Tán 5 éve kezdtem  el egy sorozatot;  „Tűnődés”  címmel. Tűnődtem az otthonról,  a könyvekről, a  zenéről, a magányról,  az  emberi kapcsolatokról,  az  asztal  szakralitásáról,  a  szavakról, az  emberi szellemről, stb, stb. Most pedig nem hagy nyugodni ,  szinte belső kényszer sürget, hogy  tűnődjek  a:

 

                                        KÉPEKRŐL.      

 

Bizony,  ez  egyáltalán  nem könnyű, nem  egyszerű téma!  A  „quod”      - amiről írok, -      sem egysíkú, no de a  „quo”     - amilyen aspektusból  szemlélem,   -     egyenesen kimeríthetetlen.

Az emberi történet kezdetén jelen volt a kép. Ez nem fikció, archeológiai feltárások igazolják, pl. az Altamira  barlang  falán lévő állat rajzok, majd a Lascaux barlang  freskói. /!!!/ Egyedül az ember képes belső kép létrehozására; un. belső látással felidézi,  s mintegy élethűen látja az elmúlt eseményeket, személyeket, természeti tájakat, vagy egy jelenetet valamelyik  filmből, színdarabból. Képes absztrahálni is leírt szavakat/sorokat, én pl. „ott vagyok,” és „látom” azt a kúriát, amelyben Márai Sándor  „A gyertyák csonkig égnek” c. híres regénye játszódik, avagy u. csak őtőle  a „Sirály” című művét is belülállóként  éltem meg. Kivételes  zeneművészek  részesei annak a karizmának, hogy az egyes hangok felhangzásakor látják annak a színeit!  Igen!  Ilyen személy napjaink egyik legnagyobb pianistája; Helén Grimaud. Istenem, :  hangok, - és színek…     Festmények…  Amit szavainkkal Képtelenek  vagyunk kifejezni,  (mindig marad a kimondottak  után sok kimondhatatlan bennünk…) azt próbáljuk  évezredek óta átadni a képzőművészetek valamelyik ágával, de főleg; a zenével. Sok évvel ezelőtt ott álltam Drezdában, a Zwingerben, és  „testben-e, vagy testen kívül,”  időt nem érzékelve ittam magamba Tiziano  csodás festményét;  „Az adó garas” t.  Nincs az a pszichoanalitikus, aki vaskos kötetekbe foglaltan elénk tudná tárni annak  a híres jelenetnek a mélységét, lelki rezdüléseit úgy, mint ez a karizmatikus mester, a XVI. sz. elején. Csak két szereplője van e képnek; Jézus, és a farizeus. (Ellentétben Rubens  „Az adópénz” c. művével, amelyen szinte nagy tömeg zsidó veszi Őt körül, s izzik a légkör, szinte tapintani lehet a készülő csapda vészhelyzetét. Az  utóbbinak   kő-kemény arca tükrözi a tőrbeejtés iránti elszántságot, rajta van a TÖRVÉNY számonkérésének     - mind a 613 nak…. -      ill. annak megszegése esetén, a  hatalom megtorlásának eltitkolt  terve.  Jézus arca pedig a rendíthetetlen nyugalom, a mindenen átlátó isteni fény végtelenségét reprezentálja. Tán ott éreztem át a művészet szakralitását, a Biblia tanítását szolgáló, azt  megvilágító szerepét, teljes mélységében. Igen; nekünk szükségünk van képekre, amelyek érzékelhetővé  teszik számunkra mindazt,  ami lényegüknél fogva meghaladja az öt érzékszervünk által megragadható tartományt. A hitünk lényege: kegyelem, tiszta spiritualitás, befogadása mindannak, ami  KIJELENTÉS, és befogadása a KIJELENTŐNEK= JÉZUS KRISZTUSNAK. Ez a legtisztább, legvalóságosabb látás.  ÁMDE: az igazi, az ihletett művészet segíti a mi erőtlen, támaszra  szoruló emberi valónkat eljutni a fizikai létünk határvonaláig, addig, amelyen átlépve, már  SZÍNRŐL-SZÍNRE LÁTHATUNK.   Tán ezt érezte meg az Egyház akkor, amikor az írás/olvasás  csak a kevesek kiváltsága volt, és kézbe adta a széles tömegeknek a Biblia pauperumot,= a szegények  képes Bibliáját, valamint  akkor, amikor a templomok mennyezeteit, falait, ólomüveg  ablakait, bibliai jelenetekkel  töltötte meg. Mindezek  jelentőségének ismeretében láthatjuk, hogy nem véletlenül tartották nagy becsben, tiszteletben évszázadokon át, a mai napig, a valóban ihletett, megérintett festőművészeket. (Fogalmam sincs, hogy kik, és milyen számítások alapján  határozzák  meg  egy  Rubens, Tiziano, Raffaello, Veroneze,  Rembrandt, Fra Angelico, Vermeer, stb. mű pénzre átszámított értékét, vagyis  mindazt, ami pénzben kifejezhetetlen.  De hát, ilyen világban élünk.)

Számomra  az a fantasztikus csoda, hogy az anyagi  komponensekből     - vászon, festékek, ezekbe belekevert  kémiai anyagok,    - összeállt műalkotások, miként képesek magukban hordozni, s onnan felénk sugározni szupernaturális,  olykor  transcendens tartományt? ??  No, hát ez is az emberben élő Pneuma  élő  bizonyítéka!  Persze, hiszen az ember=imago Dei!!!