A
BIBLIA HITELESSÉGE.
A Szentírás történeti hitelességéről rengeteg szakkönyv,
komoly publikáció jelent már meg, tárgya az apológiának is. Ateista oldalról
természetesen nem szűnnek meg a pártállam összeomlása után sem egybemosni a
mitológiákkal, legendákkal, pedig nem kell ahhoz hívő embernek lenni, csak
éppen szigorúan tudományos vizsgálati módszerekkel, és tárgyilagosan kéne
kutatniuk e téren. A hit, a belső
kapcsolat Istennel, megnyitja a Biblia mélyrétegeit, a kijelentett SZÓ
lényegét. De aki nem részese ennek, az is kimeríthetetlen értékekre bukkan, ha
veszi a fáradságot, és egybeveti adatait a korabeli archeológiai,
paleontológiai, és írásos adatokkal. Nem
hívő történészek, ó-kor kutatók is e
könyvből jutottak olyan tények / földrajzi, politikai, geológiai, stb. /
ismeretéhez, amelyek segítségével
megtalálták a hiányzó láncszemeket szakterületük témáiban. Ma már nem képezheti vita tárgyát, hogy a Bibliában megnevezett országok,
városok, történelmi szereplők léte valóságos, igazolható, a legújabb kutatási
eredmények tükrében is.
Mindezek annak kapcsán fogalmazódnak most meg bennem, hogy
jelenleg az Apostolok Cselekedeteit olvasom, mégpedig éppen a 19. fejezetét.
Ebben Pál apostol és -
részben - Lukács evangélista missziós utazásairól értesülünk. Tán megtelne ez az egész oldal, ha mindazokat
a városokat, településeket felsorolnám, amelyek ebben a fejezetben szerepelnek,
s azokat a személyeket, akikkel ők hosszabb-rövidebb kapcsolatba kerültek. A teológiai oktatás biblikus stúdiumának introductiója (ó, és újszövetség,) tárgyalja e helységek pontos földrajzi elhelyezkedését,
létezésük időpontját, történetüket, és a
mai elnevezéseiket.
Már írtam régebben
arról, hogy engem mennyire megragadott, megerősített a hitelesség kérdésében az
a mellékesen lejegyzett tény, miszerint a csodálatos kenyérszaporítás
helyszínén, (amikor 5000 ember lakott
jól öt kenyérből és két halból, ) ahol
letelepítették a népet, „zöld fű
volt.” Ez az abszolút lényegtelen
megjegyzés csakis olyan embertől származhatott, aki OTT VOLT,
AKI RÉSZESE VOLT annak
az estének! Aki maga is leült arra a fűre.
Nos; ebben a fejezetben a következő
„apróságokat,” a csakis személyesen
észlelhető, érintőleges epizódokat találtam,
ezekből adok ízelítőt, s ha kedved/időd van, olvasd el magad is az egészet.
Utána te is ott leszel Pállal, és Lukáccsal
a helyszínen…
19. vers: „ …sokan könyveiket is elhozták, és mindenki szeme
láttára elégették őket. Ezek értékét ötvenezer ezüstre lehetett becsülni.” (Ha a Biblia sokkal később keletkezett volna,
ugyan, kit érdekelne az, hogy mennyit értek az elégetett babonás tartalmú könyvek? )
29. vers. „ Egy
emberként a színházba rohantak, s a
macedóniai Gájuszt és Arichartuszt, Pál kísérőit is magukkal hurcolták.” (Lényegtelen epizód, és e nevek
sem előtte, sem utána nem kerültek
említésre.)
A 30. verstől a fejezet végéig egy kizárólag helyi
jelentőségű, színházi csődület/jelenet leírása, nem érinti az apostol lényegi
tevékenységét, de HITELESEN ÁBRÁZOLJA AZ OTTANI LÉGKÖRT, az „akkor,
és ott” helyzetét.
Érdemes még elolvasni a 20. és 21. fejezetet is, mert ezekben folytatódik az apostol orkán sodorta száguldása a felsorolhatatlan országokban, városokban,
találkozásainak, cselekedeteinek
végtelen sorozata. Az ember szinte beleszédül, amikor követni akarja. A hagyomány szerint Pál egy kistermetű,
vékonyka ember volt, az egészsége sem volt
rendben. Mindezt a hatalmas teljesítményt csakis a Szentlélek erejével lehetett abszolválni.
Isten pedagógiai bölcsessége ilyen apróságokkal, széljegyzeteknek beillő semmiségekkel is tudja az Evangélium korabeli eseményeinek
hitelességét érzékeltetni, bizonyítani.
Érdemes figyelmes szemmel észrevenni ezeket a jól odahelyezett
apróságokat is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése