A HITRŐL, - AHOGY ÉN LÁTOM. I. rész.
Meghallgattam Bach Karácsonyi Oratóriumának kb. a felét, aztán újra a bevezető mondatokat, mert annak a hatása elementáris volt. Ebben hallható egy mondat, amelyet az angyali kórus énekel: "Stimmet voll Jauchzen und Fröhlichkeit an !" (Egyesüljön a hangotok örömujjongásban!) Ezt követően kezdtem el körbe-körbe járni a lakásban, és ki tudja milyen asszociációs sor végén fakadt fel bennem a hit roppant egyszerű, villámfényű élményének a kérdése, majd ezt követően az indítás; írjam ezt ide le, legalább vázlataiban. Íme:
Csak a magyar nyelvben alakult olyan szerencsétlenül, hogy közös szógyöke van a "hisz", és a "hiszékeny" szavaknak. Erre még ráépült négy évtizeden át a marxista-ateista ideológia tézise, miszerint a vallás csakis az alulképzett, elmaradt színvonalon élő emberek sajátja, és a tudományok erőteljes oktatásával magától fog elhalni. Lenin szerint a vallás a nép ópiuma. Nos, azóta nem, vagy alig hallani Leninről, Marxról,és eltűnt a "foxi-maxi" egyetem is.... A vallás pedig ezredévek óta van, benne az Ó, és Új Szövetség népe pedig öt és fél évezrede áll fenn. De én most nem a vallásról, nem a vallástörténetről kívánok írni, hanem a HITRŐL. Ez a kettő teljesen más kategória! Ebben az első részben pedig a hit scientifikus alapjairól ejtek szót, s arra szeretnék rámutatni röviden, hogy a valódi, a kféle ideológiák Prokrusztész-ágyába nem szorított tudomány -a természettudományok sem!!!- nincs, és nem is lehet ellentétben a hittudománnyal. (Ennek kibontása vaskos kötetek anyaga lenne, óriási irodalma van e kérdésnek, e hely kereteibe nem fér bele.) Csupán annyit jelzek, hogy a teológia rendszerezett TUDOMÁNY, a világ egyetemeinek hálózatába integrált fakultás, a nemzetközi tudományos élet vérkeringésében létezik, aktív párbeszédben áll az összes fő tudomány ágak képviselőivel, és a filozófiai fakultásokkal is. A mélyen hívők táborába rengeteg tudós, köztük Nobel díjasok is! filozófus, egyetemi tanár, a művészeti ágak jeles képviselői, és; természettudósok is tartoznak!!! Ez tény, a tények pedig makacs dolgok...
A teológia anyaga=egy fakultáció anyaga. Nem egyenlő a hittel!!! El tudja végezni akár summa cum laude eredménnyel bárki, akinek van elegendő IQ-ja, és szorgalma, élő hit nélkül is. (Sajnos, van erre elég sok precedens, és ennek nyomában a sok botrány....) A teológia 6 éves anyaga önmagában NEM AD HITET! Csupán a hit tartalmát adja elő, s támasztja alá annak verifikálhatóságát. De azért ide kell írnom okvetlenül; sok kereső, őszintén nyitott ember számára adhat indítást a kegyelem befogadásához.
Végül egy személyes megjegyzés az első rész végén: A skolasztika definíciója szerint "homo est animal rationale." Rationale..... Tehát alapvető vágya, belé kódolt irányultsága az embernek, hogy az amit elfogad, amiben hisz, s amit életének fundamentumaként tekint, az kompatibilis legyen az értelemmel, hiszen az értelem is az őt teremtő Isten karizmája! Végtelenül boldog vagyok, hogy e kettő összhangjának megajándékozottja lehetek
Meghallgattam Bach Karácsonyi Oratóriumának kb. a felét, aztán újra a bevezető mondatokat, mert annak a hatása elementáris volt. Ebben hallható egy mondat, amelyet az angyali kórus énekel: "Stimmet voll Jauchzen und Fröhlichkeit an !" (Egyesüljön a hangotok örömujjongásban!) Ezt követően kezdtem el körbe-körbe járni a lakásban, és ki tudja milyen asszociációs sor végén fakadt fel bennem a hit roppant egyszerű, villámfényű élményének a kérdése, majd ezt követően az indítás; írjam ezt ide le, legalább vázlataiban. Íme:
Csak a magyar nyelvben alakult olyan szerencsétlenül, hogy közös szógyöke van a "hisz", és a "hiszékeny" szavaknak. Erre még ráépült négy évtizeden át a marxista-ateista ideológia tézise, miszerint a vallás csakis az alulképzett, elmaradt színvonalon élő emberek sajátja, és a tudományok erőteljes oktatásával magától fog elhalni. Lenin szerint a vallás a nép ópiuma. Nos, azóta nem, vagy alig hallani Leninről, Marxról,és eltűnt a "foxi-maxi" egyetem is.... A vallás pedig ezredévek óta van, benne az Ó, és Új Szövetség népe pedig öt és fél évezrede áll fenn. De én most nem a vallásról, nem a vallástörténetről kívánok írni, hanem a HITRŐL. Ez a kettő teljesen más kategória! Ebben az első részben pedig a hit scientifikus alapjairól ejtek szót, s arra szeretnék rámutatni röviden, hogy a valódi, a kféle ideológiák Prokrusztész-ágyába nem szorított tudomány -a természettudományok sem!!!- nincs, és nem is lehet ellentétben a hittudománnyal. (Ennek kibontása vaskos kötetek anyaga lenne, óriási irodalma van e kérdésnek, e hely kereteibe nem fér bele.) Csupán annyit jelzek, hogy a teológia rendszerezett TUDOMÁNY, a világ egyetemeinek hálózatába integrált fakultás, a nemzetközi tudományos élet vérkeringésében létezik, aktív párbeszédben áll az összes fő tudomány ágak képviselőivel, és a filozófiai fakultásokkal is. A mélyen hívők táborába rengeteg tudós, köztük Nobel díjasok is! filozófus, egyetemi tanár, a művészeti ágak jeles képviselői, és; természettudósok is tartoznak!!! Ez tény, a tények pedig makacs dolgok...
A teológia anyaga=egy fakultáció anyaga. Nem egyenlő a hittel!!! El tudja végezni akár summa cum laude eredménnyel bárki, akinek van elegendő IQ-ja, és szorgalma, élő hit nélkül is. (Sajnos, van erre elég sok precedens, és ennek nyomában a sok botrány....) A teológia 6 éves anyaga önmagában NEM AD HITET! Csupán a hit tartalmát adja elő, s támasztja alá annak verifikálhatóságát. De azért ide kell írnom okvetlenül; sok kereső, őszintén nyitott ember számára adhat indítást a kegyelem befogadásához.
Végül egy személyes megjegyzés az első rész végén: A skolasztika definíciója szerint "homo est animal rationale." Rationale..... Tehát alapvető vágya, belé kódolt irányultsága az embernek, hogy az amit elfogad, amiben hisz, s amit életének fundamentumaként tekint, az kompatibilis legyen az értelemmel, hiszen az értelem is az őt teremtő Isten karizmája! Végtelenül boldog vagyok, hogy e kettő összhangjának megajándékozottja lehetek
A HITRŐL. II. rész.
Mottó: "Vesd le saruidat, mert szent hely az, ahol állsz!"
Nem véletlenül írom három külön részletben a gondolataimat. Azt kívánom ezzel érzékeltetni, hogy bár a tartalom címe u.az, de mégis két külön világról van szó. Az első tkp. azért lett, hogy mintegy előkészítse, megalapozza, és némiképpen kiemelje a most következőket. Az volt az "előszoba," most lépjünk be a szentélybe. Oda, kedves barátom, amelyről Pál csak ennyit tudott a meghatottságtól eldadogni; "...hogy testben voltam-e, vagy testen kívül, nem tudom." Igen, szent az a hely, ahol valósággal megjelenik, és lehajol a pici porszemhez, az emberhez az Úr. ......és tűzzel ég, mint ott, a midianiták legelőjén, a csipkebokorban. Vessük le tehát saruinkat; az értelmünk után, most a szívünket nyissuk meg, mert az a csipkebokor mindig ott van, ahol az Isten keresi, és megszólítja a kiválasztott embert...
