Csatószegi Viktor

 

                                    EMBERNEK   EZ   LEHETETLEN. 

                      

^„Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte:  „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”  ²¹Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled"  mondta neki. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!

A  tanítványok  szerfölött csodálkoztak, és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.”

Ehhez még egy mondatot írok ide,  a Bölcsesség Könyvéből:  „Könyörögtem, és megkaptam, esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke.”

 

Valaki Jézushoz sietett, és térdre borulva tette fel az emberi élet  EGYETLEN  LÉNYEGES  KÉRDÉSÉT. Ha ezt a kérdést ebben a testhelyzetben teszi  fel  az ember, akkor arra gondolok, hogy a szívét, és az agyát elemi erővel feszíti ez a probléma, és könyörögve kéri rá a hiteles, a biztos választ. Tudta ez a  „valaki,” hogy  ezt a biztos választ  teremtménytől nem, csakis a Messiástól lehet megkapnia. Ezt támasztja alá  a Bölcsesség Könyvének mondata is. Mibennünk lehet okosság, műveltség, született intelligencia, de a BÖLCSESSÉGET  CSAKIS AZ ISTENTŐL KAPHATJUK MEG, EZÉRT  LEHET, SŐT; KELL IS KÖNYÖRÖGNÜNK. (Térdre borulva…)

Kezdettől fogva kódolva van az ember annak keresésére, hogy mi az életének értelme, és végső célja. Ezt bizonyítja az egyetemes vallástörténet, s benne az ó, és újszövetség. Az is biztos, hogy erre csakis a végtelen tudású Isten adhat választ, minden más; hamis káprázat, ennek a jánosi értelemben vett világnak a megtévesztő válasza.

A feltett kérdés után egy párbeszéd következik Jézus, és  a  „valaki”  között.  Az Úr felsorol néhány tételt a parancsolatokból, amelyeket be kell tartani, és az illető kijelenti, hogy mindezeket betartotta ifjúkora óta. Érdekes; ezt követően mégsem veregeti meg a vállát, s nem mondja neki, hogy  „remek ember vagy, eljutottál a csúcsra, máris befogadlak a tanítványaim közé, gyere, menjünk együtt  tovább!”  Bizony, nem ezt mondja, hanem így válaszol:  „VALAMI MÉG HIÁNYZIK  BELŐLED.”   Hm.   Ő mindent     - érted?  MINDEN  PARANCSOLATOT! -    betartott, és  ennek ellenére hiánylénynek minősítette Jézus…  No,  ekkor, ebben a jelenetben nyilvánítja ki a Logosz  azt a hatalmas különbséget, amely elválasztja, megkülönbözteti a két szövetséget. Azt, amely addig tartott, ameddig Őt közénk nem küldte az Atya, és azt, amely Ővele kezdődött, és örökké fog tartani. Addig a parancsolatokon volt a fő  hangsúly, de ettől  kezdve     - megtartva azok érvényességét!!! -    valami egészen  mást állít Jézus Krisztus a  centrumba. Mi  az  a  „más?”  Barátom,  ez:

                                   ADD  EL,  AMID  VAN!

Vedd  tudomásul te  „valaki,”   /vagyis: minden kiválasztott,/ hogy neked csakis használatra kölcsönzött  tárgyaid, és átmeneti időre szóló emberi kapcsolataid lehetnek!  Ha Jézus rád tekint, megkedvel, és  elhív, akkor  egyúttal  lepecsétel, s lefoglal  teljesen önmagának. Vagy  „Totus tuus,” vagy a semmi,=ez a világ…  Nincs langymeleg középút, igaz; létezik a virtuális hagyma  első két rétege, de ezek egyike sem válasz erre a kérdésre;  „…..hogy elnyerjem az örök életet?” 

Igen; MINDENT el kell adnod, de ha ezt nem teszed meg, akkor sem marad meg neked, merthogy egyetlen koporsón sincs csomagtartó, kedves barátom!  De ha  „eladod,”  vagyis igazán csak átmeneti használatra kapott holmiknak tekintesz mindent, tehát nem tapadsz hozzájuk lelkileg, ez még MINDIG  KEVÉS!  Hogy-hogy  Uram? Hiszen te csak annyit mondtál, hogy adjam el minden vagyonomat, és osszam szét a szegények között. Nem figyeltél rám egészen fiam! Nem hallottad e szavaimat;  „…aztán gyere, és KÖVESS ENGEM?”  Tudom, eljutott hozzád a hírem, és több tanításom, és válaszaim mások felé, így ez is: „Senki két úrnak nem szolgálhat.”   Te nem lehetsz az  a  másik úr. Tudd meg tehát; nem csak a tárgyaidat, emberekhez való szoros kötődéseidet kell  „eladnod,” hanem bizony ÖNMAGADAT   is…   ÉN, AZ ÚR,  EGÉSZEN A  TELJES VALÓDAT AKAROM!

Ez  roppant nehéz dolog Uram! Hogyan kívánhatsz te ilyesmit, hiszen ez képtelenség! Méghogy  ne legyen semmi jogos, saját tulajdonom, és ne lehessen saját, önálló akaratom, önrendelkezési jogom, és neked még ez sem elég, ADJAM ÁT NEKED A TELJES, SZUVERÉN ÖNMAGAMAT??? Ha ez kell a végső cél eléréséhez, az  üdvösséghez=teljességhez, akkor sem vagyok erre képes!

Igazad van fiam!  „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Istennek MINDEN lehetséges!”

Itt  lép be a Bölcsesség Könyvének üzenete:  „Könyörögtem, és megkaptam, esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke.”

Még ma, még ezen a gyönyörű, nyárias vasárnapon kérd el ezt  a bölcsesség Lelkét=a Szentlelket, hogy megszabadítson a sok kolonchoz való ragaszkodástól, és a régi, romlott ó-emberedtől való megmenekülést adja meg számodra. Mert nem a törvények strigulázásán múlik a te örök életed, hanem a mindent átadó, totális

                                    SZERETETEN!