témái. Pilinszky remekműveinek, tépelődéseinek, feljajdulásainak kiinduló pontjai.

Az lehetetlen, hogy  a „Szép”  csak annyi legyen, mint ami miatt Dmitrij ennyire pesszimista hangot üt meg. Isten minden teremtett szépnek a forrása, nézd, és csodáld a természetet!   Ha Őt behívod az életedbe, akkor részesévé válsz az EGYETLEN IGAZSÁGNAK, rád ragyog és betölt a jóság. Ettől kezdve  a szépség is megszűnik csábítás, káprázat, és bukás oka lenni, a sátán pókhálójának lenni. Bálvány lenni…  Mert a Szentlélek aurája  páncél pajzsként védelmez, visszaveri a hamis tükröződéseket.  Isten az abszolút SZÉP!  Akit Ő elhív, akit betölt, annak a szíve nem lehet az ördög és Isten  harcának csatatere a szépség miatt.  Átmenetileg ezt is megengedi egyeseknek az Úr, hogy megalázódva, összetörve átélhesse a világ moslékos vályúját, és a sír mélyéből kimenekítő Atya végtelen, irgalmas szeretetét.  Ha a gyóntatószékek beszélni tudnának…

DE: kapaszkodni kell a kegyelembe, mert rendkívül ravasz, és állandóan lesben álló gonosz szellemi hatalommal állunk szemben, még a hagyma 3. rétegén is…

Ne csüggedjünk!  Ha az Igazság és Jóság =Jézus Krisztus él bennünk Igéje, és Kenyere által, akkor  a cél felé tartó úton csakis a hiteles, az igazi Szépség lesz az osztályrészünk.

 

OLVASS  SOKAT  DOSZTOJEVSZKIJTŐL,  Ő AZ EMBERI LÉLEK NAGY ISMERŐJE-ISMERTETŐJE.  DE A BIBLIÁT MINDEN REGGEL OLVASD IMÁDKOZVA, ÉS EBBŐL LÁTOD/ÉLED MEG A VALÓDI SZÉPET.

 

 

…….hááááááát;  ezeket kaptam ott, a fotelban.

 

1
                                        FIGYELJ  CSAK!

                                         (De  nagyon !)



Most, 1 perce olvastam egy recenziót Dosztojevszkijről, és benne ezeket a mondatokat:

A Karamazov testvérekben a démonaival küzdő, magát alávalónak tartó Dmitrij szerint „az a legborzasztóbb, hogy a szépség nemcsak félelmetes, hanem titokzatos dolog is. Itt az ördög harcol az Istennel, és az emberek szíve a csatatér”.

Itt abbahagytam az olvasást, és ennek a szédületes revelációnak a hatása alatt vagyok jelenleg. Sok időbe telik majd, amíg ezt képes leszek felfogni, integrálni. Megosztom veletek, s utána beülök a fotelomba...

 

 

Csatószegi Viktor

 

 

Tűnődés a humorról, avagy; jajj a sótlanaknak...

 

 

A "Tűnődés" sorozatomnak egyik legfontosabb állomásához érkezem most el. Nincs ebben semmi túlzás, ezt szeretném bizonyítani a következőkben. Jelszavam ebben az írásomban Karinthynak híressé vált mondása; "A humorban nem ismerek tréfát!" Igen, ő az eszményi minta ebben a műfajban,amit csakis magas szellemi színvonalon lehet/szabad megélni, s egyetlen pillanatra sem illik összetéveszteni a viccel, az iróniával, és az olcsó bohózatokkal. Szabadjon mindjárt az elején megadni   - tisztánlátás végett,   - a definitio nominálisát =a névszerinti meghatározását. Latinban a humor-humoris nedvet, pontosabban testnedveket jelent. Miképpen jön a testnedv a közhasználatban elterjedt humor kifejezéshez? Úgy, hogy a hormonokat termelő mirigyeinkből a véráramba, onnan pedig testünk minden szegmensébe eljutó nedvek határozzák meg, s irányítják testünknek, idegrendszerünknek harmonikus, optimális működését. Akinél ez jól működik, akinél ezek a mirigyek jól koordinálják az összes szervek funkcióit,  - így pl. az agyét is, amely a legmagasabb rendű pszichikai folyamatok színhelye, -  nos, az a személy harmonikus, összhangban áll önmagával, és a külvilággal is. Jó a HUMORA... Éppen ezért kedélyes, kiegyensúlyozott ember. No, és tán nem tűnik arisztokratizmusnak az a személyes látásom, hogy a hormonaink optimális működésén túlmenően, szükségeltetik az agyunk szürkeállományának legalább közepes fokú barázdáltsága is....Igen, a humorhoz kell a szellemi tágasság, egy bizonyos "magaslati pontról" való széttekintés, holisztikus látás. A humorról nagyon alapos tanulmányt írt H.Bergson, a múlt század egyik legjelentősebb filozófusa, a "Nevetés" c. könyvében. S. Freud e témának a mélylélektani oldalát világította meg. Hegel is kiemelten foglalkozott ezzel a jelenséggel. Hazánkban  - mint fent említettem, -  Karinthy Frigyes volt az, akinél érezhetően legbelülről fakadt az a képesség, hogy mindent a legmagasabb rendű, finom humorral tudott szemlélni, és ezt tovább adni. Érdemes elolvasni a "Tanár úr kérem," az "Utazás a koponyám körül" c. könyvét, - ebben a saját agyműtétjét írja meg hihetetlen, remek humorral, - és végül ide sorolom a "Görbe tükör" c. gyűjteményét is. Hasonlóan magasrendű humora volt Kosztolányinak és a nagy költőnknek; Weöres Sándornak is. Fontosnak tartom kiemelni: a humornak SEMMI KÖZE NINCS a vicc meséléshez, (ezzel nem bántom én ezt, ha igazán szellemes, és nem az olcsó trágárkodás,és a konyhai blaszfémia padlószintjén mozog, akkor én nagyon is kedvelem, s jó társaságban magam is művelem, de ha egy társas együttlétben ez dominál, ez tölti ki a közös idő felét, akkor ott nagy baj van...)  Nincs köze az un. chaplini helyzet-komikumhoz, amikor azzal szórakoztatnak  - már akit lehet...-  sokakat, hogy miként tud egy ember a saját lábaiba elbotlani, sorozatban ügyetlenkedni, hasra esni, stb. Ez a vurslik világába való, ahol régen a bakák, s a kimenős szobalányok szórakoztak. Tudom,mindenkinek más a nevetési ingerküszöbe, és mást tart humorosnak, de azt elképzelni sem vagyok képes, miként lehet e fenti tartományba sorolni egy olyan mozgó-képet, amelyen egy kétlábú ló szalad az úton, avagy egy kis teherautó száguld, de csak elöl van két kereke. (E képek alkotójának meg eggyel több van...) Ezeket meglátva egy bizonyos fórumon, nekem  nem mosoly, hanem szomorúság jelenik meg az arcomon. Szeretném hangsúlyosan kiemelni, hogy a gúnyolódás, vitriolos csipkelődés nem humor, ui. ezek megaláznak, megsebeznek másokat, - miközben a többiek hahotáznak, s ő belül sír...- ez súlyos bűn, még ha roppant szellemesnek tűnik is. Ilyeneket látva/hallva, mindig megpróbáltam olajat önteni ezekre a sebekre, mert bizony ezek nehezebben gyógyulnak meg, mint a testi sebeink. A humor ezzel szemben építő, közösséget tud teremteni a hasonló hullámhosszú emberek között, hatalmas erővel képes átsegíteni az élet tragikus mélypontjain, fájdalmain, és átemel könnyedén a szakadékok felett. A kisebb bosszúságok során   - ezekből bővebben kijut a részünk, -  a dühöngések helyett azonnali enyhülést ad.  A humor nem előre gyártott panelekből épül, legtöbbször egy adott szituációra való AZONNALI reagálás gyümölcse. Ismét egy példa: A Piarista gimnázium II. osztályában történt, tehát 16 éves fiúkkal. Egy óraközi szünetben előkerült a labda és hát hol a csudába lehetett volna vele kézilabdázni,   - á, nem az udvaron, nem is a folyosón, -  mint csakis az osztály teremben... Egy erősebb felütés, és a mennyezeti lámpa búrája hatalmas csattanással zúgott le a padlóra, millió darabra törve. Tanakodás, a hetes bement a tanáriba, és jelentette az osztályfőnök úrnak, aki nem más volt, mint  Jelenits  tanár úr. Ő azonnal átment, odaérve megállt a küszöbön, és így szólt; "Aztaterembúráját!!!"  Ez a FELOLDÓ humor! Hatalmas, frenetikus  nevetés  tört ki, a büntetés félelme helyett azonnal kiderült az ég. Igen; a pokoli diktatúrák idején nem volt humor. Sem a nyilas keretlegényeknek, sem az ávós verőlegényeknek nem volt humoruk. Ők csak kegyetlenkedni tudtak. Viszont  a gulágon, Recsken, stb. a fogvatartottak, meggyötörtek egy részének volt! ŐK ÉLTÉK TÚL A BORZALMAKAT!!! Képzeljük csak magunk elé a jelenetet; Recsk, - kőfejtés,- a rabokról folyik a víz, rongyos gúnyában cipekednek, körülöttük gépfegyveres ávósok. Egyszercsak az egyikük odaszól a mellette lévőnek: "Méltóságos uram, szeretném felhívni szíves figyelmedet, az öltönyödön meglazult a középső gomb, s a nyakkendőd kissé balra van elcsúszva." Mire ő: "Köszönöm tábornok úr, de te meg töröld le a borjúbox lakkcipődről azt a kis foltot, mert az olyan snassz így!" Íme, egy kis napsugár a pokol mélyén... Régebben készültem egy könyvet írni  "Az Isten humora" címmel, mert tudom, látom, Neki aztán végtelenül sok van. Különösen a Biblia Ó-szövetségi részében, pl. Mózes 5 könyvében, a Királyok könyvében, de bőven található az Új Szövetségben is. Végül nem írtam meg, mert azért nem túl széles spektrumú tárgykör ez, vmint előttem többen megírtak hasonlókat, és nem akartam a plagizálás gyanújába keveredni. De vallom; az Ő fenséges humorából részesednek a kiválasztottak, művészek, írók, zeneszerzők,  - l: Mozart "Falusi muzsikusok" c. remek zenei szatíráját, -   de lehetne oldalakat megtölteni a felsorolásokkal. Nagyon tudom sajnálni a súlyos, gyógyíthatatlan betegeket, a hajléktalanokat, de tán legjobban a humortalan embertársaimat a legjobban. Olyanok ők, mint a legdrágább ételek - sótlanul... Barátaim! Kérlek titeket, járjatok nyitott szívvel, s LÁTÓ szemekkel ebben a világban, amelyben gyémántszemekként elszórva, felfedezhetitek a végtelen jóság, szellemi gazdagság, pazarló szeretettel elhintett humor-morzsáit.  – Több emberré lesztek.