Mi tehát a HIT? (Szándékosan nem írom ide a híres páli definíciót, mert ezen a fórumon CSAKIS arról akarok írni és úgy, amint azt én felülről kaptam.) Tán jobb azzal kezdenem, hogy MI NEM az. Nem az, amelyekről az I. részben írtam, mert: nem lehet megtanulni, nem lehet erényekkel kiérdemelni, jócselekedetekkel megvásárolni, egyszóval; magunkat erre jogosulttá tenni. Most olyanokat fogok felsorolni, amelyeken esetleg kiakadsz kedves barátom, vallásos olvasóm. Nem garancia az élő HITRE sem az összes hittanórák remekül leadott anyaga, sem a vasárnapi igehirdetéseken való állandó jelenlét, sem a vallásos/hívő szülői nevelés, sem egy hívő közösségben való tagság, végül; /le merjem ezt írni???/ a teljes Biblia alapos ismerete sem....
Igen, mert a HIT = személyes, tehát pó-tol-ha-tat-lan! találkozás!
Találkozás, a NEKEM öröktől fogva tervezett, az ENGEM (a senki mással nem azonos) az idő kezdete előtt kiválasztott egyedi csoda felé randevút felajánló Istennel... Egy örökké tartó, a tér/idő feletti, el nem múló pillanatra. Hogy is szól Ő? "MIELŐTT anyád méhében fogantál, már ismertelek..." Az Ő ideje - nem a mi kronoszunk, hanem az Ő kairosza.
Alap törvény: MINDÍG Ő a kezdeményező! Ő hív, Ő szólít meg, "Ő előbb szeretett minket." S ha mi erre a meghívásra szabadon igent mondunk, megszületik a dinamikus, ÉLŐ SZERETET-KAPCSOLAT, s elpecsételődünk a Szentlélek által, megkapjuk azt a láthatatlan, de érezhetően valós kegyelmi ajándékot, amellyel már kinyílik előttünk az Ige mélysége a Szentírásban, amellyel nemcsak megértjük, hanem átéljük a hittan anyagát, s amely rávilágít arra az egyetlen értékre, célra, amelyért érdemes volt megszületnünk, s érdemes élnünk. Megkapjuk a BÖLCSESSÉGET, amely végtelenül több, mint a tudás, a műveltség, és az intelligencia.
Mottó: "Vesd le saruidat, mert szent hely az, ahol állsz!"
Nem véletlenül írom három külön részletben a gondolataimat. Azt kívánom ezzel érzékeltetni, hogy bár a tartalom címe u.az, de mégis két külön világról van szó. Az első tkp. azért lett, hogy mintegy előkészítse, megalapozza, és némiképpen kiemelje a most következőket. Az volt az "előszoba," most lépjünk be a szentélybe. Oda, kedves barátom, amelyről Pál csak ennyit tudott a meghatottságtól eldadogni; "...hogy testben voltam-e, vagy testen kívül, nem tudom." Igen, szent az a hely, ahol valósággal megjelenik, és lehajol a pici porszemhez, az emberhez az Úr. ......és tűzzel ég, mint ott, a midianiták legelőjén, a csipkebokorban. Vessük le tehát saruinkat; az értelmünk után, most a szívünket nyissuk meg, mert az a csipkebokor mindig ott van, ahol az Isten keresi, és megszólítja a kiválasztott embert...
Mi tehát a HIT? (Szándékosan nem írom ide a híres páli definíciót, mert ezen a fórumon CSAKIS arról akarok írni és úgy, amint azt én felülről kaptam.) Tán jobb azzal kezdenem, hogy MI NEM az. Nem az, amelyekről az I. részben írtam, mert: nem lehet megtanulni, nem lehet erényekkel kiérdemelni, jócselekedetekkel megvásárolni, egyszóval; magunkat erre jogosulttá tenni. Most olyanokat fogok felsorolni, amelyeken esetleg kiakadsz kedves barátom, vallásos olvasóm. Nem garancia az élő HITRE sem az összes hittanórák remekül leadott anyaga, sem a vasárnapi igehirdetéseken való állandó jelenlét, sem a vallásos/hívő szülői nevelés, sem egy hívő közösségben való tagság, végül; /le merjem ezt írni???/ a teljes Biblia alapos ismerete sem....
Igen, mert a HIT = személyes, tehát pó-tol-ha-tat-lan! találkozás!
Találkozás, a NEKEM öröktől fogva tervezett, az ENGEM (a senki mással nem azonos) az idő kezdete előtt kiválasztott egyedi csoda felé randevút felajánló Istennel... Egy örökké tartó, a tér/idő feletti, el nem múló pillanatra. Hogy is szól Ő? "MIELŐTT anyád méhében fogantál, már ismertelek..." Az Ő ideje - nem a mi kronoszunk, hanem az Ő kairosza.
Alap törvény: MINDÍG Ő a kezdeményező! Ő hív, Ő szólít meg, "Ő előbb szeretett minket." S ha mi erre a meghívásra szabadon igent mondunk, megszületik a dinamikus, ÉLŐ SZERETET-KAPCSOLAT, s elpecsételődünk a Szentlélek által, megkapjuk azt a láthatatlan, de érezhetően valós kegyelmi ajándékot, amellyel már kinyílik előttünk az Ige mélysége a Szentírásban, amellyel nemcsak megértjük, hanem átéljük a hittan anyagát, s amely rávilágít arra az egyetlen értékre, célra, amelyért érdemes volt megszületnünk, s érdemes élnünk. Megkapjuk a BÖLCSESSÉGET, amely végtelenül több, mint a tudás, a műveltség, és az intelligencia.
A HITRŐL.
III. (befejező) rész.
Ha az élő hitet nem lehet kiérdemelni, de lehet, sőt; kell érte könyörögni felfelé tárt, üres tenyérrel, akkor végülis kiknek lehet osztályrésze? Ha erre én válaszolni tudnék, akkor nem ember lennék, mert ez: mysterium fidei... Két idézet: "Könyörülök, akin könyörülök, irgalmazok, akinek irgalmazok." (Mózes 9,15.) "Két testvér szánt a szántóföldön. Az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két ember őröl a malomban, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik." Tehát még a legközelebbi, akár a vérségi kapcsolat sem dönti el ezt a kérdést. Egy biztos; Isten maga a szeretet. A szeretetéből fakadó irgalom. Ha valaki a vak Bartimeussal feléje kiált; "Uram, hogy lássak!!!", / igen, mert a hit nélküli élet lelki vakság, s a látás teljessége a HIT,/ akkor egész biztos, hogy ezt az elementáris, legbelülről feltörő kiáltást meghallgatja. Igen, de előbb meg kell látni, hogy vakon élek enélkül... meg kell tapasztalni, hogy engem soha, senki, és semmi nem tud betölteni. Ezt követően hiteles a fenti sikoly. Üressé tesz, hogy Ő tölthessen be - egy örökké tartó boldogsággal. Lehetetlen, hogy kétezer éven át milliók adják oda hitükért az életüket, váljanak vértanúkká az ókeresztény kortól napjainkig, egy hamis illúzió miatt! Lehetetlen, hogy annyian tegyék meg Istent kizárólagos kincsükké, lemondva az egyébként valós, evilági értékekről. (L: a szántóföldön elrejtett, drágagyöngyöt találó emberről szóló példabeszédet.)
De a hit legfelső foka; a Jézus Krisztusban való hit, Benne, mint a közénk testesült Úrban, Aki azért jött, hogy megdöntse a gonoszt, s elvegye a világ bűneit, elvegye, "háta mögé dobja" az ÉN bűneimet is. Ott, a Golgotán, a kereszten. Pál apostol nem is akar tudni senki másról, csak Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről.
Nekem végtelenül sokat jelentett egykor az a szentírási rész, amikor a zsidókkal vitatkozik, s eközben kijelenti, hogy Ő ismeri Ábrahámot. ("Csekély" több ezer évvel élt Jézus előtt...) Mire ők: "Ötven éves sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: 'Bizony, bizony mondom néktek; mielőtt Ábrahám lett, ÉN VAGYOK." (János 8, 57-58.) Itt kell térdre borulni barátaim... "Bizony-bizony" ez kijelentés!!! ( Erről az "Én vagyok" -ról könyvet tudnék írni, ez végigvonul piros fonálként az Ó, és az Új Szövetségen, ott Isten szájából, és itt, Jézus teljes természetességgel folytatja ezt, hiszen Ő "Isten, az Istentől".
A Vele történő találkozás pontos napját, óráját nem lehet elfelejteni! Ha egy boldog házasság aranylakodalmán élénken emlékeznek arra a napra, órára, amikor megismerték egymást, "emlékszel?" akkor hogyan lehetne elfeledni a mindenek feletti Úrral való első találkozást, amit mi megtérésnek nevezünk? Amikor Jézus a Generázeti tó partjáról meghívja az első, kiválasztott tanítványait, akkor egyikük több év múltán ezt írja le: "Akkor kb. 10 óra volt." Bizony, örök pecsét ez....
FONTOS!: A vallásban maradva megmaradnak az éles felekezeti különbségek, sőt; szembenállások . Belépve a HITBE, meghívást kapva, s azt boldogan elfogadva, azonnal létrejön a teljes egység, megvalósul az "unum sint" az eggyé levés a Jézus Krisztusban. Leomlanak a válaszfalak, csak édes testvérek lesznek ezentúl, hiszen az Ő tagjai vagyunk, így közös a vérkeringésünk is! Megérződik, megelőlegeződik vmi az örökkévalóság élményéből. EZ AZ ÖKUMENÉ LÉNYEGE!
Végül: a bűn tragikus realitás. Ez elszakít a kegyelmi élettől, valóban vakká tesz. Ne higgyük, hogy a legnagyobb szentek mentesek voltak ettől, ez örök harc! A szentségre való meghívás nem a bűnöktől, az elbukásoktól való mentességből áll, hanem az ezekből való felállásból, a MINDIG újrakezdés kegyelméből!!! Ha ezerszer elesel, akkor tudd drága testvérem; ezeregyedszer is belekapaszkodhatsz Jézus feléd kinyújtott kezébe! A végtelen Szeretet= végtelen Irgalom... Hogyan is mondta Jézusunk? "Akinek sok bocsáttatott meg, az nagyon szeret." Igen; az őszintén megélt bűnbánat, s az őszintén - csakis ezt követően!- történő bűnvallás VALÓBAN ÚJJÁSZÜLETÉS, VALÓBAN ÚJ ÉLET!
Ha az élő hitet nem lehet kiérdemelni, de lehet, sőt; kell érte könyörögni felfelé tárt, üres tenyérrel, akkor végülis kiknek lehet osztályrésze? Ha erre én válaszolni tudnék, akkor nem ember lennék, mert ez: mysterium fidei... Két idézet: "Könyörülök, akin könyörülök, irgalmazok, akinek irgalmazok." (Mózes 9,15.) "Két testvér szánt a szántóföldön. Az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két ember őröl a malomban, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik." Tehát még a legközelebbi, akár a vérségi kapcsolat sem dönti el ezt a kérdést. Egy biztos; Isten maga a szeretet. A szeretetéből fakadó irgalom. Ha valaki a vak Bartimeussal feléje kiált; "Uram, hogy lássak!!!", / igen, mert a hit nélküli élet lelki vakság, s a látás teljessége a HIT,/ akkor egész biztos, hogy ezt az elementáris, legbelülről feltörő kiáltást meghallgatja. Igen, de előbb meg kell látni, hogy vakon élek enélkül... meg kell tapasztalni, hogy engem soha, senki, és semmi nem tud betölteni. Ezt követően hiteles a fenti sikoly. Üressé tesz, hogy Ő tölthessen be - egy örökké tartó boldogsággal. Lehetetlen, hogy kétezer éven át milliók adják oda hitükért az életüket, váljanak vértanúkká az ókeresztény kortól napjainkig, egy hamis illúzió miatt! Lehetetlen, hogy annyian tegyék meg Istent kizárólagos kincsükké, lemondva az egyébként valós, evilági értékekről. (L: a szántóföldön elrejtett, drágagyöngyöt találó emberről szóló példabeszédet.)
De a hit legfelső foka; a Jézus Krisztusban való hit, Benne, mint a közénk testesült Úrban, Aki azért jött, hogy megdöntse a gonoszt, s elvegye a világ bűneit, elvegye, "háta mögé dobja" az ÉN bűneimet is. Ott, a Golgotán, a kereszten. Pál apostol nem is akar tudni senki másról, csak Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről.
Nekem végtelenül sokat jelentett egykor az a szentírási rész, amikor a zsidókkal vitatkozik, s eközben kijelenti, hogy Ő ismeri Ábrahámot. ("Csekély" több ezer évvel élt Jézus előtt...) Mire ők: "Ötven éves sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: 'Bizony, bizony mondom néktek; mielőtt Ábrahám lett, ÉN VAGYOK." (János 8, 57-58.) Itt kell térdre borulni barátaim... "Bizony-bizony" ez kijelentés!!! ( Erről az "Én vagyok" -ról könyvet tudnék írni, ez végigvonul piros fonálként az Ó, és az Új Szövetségen, ott Isten szájából, és itt, Jézus teljes természetességgel folytatja ezt, hiszen Ő "Isten, az Istentől".
A Vele történő találkozás pontos napját, óráját nem lehet elfelejteni! Ha egy boldog házasság aranylakodalmán élénken emlékeznek arra a napra, órára, amikor megismerték egymást, "emlékszel?" akkor hogyan lehetne elfeledni a mindenek feletti Úrral való első találkozást, amit mi megtérésnek nevezünk? Amikor Jézus a Generázeti tó partjáról meghívja az első, kiválasztott tanítványait, akkor egyikük több év múltán ezt írja le: "Akkor kb. 10 óra volt." Bizony, örök pecsét ez....
FONTOS!: A vallásban maradva megmaradnak az éles felekezeti különbségek, sőt; szembenállások . Belépve a HITBE, meghívást kapva, s azt boldogan elfogadva, azonnal létrejön a teljes egység, megvalósul az "unum sint" az eggyé levés a Jézus Krisztusban. Leomlanak a válaszfalak, csak édes testvérek lesznek ezentúl, hiszen az Ő tagjai vagyunk, így közös a vérkeringésünk is! Megérződik, megelőlegeződik vmi az örökkévalóság élményéből. EZ AZ ÖKUMENÉ LÉNYEGE!
Végül: a bűn tragikus realitás. Ez elszakít a kegyelmi élettől, valóban vakká tesz. Ne higgyük, hogy a legnagyobb szentek mentesek voltak ettől, ez örök harc! A szentségre való meghívás nem a bűnöktől, az elbukásoktól való mentességből áll, hanem az ezekből való felállásból, a MINDIG újrakezdés kegyelméből!!! Ha ezerszer elesel, akkor tudd drága testvérem; ezeregyedszer is belekapaszkodhatsz Jézus feléd kinyújtott kezébe! A végtelen Szeretet= végtelen Irgalom... Hogyan is mondta Jézusunk? "Akinek sok bocsáttatott meg, az nagyon szeret." Igen; az őszintén megélt bűnbánat, s az őszintén - csakis ezt követően!- történő bűnvallás VALÓBAN ÚJJÁSZÜLETÉS, VALÓBAN ÚJ ÉLET!
Nos, hát ezek a gondolatok születtek meg bennem a csodás, bachi
"Stimmet voll Jauchzen..." kezdetű sor hallgatása után...
Szeretném a fentiekhez hozzáfűzni; a téma teljességéhez
viszonyítva, csupán egy kis töredék mindaz, amit leírtam! De tán
gondolatébresztésre, további tájékozódásra alkalmas lehet. Azt is szeretném
megosztani, hogy ennek az ingyen kapott kegyelemnek a birtokában, én végtelenül boldog
vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése