HA…
„Hozzátok ide hozzám!” 20Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni
kezdte a fiút, úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett. 21„Mióta szenved a bajban?” – kérdezte apját. „Kicsi kora
óta – válaszolta. 22Sokszor
tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. HA VALAMIT TEHETSZ, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk.”
23Jézus így felelt: „Ha
valamit tehetsz?… Minden lehetséges annak, aki hisz.” 24A fiú apja erre
felkiáltott: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!”
Ez a „ha,”
tán a legnagyobb akadálya a lelki életben való előbbre jutásnak, oly
szomorú látni, hogy a virtuális hagyma 3. rétegén élőknél is
gyakori ez a betegség. Igen;
betegség! Fogyatkozás, hiány. Számomra kicsoda Jézus Krisztus??? Bölcs mondásokat megfogalmazó próféta? Különleges, jó
ember? Az ószövetség éleslátású reformere?
Vagy pedig a közénk testesült
Isten, a Logosz, az omnipotens Deus?
Márpedig az utóbbi igazságot HITTEL elfogadó, és megvalló ember számára
csakis a 100%-os remény, bizalom, és
annak a tudata létezhet, hogy „BÁRMIT
kértek az Atyától az ÉN NEVEMBEN, megadja nektek.” Itt
nincs „ha,” barátom!!!
De a mi lelki vezetőnk-felépítőnk
mégis megengedi egy-egy
életszakaszunkban ezt a „ha” viszonyulást, mert ezáltal világít rá kishitűségünkre, állapotbeli
nyomorúságunkra. Megaláz, hogy felemelhessen…
Megengedte ezt annak
a végsőkig meggyötört fiú, végsőkig meggyötört apjának is
(merthogy a fiak gyötrelmei
elégtelenségei, éppúgy gyötrik az
apákat is,) és azt látjuk Márknál, hogy ebben az apában megszületett az élő hit kegyelme. Mi
előzte meg ezt a hatalmas ajándékot annak az
apának szívében? Hiszen a fia még ott
fetrengett szemei előtt habzó szájjal,
s annyira reménytelen volt ez a
szituáció. NEM A
MEGTAPASZTALT CSODA ELŐZTE
MEG! Tudd; Jézus SZAVAI előzték meg a hitre jutását! Ezek:
„Ha valamit tehetsz?...
MINDEN LEHETSÉGES ANNAK,
AKI HISZ.” - Szentlélek
sugárzás… Ott, és akkor nincs teoretikus
magyarázás, hosszas győzködés.
Ott, és akkor ingyen kegyelem
volt. Ma sincs ez másképp.
„A fiú
apja erre felkiáltott: HISZEK! Segíts hitetlenségemen!” Ismétlem; a gonosz
kiűzése még nem történt meg! A
gyermeke még fogoly volt, a sátán rabja, áldozata. DE
AZ APÁBAN MEGSZÜLETETT
A HIT. Ez a meggyötört apa azt
is tudta /mert átélte,/
hogy ő abból
a „ha” állapotból csakis
úgy juthatott át a
Baszileiába=Isten uralma alá, hogy
felkiáltott; „SEGÍTS!!!”
Te, most, ebben a percben, amikor épp erre az oldalra
kattintottál, vajon a létednek melyik pontján
állsz? Látod- e a fiad, -
családod, barátaid, reád bízottak,
- és önmagad
kétségbeejtő nyomorát lelki/testi
valóságában? Látod-e a „ha”
attitűd teljes kiúttalanságát? Kérlek, szánj
néhány percet erre a komoly
önfelmérésre! Ezt követően pedig törjön
fel legbelülről ez a
szent sikoly; Jézusom, SEGÍTS! Tudom, hogy
Te mindent megtehetsz, mert mindenható
Úr vagy! Végezd el bennem,
hogy hinni tudjak, abszolút,
maradéktalan, feltételek nélküli hittel!
Hinni taníts Uram, kérni
taníts, gyermeki, nagy hitet kérni
taníts!... De add meg azt a Pál apostol által megírt hitet is, amelyre azt mondta; „Tudom, kinek hittem!” Azt
a jada, és ginooszkó hitet;
a megtapasztalt, és a
tőled kapott értelem által egyidejűleg
befogadott hitet.
Gyötrődik szemed
előtt ez a világ,
benne a hozzád közeliek, és te,
magad is. Gyötrődsz tán súlyos betegségben, tán
most egy kórházi ágyban fekve vergődsz, és a mobiloddal léptél
be erre az oldalra,
tán elhagyottnak érzed magad,
esetleg roppant súlyos
gondok terhelnek, és a teljes kilátástalanság rémálma nem enged
nyugodtan aludni sem. Mindezek, és a többi
baj megjelenítését láthatjuk
annak a fetrengő fiúnak,
és a vele
egy apának a történetében.
Hirdetem tehát;
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése