Csatószegi Viktor

 

 

   PÓT GONDOLATOK  A  "TUDÁS ILLATA"  KEZDETŰ  ÍRÁSOMHOZ.
       (AVAGY:  VAN  MIRE SZERÉNYNEK  LENNÜNK....)

                                                                                                               I.
Ugye, milyen jó lenne; egy szippantás a könyvtár illatából, amikor kinyitjuk az ajtaját, és belénk árad a világ teljes tudás-anyaga... ( A párna alá tett tankönyv effektus.)
Mostani  tűnődésem  célgondolatául  N.Cusanus  egyik  könyvének címét plagizálom;  "Tudós tudatlanság."
Aquinói  Szt. Tamás mondásával indítok;  "Timeo hominem  unius  libri"  azaz: félek az egykönyvű embertől. Tehát nem attól, akinek egy sincs, mert ők tudják, hogy tudatlanok, szerények, s becsülettel végzik a napi munkájukat.  Az  "egykönyvű"  kifejezés a "félművelt" szinonimája, azoktól kell igazán félni, mert azt hiszik, mindent  tudnak, hiszen elolvasták azt az egy könyvet, s fogalmuk sincs a többiről.... Hm. Csak bele kell hallgatni egy betelefonálós műsorba, vagy szemezgetni a neten a kommentekből... Az ember nem tudja, hogy sírjon-e, vagy nevessen. Ezek az emberek egyben a legveszélyesebbek is!  Ők a mindenkori diktatúrák, izmusok lihegve kiszolgálói, eszközei az elnyomó gépezetnek, akadályai az européer szellemnek,
Ami viszont nagyon fontos, és megér egy alapos átgondolást, márcsak a superbia, a hét főbűn egyikének kísértése miatt is. Igen; a sok  könyvű emberről van szó. A szellem, és az értelem emberéről. Akinek tudnia kell/ene/, hogy  ha tízezer könyve van is, létezik  tíz millió más könyv,  és hogy a száz millió sem a minden. De minden elmúlik  per  ignem,  még az alexandriai könyvtár  is porrá égett. Bizony, barátaim.

Egy  rövid  levezetést vázolok ide, ezzel szoktam ábrázolni, megragadhatóvá  tenni azt a TÉNYT,   hogy „rész szerint való"  a mi ismeretünk, s hogy      - még az immanens  tudás teljességéhez képest is,  -    porszemnyi mindaz, amit mi a néhány évtized alatt magunkba tudunk integrálni.

Vegyünk szemügyre egy átlagos szaktudományos könyvet, legyen az filozófia,  történelem, képző, és zenetörténet, avagy szociológia, stb.
Átlagban 4-500 oldalt vehetünk alapnak. A szerzőnek van egy célgondolata, egy elfogadásra ajánlott teóriája, amelyet fegyelmezett gondolatvezetéssel el kell érnie, tehát  minden oldallagos, éppen csak érintett témára nem térhet ki, csak megemlíti,  (ha komoly tudós, és igényt tart a hazai, és nemzetközi tudományos élet reprezentánsainak figyelmére,) és a lap aljára, vagy a könyv végén egy külön jegyzékbe oda írja annak a szerzőnek a nevét, és könyvének címét, aki az érintett témával részletesen, alapos kifejtéssel foglalkozik. Vagyis; "amennyiben téged, kedves olvasóm érdekel mindaz, ami az én témámat csak érinti, akkor vedd kezedbe XY ilyen című művét." Nos, tapasztalatom szerint majdnem minden oldalon van átlagosan 5-8 ilyen ajánlás. Mire végig tanulmányozzuk ezt a könyvet,  4-500 x 5-8 ajánlással találkozunk!  Mit is jelent ez alaposan átgondolva?  Van egy téma, de a szellem világában hajszálerekként fonódnak össze a kül. rész-területek, minden, mindennel összefügg, hol közelebbről, hol távolabbról. Egy adott könyvben megiratik egy fő trend, fő vonulat. Ha én ezt az EGY TÉMÁT meg akarom ismerni per longum, et latum, akkor     400x5= 2000 db. könyvet kéne végig olvasnom... Egyetlen könyv kapcsán!!!  Nem folytatom a számolást, a fenti példa csak egy gondolatindító akart lenni arra nézvést, hogy valóban porszemnyi az, amit tudunk, és az a porszemnyi is relatív, mert folyamatos frissítésre szorul, hiszen szinte naponta kerülnek elő a régészek ásatásai nyomán olyan leletek, amelyek alapján részben, vagy egészben meg kell változtatni pl. egy történelmi, vagy kultúrtörténeti ismereteinket. A fizika, és kémia tankönyveket is a kukába lehet dobni, azokat, amelyeket 10-20 évvel ezelőtt írtak.
Tévedés azt hinni, hogy léteznek polihisztorok! 

Legyünk tehát nagyon szerények, mert van mire  szerénynek  lennünk.