Viktor Csatószegi

A HITRŐL, - AHOGY ÉN LÁTOM.     I. rész.


Meghallgattam Bach Karácsonyi Oratóriumának kb. a felét, aztán újra a bevezető mondatokat, mert annak a hatása  elementáris volt. Ebben hallható egy mondat, amelyet az angyali kórus énekel:  "Stimmet voll Jauchzen und Fröhlichkeit an !"  (Egyesüljön a hangotok örömujjongásban!) Ezt követően kezdtem el körbe-körbe  járni a  lakásban, és ki tudja milyen asszociációs sor végén fakadt fel bennem a hit  roppant egyszerű, villámfényű élményének a kérdése, majd ezt követően az indítás; írjam ezt ide le, legalább vázlataiban. Íme:

Csak a magyar nyelvben alakult olyan szerencsétlenül, hogy közös szógyöke van a "hisz", és a "hiszékeny" szavaknak. Erre még ráépült négy évtizeden át a marxista-ateista ideológia tézise, miszerint a vallás csakis az alulképzett, elmaradt színvonalon élő emberek sajátja, és a tudományok erőteljes oktatásával magától fog elhalni.  Lenin szerint a vallás a nép ópiuma.  Nos, azóta nem, vagy alig hallani Leninről, Marxról,és eltűnt a "foxi-maxi" egyetem is.... A vallás pedig ezredévek óta van,  benne az Ó, és Új Szövetség népe pedig  öt és fél évezrede áll fenn.  De én most nem a vallásról, nem a vallástörténetről kívánok írni,  hanem a HITRŐL.  Ez a kettő teljesen más kategória! Ebben az első részben pedig a hit scientifikus alapjairól  ejtek szót, s arra szeretnék rámutatni röviden, hogy a valódi, a kféle ideológiák   Prokrusztész-ágyába nem szorított tudomány        -a  természettudományok sem!!!-      nincs, és nem is lehet ellentétben a hittudománnyal.  (Ennek kibontása  vaskos kötetek anyaga  lenne, óriási  irodalma van e kérdésnek, e hely kereteibe  nem fér bele.) Csupán annyit jelzek, hogy a teológia rendszerezett TUDOMÁNY,  a világ egyetemeinek hálózatába integrált fakultás,  a nemzetközi tudományos élet vérkeringésében létezik, aktív párbeszédben áll az összes fő tudomány ágak képviselőivel, és a filozófiai fakultásokkal is.  A mélyen hívők táborába rengeteg tudós, köztük Nobel díjasok is! filozófus,  egyetemi tanár,  a művészeti ágak jeles képviselői, és; természettudósok is tartoznak!!!  Ez tény, a tények pedig makacs dolgok...
A teológia anyaga=egy fakultáció anyaga. Nem egyenlő a hittel!!! El tudja végezni akár summa cum laude eredménnyel bárki, akinek van elegendő IQ-ja, és szorgalma,  élő hit nélkül is. (Sajnos, van erre elég sok precedens, és ennek nyomában a sok botrány....)  A teológia  6 éves anyaga önmagában NEM AD HITET!  Csupán a hit tartalmát adja elő, s támasztja alá annak verifikálhatóságát. De azért ide kell írnom okvetlenül; sok kereső, őszintén nyitott ember számára adhat indítást a kegyelem befogadásához.
Végül  egy személyes megjegyzés az első rész végén: A  skolasztika definíciója szerint  "homo est animal rationale."   Rationale..... Tehát alapvető vágya, belé kódolt irányultsága  az embernek,  hogy az amit elfogad, amiben hisz, s amit életének fundamentumaként tekint, az kompatibilis legyen  az értelemmel, hiszen az értelem is az őt teremtő Isten karizmája! Végtelenül boldog vagyok, hogy e kettő  összhangjának megajándékozottja lehetek

 

 

Viktor Csatószegi

 

 

A HITRŐL. II. rész.
Mottó: "Vesd le saruidat, mert szent hely az, ahol állsz!"


Nem véletlenül írom három külön részletben a gondolataimat. Azt kívánom ezzel érzékeltetni, hogy bár a tartalom címe u.az, de mégis két külön világról van szó. Az első tkp. azért lett, hogy mintegy előkészítse, megalapozza, és némiképpen kiemelje a most következőket.  Az volt az  "előszoba,"  most lépjünk be a szentélybe. Oda, kedves barátom, amelyről Pál csak ennyit tudott a meghatottságtól eldadogni;  "...hogy testben voltam-e, vagy testen kívül, nem tudom."  Igen, szent az a hely, ahol valósággal megjelenik, és lehajol a pici porszemhez, az emberhez az Úr.  ......és tűzzel ég, mint ott, a midianiták legelőjén, a csipkebokorban. Vessük le tehát saruinkat;  az értelmünk után, most a szívünket nyissuk meg, mert az a csipkebokor mindig ott van, ahol az Isten keresi, és megszólítja a kiválasztott embert...

Mi tehát a HIT?  (Szándékosan nem írom ide a híres páli definíciót, mert ezen a fórumon CSAKIS  arról akarok írni és úgy, amint azt én felülről kaptam.)  Tán jobb azzal kezdenem, hogy MI NEM  az. Nem az, amelyekről az I. részben írtam, mert: nem lehet megtanulni, nem lehet erényekkel kiérdemelni, jócselekedetekkel megvásárolni, egyszóval; magunkat erre jogosulttá tenni. Most olyanokat fogok felsorolni, amelyeken esetleg kiakadsz kedves barátom, vallásos olvasóm. Nem garancia az élő HITRE   sem az összes hittanórák remekül leadott anyaga,  sem a vasárnapi igehirdetéseken való állandó jelenlét,  sem a vallásos/hívő szülői nevelés, sem egy hívő közösségben való tagság, végül;  /le merjem ezt írni???/  a teljes Biblia alapos ismerete sem....

Igen, mert a HIT = személyes,    tehát pó-tol-ha-tat-lan!     találkozás!

Találkozás, a NEKEM öröktől fogva tervezett, az ENGEM  (a senki mással nem azonos) az idő kezdete előtt kiválasztott  egyedi csoda felé  randevút felajánló Istennel... Egy örökké tartó, a tér/idő feletti, el nem múló pillanatra. Hogy is szól Ő?  "MIELŐTT anyád méhében fogantál, már ismertelek..."  Az Ő ideje - nem a mi kronoszunk, hanem az Ő kairosza.
Alap törvény: MINDÍG  Ő a kezdeményező! Ő hív, Ő szólít meg, "Ő előbb szeretett minket."  S ha mi erre a meghívásra szabadon igent mondunk, megszületik a dinamikus, ÉLŐ SZERETET-KAPCSOLAT, s elpecsételődünk a Szentlélek által, megkapjuk azt a láthatatlan, de érezhetően valós kegyelmi ajándékot, amellyel  már kinyílik előttünk az Ige mélysége a Szentírásban, amellyel nemcsak megértjük, hanem átéljük a hittan anyagát, s amely rávilágít arra az egyetlen értékre, célra, amelyért érdemes volt megszületnünk, s érdemes élnünk. Megkapjuk a BÖLCSESSÉGET, amely végtelenül több, mint a tudás, a műveltség, és az intelligencia.

 

Viktor Csatószegi

 

                                 A  HITRŐL.           III. (befejező) rész.
                  

Ha az élő hitet nem lehet kiérdemelni, de lehet, sőt; kell érte könyörögni felfelé tárt, üres tenyérrel, akkor  végülis  kiknek lehet osztályrésze? Ha erre én válaszolni tudnék, akkor nem ember lennék, mert ez: mysterium fidei... Két idézet: "Könyörülök, akin könyörülök, irgalmazok, akinek irgalmazok." (Mózes 9,15.)  "Két testvér szánt a szántóföldön. Az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két ember őröl a malomban, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik."  Tehát még a legközelebbi, akár a vérségi kapcsolat sem dönti el ezt a kérdést. Egy biztos; Isten maga a szeretet. A szeretetéből fakadó irgalom. Ha valaki a vak Bartimeussal feléje kiált; "Uram, hogy lássak!!!",    / igen, mert a hit nélküli élet lelki vakság,  s a látás teljessége a HIT,/    akkor  egész biztos, hogy ezt az elementáris, legbelülről feltörő kiáltást meghallgatja. Igen, de előbb meg kell látni, hogy vakon élek  enélkül... meg kell tapasztalni, hogy engem soha, senki, és semmi  nem tud betölteni. Ezt követően hiteles a fenti sikoly. Üressé tesz, hogy Ő tölthessen be - egy örökké tartó boldogsággal.  Lehetetlen, hogy kétezer éven át milliók adják oda hitükért az életüket, váljanak vértanúkká az ókeresztény kortól napjainkig, egy hamis illúzió miatt! Lehetetlen, hogy annyian tegyék meg Istent kizárólagos kincsükké, lemondva az egyébként valós, evilági értékekről. (L: a szántóföldön elrejtett, drágagyöngyöt találó emberről szóló példabeszédet.)

De a hit legfelső foka; a Jézus Krisztusban való hit, Benne, mint a közénk testesült Úrban, Aki azért jött, hogy megdöntse a gonoszt, s elvegye a világ bűneit, elvegye,  "háta mögé dobja"    az ÉN bűneimet is. Ott, a Golgotán, a kereszten. Pál apostol nem is akar tudni senki másról, csak Jézus  Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről.

Nekem végtelenül sokat jelentett egykor az a szentírási rész, amikor a zsidókkal vitatkozik, s eközben kijelenti, hogy Ő ismeri Ábrahámot. ("Csekély"  több ezer évvel élt Jézus előtt...) Mire ők:  "Ötven éves sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: 'Bizony, bizony mondom néktek; mielőtt Ábrahám lett, ÉN VAGYOK."   (János 8, 57-58.) Itt kell térdre borulni barátaim...  "Bizony-bizony"  ez kijelentés!!!   ( Erről az "Én vagyok" -ról könyvet tudnék írni, ez végigvonul piros fonálként az Ó, és az Új Szövetségen, ott Isten szájából, és itt, Jézus teljes természetességgel folytatja ezt, hiszen Ő  "Isten, az Istentől".

A Vele történő találkozás pontos napját, óráját nem lehet elfelejteni! Ha egy boldog házasság aranylakodalmán élénken emlékeznek arra a napra, órára, amikor megismerték egymást,  "emlékszel?"  akkor hogyan lehetne elfeledni a mindenek feletti Úrral való első találkozást, amit mi megtérésnek nevezünk?  Amikor Jézus a Generázeti tó partjáról meghívja az első, kiválasztott tanítványait, akkor egyikük több év múltán ezt írja le: "Akkor kb. 10 óra volt."   Bizony,  örök pecsét ez....

FONTOS!:   A vallásban maradva megmaradnak az éles felekezeti különbségek, sőt; szembenállások . Belépve a HITBE, meghívást kapva, s azt boldogan elfogadva,  azonnal létrejön a teljes egység, megvalósul az  "unum sint" az eggyé levés a Jézus Krisztusban. Leomlanak a válaszfalak, csak édes testvérek lesznek ezentúl, hiszen az Ő tagjai vagyunk, így közös a vérkeringésünk is! Megérződik, megelőlegeződik vmi az örökkévalóság élményéből.  EZ AZ ÖKUMENÉ LÉNYEGE!

Végül: a bűn tragikus realitás. Ez elszakít a kegyelmi élettől, valóban vakká tesz. Ne higgyük, hogy a legnagyobb szentek mentesek voltak ettől, ez örök harc!  A szentségre való meghívás nem a bűnöktől, az elbukásoktól való mentességből áll, hanem az ezekből való felállásból, a MINDIG újrakezdés kegyelméből!!!  Ha ezerszer elesel,  akkor tudd drága testvérem;   ezeregyedszer is belekapaszkodhatsz  Jézus feléd kinyújtott kezébe! A végtelen  Szeretet= végtelen Irgalom...  Hogyan is mondta Jézusunk?  "Akinek sok bocsáttatott meg, az nagyon szeret."  Igen; az őszintén megélt bűnbánat, s az őszintén      - csakis ezt követően!-    történő bűnvallás VALÓBAN  ÚJJÁSZÜLETÉS,  VALÓBAN ÚJ ÉLET!

Nos, hát ezek a gondolatok születtek meg bennem a csodás, bachi
"Stimmet voll  Jauchzen..."  kezdetű sor hallgatása  után...

Szeretném a fentiekhez hozzáfűzni; a téma teljességéhez viszonyítva, csupán egy kis töredék mindaz, amit leírtam! De tán gondolatébresztésre, további tájékozódásra alkalmas lehet. Azt is szeretném megosztani, hogy ennek az ingyen kapott  kegyelemnek a birtokában, én végtelenül boldog vagyok...