A HAGYMA.
Aki vágott már fel egy szép, kerek vöröshagymát, rácsodálkozhatott, miként tapadnak egymás alá az egyes rétegek, egészen a hagyma legbelső középpontjáig. Figyelve, ügyes mozdulatokkal, e rétegeket lehet egyenként leválasztani egymásról, s eljutni a kicsiny, legbelső csomóig.
Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy a „keresztény” szavunkban rejlő rétegeket , kezdve eme virtuális „hagyma” száraz, töredező héja alatti legkülsővel, egyenként, alaposan szemügyre vegyem, és: nevet adjak nekik. (Már előre jelzem; jóval kevesebb rétege van ennek a virtuális hagymának, mint a valóságosnak, de a cél-gondolatom tán ennyi réteg elemzéséből is kivehető lesz.)
A HAGYMA ELSŐ RÉTEGE; A KERESZTÉNY KULTÚRKÖR.
.
Ezzel a legkülsővel majdnem minden ember találkozik, már az alsó fokú tanulmányai alatt is. Úgy hívják: Keresztény kultúrkör. Tehát nem arab, nem kínai, nem afrikai, nem közel-keleti, stb. Európa szellemi gyökérzete az antik görög, s az erre épült, ezzel átitatódott római /latin/ talajból fakad. Jézus idejében már egyre erősebben terjeszkedett a hellénizmus, ekkor kezdett eljutni kelet felé, így Palesztinába is. (Pál apostol már jól beszélt görögül!) Az a folyamat, amelynek során a görög/római szellemiség meghódította, átjárta majdnem egész Európát, olyan hosszú, és akkora altitúdója van, hogy egész könyvtárnyi anyagot képez, ezért itt még csak vázlatos ismertetésére sincs mód. Csupán a gyümölcseinek egy részére szeretnék rámutatni, pl. arra, hogy a zeneirodalmunk, kezdve a praeklasszikusoktól, a barokkon, a reneszánszon, a bécsi klasszikán át, egészen a modernekig, tipikusan a fent leírt talajból származnak, s annyira karakterisztikusak, hogy egyetlen más kultúrkörök alkotásaival sem téveszthetőek össze. Ugyanezt lehet elmondani a keresztény európai irodalomról, képzőművészetekről, és a bölcseletről is. Mindezeken felül az európai társadalom szerkezeti felépítése, etikája is innen származik. Nota bene: ezért végtelenül ostoba, cső-látású emberkék hagyták ki az E.U. alaptörvényéből a keresztény gyökerekre való utalást. Saját magukról állítottak ki szegénységi bizonyítványt… Ugyanis ez nem kizárólag vallási világnézeti kérdés.
A HAGYMA MÁSODIK RÉTEGE; A VALLÁSOSSÁG.
Törvényszerű, hogy egy szellemi makró-klíma létrehozza a maga éthoszát, normatíváit, etikáját. Kötelező hittan órák, az egyre gyakoribb templomi élet, vallási társulatok, cserkészet, stbbik, átjárták a széles társadalmat. Az Egyház jelen volt a szorosan vett vallási életen túl, a kulturális, sőt; a politikai életben is. (l: felsőházi tagság… ) Kimondatott: Európa keresztény, Magyarország keresztény ország… Igen, a „cégtáblára”, a hivatalos megnyilatkozásokra ez volt rajzolva. Olyan sikk volt elmenni vasárnap a templomba, mint ezután egy kellemes séta a Korzón, és egy jó ebéd a Kárpátiában, vagy a Mátyás Pincében, majd este elmenni az Operába… Falun pedig egyenesen kötelező elvárás volt, aki ebből kivonta magát, azt nem is tekintette a falu népe rendes embernek, a közösség tagjának. „Keresztény ország”…. Virult a népi vallásosság, városi, és falusi változatban. Leány, és legény egyletek, ker. előadások, szavaló körök. De minek is írok én múlt időben? Pontosan így van ez ma is, csupán a díszletek, elnevezések változtak meg, és amint régen a paravánok mögött a kaszinók, elegáns kávéházak és polgári szalonok képezték az élet realitását, ma a presszók, diszkók, plázák képezik.
