@Viktor
Csatószegi A szöveg majdnem jó,de hogy két sz@r közül kire
kellene voksolni, vagy érvelni felesleges dolog, mert nincs jobb meg bal, csak
két végzet. Tanú rá az elmúlt 30 év,hogy mivé lett az ország és benne az
ember(?)! Szabó Lőrinc- BOLONDOK (vers)
ad Ferenc Tóth: Eltűnődtem soraid olvasása után,
hogy ŐSIDŐK ÓTA létezik egy különös vonulat az emberiség szövevényes
történelmében, az, amelyet a pszichológia depresszívnek nevez. Csak
néhány név, hatalmas időbeli ugrásokkal: Az ószövetségi Salamon, Goethe,
Schopenhauer, /!/ Kant, a maga kriticizmusával, Kölcsey, aki a
"Vanitatum vanitas" salamoni reminisztenciájával, és az általad
idézett Szabó Lőrinc, aki így ír a "Bolondok" c.
versében: "Nekem minden egyforma már, s hogy az élet hogy
múlik el, a másé, vagy a magamé, NEM ÉRDEKEL...." ((Sz.Lőrinc
életútja csupa-csupa éles kanyar, hegyek, és mély völgyek váltakozása.
Nagy tehetség, amellyel kompenzálta családi hátterének nehézségeit, de
SOHA NEM VOLT SAJÁT IDENTITÁSA! Ide-oda csapódott, s boldogtalanná lett.
)) E szomorú vonulatnak, most egy újabb reprezentását fedezhettem fel
bejegyzéseden keresztül, amelyben ez a tipikus kijelentés fogalmazódik meg:
"Nincs jobb meg bal, csak két végzet." Nagy
tisztelője vagyok Márai Sándornak, szinte az összes művei sorakoznak a
könyvtáramban, olvasásakor megszűnök itthon lenni, ott ülök azon a helyszínen,
ahol regényeinek szereplői vannak. Mégis, mégis elkeserít életének vége, annak
a fenti életérzésnek a logikus következménye, amely egy pisztoly durranása
teljesített be. Ennek a durranásnak a hangját, és Edgar A. Poe;
"A holló" c. versének iszonyatát ( "S szólt a
holló; SOHASEM!") éreztem meg soraidból. Kérlek, ne haragudj,
amiért most kendőzetlen őszinteséggel reagálok. Tudd; én is látom ennek a
világnak a férgét, a totális káoszát, azt, amit az ókori görög drámáktól
kezdve, a világirodalom, a zene, és a képzőművészetek elénk tártak/tárnak,
és azt, ami nap, mint nap beömlik a lakásunkba a neten, és a
híradókon keresztül. Nem vagyok vak, és süket sem... Ámde; nem mosok össze
mindent, és mindenkit, a balt, a jobbal, a hazugságot az igazság -
olykor tétova, de tiszta szívvel - keresőkkel. -Tudom, hogy az
immanentiában mi van, de tudom hogy létezik egy ABSZOLÚT IGAZSÁG,
AKI felette áll, e káoszon, s Aki az egyetlen hiteles válasz, és
megoldás. Igen, mert transcendens valóság. S mert számomra létező
valóság, ebből a látásomból fakad az örök derű, az optimizmus, és a félig
töltött teás csészére nem azt mondom, hogy " a csuda vinné el, ez félig
üres," hanem hálás szívvel, örömmel ezt mondom: "De jó,
köszönöm, hogy félig tele van!"Kívánom, hogy sikerüljön levetned magadról
azt a depresszív gúnyát, és tudj tiszta gyermekként belekacagni a létbe,
és kitágítani annak a horizontját a végtelenbe. Hidd el; MEGÉRI!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése