Csatószegi Viktor

 

 

                                            VALÓBAN MINDENT?

 

²⁸Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi MINDENT elhagytunk, és követtünk téged.” ²⁹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, ³⁰százannyit kap, most ezen a világon,  az eljövendő világban pedig örök életet.  (Mk. 10, 28-30.)

 

 

Amikor Jézus a Galileai tó partján megszólította Pétert és testvérét Andrást, majd odébb menve, Jakabot, és Jánost, nem ígért nekik az égvilágon semmit, csak annyit, hogy  „gyertek, kövessetek, és én emberek halászává teszlek benneteket.”  (Mt. 4, 18-22.)  Gondolom,  ezek a derék halászok nem is sejtették, hogy mire vállalkoztak, mire mondtak igent, fogalmuk sem lehetett arról, hogy a biztos megélhetést nyújtó, békés otthonukat elhagyva, folyamatos vándorlás, olykor éhség és szomjúság, majd üldöztetés, és vértanúság vár rájuk. Az a vándor prédikátor rájuk tekintett, elhívta őket, és ebben a tekintetben akkora erő rejlett, hogy egyetlen pillanat alatt otthagytak MINDENT, semmit nem mérlegeltek, hanem azonnal követték. Az évek alatt részesei lehettek az igehirdetések, csodálatos gyógyítások, a természet erői felett való hatalom élményeinek, de a Mesterüket ért gonosz támadásoknak, s üldöztetéseknek is.

Tudod, úgy van az barátom, hogy minden kezdeti lelkesedést, követnek megfáradt, megszürkült, elnehezedett időszakok, ezt nevezik a lélek éjszakájának. Így volt ez abban az időben, és így van ez ma is. Ilyen az ember, akinek kell a megalázódás, a  „lepukkanás,”  hogy  rálásson; minden szárnyalás, napfényes  ragyogás felülről való, csak azok a megfáradások, megbotlások, lerogyások az ő sajátjai…

Péter, és a többi tanítvány  most     - ebben a fenti ev. szakaszban, -    éppen ilyen lepukkant, beszűkült horizontú, instabil állapotban voltak. Tanakodtak egymás között,  vajon  jól tették-e azon a napon, ott, a megszokott, békés otthonuk közelében, hogy minden megfontolás nélkül, a szükséges biztosítékok felőli érdeklődés nélkül, azonnal nyomába eredtek Jézusnak? Tán kicsit szégyellték is magukat  eme hebehurgyaságuk miatt…  Nos, hát ebben a lelkiállapotban léptek oda a Mesterhez, és tették fel neki a klasszikussá vált kérdést, ill. nem kifejezetten kérdést, hanem finom utalást a járandóságukra… „Nézd, mi MINDENT elhagytunk, és követtünk téged.”  Implicite: „Sok idő eltelt azóta,  most már eljött annak az ideje, hogy a jutalomról is beszéljünk.”  Jézus bölcs válaszából a benne működő Szentlélek hatalmas távlata sugárzik. Ő nem egy felek közötti szerződés egyik pólusa, ezért nem is ad nekik személyre szóló ígéretet, hanem általános érvényű tételt fogalmaz meg. Aki értem……. /l: fent, az ev. szakaszt,/  itt százannyit, azután örök életet kap. Az elhagyandók tételes felsorolása mögött,  egyetlen  szót kell kihallanunk;  „MINDENT.”   Tovább mélyítve a kijelentést: Jézus elé senkit, és semmit nem szabad helyezni! Erre éreztek rá az első századok remetéi, később pedig a gyors egymásután alakult szerzetesrendek a mai napig. Ezt élték meg 2000 év alatt a hitvallók, és a szent vértanúk is. Erre külön elhívás/hivatás kell, a világban élőknek szükségesek a közeli emberi kapcsolatok, és sokféle tárgyi eszközre is rá vannak utalva, de itt is érvényes a jézusi sorrend, mindezek csakis Isten után élhetnek a szívükben, és nem tekinthetők végcélnak, nem szabad hozzájuk tapadni. Nem lehet prioritást adni a múlandónak, az örökkévalóval szemben. Ezt megértették az apostolok, akik hűségesen kitartottak Mesterük mellett a 3 év alatt, és minden emberi gyengeségük ellenére követték Őt.  Pünkösd után pedig az őket betöltő Szentlélek erejével hatalmas lelkesedéssel hirdették az Evangéliumot, majd vállalták a vértanúhalált is. ( Kivétel ez alól Szt. János volt, de neki gondoskodnia kellett Máriáról, majd később vállalnia kellett a száműzetést is Patmosz  szigetére, és  rá várt a csodálatos IV. Evangélium, a Jelenések könyve, valamint három levelének megírása is.)

Körültekintve az európai kereszténység jelen állapotán, látva alapvető fenyegetettségét, és az öt kontinens gyors ütemben történő átrendeződési folyamatát, egy ránk törni készülő, tőlünk minden tekintetben idegen kultúra, és idegen emberi vallás fenyegető áradatát, azt kell sajnos megállapítanom, hogy rettenetes betegségben szenvedünk:

NEM MONDANÁNK IGAZAT, HA PÉTERREL, ÉS A TÖBBI APOSTOLLAL EGYÜTT KIMONDANÁNK; „MI  MINDENT ELHAGYTUNK,  ÉS  KÖVETTÜNK  TÉGED.”

 

Vonatkozik ez egyházi, és az egyes emberi személyek szintjére lebontva, egyaránt. Ki kell mondani, bármilyen keserves is, hogy nyugat, és észak-Európa már lelkileg nagyrészt halott…  (Ez a diagnózis nem tőlem való, erről nyíltan ír a média, és erről publikálnak tanulmányokat felelős egyházi személyek is.)

Gyökeres, megújulás, újjászületés kell, mert „ítélet van e világ felett.”  Pár nap múlva Pünkösd lesz, a Szent Láng eljövetelének ünnepe. Sok-sok  kisközösség  jön össze virrasztásra, kitárt karokkal való együtt könyörgésre, a vigília éjjelén. Tudják; itt már kevés az emberi erő, csakis a Szentlélek tehet csodát, úgy a misztikus Krisztus testben, mint az egyes ember szívében. Készüljünk hát fel erre az ünnepre, és leborulva könyörögjünk a megbocsátásért, a teljes megújulásért!

De főleg: döntsünk!!!  „Uram, segíts kegyelmeddel, hogy érted MINDENT  képesek legyünk elhagyni, hátrébb sorolni, s ebben a mindenben elsősorban önmagunkat.”

Merthogy a kereszténység nem külsőséges vallási szokások múzeumi gyűjteménye…