A  HAGYMA.

 

Aki vágott már fel egy szép, kerek vöröshagymát, rácsodálkozhatott, miként  tapadnak egymás alá az egyes rétegek, egészen a hagyma legbelső középpontjáig. Figyelve, ügyes mozdulatokkal, e rétegeket lehet egyenként leválasztani egymásról, s eljutni a kicsiny, legbelső csomóig.

Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy a „keresztény” szavunkban rejlő rétegeket , kezdve eme virtuális „hagyma” száraz, töredező héja alatti legkülsővel, egyenként, alaposan szemügyre vegyem, és: nevet adjak nekik. (Már előre jelzem; jóval kevesebb rétege van ennek a virtuális hagymának, mint a valóságosnak, de a cél-gondolatom tán ennyi  réteg elemzéséből is kivehető lesz.)

 

                         A HAGYMA  ELSŐ RÉTEGE;  A  KERESZTÉNY  KULTÚRKÖR.

.

 Ezzel a legkülsővel majdnem minden ember találkozik,  már az alsó fokú tanulmányai alatt is. Úgy hívják: Keresztény kultúrkör.  Tehát nem arab, nem kínai, nem afrikai, nem közel-keleti, stb. Európa szellemi gyökérzete az antik görög, s az erre épült, ezzel átitatódott  római /latin/ talajból fakad. Jézus idejében már egyre erősebben terjeszkedett a hellénizmus, ekkor kezdett eljutni kelet felé, így Palesztinába is. (Pál apostol már jól beszélt görögül!)  Az a folyamat, amelynek során a görög/római szellemiség meghódította, átjárta majdnem egész Európát, olyan hosszú, és akkora altitúdója van, hogy egész könyvtárnyi anyagot képez, ezért itt még csak vázlatos ismertetésére sincs mód. Csupán a gyümölcseinek egy részére szeretnék rámutatni, pl. arra, hogy a  zeneirodalmunk   kezdve a praeklasszikusoktól, a  barokkon, a reneszánszon, a bécsi klasszikán át, egészen a modernekig,  tipikusan a fent leírt talajból származnak, s annyira karakterisztikusak, hogy egyetlen más kultúrkörök alkotásaival  sem téveszthetőek össze.  Ugyanezt lehet elmondani a keresztény európai irodalomról, képzőművészetekről,  és a bölcseletről is. Mindezeken felül az európai társadalom szerkezeti felépítése, etikája is innen származik. Nota bene: ezért végtelenül ostoba, cső-látású emberkék hagyták ki az E.U. alaptörvényéből a keresztény gyökerekre való utalást. Saját magukról állítottak ki szegénységi bizonyítványt… Ugyanis ez nem kizárólag vallási világnézet kérdése!!!!

 

 

                     A  HAGYMA  MÁSODIK  RÉTEGE;  A  VALLÁSOSSÁG.

 

                                               

Törvényszerű, hogy  egy szellemi makró-klíma létrehozza a maga éthoszát,  normatíváit, etikáját. Kötelező hittan órák,  az egyre gyakoribb templomi élet, vallási társulatok, cserkészet, stbbik,  átjárták a széles társadalmat. Az Egyház jelen volt a szorosan vett vallási életen túl, a kulturális, sőt;  a politikai életben is. (l: felsőházi tagság… )  Kimondatott: Európa keresztény, Magyarország keresztény ország…  Igen, a „cégtáblára”,  a hivatalos megnyilatkozásokra  ez volt rajzolva. Olyan sikk volt elmenni vasárnap a templomba, mint  ezután egy kellemes séta a Korzón, és egy jó ebéd a Kárpátiában, vagy a Mátyás Pincében, majd este elmenni az Operába…  Falun pedig  egyenesen kötelező elvárás volt,  aki ebből kivonta magát, azt nem is tekintette  a falu népe  rendes embernek, a közösség tagjának.  „Keresztény ország”….  Virult a népi vallásosság,  városi, és falusi változatban.  Leány, és legény egyletek, ker. előadások, szavaló körök. De minek is írok én múlt időben?  Pontosan így van ez ma is, csupán a díszletek, elnevezések változtak meg, és amint régen a paravánok mögött  a kaszinók, elegáns kávéházak és polgári szalonok képezték az élet realitását, ma a presszók, diszkók, plázák képezik.

Azt, hogy krisztusi szempontból milyen valódi értékfedezete van a vallásosságnak, annak, ha csak parancsra teszek meg külső gyakorlatokat úgy,hogy nem ismerem, nem érint meg annak a lényege, a legpregnánsabban bizonyítja a II. világháború után hazánkra tört  Szovjet kommunizmus. A nyíltan harcos-ateista diktatúra terrorja, Isten, és Egyház elleni gyűlölete, szinte 1-2 év alatt söpörte le a palettáról a vallásosságot. Egy tollvonással szüntették meg az egyházi iskolákat, börtönözték be a papok/lelkészek  nagy részét, a ker. szellemiségű értelmiséget marginalizálták, tönkretették, és az oktatás mindhárom szintjében a marxista tanok váltak kötelezővé. Megbízott emberek lesték, figyelték, kik járnak templomba, s kiknek a gyermekeit merészelték beíratni iskolai hittanra. Andrássy út 60,  Recsk, Kistarcsa, kitelepítések…  Ennyi a vázlat.  Vázlata annak,        - mert  én most nem politikatörténeti részletekkel akarok foglalkozni!-        hogy az élő Isten, a  Jézus Krisztus országának optikáján keresztül szemlélve, valójában mennyit is ér a (népi) vallásosság…  Ennyit: ha széthullanak a külső keretek, ha nincs kötelező elvárás, akkor igen gyorsan kikerül a társadalom, és az egyes ember életéből minden, ami a természetfelettivel kapcsolatos. ( Szociográfiai anyag, hogy az ötvenes években, amikor a durván erőszakos TSZ-be kényszerítés elől a városokba menekült sok ezer fiatal, sajnos, belőlük vált a bűnözési statisztika legnagyobb anyaga… Kikerültek a nagyszülők, szülők, lelkipásztorok kontrollja alól, és nem volt meg bennük a szilárd alap.)

A kommunista diktatúra elmúlt, de jött helyette egy ennél ezerszer veszélyesebb, alattomosan mérgező szellemi diktatúra/métely;  a neoliberalizmus, amely az un. „felvilágosodás,” a jakobínusi gyökerekből, és a különféle dekadens szellemi áramlatokból ötvöződve rombol. A szituációs etika, és a relativizmus jellemzi ezt, eklatáns példája a néhány éve összeomlott  SZDSZ, de köztünk élnek és hatnak a reprezentánsai a mai napig is. Humánus urak ők, barbárságnak tartják a halálbüntetést, eltörölték, tiltja Brüsszel, és a honi törvények is.  De az abortuszt, és az eutanáziát – nem…

 

                                    A HAGYMA  HARMADIK   RÉTEGE;  A  HIT.

 

A virtuális hagyma első két rétegének vizsgálatakor láttuk, hogy szinte össztársadalmi jelenségekről van szó, amelyek érintik a benne élő egyes embert, de csak az epidermisét.  Ha egy földrengésszerű változás következik be,         - legtöbbször  háborúk, forradalmak után,-          akkor  ezek az emberek úgy vetik le magukról  a vallásosságot, mint egy régi, kopott ruhát…  Ami nem a lényegünk, az levethető, kicserélhető.  Ez a két hagyma-réteg milliókat jellemez, ez a  „széles út,”  ez a világ szelleme.  Jézus többször  beszélt  erről, pl. a magvetőről szóló példabeszédében. Igen, kevesen vannak azok, akik a harmadik réteget alkotják, az un. „szent maradékot,”  ők  az eleve kiválasztottak, elhívottak, egy nagy titok letéteményesei, hatalmas, nem kiérdemelhető kincs  birtokosai, akiket úgy nevezünk;

 

                                                    HÍVŐK.

 Kicsinek, kevésnek érzem magam ahhoz, hogy definiáljam a megtért, hívő ember  mivoltát, lényegét, ezért  János apostolt hívom segítségül, s idézem első levelének bevezető mondatait:  „ Ami kezdettől fogva volt, amit  HALLOTTUNK,  AMIT A SZEMÜNKKEL  LÁTTUNK,  AMIT  SZEMLÉLTÜNK, ÉS AMIT  A KEZÜNKKEL TAPINTOTTUNK; AZ ÉLET IGÉJÉT  hirdetjük nektek. IGEN, AZ ÉLET MEGJELENT,  LÁTTUK, tanúságot  teszünk róla.”   -  Ezeket a mondatokat nem egy megtanult ismeret anyagaként felmondó ember írta, hanem olyan valaki, akinek a legszemélyesebb élménye, az egész lényét, életét átformáló eseménye volt a közénk testesült  ÉLETTEL, magával a LÉT - tel történt három éven át tartó együttlét. Ugyanez a belső tűz süt, izzik a többi tanítvány szavaiból is, akik halászokból emberek halászaivá váltak, s az életüket áldozták ezért a csodáért. 

A hit tehát nem más, mint egy megrendítő, SZEMÉLYES  randevú az élő Istennel,  aki hozzánk            hasonló alakban jött el közénk, amely eljövetelt, és annak lényegét már évszázadokkal előbb megjövendölték a próféták. Ezt a randevút soha nem a meghívott egyes ember kezdeményezi, hanem az Úr. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.”   S hogy a 12 apostol eseténél maradjak,  azt látjuk, hogy bizony, nem hibátlan, nem tökéletes embereket választott ki Jézus…  Mindegyikük más-más egyéniség  volt, és a megszentelődésük folyamata is különböző módon, és idő alatt történt.  Mindegyikük egy kultúrkörben, és egy vallásos légkörben szocializálódott, tehát ismerték a hagyma első két rétegét…  De a Mesterrel való találkozás után, lehetetlen megmaradni e két rétegbe bezártan!  Az a 3 év egy valóságos szimbiózis volt, és ebből az élményből született meg az Egyház. Ebből forrásozik a mai napig  az Evangélium=az Örömhír  kiáradása,  amely felülírja a ker.  kultúra, és vallásosság rétegeit. (Egy pillanatig sem akarom én alábecsülni ezek valódi értékeit, jelentőségét, nehogy félreértés essék!  De mindezek csak eszközök, körítései a lényegnek; a HITNEK. Gyermekkori ruhák, amelyeket kinő az, akire rátekint, és megkedvel Jézus.)  Kérdem; MIÉRT KEDVEL MEG VALAKIT JÉZUS???   Ha erre én       - de bárki más!-       válaszolni tudna, akkor nem ember lenne…   Misterium fidei…  Ha Ő öröktől fogva  /”mielőtt anyád méhében fogantál volna, már ismertelek téged”/  kiválaszt  egy embert, akkor milyen lesz ő?  Barátom; szent lesz!  Barátom; bűnös is lesz.   SIMUL… A pecsét rákerült, az áteredő bűn, és a diabolosz pedig minden erejét beveti, hogy ez a pecsét lekopjon róla. Hatalmas harc, elesések sorozata, a nyomorúságunk fájdalmas megtapasztalásai, a péteri árulásaink megalázó, gőgjeinket elporlasztó esetei, és:  a KEGYELEM  minden egyes hűtlenségünk,  és péteri könnyeink, bűnvallásunk utáni felsimogató, újra felépítő boldog élménye. A tékozló fiú történetét maga Jézus mondta el… Nagy-nagy titok az isteni didaktika, pedagógia… Egy biztos, hiszen ezt is Ő mondta;  „akinek sok bocsáttatott meg, az nagyon szeret.”

A hívő ember a  részek helyett az egészet látja, s az eszközök helyett a cél minden kincse. Ha válaszút elé kerül, akkor habozás nélkül kész mindenét inkább elhagyni/elveszíteni, mint Istentől elszakadni, mert Istenben látja az EGYETLEN értéket, a  végső célt, a beteljesedést. Mély fájdalmat él át, ha gyengesége, esendősége miatt olykor valakit, vagy valamit mégis az egyetlen, az ÖRÖKKÉVALÓ, a  LÉT elé helyez. A hívő embernek még az elesése is Jézus-irányú… Ő a századik bárány. DE: bá-rány!!!  Itt él a világban, de nem a világgal. Soha nincs egyedül. Ismeri a Dániel vermét, de látja a verem mélyébe is behatoló fénysugarat.  Sokszor szomorú, gondterhelt, de  mégis derűs.  SIMUL.  A külső körülmények, és gyenge ereje lehorgasztják a fejét, de  belül, végtelenül boldog. Nos, hát ilyen „összetett” lény a hívő ember, ennek minden velejárójával együtt…   Tudja, hogy bármennyit is tanult, bármennyit is tapasztalt ebben a világban,  bármennyire is szereti az igazi kultúrát, és a teremtett világ szépségeit, bizony; ő egy nagy SEMMI a VÉGTELENHEZ képest, tudja;  „mid van, amit nem úgy kaptál?”  Ezért megköszöni minden reggel az ébredést, s hálát ad minden este a Jézussal eltöltött napokért.

Bízva-bízik az örök pillanatban, hiszen, ezért az örök pillanatért halt meg személyesen őérte Jézus Krisztus a kereszten.   –  Nagy boldogság, sőt; az EGYETLEN  boldogság eljutni a hagyma harmadik rétegéig…   No, és hatalmas, kiváltságos állapot, mert:

 

                           „A HIT UGYANIS  NEM  MINDENKIÉ.”  ( II.Tessz. 3,2.)