ÁMEN.
Ez a szó a héber „amén” szóból
ered, és annyit jelent, hogy „úgy
van,” „úgy legyen.” Tán ez a kis, rövid szó hangzik el a hívő emberek
száján legtöbbször, úgy a magán, mint a közösségi/liturgikus
alkalmakkor. Szinte nincs olyan
könyörgés, vagy dicsőítés, amelyet ne ez
zárna le. Kifejezi, hogy amit az Isten
akar, azt akarom én is. Ámde: vajon őszinte, átgondolt-e az ámenünk, vagy csak
üres, megkopott rutinként pörög ki a szánkból?
Ezen töprengtem most, pünkösd után, a húsvéti szent időszak
befejezésekor. Vajon, tudjuk-e,
átérezzük-e ennek az óhajnak a lényegét, súlyát, felelősségét? Belénk ég-e annak a mélysége, hogy itt egy örök életre szóló
elköteleződés hangzik el? Konkrétan az, hogy Uram, amit
te akarsz velem tenni, azt akarom én is!
Ha megengedsz rám szakadni súlyos betegséget, ezernyi gondot, szenvedést, sokféle zaklatást, perifériára szorulást, megalázó helyzeteket, akkor is élő marad a hitem? Akkor
is kimondom, hogy „úgy legyen?” Ha csalódnom kell emberekben, ha minden
összezavarodik a horizontomon, ha mai Jóbnak érzem magam,
- pesties kifejezéssel: „Lúzernek,”
- igen, akkor is
„úgy legyen”? Hm….
Tudd barátom, hogy ez
a kis szó a mi HITÜNK
PRÓBÁJA! Hisszük-e, hogy Isten a
szeretet, és aki szeret, az a mi valódi javunkat akarja még akkor is, ha át
kell alakulnunk, és ehhez bizony nehéz,
olykor fájdalmas eszközöket alkalmaz.
Ő az egészet látja, mi pedig csak a részeket. Ő birtokolja a teljességet, és ehhez a
csodához akar elvezetni a mi zavaros, rész-látásunkból.
Uram! Add nekem
Szentlelked ajándékát, hogy az Ő erejével
kiléphessek önmagamból, hogy teljesen átadva neked az életemet, a Te képed formálódhasson ki
bennem.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése