TŰNŐDÉS AZ EMBERI SZELLEM TÁGASSÁGÁRÓL. II.rész.
(Avagy; a művészetek izmusairól - BENNEM. )
Az I. részben leírtak után most csak az a kérdés, hogy számomra kik a legkedvesebb, legfontosabb impresszionisták? (Amint az I. részből kitűnt, ez egy szubjektív írás,tehát nem kánon, a te számodra kedves barátom, természetes, hogy más nevek sorakoznak fel.) Az alább következő felsorolásban mindegyik auctornál közös vonásnak látom a felesleges részletek kihagyását, vagy pedig az éppen csak fínom jelzését. A festészetben egy "elnagyolt" vonás, az irodalomban egy zárójeles, és marginális utalás, s a zenében egy legato, v pianissimo. Igen, mert a LÉNYEG mindegyik műfajban az, ami érzelmi hatást vált ki, az alkotó erre koncentrál, s a helyzet paradoxona pedig az, hogy e lényeget nem lehet realiter kiábrázolni... Ezért van pl. Monet képein a napsütés, ill. a napfény visszatükröződése rejtelmes ködfátyolba burkolva legtöbbször. Számomra ez hatalmas élmény! ...a napút színek.... Nála a kerti virágok ábrázolása egy botanikus számára:botrány, pedig ennél tökéletesebben "elmesélni" egy gyönyörű kert hangulatát, (azt a hangulatot, amit AZ A LÁTVÁNY ÉPPEN AKKOR, BENNE KIVÁLTOTT,) senki sem képes Mintegy misszionáriusnak tartotta magát, aki az ecsetjével hirdeti az Igét. Én is annak tartom őt, a furcsaságai ellenére, dehát -kérdem,- . a legtöbb genie nem ilyen??? Kiválasztott fája: a cédrus. "Zarándoklás a cédrusokhoz" és a csúcs; "A magányos cédrus"..... Lehet, hogy az én hyper-asszociációs őrületem teszi, de valahányszor hosszabban elidőztem e bámulatos, mintegy transcendens alkotása előtt, mindíg a következő élményeim ugrottak be: 1./ Jézus az olajfák hegyén, ott, az absolút elhagyatottságban, a vérrel verítékezés helyszínén. 2./ József Attila "Reménytelenül" c. versének utolsó versszaka...
Barátom; ezt a négy, rövid sort las-san olvasd, és legyen benned/körülötted teljes csend!!! Íme:
A SEMMI ÁGÁN ŰL SZÍVEM,
KIS TESTE HANGTALAN VACOG,
KÖRÉJE GYŰLNEK SZELÍDEN,
S NÉZIK, NÉZIK A CSILLAGOK.
"A semmi ágán...." Ebbe bele kell borzongani. Az a magányos cédrus is ilyen ágakat hordoz...
Ne rösteld, ha a harmadik, negyedik elolvasása után, kicsit nedves lesz a szemed... E négy sor miatt szerettem meg, és fogadtam be Attilát. No, hát számomra ez a versszak, és a magányos cédrus (festészet, és költészet,) egy tőről fakadnak. Az a fa, az a cédrus = "A" KOZMIKUS MAGÁNY... Azt sokáig nézni, ezt sokszor, elmélkedve, olvasni kell. ( Már kívülről tudom, ha álmomból keltenek is fel.) Számomra Csontváry az impresszionizmus non plus ultrája, akárkik, akármilyen címkéket is ragasztanak rá!!! Igen, meg kell nézni még a "Holdtölte Taorminában" c. képét, és "A taorminai görög szinház romjai"-t is. Elhiszem, hogy őt valóban az Isten hívta el, s adta neki ezt a csodás zsenialitást. Ugye; a zsenit pedig egy hajszál választja el az őrültségtől... (Derkovits és Ék Sándor nem voltak őrültek…)
(Avagy; a művészetek izmusairól - BENNEM. )
Az I. részben leírtak után most csak az a kérdés, hogy számomra kik a legkedvesebb, legfontosabb impresszionisták? (Amint az I. részből kitűnt, ez egy szubjektív írás,tehát nem kánon, a te számodra kedves barátom, természetes, hogy más nevek sorakoznak fel.) Az alább következő felsorolásban mindegyik auctornál közös vonásnak látom a felesleges részletek kihagyását, vagy pedig az éppen csak fínom jelzését. A festészetben egy "elnagyolt" vonás, az irodalomban egy zárójeles, és marginális utalás, s a zenében egy legato, v pianissimo. Igen, mert a LÉNYEG mindegyik műfajban az, ami érzelmi hatást vált ki, az alkotó erre koncentrál, s a helyzet paradoxona pedig az, hogy e lényeget nem lehet realiter kiábrázolni... Ezért van pl. Monet képein a napsütés, ill. a napfény visszatükröződése rejtelmes ködfátyolba burkolva legtöbbször. Számomra ez hatalmas élmény! ...a napút színek.... Nála a kerti virágok ábrázolása egy botanikus számára:botrány, pedig ennél tökéletesebben "elmesélni" egy gyönyörű kert hangulatát, (azt a hangulatot, amit AZ A LÁTVÁNY ÉPPEN AKKOR, BENNE KIVÁLTOTT,) senki sem képes Mintegy misszionáriusnak tartotta magát, aki az ecsetjével hirdeti az Igét. Én is annak tartom őt, a furcsaságai ellenére, dehát -kérdem,- . a legtöbb genie nem ilyen??? Kiválasztott fája: a cédrus. "Zarándoklás a cédrusokhoz" és a csúcs; "A magányos cédrus"..... Lehet, hogy az én hyper-asszociációs őrületem teszi, de valahányszor hosszabban elidőztem e bámulatos, mintegy transcendens alkotása előtt, mindíg a következő élményeim ugrottak be: 1./ Jézus az olajfák hegyén, ott, az absolút elhagyatottságban, a vérrel verítékezés helyszínén. 2./ József Attila "Reménytelenül" c. versének utolsó versszaka...
Barátom; ezt a négy, rövid sort las-san olvasd, és legyen benned/körülötted teljes csend!!! Íme:
A SEMMI ÁGÁN ŰL SZÍVEM,
KIS TESTE HANGTALAN VACOG,
KÖRÉJE GYŰLNEK SZELÍDEN,
S NÉZIK, NÉZIK A CSILLAGOK.
"A semmi ágán...." Ebbe bele kell borzongani. Az a magányos cédrus is ilyen ágakat hordoz...
Ne rösteld, ha a harmadik, negyedik elolvasása után, kicsit nedves lesz a szemed... E négy sor miatt szerettem meg, és fogadtam be Attilát. No, hát számomra ez a versszak, és a magányos cédrus (festészet, és költészet,) egy tőről fakadnak. Az a fa, az a cédrus = "A" KOZMIKUS MAGÁNY... Azt sokáig nézni, ezt sokszor, elmélkedve, olvasni kell. ( Már kívülről tudom, ha álmomból keltenek is fel.) Számomra Csontváry az impresszionizmus non plus ultrája, akárkik, akármilyen címkéket is ragasztanak rá!!! Igen, meg kell nézni még a "Holdtölte Taorminában" c. képét, és "A taorminai görög szinház romjai"-t is. Elhiszem, hogy őt valóban az Isten hívta el, s adta neki ezt a csodás zsenialitást. Ugye; a zsenit pedig egy hajszál választja el az őrültségtől... (Derkovits és Ék Sándor nem voltak őrültek…)
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése