Csatószegi Viktor


                                                  VENI  CREATOR  SPIRITUS!


"Isten szeretete kiáradt szívünkbe a bennünk lakó Szentlélek által, alleluja!"  ( Kezdőének.)

"Töltsd be híveid szívét isteni kegyelmeddel, amellyel egykor elindítottad az Evangélium hirdetését.  (Könyörgés.)        

Barátaim!

A Szentlélek  /Szent Szellem!/  nélkül élő halottak vagyunk, de őáltala, ővele, és őbenne MINDEN  VAGYUNK!!!    Engedd be az életedbe!                                

Csatószegi Viktor

 

Mottó: : „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki. (Jn.6, 65.)

                                                     HIGIÉNIA.

„Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. ²Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. ³A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. ⁴És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. ⁵A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” ⁶Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. ⁷De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. ⁸Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.”

Aki  nem ismeri Jézus kijelentéseinek stílusát, könnyen félreértheti ezt a fenti szakaszt, azt gondolván, hogy Ő semmit nem törődött az emberi test tisztántartásával, azt, hogy lehet mosdatlan, piszkos kézzel enni, vagyis lehet ápolatlannak, elhanyagolt külsejűnek lenni. Le kell nézni a testet, minden időnket, és energiánkat csakis az eljövendő örök életre kell szentelni… Hamis aszkézis ez barátaim, Jézus ilyesmit soha nem hirdetett. Voltak ugyan a kereszténység  történetében   - és sajnos vannak is, -  fanatikusok,  mazochisták, un. „oszlopos szentek,”  de ez sohasem volt az Egyház erkölcsi tanítása.  Az  Úr csupán arra mutatott rá, hogy a farizeusok ezekben a külsőségekben vélték megvalósítani az igazi, az Isten szerinti vallásosságot, miközben elhanyagolták a fő parancsokat, és a Tóra valódi szellemét. Ma kazuisztikának hívjuk ezt az életvitelt. A fenti, a mai Evangéliumból általam kiragadott szakasz 7. és 8. verse tekinthető válasznak mindazok felé, akik a testi higiéné elhanyagolásával vádolják Jézust:

⁷De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. ⁸Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.”

„Az Isten parancsait nem tartjátok meg.”    Tudjuk; abban a korban a zsidók  számára  613  parancs volt kötelező… Mindezzel  szemben Isten 10 parancsot  adott, és ebből alig tartottak meg a vakok, és vak vezetőik valamit. Itt van a rettenetes nagy baj, és emellett  törpülnek el a rituális mosakodási előírások, nem pedig önmagukban rosszak!  Ha valakinek van kutyusa, macskája, és azokat gondozza, eteti, ugyan, mi  kivetnivaló lenne abban?  De ha emellett  nem adna semmit, még egy szelet kenyeret sem a tőle kéregető koldusnak, ha nem viselné gondját a reá bízottaknak,  ha nem látogatná  meg  az idős, beteg hozzátartozóját/barátait, akkor Jézus ma is ugyanazt  mondaná neki, mint egykor a farizeusoknak.

Bizony, szeretnünk, és ápolnunk  kell    (helyes szeretettel,)  testünket, mert az a Szentlélek élő temploma, és mert csakis ezen keresztül élhetjük meg a világ felé köteles szolgálatainkat!  Ami  belül, a szívünkben, és az agyunkban van, azt csakis Isten láthatja, de amit teszünk és mondunk, azt látja minden embertársunk. A lompos, elhanyagolt, koszos ruhában járó ember nem vonzó, sem önmaga, sem Isten iránt. Ne légy hiú, túl elegáns, piperkőc  sem, mert az elfajulhat önbálványozássá, üres hiábavalósággá.  Rendezett, a higiéné elvárásainak megfelelő, a KEGYELEM ÁLLAPOTÁBAN LÉVŐ LELKET  KIÁBRÁZOLÓ  keresztény valósítja meg  Jézus  szellemiségét!

A hívő ember, ott, a hagyma 3. rétegén élve, pontosan érti Krisztus szavait, mert  őhozzá  tartozik  testestől-lelkestől,  és ezért tudja megvalósítani e kettő helyes egyensúlyát.  A világGAL  élők csakis a testük  körül  forgolódnak,  az  „oszloposok”,   pedig  csakis  a lélek dolgaival törődnek.  Az  Evangélium  mondatait  helyesen értelmezők  a világBAN  élnek  mint ens compositum, és bennük  minden helyére  kerül az érték skálán. Nem a saját bölcsességük okán, hanem azért, mert  Jézusban élnek.

Őbenne  pedig  azok élhetnek,  akiknek az  Atya ezt a kegyelmet megadja.  (Ezért választottam mottóul  e lap legelső mondatát.)

 

 

 

      

                      

Csatószegi Viktor

 

                                                           ESZMÉNYKÉP.

                                                    ( Gondolataim  Szt. Pálról.)
                   

Úgy gondolom,  jó,  ha van nekünk egy olyan emberi  ideálunk, akit életünk   több  vonatkozásában is magunk elé tudunk állítani, és a lehetőségeink határain belül,  követni is. Pál apostol számomra ilyen ember, s ezt a legjobban igazolja az ő állítása; "Élek, de már nem én, hanem a Krisztus él bennem."  Tehát;  ha ő az emberi mércém, akkor valójában Krisztust  követem.
Mégis, mi az a konkrét jellemzője Pálnak, ami  ilyen  nagy  mértékben  imponál nekem?  Sok mindent lehetne/kéne itt felsorolnom, de most csak azt az egyet fogom analizálni, azt a szemléletét, amelyet megfogalmaztam a hitről szóló sorozatomban, mint nagyon kívánatos szemléletmódot. Ez pedig az ő hitének a kettős fundamentuma, a két, másféle szellemi talajból  való, de őbenne eggyé fonódott, szintézisbe jutott gyökérzete.

Azt írja kedves tanítványának Timóteusnak, hogy  "Tudom, kinek hittem."  (2 Tim. 1, 12.)  Nos, ebben  a   "tudom"   szóban rejlik  ez a kettős gyökér. S amit ez jelent, azt  tartom a hívő ember számára nélkülözhetetlen tulajdonságnak!
Pál  Tarzuszban  született, jómódú héber családban, akiknek megvolt a római polgárjoguk, ami abban az időben igen jelentős kedvezményekkel, lehetőségekkel járt. Tanulmányait a híres,  tudós  Gamáliel rabbinál végezte, s így a rabbinikus, ó-szövetségi teológiát magas fokon sajátította el. De: ott, és akkor nem ez volt az elsődleges, hanem az élő, a választott nép mindennapjaiban jelenlévő Jahwe imádata,  mindenek felett való szeretete, dicsőítése. Ez a lelkiség a Tehillimből=Zsoltárokból áradt ősidőktől fogva, és ezt imádkozták Pál idejében naponta többször is. Velük, köztük volt az Úr,  Ő volt a Pásztoruk. (23. zsoltár.)  Ennek a MEGTAPASZTALT tudásnak  /és minden,  az öt érzékszervvel megismerhető tapasztalatnak/     héberül  "jádá" volt a neve. Ma pragmatikus tudásnak is lehetne nevezni.
Ámde Pál rálátott  a görög világ teljesen más kultúrájára, szellemiségére, amiben segítette  ezen nyelv ismerete is. (Különben hogyan tudott volna beszédet tartani a filozófusok előtt Athénban, az ottani  Gellért-hegyen, amit Areopágusznak hívtak?)  A görög szellemiség pedig az elvont, un. absztrakt  gondolkodás jegyeit hordozta, amelynek megalkotói, kidolgozói   Szókratész,  Platón, és tanítványa; Arisztotelész voltak. Ennek a görög tudásnak pedig  "ginooszkó" volt a neve.  (Kisugárzásuk olyan hatalmas, dinamikus volt, hogy ez képezte alapját Aquinói Szt.Tamás filozófiai alapvetésének a XIII. sz.-ban,  /Summa Theologiae!/    és ez pedig még a XXI. században is domináns vonulata a skolasztikus filozófiának.  Ma is él, magam is ezt tartom stabil alapnak, a teológia alá építhető legjobb filozófiai iránynak.)

Összegezve: Pálban együtt volt a tapasztalati tudás, az Isten-élmény,  a teoretikus, fogalmi  tudással.

Az  élő, tüzes HIT, a tudományos alapozottsággal. Ennek a kettőnek, a  jadának, és a ginooszkónak  birtokosaként  írta tehát Timóteusnak, hogy TUDJA,  kinek hisz.

Nos,  ezért  példaképem nekem  Pál, a népeket megtérítő apostol.  Ma is ezzel felvértezve lehet gyümölcsözően evangelizálni!

Csatószegi Viktor

 

                                         MI  VAGYUNK  AZOK!

¹⁶Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása  szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. ¹⁷Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: ^afoglyoknak  a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, ¹⁹és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” ²⁰Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. ²¹S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”

 

 Akkor, ott, abban a zsinagógában egy  igazi  euangelion=örömhír  hangzott el, és  ez a hang eljutott azóta  az egész világra, így a mi  kis hazánkba is.  Mégis van egy éles, szétválasztó határvonal, ugyan ez nem fizikai, nem látható, de reálisan létező.  Jézust az Atya küldte el  e földre, de Őt nem  mindenki fogadta/fogadja el, hanem csakis a  „szegények.”  Tudta ezt előre, ezért fogalmazott így;  „hogy örömhírt  vigyek a szegényeknek.”   Szó sincs itt arról a szegénységről, amely a pénztárca vastagságát méri,  arról,  amit a szegény özvegy 2 fillérje, vagy a példabeszéd szegény Lázára ábrázol. Ez nem az én  személyes értelmezésem, hiszen maga, Jézus bontja ki a köv. versben a valós tartalmát!  Néven nevezi a VALÓDI SZEGÉNYSÉGET,  MEGADJA   ANNAK  A  BELSŐ  LÉNYEGÉT. Szegények tehát a foglyok, a vakok, és az elnyomottak.

FOGLYOK.   Barátom, még ha naponta  is hallod a hírekben, hogy  hol, és mennyi foglyot ejtettek a világ  harcterein, ha arról is tudomást  szerzel, hogy  jelenleg  hány embert  tartanak fogva hazánk  börtöneiben, akkor is tudd; nem róluk beszélt Jézus, hanem a BŰN FOGLYAIRÓL, a sátán karmaiban, és a saját hitetlenségük rabláncának szorításában vergődőkről! Azokról, akik  lelkileg tapadnak/ragadnak az eszközökhöz, és a részekhez, az  EGYETLEN  EGÉSZ  HELYETT!!!   Azokról, akik a megmentésük céljából  hozzájuk  kopogtató Úr előtt nem nyitnak ajtót, hanem nagy robajjal bevágják azt előtte. Róluk beszélt,  akik  önmagukat  teszik meg abszolút normának, s akik elegendőnek hiszik magukat ahhoz, hogy megszabják életük értékrendjét. Ők az igazán foglyok, a gonosz, és az eltorzult énjük nyomorult foglyai.

VAKOK.    Még ma is hallom annak a mélyen hívő, és mindkét szemére megvakult zeneszerzőnek nyilvános tanúságtételét a Vakok Intézetének nagytermében. „Én most látok igazán! Fizikailag semmit nem látok, de a hit fényének távlatát megkaptam, és ez a valódi látás!”  Igen. Az egész teremtett világ Istent  tükrözi, róla szól minden. Oly gyönyörűen írnak erről a Zsoltárok, vallanak a művészek, és írnak a hívő természettudósok, köztük sok Nobel díjas is. Aki előtt megnyílik az Ige  a Szentírásban, hatalmas bizonyságot nyer belőle. Hosszasan sorolhatnám még az un. istenérveket, mert ezek bőven vannak. De a hit: KEGYELEM DOLGA!  Jézus beszélt azokról, akik látván, nem látnak, hallván, nem hallanak. Misterium fidei…  Barátom, egy vacak kis  10 forintossal is el  lehet takarni a napot!  A bűn, a megátalkodottság, ennek a jánosi értelemben vett világnak a kábításában vergődni, igen; ez a valódi vakság.

ELNYOMOTTAK.  Ők azok, akiket a gonosz, és a gonosz emberi követői tesznek tönkre lelkileg. Azok, akik másokat tudatosan megrontanak. Azok, akiket a pénz, és hatalom trónján ülők, hatalmukkal visszaélve megnyomorítanak  a maguk haszna érdekében.  A  „szürke urak…” 

A fentiekért jött el Jézus, a Krisztus, és ezt hirdette meg abban  a zsinagógában, pásztori szolgálatának kezdetén. Pásztor Ő, aki utána szalad az egyetlen egy, eltévedt, szakadékba zuhant bárányának is.

AZ  A  VALÓDI  PUNCTUM  SALIENS, HA  ŐSZINTÉN  KI  MERED   MONDANI:  ÉN VOLTAM  AZ  A  FOGOLY, AZ  A  VAK, ÉS  A GONOSZ  ÁLTAL ELNYOMOTT, AKIÉRT  SZEMÉLYESEN  ELJÖTTÉL  JÉZUSOM!  HÁLA  NEKED!

Te, és  én, csakis  attól  kezdve  nem lettünk/ leszünk foglyok, vakok, és elnyomottak, ha élő hittel valljuk,  ha  szívünkbe  véssük a mai Evangélium  utolsó mondatát:

„MA  BETELJESEDETT AZ  ÍRÁS, AMIT  AZ   IMÉNT  HALLOTTATOK.”

Igen, mert  maga Jézus  „A”  beteljesedés!!!

 

 

Csatószegi Viktor

                                                          ISMÉT  A  HITRŐL.

Ha tudjuk, és  HITTEL VALLJUK, hogy  Ő a közénk testesült Isten, a Logosz, az  ens Absolutum, akkor igenis félre kell tennünk a veréb-röptű emberi  logikánkat! Ő nem csupán mindent tudó, hanem mindenkinél bölcsebb, és gondolatai  annyival vannak magasabban a mi gondolatainknál, mint az ég a földnél. Ő mindent egyben lát. Tetteit, és döntéseit autonóm  módon hozza,  rendezi, és  senkitől sem kér tanácsot, beleegyezést. Felséges nyugalommal mond ellent a farizeusoknak, és a római hatalmasságoknak egyaránt. Ő nem az emberi belátáson alapuló igeneket, hanem a feltétel nélküli hitet követeli – joggal. Életünk realitásának minden területén    / tanulmányok, tudományos eredmények  igazolása, emberi  kapcsolatok, és viták, stb.stb. /   a természetes logika, a megragadható, bizonyítható érvelések a perdöntőek. De mindezek behatárolt, emberléptékű módszerek. Isten a végtelen, és ami tőle jön, az  nem kompatibilis a mi észjárásunkkal, levezetéseinkkel.  Látásom szerint; a filozófia történet szereplőinek egymásnak ellentmondó definícióikkal, az alapvető kérdésekben való szöges ellentmondásaikkal, egyenlő: az emberi értelem totális csődjével, kiúttalanságával. Nincs itt barátaim archimédeszi fix pont, ezt  oldalakon át lehetne bizonyítanom. Tombol a relativizmus.  Csakis egyetlen fix pont létezik: „Én vagyok az út, az IGAZSÁG, és az élet.” Ilyet még soha, senki nem mert megfogalmazni, sem a filozófia, sem pedig a vallástörténelemben! Kérdem: értjük mi a teremtés „legyen” szavát, az ó, és újszövetség történéseinek sorát, a megtestesülést, a Szentháromság misztériumát,  az Úrban egyszerre meglévő igazság és irgalom egységét, az Ige sugalmazottságát, a Kenyér átlényegülését???  ÉRTJÜK?

Vajon azt mondta-e Jézus a 3 évi számtalan beszélgetéseinek során, hogy  „mivel olyan okos vagy, és megértetted tanításomat, ezért bejutsz   Atyám országába!” ?  Bizony, nem!  Azt mondta mindvégig, hogy  „mivel hittél,”  „a hited megszabadított téged,”  „Tamás, ne légy hitetlen, hanem hívő!”      „hiszed-e ezt?”  stb.  Testvérem! A hit: KEGYELEM , KARIZMA. Felkenés az örök királyságra. „Elrejtetted ezeket a bölcsek, és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.” Kik is azok a kicsinyek? Az alázatosak, azok, akik nem a saját éles eszükben, a mindent bizonyítani akaró logikájukban, az  acélos akaratukban látják életük megoldását, célba jutását, hanem a számukra felkínált hitet nyitott szívvel befogadók, azok, akik nem betanult tanrendszerekben, hanem egy élő Személyben; Jézus Krisztusban látják életük értelmét, és végső beteljesedését. Azok, akik vallják, és megélik naponta a Biblia fantasztikus kisugárzását, a számukra  szóló, életet adó személyes üzenetét, és megélik az Eucharisztia felséges csodáját…

Éppen ezért, most azzal zárom le a rövid elmélkedésemet Jézusom, hogy ugyan nem értem, nem látom át mindazt, amit  tettél  és mondtál, de erősen HISZEM, hogy annak megvolt a kellő oka, és természetfeletti jelentősége. Igen; én a dolgok fonákját, Te pedig mindig a színét látod… Szeretnék a jövőben racionális feltételek, bölcselkedések  helyett a kicsinyek táborába tartozni, és teljesen rád, és csakis rád hagyatkozni gyermeki bizalommal. Tudom; csakis így lehetek egészen a tiéd. Kérlek, ültesd el  az én szívemben, és az e sorokat olvasókéban is a neked  mondott   IGENT.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csatószegi Viktor

 

                                                        CSAK  AKINEK...

                                   

^„Abban az időben Jézus ezeket mondta: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. ²⁶Igen, Atyám, így tetszett neked. ²⁷Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” (Mt. 11, 25,26.)

Az  emberi tudás tartománya szinte felmérhetetlen. A lexikonok,  /lexikon sorozatok!/  számát nem lehet listázni, de az eddig megjelenteket is folytonosan bővíteni kell. Tán, a Wikipédia az a forrás, amelyben majd’ minden adat naprakészen megtalálható, nagyra becsülöm a munkatársait! Képességgel,  szorgalommal/kitartással ráláthatunk a reál, és a humán tudományok összes szegmensére, ismereteink gyarapításának csak a korlátozott idő szab határt. Jó tudni; más az intelligencia, a műveltség, és a bölcsesség. Ez fontos, mindhárom mást-mást  jelöl!

Ebben az  írásomban  azonban  olyasmiről  töprengek, ami meghaladja az összes fenti karizmát, a saját erőnkből  soha nem érhetjük el, mert nem ennek a világnak a természetes rendjéhez tartozik, viszont  az   EGYETLEN  IGAZ, ÉS  LEGNAGYOBB CÉL elérését garantálja.

                          EZ   PEDIG  A  GYERMEKI  LELKÜLET.

Igen; Jézus dicsőíti az Atyát, amiért az összes emberi tudást, izzadmányos erőfeszítéssel, nekifeszülő akarattal  elsajátítható  tudást, alárendeli az evilág által megmosolygott gyermeki, a hittel, és teljes odaadással befogadó lelkületnek. Annak, amit nem lehet a legerősebb akarattal,  a  leghegyesebb könyökkel sem  kiharcolni, birtokolni, hanem csakis a felfelé tartott üres tenyérrel, és alázattal befogadni. Végtelen, hatalmas misztérium ez barátom, olyan, amely előtt porba omlik a tudományos emberi logika…  Ez a titok magában foglalja az öröktől fogva történő kiválasztás kegyelemtani kérdését, azt, amelyre egyetlen dogmatikai rendszer sem képes egzakt magyarázatot adni…  (Ezért támadnak folyamatosan éles pengeváltások a különböző hittudományi irányzatok között.)  Jézus  sem magyaráz a fenti  ige-szakaszban, hanem  KIJELENT!  Érted??? Felizzott benne a végtelenített optika, az Atya iránti végtelen szeretet, és  1./ dicsőít,  majd  2./ kijelent. Közli velünk, hogy minden emberi produktum felett  áll  a hittel történő, befogadó, gyermeki    - mérlegelés nélküli -    lelkület. Miért? Mert:

                             „IGEN  ATYÁM, ÍGY  TETSZETT  NEKED.”

Mert  így tetszett…  Kész.  Ő ens absolutum. Más logika, olyan, amely nem illeszthető be a rendszerezett, és kellő érvekkel verifikált emberi tudományok egyik szegmensébe sem. A 27. vers pedig egyenesen ámulatba ejtő, mert rávilágít, hogy sem Jézust, sem az Atyát nem ismeri senki, csakis  Ők  ismerik egymást teljességgel. Persze, hiszen felfoghatatlan  a végtelenség… A végtelen hatalom, és a végtelen szeretet. Isten, és a Logosz,  nem  integrálható az emberi agy kereteibe. Oda nem, de az emberi szívbe igen!  No, és kiknek a szívébe? Íme a válasz;

                                 „ AKINEK  A  FIÚ  KINYILATKOZTATJA.”

Ezekkel a szavaival  erősít meg engem abban, amit mindig is vallottam, és amiről oly sokszor próbáltam eddig is dadogni, mert ezelőtt a titok előtt csakis dadogni képes a megérintett ember… Ez a  „misterium fidei.”  A hitnek, és a kegyelemnek a titka.   ISTENT  SOHA, SENKI NEM LÁTTA, Ő NINCS AZ  ÖT  ÉRZÉKSZERVÜNKNEK  ALÁRENDELVE, ÍGY  TEHÁT  ŐVELE  CSAKIS  AZ  TUD ÉLŐ KAPCSOLATBA KERÜLNI, AKINEK  A  FIÚ KINYILATKOZTATJA. TEHÁT EGYEDÜL  JÉZUS KRISZTUS  A  KÖZVETÍTŐ, A PUNCTUM  SALIENS!!!  Ő,  AKI  VAN!  A  természetes, és természetfeletti létrendet összekötő  „közlekedő edényben”  egyirányú az áramlás: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket. (Jn. 15, 16.)

A  Szentírásban minden összefüggésben áll egymással, de erre csakis a Szentlélek segítségével  láthatunk rá.  Jó példa erre, hogy a fent idézett Mt. 11. fej. után, a 13. fej. 10-11. versei kibontják, megerősítik az előzőeket:

„Ekkor odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: miért beszélsz nekik példabeszédekben? Nektek MEGADATOTT, hogy megértsétek a mennyek országának titkait,    - felelte, -    de nekik  NEM.”        Végül egy másik ide von. idézet:

„Majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek; az Igazság  Lelkét, őt, aki  örökké  veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri.  DE  TI  ISMERITEK, MERT  BENNETEK  VAN, ÉS  BENNETEK  MARAD.”  (Jn. 14,  16-17.)

Már  a II. sz.-ban felütötte fejét a gnoszticizmus, amely szerint mindent meg lehet, és meg is kell tudni, érteni. Ez a tévtanítás  bukkant elő a felvilágosodás, a racionalizmus, és több, ma is létező szekta gondolkodásában. Igen; alázat, tiszta, gyermeki lelkület kell a misztériumok előtti leboruláshoz, és Jézus egyértelmű szavainak hittel való befogadásához. Ha ezt látod önmagadban, akkor tudd, te is a kiválasztottak  közül való vagy.

 Emlékezz ember, hogy porból vagy, és oda térsz vissza…  Döbbenj rá barátom, hogy valóban egy kis porszemecske vagy, akkor is, ha netán két  diplomád van, és fontos pozíciót töltesz be. Ami téged hatalmas kinccsé tesz, az egyetlen Igazság; Jézus Krisztus hittel való befogadása az életedbe, és az Ő középpontba állítása. Ezt csakis Ő adhatja meg neked, és meg is adja, ha kiüresíted magad a régi énedből, és gyermeki  lelkülettel átadod neki a szívedet.
 Akkor, és csakis akkor  lesz  számodra kimondhatatlan  érték a fenti  Ige,  ha rád is vonatkozik az  a legfelül olvasható mondatrész;

                    „AKINEK  A  FIÚ  KINYILATKOZTATJA.”

Ezért  könyörgök érted, aki  éppen  most ide kattintottál…   

Csatószegi Viktor

                                             KIVÁLASZTÁS…

„Sok  hasonló példabeszédben hirdette nekik  az Igét, mert csak  így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban  EGYEDÜL  VOLT   tanítványaival, MINDENT  megmagyarázott  nekik.”    (Márk 4,  33-34.)

Akár  tetszik,  akár nem,  Isten  egyeseket  személyenként,  név  szerint  választ ki arra, hogy  létének, üdvrendjének,  Lelkének  belső titkaiba bevezesse,  és  azzal  a látással ajándékozza meg őket már itt, amivel a többieket csak az örök életben fogja.  Ez a  „látás”  tarthat egy  felmérhetetlen pillanatig, pl. a szemlélődés közben,  amikor a Szentírás  egy-egy mondata  hihetetlen széles spektrumban  kinyílik, vagy  egy  adorátió közben,  a tabernákulum előtt.  De tarthat hosszasabban is, amikor egy hitigazság felett  elmélkedünk, keresve  benne a  lényegi üzenetet.  Pontosan  határozza meg ezt a kérdést  Pál apostol  a második  korintusi levélben, amikor azt  írja, hogy  „A hitben élünk, a szemlélet  még nem osztályrészünk.”  Nos; ezt a szabályt erősítik meg azok a kivételek,  amikor a hiten felül, egyesek a látás, a  „szemlélet”  karizmájában részesülnek.

Itt  arról van szó, hogy  azt a felfoghatatlan titkot próbálja  Jézus  közelebb  hozni a sokasághoz, hogy  tkp. mi  is az  a  „mennyek országa.”  A sokaság pedig csakis a példázatokból sejt meg valamit, mégpedig   igen keveset.  Így  van ez 2000 év óta…  Ne kerteljünk barátaim! : A  „sokaság” szó alatt nem  okvetlenül  a civil szférát kell értenünk, nem csak azokat, akik nem tanultak teológiát, s benne  biblikumot, hanem jócskán oda tartoznak a „hivatalosak” is…  Bizony! Óriási titok ez,  szent  titok ez.   ((Külön, elmélyült   írás kellene annak elemzésére, hogy  mire ad objektív  képességet/felhatalmazást  az ordináció, és mi az, ami nem okvetlenül  jár  vele együtt…)) 

Elmondta  tehát  példabeszédét  arról a mustármagról, amely a legkisebb minden magnál, és mégis akkora fává terebélyesedik, hogy  még az  „ég madarai is az árnyékában laknak.”  Igen; a 12 kiválasztott halász volt az a mustármag, ill. a velük  közölt  jézusi  „besugárzás” =kegyelem.  Jöhetett utána  a  zsidó Főtanács, Pilátus,  az  összes  római  császár Konstantinig bezárólag,  a népvándorlás vihara, a  francia forradalom, II. József,  Hitler és  Sztálin,  /és  az  általuk megszállt  nemzetek  általuk delegált árulói,/  no, meg a non plus ultra; a liberalizmus, képtelenek  voltak, és képtelenek lesznek  azt a magot, meg azt a legkisebb  mustármagot megakadályozni, hogy hatalmas fává növekedjenek:  Egyházzá, =Krisztus  misztikus testévé. De még a sátán által megszervezett, és annak a misztikus testnek belsejébe beférkőzött  Júdások  sem tudták/tudják megsemmisíteni  Isten művét, ezt a szent gyülekezetet. De csakis azért, mert  Krisztus akarta létét, s Ő áll ennek a hajónak a kormányánál.

