Csatószegi Viktor

                          RANDOM- II.
                 (AVAGY: A SZÉP, ÉS  A CSEND.)


Tegnap írtam Boros Misi, és Bősze Ádám kapcsán egy lányról, aki évekkel ezelőtt Bachot játszott a belvárosi Piarista Rendház kapuja mellett. Erre ma vissza kell térnem, mert ez a belém vésődött élmény  további  "randomozásra"  késztet.
Szép, sőt; gyönyörű volt az a lány. No, nem a celebek, a tiszavirág életű modellek agyonrúzsozott, kenceficézett szépségére  gondolok. Nem. A tisztaság, a zene dallamával átitatott, a rengeteg gyakorlás akaratot kívánó elszántságának együttes szépségére. Egy definiálhatatlan, belső ragyogás szépségére. Kissé távolabb megállva, ittam ezt a szépséget, miközben féltem, hogy hirtelen rám nézve, esetleg félreértheti a szituációt. Ma is emlékszem erre... Dehogyis nézett ő rám, sehová sem nézett; abból a patakból ivott, akit Bachnak hívnak.
Ott, és akkor nem volt nő, és férfi, - transcendentia volt. Partita hangzott. Tán néhány piarista  atya is gyönyörködött egy-egy nyitott ablak mögött, ennek a légies tüneménynek a játékában...

Igen, vannak efféle szépségek. Örök nyomot hagyók. Ilyen pillanat volt,    ( volt??? --VAN!!!)  amikor Farkasréten hirtelen odaléptem egy terem hátsó sarkába valakihez, mert valamit mondani akartam neki.
Ő nem vett észre engem, mert a szeme be volt csukva. Táborhegyi ragyogás sugárzott át az arcán; az Úrral beszélgetett. Egy égi pillanat, előleg abból, amire várunk. Gyorsan, azonnal visszaléptem onnan. De azt a pillanatot ma is látom.

Egy mozzanat  a Virtuózók döntőjéből: Leírhatatlan élmény volt, izzott a légkör a megtestesült SZÉPTŐL. Misiről, a zongoráról, egy pillanatra elfordult a kamera a zsűri felé. Átszellemült arcok, s íme; egyikük szeméből egy könnycsepp jött elő. Valódi igazgyöngy... Amikor   /a filozófia, és az esztétika által is nehezen definiálható/    SZÉP  villámfénye belehasít a szívbe...  A zene, a dallam, a csoda emberei.  Random: mekkora élmény hallgatni a zenével/zenében élő emberek beszédét!  Még a prózájuk is finoman dallamos, ahogy artikulálják,  "dallamosítják" a szavaikat. Nem is beszélve a mondandójuk mélységéről...  (Hogy tudnak fájni a kemény, bárdolatlan, ordító beszédek, a közönséges, durva hangok!)
Rabja vagyok a halk hangoknak. Az igazán lényeges, örök érvényű dolgok halkan hangzanak. Egy közösség csendes, közös imái. Egy gyóntatószék félhomályában, a szerzetes lehunyt szemmel mondott suttogása, amint továbbítja a felülről, a Szentlélektől kapott gondolatokat, és a néma várakozásban térdeplő bűnbánó felé, a feloldozás igéit...    ...és azok a testvéreim, akik más keretek között kérnek újjászületést, belülről hallják Jézus csendes absolutióját. A papszentelés pillanata. Nem szólhat az orgona, hallgat a kórus, nincs semmilyen liturgikus szöveg, a szentelő püspök sem szól egyetlen szót sem, - csak néma CSENDBEN  ráteszi kezét a térdeplő szentelendő fejére...
Illés sem a viharban, a mennydörgésben, hanem a CSENDES SZELLŐ fuvallata közben látta/hallotta az Urat, ott, a Hóreb hegyen.
De jó lenne meghallani csak egyetlen egyszer is, a tavaszi kertben kipattanó rügy fakadásának hangját, dehát az emberi fül hallási küszöbe alatt hangzik el ez a csoda.
Itt, és most megosztom egy      -sokaknak bizonyára fura-     szokásomat:  gyakran csakis a második tételeit ( adagio, largo, legato,) hallgatom meg egymás után  Bach,  Vivaldi, Mozart, Schubert, stb. műveinek,  sorozatban.  Már kívülről tudom a gombok számait a CD lemezeimen. Igen; ezek élmények. No, meg a Csörgő patak... Aztán őszkor, pl. októberben végig sétálni, és szemlélődni a R.  Tagore sétányon,  vagy a Zemplén erdőiben, rétjein. Mindezt olyan társakkal, akik eközben tudnak hallgatni, -és lélekben leborulni a teremtett szép Teremtője előtt,  avagy egyedül.
Ülni a csónakban Tihany felé tartva, aztán letenni az evezőket, és hallgatni, amint a víz halk csobbanásokkal  érinti a csónak alját...
Nem voltam sosem nagy moziba járó, de a fentiek miatt majdnem minden Bergmann filmet megnéztem, mert ő olyasmit tudott, amit egyetlen filmművészeti egyetemen sem lehet megtanulni. A lélek belső rezdüléseinek hangtalan ábrázolását.

Random... Misi,  - Bősze Ádám, -   gyönyörű lány a kapu mellett, -   adagió....

Isten örök csendje, és a mindeneket  felülmúló,  ragyogó szépsége....