Azt, hogy krisztusi szempontból milyen valódi értékfedezete van a vallásosságnak, annak, ha csak parancsra teszek meg külső gyakorlatokat úgy, hogy nem ismerem, nem érint meg annak a lényege, a legpregnánsabban bizonyítja a II. világháború után hazánkra tört Szovjet kommunizmus. A nyíltan harcos-ateista diktatúra terrorja, Isten, és Egyház elleni gyűlölete, szinte 1-2 év alatt söpörte le a palettáról a vallásosságot. Egy tollvonással szüntették meg az egyházi iskolákat, börtönözték be a papok/lelkészek nagy részét, a ker. szellemiségű értelmiséget marginalizálták, tönkretették, és az oktatás mindhárom szintjében a marxista tanok váltak kötelezővé. Megbízott emberek lesték, figyelték, kik járnak templomba, s kiknek a gyermekeit merészelték beíratni iskolai hittanra. Andrássy út 60, Recsk, Kistarcsa, kitelepítések… Ennyi a vázlat. Vázlata annak, - mert én most nem politikatörténeti részletekkel akarok foglalkozni!- hogy az élő Isten, a Jézus Krisztus országának optikáján keresztül szemlélve, valójában mennyit is ér a (népi) vallásosság… Ennyit: ha széthullanak a külső keretek, ha nincs kötelező elvárás, akkor igen gyorsan kikerül a társadalom, és az egyes ember életéből minden, ami a természetfelettivel kapcsolatos. ( Szociográfiai anyag, hogy az ötvenes években, amikor a durván erőszakos TSZ-be kényszerítés elől a városokba menekült sok ezer fiatal, sajnos, belőlük vált a bűnözési statisztika legnagyobb anyaga… Kikerültek a nagyszülők, szülők, lelkipásztorok kontrollja alól, és nem volt meg bennük a szilárd alap.)
A kommunista diktatúra elmúlt, de jött helyette egy ennél ezerszer veszélyesebb, alattomosan mérgező szellemi diktatúra/métely; a neoliberalizmus, amely az un. „felvilágosodás,” a jakobínusi gyökerekből, és a különféle dekadens szellemi áramlatokból ötvöződve rombol. A szituációs etika, és a relativizmus jellemzi ezt, eklatáns példája a néhány éve összeomlott SZDSZ, de köztünk élnek és hatnak a reprezentánsai a mai napig is. Humánus urak ők, barbárságnak tartják a halálbüntetést, eltörölték, tiltja Brüsszel, és a honi törvények is. De az abortuszt, és az eutanáziát – nem…
A HAGYMA HARMADIK RÉTEGE; A HIT.
A virtuális hagyma első két rétegének vizsgálatakor láttuk, hogy szinte össztársadalmi jelenségekről van szó, amelyek érintik a benne élő egyes embert, de csak az epidermisét. Ha egy földrengésszerű változás következik be, - legtöbbször háborúk, forradalmak után,- akkor ezek az emberek úgy vetik le magukról a vallásosságot, mint egy régi, kopott ruhát… Ami nem a lényegünk, az levethető, kicserélhető. Ez a két hagyma-réteg milliókat jellemez, ez a „széles út,” ez a világ szelleme. Jézus többször beszélt erről, pl. a magvetőről szóló példabeszédében. Igen; kevesen vannak azok, akik a harmadik réteget alkotják, az un. „szent maradékot,” ők az eleve kiválasztottak, elhívottak, egy nagy titok letéteményesei, hatalmas, nem kiérdemelhető kincs birtokosai, akiket úgy nevezünk;
HÍVŐK.
Kicsinek, kevésnek érzem magam ahhoz, hogy definiáljam a megtért, hívő ember mivoltát, lényegét, ezért János apostolt hívom segítségül, s idézem első levelének bevezető mondatait: „ Ami kezdettől fogva volt, amit HALLOTTUNK, AMIT A SZEMÜNKKEL LÁTTUNK, AMIT SZEMLÉLTÜNK, ÉS AMIT A KEZÜNKKEL TAPINTOTTUNK; AZ ÉLET IGÉJÉT hirdetjük nektek. IGEN, AZ ÉLET MEGJELENT, LÁTTUK, tanúságot teszünk róla.” - Ezeket a mondatokat nem egy megtanult ismeret anyagaként felmondó ember írta, hanem olyan valaki, akinek a legszemélyesebb élménye, az egész lényét, életét átformáló eseménye volt a közénk testesült ÉLETTEL, magával a LÉT - tel történt három éven át tartó együttlét. Ugyanez a belső tűz süt, izzik a többi tanítvány szavaiból is, akik halászokból emberek halászaivá váltak, s az életüket áldozták ezért a csodáért.
A hit tehát nem más, mint egy megrendítő, SZEMÉLYES randevú az élő Istennel, aki hozzánk hasonló alakban jött el közénk, amely eljövetelt, és annak lényegét már évszázadokkal előbb megjövendölték a próféták. Ezt a randevút soha nem a meghívott egyes ember kezdeményezi, hanem az Úr. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” S hogy a 12 apostol eseténél maradjak, azt látjuk, hogy bizony, nem hibátlan, nem tökéletes embereket választott ki Jézus… Mindegyikük más-más egyéniség volt, és a megszentelődésük folyamata is különböző módon, és idő alatt történt. Mindegyikük egy kultúrkörben, és egy vallásos légkörben szocializálódott, tehát ismerték a hagyma első két rétegét… De a Mesterrel való találkozás után, lehetetlen megmaradni e két rétegbe bezártan! Az a 3 év egy valóságos szimbiózis volt, és ebből az élményből született meg az Egyház. Ebből forrásozik a mai napig az Evangélium=az Örömhír kiáradása, amely felülírja a ker. kultúra, és vallásosság rétegeit. (Egy pillanatig sem akarom én alábecsülni ezek valódi értékeit, jelentőségét, nehogy félreértés essék! De mindezek csak eszközök, körítései a lényegnek; a HITNEK. Gyermekkori ruhák, amelyeket kinő az, akire rátekint, és megkedvel Jézus.) Kérdem; MIÉRT KEDVEL MEG VALAKIT JÉZUS??? Ha erre én - de bárki más!- válaszolni tudna, akkor nem ember lenne… Misterium fidei… Ha Ő öröktől fogva /”mielőtt anyád méhében fogantál volna, már ismertelek téged”/ kiválaszt egy embert, akkor milyen lesz ő? Barátom; szent lesz! Barátom; bűnös is lesz. SIMUL… A pecsét rákerült, az áteredő bűn, és a diabolosz pedig minden erejét beveti, hogy ez a pecsét lekopjon róla. Hatalmas harc, elesések sorozata, a nyomorúságunk fájdalmas megtapasztalásai, a péteri árulásaink megalázó, gőgjeinket elporlasztó esetei, és: a KEGYELEM minden egyes hűtlenségünk, és péteri könnyeink, bűnvallásunk utáni felsimogató, újra felépítő boldog élménye. A tékozló fiú történetét maga Jézus mondta el… Nagy-nagy titok az isteni didaktika, pedagógia… Egy biztos, hiszen ezt is Ő mondta; „akinek sok bocsáttatott meg, az nagyon szeret.”
A hívő ember a részek helyett az egészet látja, s az eszközök helyett a cél minden kincse. Ha válaszút elé kerül, akkor habozás nélkül kész mindenét inkább elhagyni/elveszíteni, mint Istentől elszakadni, mert Istenben látja az EGYETLEN értéket, a végső célt, a beteljesedést. Mély fájdalmat él át, ha gyengesége, esendősége miatt olykor valakit, vagy valamit mégis az egyetlen, az ÖRÖKKÉVALÓ, a LÉT elé helyez. A hívő embernek még az elesése is Jézus-irányú… Ő a századik bárány. DE: bá-rány!!! Itt él a világban, de nem a világgal. Soha nincs egyedül. Ismeri a Dániel vermét, de látja a verem mélyébe is behatoló fénysugarat. Sokszor szomorú, gondterhelt, de mégis derűs. SIMUL. A külső körülmények, és gyenge ereje lehorgasztják a fejét, de belül, végtelenül boldog. Nos, hát ilyen „összetett” lény a hívő ember, ennek minden velejárójával együtt… Tudja, hogy bármennyit is tanult, bármennyit is tapasztalt ebben a világban, bármennyire is szereti az igazi kultúrát, és a teremtett világ szépségeit, bizony; ő egy nagy SEMMI a VÉGTELENHEZ képest, tudja; „mid van, amit nem úgy kaptál?” Ezért megköszöni minden reggel az ébredést, s hálát ad minden este a Jézussal eltöltött napokért.
Bízva-bízik az örök pillanatban, hiszen, ezért az örök pillanatért halt meg személyesen őérte Jézus Krisztus a kereszten. – Nagy boldogság, sőt; az EGYETLEN boldogság eljutni a hagyma harmadik rétegéig… No, és hatalmas, kiváltságos állapot;
„A HIT UGYANIS NEM MINDENKIÉ.” ( II.Tessz. 3,2.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése