Csatószegi Viktor

 

Mottó: „Lehajlott óriási koronája, kereszt-sorsának megadta magát.”  (Reményik  Sándor  verséből.)

                                             

                                                 A  SZENVEDÉS  TITKÁRÓL.

Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg  magát, vegye fel  keresztjét,  és kövessen.” (Mt. 16.)

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen. 27Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom. (Lukács 9.)

 

Ne beszéljünk mellé barátom, mindenki  fél a szenvedéstől!  Amikor Jézus arról beszélt, hogy a főpapok és írástudók kezébe adatik, és megölik,  „ Péter félrevonta őt, és óva intette: Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!”  Később, Péter és a másik két tanítvány, még a virrasztással  járó  kis szenvedést sem bírta, elaludtak, miközben Mesterük vérrel verítékezett a Getszemáni kertben. Péter ugyanilyen  maradt a főpap udvarában is, letagadta egy kis szolgáló lány előtt, hogy ismeri Jézust, azt, hogy neki bármilyen köze lenne hozzá. Féltette az életét abban a veszedelmes légkörben. De a többiek sem voltak ám különbek! A Golgota napján mind  szét futott, az egyetlen Szt. János kivételével… Ennyit a Bibliából.  De van egy megrázóan szép könyv is, H. Sienkiewicz  XIX. sz .i  Nobel díjas író regénye: a „ Quo vadis” = Hová mégy?  Péter menekül Rómából a halál, a szenvedés elől. Már a Via Appián jár, tán tervezgeti magában a további életét, amikor Jézus megjelenik előtte, ránéz,  /ismerjük ezt a tekintetet…/  és felteszi  neki a címbeli kérdést. Ekkor Péter visszafordul.  Kereszt sorsának megadta magát. Tudjuk, hogy János kivételével mindegyik apostol vértanú lett Krisztusért, az Evangéliumért.   …..és  2000 év óta, ezen az értünk megölt áldozati Bárányon,  mint szegletkövön, és az apostolokon, mint beton oszlopokon áll az Egyház, rendíthetetlenül!

 SZENVEDÉS-MAGBÓL  SARJADT, ÉS  SZÁZSZOROS  TERMÉST  HOZ.

Nagy titok ez, semmilyen emberi bölcsesség, logika nem képes megérteni, különösen nem képes önként felvállalni. Barátom; EHHEZ  PÜNKÖSD KELL!!!

Ha  valakit     - minden érdeme nélkül -    kiválaszt Jézus arra, hogy tanítványává tegye,  arra, hogy megadja neki a hit kegyelmét, hogy  újjászülessen vízből, és Szentlélekből, akkor egészen biztos, hogy bevonja őt a kereszt titkába, abba a megtapasztalásba, amely  totálisan ellentétes ennek a világnak mentalitásával. Ennek elfogadása ellen minden idegszálunk, minden sejtünk tiltakozik, berzenkedik, és ezt én természetesnek tartom; emberből vagyunk…

Mégis vallom; ha lábunk már a  Via  Appián jár, s ha álmodozunk is egy nyugodt, zavartalan életről, a gondjainktól való, a sűrűn gonoszkodó  emberektől  való megszabadulástól, ne rohangáljunk fűhöz-fához, mert minden teremtmény olyan gyenge, annyira szélkakas, hogy a tőlük várt megoldás: homokra építés. Döntenünk kell! Jézus sorsában részesedve, önmagunkat kiüresítve, lakói  akarunk-e  lenni  a v. hagyma 3. rétegének, kimondjuk-e őszinte szívvel;  „Legyen  meg a TE  akaratod,”  vagy pedig lefekszünk aludni a Getszemáni kert puha füvére, és a fiatal Jánossal együtt, köpenyünket is elveszítve, észvesztve menekülünk a szenvedéseink elől? Tapasztalat: ha rajtad van a pecsét, hiába iszkolsz lóhalálában, Jézus akkor is szembe jön…

Tudom, tudom, nehéz ezt megérteni,  bevallom; én sem értem egészen… Nehéz az ösztöke ellen rugdalózni.  Megsúgom  most  neked, mi kell a megértéshez, és az elfogadáshoz:

 

                                                 ÚJ  PÜNKÖSD  KELL!

Reményik  Sándor  Lélek-orkánja, amely leszaggatja rólad a  levél díszeket, belülről szétszaggatja  az  ó-emberedet, ezt követően pedig öröklakást készít a benned szállást kérő Jézus Krisztusnak.

Vegyünk példát arról a libanoni cédrusról, és  meghajtva  az  amúgy is múlandó koronánkat, adjuk meg magunkat a kereszt-sorsunknak.  Igen; mert emögött az  Atya HAZAVÁRÓ, VÉGTELEN  SZERETETE  ÁLL.