Csatószegi Viktor

 

 

                                               A  KENYÉRRŐL.    I. rész.

„Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: Íme, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának EGY NAPRA VALÓT belőle.”  (Exodus 16.)

„Megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? ³¹Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ‘A mennyből adott nekik kenyeret enni’«. ^{(Kiv 16,4) 32}Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret. ³³Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.« ³⁴Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!« ³⁵Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.” Jn. 6, 31-35.)

 

Két  szakasz  szerepel fent a Bibliában, én pedig e kettőből ragadtam ki egy-egy részletet, olyanokat, amelyeket  időben   közel  négyezer év  választ el egymástól, mégis a legszorosabb összefüggés van közöttük. Ez is bizonyítja, hogy a Biblia egyetlen grandiózus isteni mondat, és sugalmazója is az egyetlen Szerzője; a Szentlélek!

A Kivonulás Könyvének fenti mondata a Szin-pusztában játszódik, amikor a nép zúgolódik Mózes, és Áron ellen, mert kihozták őket a biztos megélhetés keretei közül, Egyiptomból, ahol a „húsos fazekak mellett ültünk, és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok minket a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen.”  Most nem térek  ki  a  nép alaptalan rágalmának hitványságára, arra, hogy Mózes a RABSZOLGASÁGBÓL, ÉS  IZRAEL  KINYILATKOZTATOTT  HITÉNEK MEGROPPANTÁSÁBÓL  menekítette ki őket az Úr kifejezett parancsára,  (Midianiták földjén,) és  az Ő erejével. Arról, hogy  egy valóságos láger-élet volt a sorsuk, hogy a felügyelők ostorral verték őket, ha nem eleget, vagy nem jól  dolgoztak, arról, hogy  csakis azért etették őket, hogy legyen erejük számukra ingyen munkát végezni…  A nép, az istenadta, mindent elfelejt, és  semmit sem tanul  ha korog a gyomra, mert  a gyomor, a pillanatnyi jó közérzet az első,  és egyetlen  szempont. A hit, és Isten akarata háttérbe szorul ilyenkor.  Ezredévekkel ezelőtt, és ma is…  Nézzünk csak magunkba!  Ha szétporladni látszanak a biztosnak vélt külső kereteink, ha elhúzzák mellőlünk a húsos fazekakat, ha a meleg fészek  falai, és a fejünk feletti tető omladozni kezd, vagyis: a PUSZTÁBA  KERÜL AZ ÉLETÜNK, akkor vajon nem tör-e fel a mélyünkből ugyanez a sátáni  kísértés?  Az, amely  elhangzott  Mózes kora előtt a felmérhetetlen időben, ott, a bűnbeesést közvetlenül megelőzően, amikor a gonosz megingatta az  „adama” =ember  ősbizalmát  Isten feltétlen, örökké tartó szeretetében?  Bizony, ez kísért bennünket az idő kezdete óta!!!  Pedig  a sziklánál is erősebb hittel kéne bizonyosabbnak lennünk, hogy minden tragédiánkban, elveszettségünknek látszó szituációkban Isten JELEN  VAN,  EKKOR  IS  SZERET,  és  ezeken keresztül  is  munkálni akarja bennünk az  örök célunkba jutáshoz szükséges átalakulást, és kimenekíteni akar a rabszolgaság egyiptomi ostorcsapásaiból, az Ő fiainak végtelen szabadságába, a tárgyainktól, de legfőképpen az ÖNMAGUNKTÓL mint bálványtól való elszakadásra. Az Ő áldott tenyerébe vésett embernek, ott, a virtuális hagyma 3. rétegén,  hinnie/tudnia kell, hogy aki Krisztusban van elrejtve, annak számára  semmi sem rossz, ami annak látszik. Meg kell  élnie ezt  az Igét;  „Mindenkor, MINDENÉRT  adjatok hálát!”  A  kétségbeesésbe, s ezen keresztül  a  lázadásba hajszolni akaró     - mert ez a fő célja! -    sátánnak pedig a legelső pillanatban ezzel a jézusi szóval kell  hangosan kiáltanunk; „APAGE!!!” = TAKARODJ!!!  (Nem öt, tíz perc múlva, hanem a  leg-el-ső  pillanatban!   -  

 Végül pedig ehhez az ószövetségi részhez:  „Egy napra valót.”  Igen.  A földi pusztában, a bajaink, a teljes kilátástalanságaink közepette ezt kell, ezt a nehéz leckét kell megtanulnunk, ezt az 1 napra való kenyeret… Oly nehéz ez a hangya, az ürge hajlamú embernek, annak, aki annyira szereti magát biztosítani a holnapról, meg a rákövetkező időszakról is…  Takarék betétek, kötvények,  plusszos, teli banki f.számlák, és dugig tömött frigiderek-fagyasztóládák formájában. Ez a Szin-pusztában elhangzott  „egy  napra valót”  tökéletes  szinkronban van a kereszténység legszentebb imájával, azzal  a Jézustól tanult kéréssel: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk MA.”   Tudod; erre felel  Isten „jól megrázott”  mércével!  Csak élő hit, és szilárd bizalom kell hozzá. ….és  felemelt fej, hogy ne a láthatókba ragadjon a tekintetünk. Ezt a felemelt fejet pedig a kegyelem biztosítja, hit által.

Sokat, sok írásomban foglalkoztam a puszta, a pusztaság fogalmával, ez szinte állandó, folyamatos témám akkor is, ha  éppen  nem írok erről. Ez az ősi, ez a szin-pusztai  epizód is hatalmas erővel töltött el ma engem, egy új aspectust nyitott meg számomra.

Kérlek, gondold tovább, és aktualizáld a magad számára!