Csatószegi Viktor


        

                                             CSAK  Ő?

A házasságtörő asszony.

„Jézus kiment az Olajfák hegyére, ²majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. ³Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, ⁴és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. ⁵Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” ⁶Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. ⁷De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” ⁸Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ⁹ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. ¹⁰Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” ¹¹„Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn.8, 1-11.)

 

 

Életem folyamán rengeteg írásmagyarázatot, igehirdetést olvastam/hallottam a fenti perikópáról, de soha, sehol, semmikor, egy árva szót sem a megnevezett bűneset másik szereplőjéről. Márpedig ugyebár abban az ágyban nem egyedül tartózkodott az az asszony…  Az ilyen esetek kétszereplősek. Egyedül a Jeruzsálem felett is Úr tudta csak, hogy mi  történt kettejük között előtte, vajon melyikük volt a kezdeményező, ki-kit csalt lépre, ki-kit sodort       -tán erőszakkal? -     a vétekbe.  Bűnös asszony… és a tán a nem bűnös férfi?   Neki is tudnia kellett, hogy kívánságának tárgya férjes nő, ezért keresett olyan alkalmat, amely biztos rejtettséget nyújtott. Nem jött be a számítása, s valószínűleg úgy menekült el a helyszínről, mint a szeretett tanítvány ott, a Getszemánéban, Péter kardjának suhintása után… Erről a másikról nem írt a  Jerusálem Post, sem a Kronen Zeitung, és némák mindmáig a morálteológusaink is…

 

Jézus tanít a jeruzsálemi templom előtt, és egyszercsak  megjelennek az írástudók, és farizeusok dühtől eltorzult, vöröslő arccal, magukkal hurcolva azt a szerencsétlen asszonyt. (Közöttük volt tán az a másik??????) Hm.  Kezükben szorították a súlyos, kemény köveket, hajításra, ölésre készen. Ha ők ítélkeznek, ha ők megtorolják a bűnt, akkor ők  - egészen tiszták, s bűntelenek…  De ezek a mintapéldányok se szólnak egyetlen szót sem arról,  ki volt, s hová lett az a MÁSIK? Hiszen együtt érték tetten őket!!!

A Logosz csendben maradt. Lehajolt, és írt valamit a porba, tán diagnózist az üvöltözőkről,  annak  az asszonynak a remegő szívében lévő titokról, tán arról, hogy közeleg az óra, amikor mindegyikükért odaadja egyetlen, igaz áldozatul önmagát. Aztán megszólal. S miután ezen a velők eloszlásáig hatoló szavakat követően kiürül a hatalmas tér, és csak ketten maradnak ott,  megszületik a FELOLDOZÁS.

MERTHOGY  JÉZUS  LÁTTA  AZT  A  MÁSIKAT  IS….

(Ezért ne ítélkezzünk soha mások felett, mert egyedül Jézus látja mindazt, ami a felszín alatt rejtőzik.)