Csatószegi Viktor

 

 

Tűnődés a humorról, avagy; jajj a sótlanaknak...

 

 

A "Tűnődés" sorozatomnak egyik legfontosabb állomásához érkezem most el. Nincs ebben semmi túlzás, ezt szeretném bizonyítani a következőkben. Jelszavam ebben az írásomban Karinthynak híressé vált mondása; "A humorban nem ismerek tréfát!" Igen, ő az eszményi minta ebben a műfajban,amit csakis magas szellemi színvonalon lehet/szabad megélni, s egyetlen pillanatra sem illik összetéveszteni a viccel, az iróniával, és az olcsó bohózatokkal. Szabadjon mindjárt az elején megadni   - tisztánlátás végett,   - a definitio nominálisát =a névszerinti meghatározását. Latinban a humor-humoris nedvet, pontosabban testnedveket jelent. Miképpen jön a testnedv a közhasználatban elterjedt humor kifejezéshez? Úgy, hogy a hormonokat termelő mirigyeinkből a véráramba, onnan pedig testünk minden szegmensébe eljutó nedvek határozzák meg, s irányítják testünknek, idegrendszerünknek harmonikus, optimális működését. Akinél ez jól működik, akinél ezek a mirigyek jól koordinálják az összes szervek funkcióit,  - így pl. az agyét is, amely a legmagasabb rendű pszichikai folyamatok színhelye, -  nos, az a személy harmonikus, összhangban áll önmagával, és a külvilággal is. Jó a HUMORA... Éppen ezért kedélyes, kiegyensúlyozott ember. No, és tán nem tűnik arisztokratizmusnak az a személyes látásom, hogy a hormonaink optimális működésén túlmenően, szükségeltetik az agyunk szürkeállományának legalább közepes fokú barázdáltsága is....Igen, a humorhoz kell a szellemi tágasság, egy bizonyos "magaslati pontról" való széttekintés, holisztikus látás. A humorról nagyon alapos tanulmányt írt H.Bergson, a múlt század egyik legjelentősebb filozófusa, a "Nevetés" c. könyvében. S. Freud e témának a mélylélektani oldalát világította meg. Hegel is kiemelten foglalkozott ezzel a jelenséggel. Hazánkban  - mint fent említettem, -  Karinthy Frigyes volt az, akinél érezhetően legbelülről fakadt az a képesség, hogy mindent a legmagasabb rendű, finom humorral tudott szemlélni, és ezt tovább adni. Érdemes elolvasni a "Tanár úr kérem," az "Utazás a koponyám körül" c. könyvét, - ebben a saját agyműtétjét írja meg hihetetlen, remek humorral, - és végül ide sorolom a "Görbe tükör" c. gyűjteményét is. Hasonlóan magasrendű humora volt Kosztolányinak és a nagy költőnknek; Weöres Sándornak is. Fontosnak tartom kiemelni: a humornak SEMMI KÖZE NINCS a vicc meséléshez, (ezzel nem bántom én ezt, ha igazán szellemes, és nem az olcsó trágárkodás,és a konyhai blaszfémia padlószintjén mozog, akkor én nagyon is kedvelem, s jó társaságban magam is művelem, de ha egy társas együttlétben ez dominál, ez tölti ki a közös idő felét, akkor ott nagy baj van...)  Nincs köze az un. chaplini helyzet-komikumhoz, amikor azzal szórakoztatnak  - már akit lehet...-  sokakat, hogy miként tud egy ember a saját lábaiba elbotlani, sorozatban ügyetlenkedni, hasra esni, stb. Ez a vurslik világába való, ahol régen a bakák, s a kimenős szobalányok szórakoztak. Tudom,mindenkinek más a nevetési ingerküszöbe, és mást tart humorosnak, de azt elképzelni sem vagyok képes, miként lehet e fenti tartományba sorolni egy olyan mozgó-képet, amelyen egy kétlábú ló szalad az úton, avagy egy kis teherautó száguld, de csak elöl van két kereke. (E képek alkotójának meg eggyel több van...) Ezeket meglátva egy bizonyos fórumon, nekem  nem mosoly, hanem szomorúság jelenik meg az arcomon. Szeretném hangsúlyosan kiemelni, hogy a gúnyolódás, vitriolos csipkelődés nem humor, ui. ezek megaláznak, megsebeznek másokat, - miközben a többiek hahotáznak, s ő belül sír...- ez súlyos bűn, még ha roppant szellemesnek tűnik is. Ilyeneket látva/hallva, mindig megpróbáltam olajat önteni ezekre a sebekre, mert bizony ezek nehezebben gyógyulnak meg, mint a testi sebeink. A humor ezzel szemben építő, közösséget tud teremteni a hasonló hullámhosszú emberek között, hatalmas erővel képes átsegíteni az élet tragikus mélypontjain, fájdalmain, és átemel könnyedén a szakadékok felett. A kisebb bosszúságok során   - ezekből bővebben kijut a részünk, -  a dühöngések helyett azonnali enyhülést ad.  A humor nem előre gyártott panelekből épül, legtöbbször egy adott szituációra való AZONNALI reagálás gyümölcse. Ismét egy példa: A Piarista gimnázium II. osztályában történt, tehát 16 éves fiúkkal. Egy óraközi szünetben előkerült a labda és hát hol a csudába lehetett volna vele kézilabdázni,   - á, nem az udvaron, nem is a folyosón, -  mint csakis az osztály teremben... Egy erősebb felütés, és a mennyezeti lámpa búrája hatalmas csattanással zúgott le a padlóra, millió darabra törve. Tanakodás, a hetes bement a tanáriba, és jelentette az osztályfőnök úrnak, aki nem más volt, mint  Jelenits  tanár úr. Ő azonnal átment, odaérve megállt a küszöbön, és így szólt; "Aztaterembúráját!!!"  Ez a FELOLDÓ humor! Hatalmas, frenetikus  nevetés  tört ki, a büntetés félelme helyett azonnal kiderült az ég. Igen; a pokoli diktatúrák idején nem volt humor. Sem a nyilas keretlegényeknek, sem az ávós verőlegényeknek nem volt humoruk. Ők csak kegyetlenkedni tudtak. Viszont  a gulágon, Recsken, stb. a fogvatartottak, meggyötörtek egy részének volt! ŐK ÉLTÉK TÚL A BORZALMAKAT!!! Képzeljük csak magunk elé a jelenetet; Recsk, - kőfejtés,- a rabokról folyik a víz, rongyos gúnyában cipekednek, körülöttük gépfegyveres ávósok. Egyszercsak az egyikük odaszól a mellette lévőnek: "Méltóságos uram, szeretném felhívni szíves figyelmedet, az öltönyödön meglazult a középső gomb, s a nyakkendőd kissé balra van elcsúszva." Mire ő: "Köszönöm tábornok úr, de te meg töröld le a borjúbox lakkcipődről azt a kis foltot, mert az olyan snassz így!" Íme, egy kis napsugár a pokol mélyén... Régebben készültem egy könyvet írni  "Az Isten humora" címmel, mert tudom, látom, Neki aztán végtelenül sok van. Különösen a Biblia Ó-szövetségi részében, pl. Mózes 5 könyvében, a Királyok könyvében, de bőven található az Új Szövetségben is. Végül nem írtam meg, mert azért nem túl széles spektrumú tárgykör ez, vmint előttem többen megírtak hasonlókat, és nem akartam a plagizálás gyanújába keveredni. De vallom; az Ő fenséges humorából részesednek a kiválasztottak, művészek, írók, zeneszerzők,  - l: Mozart "Falusi muzsikusok" c. remek zenei szatíráját, -   de lehetne oldalakat megtölteni a felsorolásokkal. Nagyon tudom sajnálni a súlyos, gyógyíthatatlan betegeket, a hajléktalanokat, de tán legjobban a humortalan embertársaimat a legjobban. Olyanok ők, mint a legdrágább ételek - sótlanul... Barátaim! Kérlek titeket, járjatok nyitott szívvel, s LÁTÓ szemekkel ebben a világban, amelyben gyémántszemekként elszórva, felfedezhetitek a végtelen jóság, szellemi gazdagság, pazarló szeretettel elhintett humor-morzsáit.  – Több emberré lesztek.