Elmondta  a  „sokaságnak”  ezt a két példabeszédet,     - ugye, jól tudjuk, hogy minden példázat kissé sántít, vagyis hiányos, -    azután elbocsátotta őket, és  „egyedül  volt tanítványaival.”  EKKOR  TÖRTÉNT  A  FELFOGHATATLAN,  A  KIVÁLASZTOTTAKNAK  ADOTT  CSODA;  RÉSZESEIVÉ  VÁLTAK  ANNAK,  HOGY  A  HITBŐL  ÉLÉS KORLÁTAI  KINYÍLTAK  ÁTMENETILEG  SZÁMUKRA, ÉS RÉSZESÜLTEK A  LÁTÁS  TERMÉSZETFELETTI ÉLMÉNYÉBEN.  Erről  persze Márk nem ír semmit, mert erről nem is lehet emberi  nyelven  írni…  Így aztán a bibliai kommentárok  sem írhatnak semmit.  Nem, de tudd meg barátom, hogy  az Úrral  való közösség   /szimbiózis/  sokkal, de sokkal  többet  tartalmaz, mint a „sokaság”  számára leírható publikációk, vagy elmondható előadások…  Ebben a percben  bevillant most nekem  az,  amit olvashatunk  Páltól, és  ami igazolja fenti  állításomat;

^„Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt    – testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja,   – elragadtatott a harmadik égig.”

No, ez az!!!  Ennél nincs több. Mi más ez, mint  anticipatiója az örök életnek, a színről-színre látásnak?  Ebben a kronoszi létben mindez nem  a sokaságé, hanem a keveseké. Nem a kezdettől tisztáké, hanem a Lélek által megtisztítottaké, a Bárány vére által. A keveseké, s nem az evilágban véglegesen berendezkedni  akaróké…  Miért?  Mert egyedül kizárólag a mindenség Ura jelentheti ki: „Mert  így akarom!”

Most  azt üzeni  nekem    - és  rajtam keresztül neked, aki nem véletlenül kattintottál erre az oldalra, -    Jézus,  hogy könyörögjük  ki  alázattal, hittel;

LEHESSÜNK  MI   IS  AZON  KEVESEK  KÖZÖTT,  AKIKKEL  KÜLÖN  VONULVA,  „EGYÜTT  VOLT.”  HITBEN  ÉLÜNK,  DE HITÜNKET  ERŐSÍTI,  KITELJESÍTI  A  LÁTÁS.  

DE: ezt,  nem a világ  kaotikumában,  piacterein, s a  pénz-hatalom  katyvaszában  lehet  megkapni..

 

Csatószegi Viktor


                 NÉHÁNY  MEGJEGYÉSEM  A HÍR TV  MAI,  "Crédo"  c.  MŰSORÁHOZ.

  

 

Ma este egészen másról akartam írni, egészen máshová, de az első rész annyira letaglózott, mint egy korona... Peripatetikus módszerrel próbáltam rendet tenni felbolydult lelkivilágomban; körbe-körbe járkáltam a lakásban, végülis sikerült kissé rendet tennem gondolataim cunamijában. Eszembe jutott a lényeg, és a forma correlátiója, (ez utóbbi nem a skolasztikus filozófia értelmében,) aztán Sík Sándor "Esztétika" c. műve, valamint az egykori spirituális esti punctája,  a papi arcélről...  Vajon, mit kell átértékelnem magamban a papi szolgálat újszerű stílusjegyeivel kapcsolatban? Nem annak lényegét, mert az 2000 év óta változatlan, és az is marad az idők végéig, hanem az epidermisét illetően. Azt hiszem, ma este egy határkőhöz érkeztem, s itt meg kell állnom hosszas töprengésre. Magyar Egyházunk horizontján a "papi frankó" sem akárki, de ő, hozzá képest  egy Ottaviani bíboros... Mit nem adnék, ha Dickens  "Karácsonyi ének" c. csodás regényéhez hasonlóan, leemelhetném sok papi lakás mennyezetét, és egy pillantást vethetnék az arcukra e műsort  nézésük közben. Mondjuk pl.  éppen Osztie Zoltán, avagy Horváth Zoltán atyáét, de sorolhatnám  még tovább is. Ne essék félreértés: egy pillanatra sem kérdőjelezem meg senkinek a belső értékeit, igaz, őszinte  elhivatottságát, no, de azért  van egy minimum, ami elvárható a papi karakter külső jegyeit illetően. Ez alól még a megfelelési kényszer, az Örömhír  elfogadtatásának szándéka az egyes kerületek utcáinak emberével,  sem ad felmentést. Merthogy sem a szines lajbi, sem az egy ujjra felhúzott 4 gyűrű, de még a fejtetőn lityegő hajcsimbók sem eredményezett soha megtérést, lelki újjászületést... Ha itt nem lesz megállás, akkor Bese  Gergő atya kesergése az üres templomok miatt, hosszú távon érvényes marad.   Éspedig nem a korona miatt...   Bízom a Szentlélekben, hogy a dispoziciók birtokosai  a Belvárost, vmint a belső-Buda híveit  megkímélik majd. De ennél mégjobban bízom u.ennek a Léleknek  mindent/mindenkit  átformáló erejében.

    

 

                     

 

Csatószegi Viktor

                                                 A  BIBLIA  HITELESSÉGE.

A Szentírás történeti hitelességéről rengeteg szakkönyv, komoly publikáció jelent már meg, tárgya az apológiának is. Ateista oldalról természetesen nem szűnnek meg a pártállam összeomlása után sem egybemosni a mitológiákkal, legendákkal, pedig nem kell ahhoz hívő embernek lenni, csak éppen szigorúan tudományos vizsgálati módszerekkel, és tárgyilagosan kéne kutatniuk e téren.  A hit, a belső kapcsolat Istennel, megnyitja a Biblia mélyrétegeit, a kijelentett SZÓ lényegét. De aki nem részese ennek, az is kimeríthetetlen értékekre bukkan, ha veszi a fáradságot, és egybeveti adatait a korabeli archeológiai, paleontológiai, és írásos adatokkal.  Nem  hívő történészek, ó-kor kutatók is e könyvből  jutottak olyan tények   / földrajzi, politikai, geológiai, stb. / ismeretéhez, amelyek segítségével  megtalálták a hiányzó láncszemeket szakterületük témáiban.  Ma már nem képezheti vita tárgyát,  hogy a Bibliában megnevezett országok, városok, történelmi szereplők  léte  valóságos, igazolható, a legújabb kutatási eredmények tükrében is.

Mindezek annak kapcsán fogalmazódnak most meg bennem, hogy jelenleg az Apostolok Cselekedeteit olvasom, mégpedig éppen a 19. fejezetét. Ebben Pál  apostol  és      - részben -  Lukács  evangélista  missziós utazásairól értesülünk.  Tán megtelne ez az egész oldal, ha mindazokat a városokat, településeket felsorolnám, amelyek ebben a fejezetben szerepelnek, s azokat a személyeket, akikkel ők hosszabb-rövidebb kapcsolatba kerültek.  A teológiai oktatás biblikus stúdiumának  introductiója   (ó, és újszövetség,)  tárgyalja  e helységek pontos földrajzi elhelyezkedését, létezésük  időpontját, történetüket, és a mai elnevezéseiket.

 Már írtam régebben arról, hogy engem mennyire megragadott, megerősített a hitelesség kérdésében az a mellékesen lejegyzett tény, miszerint a csodálatos kenyérszaporítás helyszínén, (amikor  5000 ember lakott jól  öt kenyérből és két halból, ) ahol letelepítették a népet,  „zöld fű volt.”  Ez az abszolút lényegtelen megjegyzés csakis olyan embertől származhatott, aki  OTT  VOLT, AKI  RÉSZESE  VOLT  annak az  estének!  Aki maga is leült arra a fűre.

 Nos; ebben a  fejezetben  a  következő „apróságokat,”  a csakis személyesen észlelhető, érintőleges epizódokat  találtam, ezekből adok ízelítőt, s ha kedved/időd van, olvasd el magad is az egészet. Utána te is ott leszel Pállal, és  Lukáccsal a helyszínen…

19. vers: „ …sokan könyveiket is elhozták, és mindenki szeme láttára elégették őket. Ezek értékét ötvenezer ezüstre lehetett becsülni.”  (Ha a Biblia sokkal később keletkezett volna,  ugyan, kit érdekelne  az, hogy mennyit értek az elégetett  babonás tartalmú könyvek? )

29. vers.  „ Egy emberként a színházba rohantak,  s a macedóniai Gájuszt és Arichartuszt, Pál kísérőit is magukkal hurcolták.”  (Lényegtelen epizód,  és  e  nevek sem előtte, sem utána  nem kerültek említésre.)

A 30. verstől a fejezet végéig egy kizárólag helyi jelentőségű, színházi csődület/jelenet leírása, nem érinti az apostol lényegi tevékenységét, de HITELESEN  ÁBRÁZOLJA  AZ OTTANI LÉGKÖRT,  az  „akkor, és ott”  helyzetét.

Érdemes még elolvasni a 20. és 21. fejezetet is,  mert ezekben folytatódik az apostol  orkán sodorta száguldása  a felsorolhatatlan országokban, városokban, találkozásainak,  cselekedeteinek végtelen sorozata. Az ember szinte beleszédül, amikor követni akarja.  A hagyomány szerint Pál egy kistermetű, vékonyka ember volt, az  egészsége  sem volt  rendben. Mindezt  a  hatalmas teljesítményt csakis a  Szentlélek erejével lehetett abszolválni.

Isten  pedagógiai  bölcsessége ilyen apróságokkal,  széljegyzeteknek  beillő semmiségekkel is tudja  az Evangélium korabeli eseményeinek hitelességét érzékeltetni, bizonyítani.

Érdemes  figyelmes  szemmel észrevenni ezeket a  jól  odahelyezett apróságokat  is!

Csatószegi Viktor


                                ZÚG A FEJEM,  AVAGY: A VILÁG  KÁOSZA.

                  

Most jöttem át abból a szobából, amelyben a Tv van, megnéztem a híradót és két részletet egy interjús műsorból. Ez a dolgozó szobám, itt van az íróasztalom, s rajta a számítógépem. Nem terveztem blog írását, 3 percen át körbe-körbe jártam, várva, hogy kitisztuljon a fejem attól a szellemi szecska áradattól, amely a Tv-ből rám zúdult. Aztán egyszercsak le kellett ide ülnöm egy belső indításra, hogy megpróbáljam leírni (kiírni?) a mentális hulladékot magamból, de főleg; megalkotni a resumét, a holisztikus látással megfogalmazható konklúziót. Mióta az ember társadalmi formációba szerveződött, azóta próbálkozik megfogalmazni egyetemes igazságokat, erkölcsi normákat, s jogi kereteket. S főleg; megpróbálja értelmezni a LÉTET, (ens), ezen belül a saját létezésének értelmét. Filozófiatörténeti tanulmányaim során arra kellett rádöbbennem, hogy kezdve a milétoszi és éleai bölcseleti iskoláktól egészen a mai napig, sikertelen ez a kísérlet. Egymásnak gyökeresen ellentmondó vélemények harca az ember szellemtörténete... A művészettörténet stílusváltó korszakai is azt "üzenik", hogy nem volt tökéletes, elégséges az előző, majd mi alkotjuk meg az igazit, a véglegeset. Aztán jött a következő iskola, amelyik u. azt mondta őróluk... No, és mit látunk a társadalmak önszerveződéseinek történetében? Milyen keretek, normák között kell élnünk, hogy a béke, a biztonság, a jólét, és az igazságosság jellemezze életünket? Megszülettek a törzsi közösségek, ezekből a föderációk, jöttek az államok, amelyek élén álltak fáraók, királyok, császárok. Feudalizmus, kapitalizmus, no meg a kétféle szocializmus. Most a demokrácia dallamait fuvolázzuk, amelybe beleférnek mérhetetlen sok, és egymásnak teljesen ellentmondó irányzatok, de ezek az irányzatok sem bírnak állandó tartalommal, pl. teljesen más volt a deákferenci liberalizmus, mint a mai amerikai, és a honunkban levitézlett SZDSZ-es praxis... Már-már bálvánnyá merevedett ez a szó: demokrácia. Ez a megkérdőjelezhetetlen idol. Szajkózzuk, naponta sok ezerszer íratik le a médiában, mondatik ki politikusok által. Pedig erről Platón nemes egyszerűséggel csak ennyit mondott; "A demokrácia a csőcselék uralma" ((...népi demokrácia...)) Démosz=nép, kratein=uralom. Az "Istenadta nép...." A fent felsorolt   - és fel nem sorolt-  izmusok poklában milliók pusztultak el valamelyik "igazság" nevében, zászlaja alatt.  Bölcselettudományi  - logikai -  axióma, hogy nincs, NEM LEHET duplex veritas=kettős igazság!!! Bemenekülve ebbe a szobába, attól zúg a fejem, hogy az előbbiekben vázlatosan ismertetett szellemi, világnézeti, társadalomelméleti/gazdasági ellentmondások sorozata oly mértékben felpörgött kis hazánkban, hogy ha a régiek kijöhetnének sírjaikból, azonnal visszamenekülnének... Politikusaink egy része rezzenéstelen arccal tud/mer kiállni, és homlokegyenest kijelenteni az ellenkezőjét annak, amiket 5 nappal, 2 héttel, 1 hónappal ezelőtt végérvényes igazságnak, az egyetlen helyes útnak jelöltek meg. Bele a mikrofonokba, a kamerákba, bele a képünkbe. Az emberi szó totális devalvációjának vagyunk szenvedő alanyai. Ők boldoggá akarnak minket tenni,- ha belepusztulunk is. Nem az ő hataloméhségük, uralomvágyuk, haszonlesésük motiválja őket, áh, dehogyis! Ők kimondottan  csakis a mi, az Ország javát akarják, kedden máshogy, csütörtökön máshogy, és pénteken lemeszelve az ötperces igazságaikat, egy legújabb igazsággal állnak elő. Ha ide hoznának egy dél-ausztráliai, közepesen fejlett kaméleont, szegényke  szégyenletében azonnal visszamenekülne, hiszen ő csak 2, maximum 3 színt képes váltani... Barátaim, ülünk a Titanicon, s a jéghegy csúcsa már kezd kirajzolódni. Nincs kettős igazság!!! Valaki öt és félezer évvel ezelőtt megszólalt, és kijelentette magát. Rendet vágott a beteggé vált, lelkileg sebesült emberi dzsungelben. Törvényt adott. Világosat, egyértelműt. Kétezer évvel ezelőtt Ő eljött közénk, -"külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember," - és olyan dolgokat tett, olyanokat mondott, amilyeneket sem előtte, sem utána soha, senki. Teljes autoritással cselekedett, és megfogalmazta; ÉN  VAGYOK  AZ  ÚT, AZ IGAZSÁG, ÉS  AZ  ÉLET." A teljes, az EGYETLEN  igazság, 2  ezer év óta ugyanaz, változatlan, vagyis: örök. Ez a fundamentum, ez a szikla. Lehet nekimenni, de nem a szikla fog összetörni. Lehet megkerülni, de nem a szikla fog megsemmisülni. Ezt a történelem eklatánsan bizonyítja. Mindegyik izmus elpusztult, semmivé lett, mindegyik ideológia porig alázódott  eddig  amelyik fellázadt, s gyűlölettel támadta ezt az igazságot. Vakok ők, s vakok vezetői. "Historia est magistra vitae" =A történelem az élet tanítómestere. Ezek az urak, akiktől bezúgott a fejem, nem akarják mindezt tudomásul venni, szintúgy az általuk megtévesztettek sem. Legalább azon kéne egy csendes órában elgondolkodniuk, hogy Isten létezésében, az általa megfogalmazott egyetlen igazságban hittek/hisznek komoly tudósok, egyetemi tanárok, a TERMÉSZETTUDOMÁNYOK művelői, közismert írók, művészek milliói. Ennyien tévednének?  Szodoma, Gomorra, Római Birodalom, Hitler birodalma, Sztálin rémuralma,  - nem sorolom tovább,-   elpusztultak. Isten, Jézus Krisztus , AZ EGYETLEN  IGAZSÁG  PEDIG  ÉL, és örökké élni fog!!! Urak, perc emberkék, de jó lenne, ha befejeznétek Mefisztó dalának rikácsolását fals hangotokon... - Mire  e soraim végére értem, kitisztult a fejem, megnyugodtam, s aludni is jól tudok majd.

 

 Úszik a Titanic, s a jéghegy csúcsa már látás távolságra van...