ESZMÉNYKÉP.
(
Gondolataim Szt. Pálról.)
Úgy gondolom, jó, ha van nekünk egy olyan emberi ideálunk, akit életünk több vonatkozásában is magunk elé tudunk állítani, és a lehetőségeink határain belül, követni is. Pál apostol számomra ilyen ember, s ezt a legjobban igazolja az ő állítása; "Élek, de már nem én, hanem a Krisztus él bennem." Tehát; ha ő az emberi mércém, akkor valójában Krisztust követem.
Mégis, mi az a konkrét jellemzője Pálnak, ami ilyen nagy mértékben imponál nekem? Sok mindent lehetne/kéne itt felsorolnom, de most csak azt az egyet fogom analizálni, azt a szemléletét, amelyet megfogalmaztam a hitről szóló sorozatomban, mint nagyon kívánatos szemléletmódot. Ez pedig az ő hitének a kettős fundamentuma, a két, másféle szellemi talajból való, de őbenne eggyé fonódott, szintézisbe jutott gyökérzete.
Azt írja kedves tanítványának Timóteusnak, hogy "Tudom, kinek hittem." (2 Tim. 1, 12.) Nos, ebben a "tudom" szóban rejlik ez a kettős gyökér. S amit ez jelent, azt tartom a hívő ember számára nélkülözhetetlen tulajdonságnak!
Pál Tarzuszban született, jómódú héber családban, akiknek megvolt a római polgárjoguk, ami abban az időben igen jelentős kedvezményekkel, lehetőségekkel járt. Tanulmányait a híres, tudós Gamáliel rabbinál végezte, s így a rabbinikus, ó-szövetségi teológiát magas fokon sajátította el. De: ott, és akkor nem ez volt az elsődleges, hanem az élő, a választott nép mindennapjaiban jelenlévő Jahwe imádata, mindenek felett való szeretete, dicsőítése. Ez a lelkiség a Tehillimből=Zsoltárokból áradt ősidőktől fogva, és ezt imádkozták Pál idejében naponta többször is. Velük, köztük volt az Úr, Ő volt a Pásztoruk. (23. zsoltár.) Ennek a MEGTAPASZTALT tudásnak /és minden, az öt érzékszervvel megismerhető tapasztalatnak/ héberül "jádá" volt a neve. Ma pragmatikus tudásnak is lehetne nevezni.
Ámde Pál rálátott a görög világ teljesen más kultúrájára, szellemiségére, amiben segítette ezen nyelv ismerete is. (Különben hogyan tudott volna beszédet tartani a filozófusok előtt Athénban, az ottani Gellért-hegyen, amit Areopágusznak hívtak?) A görög szellemiség pedig az elvont, un. absztrakt gondolkodás jegyeit hordozta, amelynek megalkotói, kidolgozói Szókratész, Platón, és tanítványa; Arisztotelész voltak. Ennek a görög tudásnak pedig "ginooszkó" volt a neve. (Kisugárzásuk olyan hatalmas, dinamikus volt, hogy ez képezte alapját Aquinói Szt.Tamás filozófiai alapvetésének a XIII. sz.-ban, /Summa Theologiae!/ és ez pedig még a XXI. században is domináns vonulata a skolasztikus filozófiának. Ma is él, magam is ezt tartom stabil alapnak, a teológia alá építhető legjobb filozófiai iránynak.)
Összegezve: Pálban együtt volt a tapasztalati tudás, az Isten-élmény, a teoretikus, fogalmi tudással.
Az élő, tüzes HIT, a tudományos alapozottsággal. Ennek a kettőnek, a jadának, és a ginooszkónak birtokosaként írta tehát Timóteusnak, hogy TUDJA, kinek hisz.
Nos, ezért példaképem nekem Pál, a népeket megtérítő apostol. Ma is ezzel felvértezve lehet gyümölcsözően evangelizálni!
Úgy gondolom, jó, ha van nekünk egy olyan emberi ideálunk, akit életünk több vonatkozásában is magunk elé tudunk állítani, és a lehetőségeink határain belül, követni is. Pál apostol számomra ilyen ember, s ezt a legjobban igazolja az ő állítása; "Élek, de már nem én, hanem a Krisztus él bennem." Tehát; ha ő az emberi mércém, akkor valójában Krisztust követem.
Mégis, mi az a konkrét jellemzője Pálnak, ami ilyen nagy mértékben imponál nekem? Sok mindent lehetne/kéne itt felsorolnom, de most csak azt az egyet fogom analizálni, azt a szemléletét, amelyet megfogalmaztam a hitről szóló sorozatomban, mint nagyon kívánatos szemléletmódot. Ez pedig az ő hitének a kettős fundamentuma, a két, másféle szellemi talajból való, de őbenne eggyé fonódott, szintézisbe jutott gyökérzete.
Azt írja kedves tanítványának Timóteusnak, hogy "Tudom, kinek hittem." (2 Tim. 1, 12.) Nos, ebben a "tudom" szóban rejlik ez a kettős gyökér. S amit ez jelent, azt tartom a hívő ember számára nélkülözhetetlen tulajdonságnak!
Pál Tarzuszban született, jómódú héber családban, akiknek megvolt a római polgárjoguk, ami abban az időben igen jelentős kedvezményekkel, lehetőségekkel járt. Tanulmányait a híres, tudós Gamáliel rabbinál végezte, s így a rabbinikus, ó-szövetségi teológiát magas fokon sajátította el. De: ott, és akkor nem ez volt az elsődleges, hanem az élő, a választott nép mindennapjaiban jelenlévő Jahwe imádata, mindenek felett való szeretete, dicsőítése. Ez a lelkiség a Tehillimből=Zsoltárokból áradt ősidőktől fogva, és ezt imádkozták Pál idejében naponta többször is. Velük, köztük volt az Úr, Ő volt a Pásztoruk. (23. zsoltár.) Ennek a MEGTAPASZTALT tudásnak /és minden, az öt érzékszervvel megismerhető tapasztalatnak/ héberül "jádá" volt a neve. Ma pragmatikus tudásnak is lehetne nevezni.
Ámde Pál rálátott a görög világ teljesen más kultúrájára, szellemiségére, amiben segítette ezen nyelv ismerete is. (Különben hogyan tudott volna beszédet tartani a filozófusok előtt Athénban, az ottani Gellért-hegyen, amit Areopágusznak hívtak?) A görög szellemiség pedig az elvont, un. absztrakt gondolkodás jegyeit hordozta, amelynek megalkotói, kidolgozói Szókratész, Platón, és tanítványa; Arisztotelész voltak. Ennek a görög tudásnak pedig "ginooszkó" volt a neve. (Kisugárzásuk olyan hatalmas, dinamikus volt, hogy ez képezte alapját Aquinói Szt.Tamás filozófiai alapvetésének a XIII. sz.-ban, /Summa Theologiae!/ és ez pedig még a XXI. században is domináns vonulata a skolasztikus filozófiának. Ma is él, magam is ezt tartom stabil alapnak, a teológia alá építhető legjobb filozófiai iránynak.)
Összegezve: Pálban együtt volt a tapasztalati tudás, az Isten-élmény, a teoretikus, fogalmi tudással.
Az élő, tüzes HIT, a tudományos alapozottsággal. Ennek a kettőnek, a jadának, és a ginooszkónak birtokosaként írta tehát Timóteusnak, hogy TUDJA, kinek hisz.
Nos, ezért példaképem nekem Pál, a népeket megtérítő apostol. Ma is ezzel felvértezve lehet gyümölcsözően evangelizálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése